Yoongi pov.

-Mond el a nevét! - Kiáltom el magam,  míg az öklöm találkozik ennek a féreg arcával. Vére a szájából az ölébe kerül, miközben úgy nyüszít, mint egy prosti az ötödik kuncsaftnál. 

Napok óta vadászok a másik maffia főnökre, aki szeretne felülni a trónra, csak szerencsétlenségére én is arra hajtok. Mivel Taehyung nem szeretné elfoglalni az apja helyét, így a harc nem áll meg érte, mindenki magának szeretné a hatalmat és a dicsőséget. Ha a másik bandavezér ül a trónra mindennek annyi, megöl bárkit bármiért, csak hogy jót tudjon szórakozni. Ezt nem hagyhatom. 

-Kérlek ne! - Rémülten könyörög ez a faszkalap, de nincs kímélet az ő számára. Tudni akarom mi a neve és ebben csak ő tud nekem segíteni. 

-Nevet! - Emelem fel a kezem, hogy újból megüssem, de ekkor fura hangot hallok meg a hátam mögött. 

-Fel a kezeket rendőrség! - Jön a hang, így gyorsan oda is fordulok, miközben már veszem is elő a fegyveremet, de mielőtt lőhetnék, ekkor meglátom ki is van ott. Vigyorogva áll az ajtóban a barnaság, amitől ledöbbenek. Honnan a francból tudta hol vagyok? -Szia Gi. 

-Taehyung? - Leemelem a fegyverem és zavartan bámulom őt. - Itt van ő is? - Érdeklődök át nézve a vállai felett is. Nem lenne jó ha Jungkook is itt lenne, mindent elbaszna itt nekem. 

-Nincs, de Jihoo itt van. - Bök a fejével maga mellé, de a fal eltakarja őt, gondolom szándékosan, nehogy lásson bármit is abból, ami ebben a szobában folyik. 

-Mit keresel itt? - Értetlenkedek továbbra is, de az a mocskos halálra ítélt kiabálása megzavar. 

-Segítsen kérem!  Könyörgőm! - Mocorog és ordibál, ami bántja a fülem, ezért a pisztolyommal jól tarkón vágom, amitől elcsöndesedik. Még a végén megijeszti a gyereket. 

-Összevesztem Jungkookal. - Vakarja meg a tarkóját. - Maradhatunk egy pár napot? Ígérem nem leszünk a terhedre, sőt elég hamar elmegyünk, csak kell egy kis idő.

-Persze. - Bólintok, majd inkább oda megyek hozzá és arrébb lökdösve becsukom magam mögött az ajtót. Megpillantom a kis kölyköt is, aki érdeklődve figyel engem, el nem engedve az apja kezét. - Etettek már? - Nézek vissza a barnára, aki a fejét rázva válaszol a kérdésemre. 

Csendben jelzem, hogy kövessenek, amit meg is tesznek. Egészen a konyháig kisérem őket, ahol az egyik felszolgáló hangtalanul pakolja meg az asztalt minden finomsággal. A kis picur már helyet is foglal habzsolva befele a falatokat, mosolyogva megsimogatom a fejét, amitől nem húzódik el, sőt még egy kis mosolyt is elenged, aminek nagyon örülök, ezek szerint nem utál, amiért a kórházban megijesztettem. 

Taehyung csöndben ül az asztalnál, de ő nem eszik, helyette gondterhelten néz egy pontot. Annyira gondolkodik, hogy innen hallom, ahogyan forognak a kerekek a fejében. Nem tudom mi történt közte és a zsaru között, de nem lehetet valami kis dolog, ha Tae otthagyta a gyerekkel együtt, hisz ő nagy szereti azt a mamlaszt. 

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - Tőröm meg a csendet, amire kapok is egy nagyobb sóhajt. 

-Sun Dae. - Értetlenül vonom össze a szemöldököm, egyáltalán nem ismerős ez a név számomra, sőt nem is értem honnan jött ez most idő. Talán ő mondta el neki a tartózkodási helyemet?

-Az ki a faszom? - Adok hangot a fejemben motoszkáló kérdések közül, amire fel nevet. 

-Hát a maffia csoport vezetője, akit te annyira keresel. Sun Dae. 

-Honnan tudod ezt? - Állok fel lendületesen, miközben minden porcikám remegni kezd izgalmamban. Meg van! Végre meg van az a rohadék. 

-Én mindent tudok. - Von vállat nem hagyva abba a mosolygást. - Attól még, hogy kiszálltam én mindenről kapok értesítést, így téged is könnyű volt megtalálni, de nem kell félned más erről nem tud. Nem szóltam Hoseoknak, se pedig Jiminnek, ahogy Jungkooknak sem. Így te se buksz le és én sem. 

-Ezt úgy mondod, mintha mindig ezt tervezted volna. Tervben volt Jungkookkal össze kapni? - Érdeklődök lassan vissza ülve a székbe. 

-Tudod én nagyon szeretem Gukot...sőt annyira szeretem, hogy bármit megtennék érte. - Lehajtsa a fejét és újra az arcára költözik a bizonytalanság. - De nem maradhatok itt tovább, már nem tudok így élni tovább. Soha nem voltam szabad, mindig megmondták mit tegyek és hogyan tegyem azt. Soha nem tehetem azt, amit én szeretem volna, így persze ez a vágy nem is létezett bennem, nem voltak álmaim, amit nem is bántam, hiszem ami soha nem volt, így az nem hiányozhat. De elkezdett felnyílni a szemem, ahogy láttalak téged és Jimint. Ti szabadok vagytok, azt csináljátok amit akartok, teljesítitek az álmaitokat. Én napi 24 órában nem mehetek ki a házból, nem mehetek el Jihooért a suliba, még az udvarra se léphetek ki anélkül, hogy Jungkook vissza nem zavarna. Ez nem szabadság, sőt semmivel nem különbözik attól, amit apa csinált velünk, hogy bezárt, mikor nem volt ránk szükség. 

Nem vagyok az a pillangó lelkű ember, de nagyon sajnálom őt és ahogy tovább beszél úgy érzem megszakad érte a szívem. Emlékszem rá mikor kicsik voltunk, mindig annyira mosolygós volt, még akkor is mikor Mr. Wang megverte, amiért kiszökött. Soha nem kért semmit, ő el volt a kis világában, ami talán sokkal szebb volt mint a valóság valaha is. Akkor is láttam, mikor Jackson parancsba adta neki, hogy szexuális kapcsolatot kell létesítenie az áldozatokkal mielőtt megölné. És azt is láttam, mikor az első ilyen küldetéséből visszatért, láttam hogyan omlik le az ő boldog kis világa, hogyan is alakul át pokollá, amit próbált szebbé tenni, otthonossá azzal, hogy bele menekült a kábítószerbe. 

Az én életem se volt soha jó, hiszen én egy nem várt gyerek voltam, aki születése után rögtön az árvaházba került, onnan pedig az utcára. Nekem csak segített az, hogy Jackson elvitt engem arra a helyre. Sokat tanultam és én már akkor imádtam darabolni, ölni és kínozni, így nekem nem okozott gondot az ilyen. Ahogy láttam Taenak sem, mindig megtette és sosem szomorkodott miatta, bár mondjuk a drog ebben sokat segített neki, soha nem volt tiszta a tudat állapota, így én sem foglalkoztam vele soha. Nem lehetett vele normálisan beszélni, azt se tudta sokszor hol van, persze mára már más a helyzet.

- Mit akarsz csinálni? - Simítok a hátára, amitől enyhén megrázkódik, nagyon elvolt gondolkodva. 

-Elmegyük. - Beszéd közben Jihoora néz. - Messzire, külföldre, ahogy senki sem ismer minket, ahol mi se ismerünk senkit.  Új életet kezdünk, talán egy boldogabb életet.

-És Jungkook? 

-Ő nem akarja ezt, hisz annyiszor mondtam neki, hogy menjünk innen, de ő soha nem akart, talán a munka miatt. Ő nem jön velünk....

-Itt tudnád hagyni őt? 

-Muszáj...- Sóhajt egy nagyot és végre rám néz, de a szemeiben hatalmas szomorúságot látok és fájdalmat. - Szabad akarok lenni és ez vele nem sikerülhet. 

Határozott, így tudom bármit is mondanék nem tudnám megváltoztatni a döntését, de őszintén nem is akarom. Jól teszi, hogy elmegy innen és kiszakad az itteni körből. Sok rossz emlék van ebben a városban, sok halál és vér, ami bepiszkolja a kezét, bárhova nézhet, mindenhol csak azt láthatja, ez pedig nem élet. 

Később elkísérem őket a vendégszobába, ahol le is fekszenek, biztos nagyon elfáradhattak már. Én vissza megyek az irodámban és feljegyzem a nevet, amit Tae mondott, hogy később nehogy elfejtsem. Akaratlanul is többször a telefonomra nézek, hiába nem akarok mégis arra szegeződik a figyelmem. Fel akarom hívni Jungkookot, elmondani neki, hogy itt van a szerelme és nélküle akar elmenni, mert tudom ez lenen a helyes döntés, de egyszerűen nem tehetem. 

Ha megtenném tudni fogják hol bujkálok, félek elmondaná Hoseoknak, vagy talán Jimminek...bár lehet ő már rég tudja. Tőlük jobban félek, mint a zsaruktól. Mégis azt mondja a szívem, hogy tegyem meg, hiszen Tae imádja Jungkookot, nem hagyhatom, hogy nélküle menjen el. 

Sok agyalás után kezembe veszem a telefont és beírom a számát, párszor kicsörög, ami után imádkozok, hogy ne vegye fel, de sajna ez a vágyam nem válik valóra. Beleszól a kis majom és rögtön a lényegre is tér. 

-Hol van Taehyung?! - Agresszívan szól bele a telefonba, ami után kettőt pislognom kell. 

-Nyugi még a végén felmegy a vérnyomásod. - Motyogom, majd mondanám a lényeget, de a pöcs nem engedi.

-Ne viccelődj te kis rohadék! Hol van Taehyung?! 

-Akkor kellett volna idegesnek lenned, mikor bántottad őt, te nyúl fogú kis köcsög! Ha nem tetted volna nem hagyott volna el! - Akadok ki mérgesen kiabálva bele a telefonba. - Szóval fogd vissza magad, mert meg gondolom magam utána meg sírhat a szád utána baszdmeg! - Csönd van a másik oldalon, így gondolom takarékra tette a száját. - Itt van nálam, smsben elküldöm a címet, de ha ide mered hozni a haverjaidat esküszöm soha többet nem segítek neked semmiben sem! 

-Értettem. - Jön a rövid válasz, ami után én ki is nyomom. Elég volt ennyi beszéd vele, hisz tudom ideges amiért eltűnt a pasija, meg a kölyke, de akkor is! Hol az illem kérem szépen?

Remélem nem lesz rám mérges Tae emiatt.....

Köszönöm, hogy elolvastad és sajnálom, hogy rövid lett.^^