Miután megérkeztek a Kagylólakba, Harry megpillantotta a vérző manót, egy karddal a mellkasában. Odarohant hozzá, de Dobby csak pár mondatot mondott, majd elhunyt. A szemüveges fiú ― varázslat nélkül ― eltemette halott barátját, majd folytatták tovább a küldetésüket...

>IDŐMÚLÁS

Harryék elpusztították a Lestrange széfjében bújkáló horcrux-ot ― amitől Voldemort mégjobban legyengült ―, majd továbbálltak...

Végül elmentek Godric's Hollow-ba, ahol Harry született. A faluban is, mint sok más helyen, keresik Harry Pottert. Épp hogy megúszták a lebukást, hogy a faluban vannak... Végül egy idős, kissé ősz hajú magas férfi behívta hármukat a házába. Harry gyorsan be is ment, viszont Hermione és Ron még váltottak pár szót...

― Elsőre azt hittem... ― motyogta éppen hallhatóan a lánynak Ron, de Hermione befejezte a mondatot, amit a fiú kezdett el..

― Én is... hogy Dumbledore az... ― suttogta a lány

Aztán bementek ők is a kis házba, ahol Hermione odament egy képhez. Egy lány volt rajta... aztán kicsit alrébb lépett, ahol egy tükörben ― aminek az aljából le van törve egy kis darabka ― megpillantotta Harryt.

― Harry, itt téged látlak... ― Hermione a sötéthajú fiú felé fordult, aki egy kis tükör szilánkot tartott a kezében. Harry csak egy fonott hajat látott, ami arra utalt, hogy Hermione-t látja a tükör túloldalán.

Ezek után röviden annyi történt, hogy megtudta a három tinédzser, hogy a férfi Albus Dumbledore öccse, meg hogy végig ő segítette őket ― a férfi küldte Dobbyt.

Ezek után egy kép mögül ― amin Dumbledore húga volt rajta ― egy ismert személy bukkant fel; Neville Longbottom.

Egy kisebb átjárót hoztak létre, ami az ifjabb Dumbledore házából az iskolába vezet, mivel a többi titkos alagút le lett zárva. Ezen át mentek át a férfihez ― aki szívesen látta a diákokat magánál ―,  majd vissza a Roxfortba.

A Griffendéles diákok hatalmas örömmel fogadták Harryt, mindenki tapsban tört ki, viszont a sebhelyes fiú fagyos képpel bámult. Azóta hideg és lélektelen a környezetében, amióta látta a szőkét sírni... nyilván nagyon megviseli a Mardekáros fiút ez a sok hirtelen esemény. Biztos fél, azért sírt előtte, ebben Harry biztos volt... csak hogy tévedett.

>EKÖZBEN MALFOY-ÉKNÁL

Draco már több napja a szobájában gubbaszt, nem hajlandó kimenni a helyiségből. Anyja naponta párszor benéz a fiúhoz, visz neki ételt, és időközben odaadta saját pálcáját fiának, azzal, hogy szüksége lesz rá. Malfoy többször is kipróbálta anyja pálcáját, de nem nagyon esett a kezére... hiányolta a régi pálcáját, az megértette, könnyebben tudta használni. Valahányszor a pálcájára gondolt, mindig felvillant a fejében a pillanat, amikor Harry Potter éppen el akarta venni a pálcákat, ő meg sírt... csak sírt. Magának sem merte egy ideig bevallani, de aztán biztos volt benne, hogy miért hulatott könnyeket a szemüveges fiú előtt; fél, hogy elveszíti őt. Valahányszor rá gondol, a sírással küszködik. Zavarta az, hogy ő, akire mindenki azt hiszi hogy olyan kemény, mivel aranyvérű, Mardekáros és a Malfoy család tagja, csak úgy elsírja magát váratlan pillanatokban. Abban viszont biztos volt, hogy szereti őt... Szerelmes Harry Potterbe.