― Ki kéri a pálcáját? ― kérdezte a kis manó, kezében Féregfark pálcájával. Ron és Harry egymásra néztek két apró mosoly társaságában... halkan felmentek a lépcső tetejére, ahol a földhöz simulva nézték a jelenetet. Bellatrix a kobolddal veszekedett a 'Kard ügyben' közben pár méterrel alrébb Hermione a földön fekve hullatta könnyeit. A nő a kezébe vésett egy szót; Mudblood, magyarul Sárvérű. A Weasley fiú nem tudta tétlenül nézni ahogy az ártatlan lány szenved a fájdalomtól, és a nő aki kínozta a lányt, most Ampókot bántja... így hát felállt, majd egy varázslatot küldött Lestrange-re. A Weasley fiú cselekedetére Harry is felállt, és szembeszállt az "ellenséggel" majd ― Hermione pálcájával ― el is kezdett harcolni. Pár percnyi csata ment le, ami közben a sebhelyes fiú lefegyverezte Draco-t. Az a gondolatmenet ment le a fejében, hogy végre visszaadhatja a lánynak a pálcáját, majd elveszi Malfoy-ét magának... A szőke fiú ott állt, tehetetlenül, pálca nélkül, és időközben Ronnak is sikerült "kivernie" a pálcát Lestrange kezéből; A barnahajú fiú és barátja egymás mellett állva szegezték rá pálcájukat a nőre és a fiúra, viszont Bellatrix a helyzet kisebb sújosságában felemelte a lányt a földről, majd egy apró kést helyezett a torkához ― ezzel azt jelezve, hogy dobják le a pálcájukat a földre. A két fiú így is tett; a pálcákat ledobták, amiket Draco gyors össze is szedett, majd alrébb állt pár méterrel, aztán óvatosan leült egy kisebb fotelre, kezében Ronald, Hermione és saját pálcájával.

Eközben Harrynek ismét normálisan nézett ki az arca ― mert lejárt Hermione varázslata ―, és megérkezett Lucius, oldalán Narcissa-val. Bellatrix eltökélten mosolygott, amikor is egy halk nyikorgást lehetett hallani a nő fölött. Mind a ketten felnéztek; Hermione, és Lestrange is. Dobby éppen a csillárt piszkálta apró kezével, ami pár másodperc múlva meg is adta magát, és elkezdett lezuhanni. Ron hősiesen megragadta a könnyes szemű lány kezét és a nő pálcáját is magához vette a földről, mivel Bellatrix elengedte Hermione-t és hátraugrott ijedtében, és elejtette pálcáját.

Ezalatt Harry odafutott a fiatal szőkéhez, aki meglepődötten nézett a szemüveges fiúra. Annyi volt a sebhelyes fiú szándéka, hogy kikapja a Mardekáros kezéből a 3 pálcát... Viszont Draco nem adta könnyen magát, viszont már nem is bírta tovább a fájdalmat elviselni, amit eddig elrejtett. Nagy könnycseppek gördültek le az arcán, le a combjaira. Harryt kissé meglepte a fiú, de mit sem törődve, kivette kezéből a pálcákat, majd odafutott Ron-hoz és Hermione-hez, akik mögött a magas korláton Dobby állt.

A manó lefegyverezte Narcissa Malfoy-t, amit Bellatrix Lestrange rosszallóan nézett. Ezután Dobby dehopponálni készült a három jóbaráttal, viszont Bellatrix utánuk hajította a kis kését. Vigyorogva nézett, mikor látta hogy az utolsó pillanatban, de utánuk ment a fegyver. Harryék a Kagylólaknál kötöttek ki, de ami ott fogadta a szemüveges fiút, az borzalmas volt...

>EKÖZBEN MALFOY-ÉKNÁL

Lucius mérgesen indult meg a fia felé, akinek forró könnyei csillogtak az arcán. Remegtek a lábai, nem bírt felállni a fotelből. Az apuka megragadta a fiút ― ruhájának nyakánál ―, majd bosszús pillantást vetett rá.

― Mit gondolhat most Harry Potter a Malfoy családról, hm? ― a fiú hangja mintha eltűnt volna, szólalni sem tudott, mivel félt az apjától... ― Mr. Malfoy fia csak úgy sírva fakad... ― fojtatta a beszédét az apuka, de Draco csak reszketett a férfi kezében, egy szót sem szólt.

― Lucius... drágám... ― Mrs. Malfoy egy lépést tett meg az apa és a fia irányába, ám Mr. Malfoy egy kézmozdulattal megállította közeledő feleségét. Narcissa vissza is lépett eredeti helyére lehajtott fejjel. Nem hitte, hogy a férje milyen őrültséget akar tenni a fiúval...

― Az én házamban nem sír senki! ― a férfi összeszorította fogait mérgében. Draco arcán legördült egy könnycsepp, mire az apa gyorsan felpofozta a fiút. A szőke fiú kezét az arcára helyezte, és perzselő, fájó érzést érzett. Szemei könnybe lábadtak, majd könnyeit hullatva indult fel a szobájába. Becsapta maga után az ajtót, amit lent is tisztán lehetett hallani.

A szobába érve erőtlenül lehullott az ágyára a Mardekáros fiú... minden porcikája remegett, szemeiből megállás nélkül folytak a könnyek, amik szaporán hullottak jéghideg tenyerébe. Egy ideig még küszködött a sírással, majd mikor megnyugodott ― mivel lentről már nem hallotta az ordibáló apját ―, az ablakához lépett, és a messziségbe nézett, de csak egy emberre tudott gondolni, egy kérdés járt az eszében, csak ez izgatta...
Mi lehet Potterrel?