Jungkook pov.

Jihoo kezét fogva megyek be a liftbe, megnyomva annak a gombját. Már második alkalommal beszélgetett a pszichológussal, de nem láttok rajta változást. Azóta a nap óta egyetlen egyszer sem szólalt meg, nem adott ki hangot. A szakember azt mondta így próbálja védeni magát és ha többször is elviszem hozzá, akkor lassú folyamat alatt, de végül újra olyan lesz mint régen. Kötve hiszem, de ha ő ezt mondja, akkor biztos úgy van. 

Hoseok elmélázva nyomkodja mellettem a telefonját, amit csak akkor tesz el, mikor megérkezünk arra a szintre ahova jöttünk. Jihoo attól függetlenül milyen zárkózottá is vált ebben a pár napban, most mégis mosolyogva próbál előre szaladni, amit engedek is neki. Élénken szedi kis lábait, kezében szorongatva azt az öreg plüss nyulat, ami egyszer még Taehyunggé volt. Nagyon szakadt már és emiatt számtalan plüssöt vettem neki, de egyikel se foglalkozik annyit, mint azzal az egyel. Minden hová magával viszi, ahogyan ide is. 

Megáll az ajtónál, mégsem nyit be rajta, helyette megvárja, míg beérjük. A kilincshez nyúlok és beengedem rajta a kistörpémet, aki hatalmas mosollyal szalad be, de megáll, mikor meglátja az üres ágyat. Vele együtt én is megtorpanok, értetlenül bámulva a rendetlen ágyat, majd az íriszeimet a másikra vezetem, aminek a takarója alatt kettő hatalmas pukli van. Meg köszörülöm a torkom, amire megmozdulnak a takaró alattiak és kidugják a fejüket. Jimin látványunkra fel is ül, majd követi Tae is, aki elsőnek is a kisfiúnkra néz, hatalmasra tárva ki karjait. Jihoo pillanatok alatt felmászik az ágyra és elfoglalja a meleg karok között a helyét. 

-Miért fekszetek egymás mellett? - Kérdezek végül rá, amire Jimin elmosolyodik.

-TaTa fázott, ezért megengedtem, hogy mellém bújón. - Ha nem ismerném őket annyira jól, talán nagyon féltékeny lennék, amiért a párom egy másik fiú mellett fekszik, de emiatt erről szó sincs. Túlságosan közeli barátok, mondhatni testvér kapcsolat alakult ki náluk, így nincs miért aggódnom. Na meg Tae az enyém. 

Persze a legelején nem voltam ennyire magabiztos, főleg mikor Yoongi bejelentette, hogy Jimin szerelmes Taeba. Sokáig feszült voltam miatta, ezért is kérdeztem rá Jimintől többször is, de ő mindig ugyan azt mondta. Szereti Taehyungot, imádja, de nem szerelmes belé. Yoongi egy álszent fasz, ezért ne foglalkozzak azzal mit mond, mert csak felidegesítem magam rajta. Őszinte volt, ezért leakadtam a témáról, mára pedig már nem is foglalkoztat. 

-Jobban nézel ki. - Mosolygok kedvesemre, miközben közelebb megyek hozzá és adok egy csókot forró ajkaira. Hiányzott, hisz olyan sokáig nem volt mellettem. 

-Gukk...valami nincs rendben a gyerekkel. - Pillant a karjaiba bújó kisfiúra. - Nem mond semmit. 

-Mióta visszatért nem beszél. - Simogatom meg Jihoo fejét beszéd közben. - Volt egy pánikrohama, emiatt az orvos azt ajánlotta vigyem el pszichológushoz. Ezt meg is tettem...- Kicsit félve nézek vissza rá, mert tudom ő nem hisz az ilyenekben. 

-Értem. - Rövid reagálás feszülté tesz. Tudni akarom mit gondol erről. 

-Nem gondolod azt, hogy rossz döntést hoztam? 

-Nem. Ha úgy gondolod ez segíteni fog, akkor én bízom benned. - Rám mosolyog, így minden kételyem elszáll és meg is nyugszom pillanatok alatt. Kezemet arcához emelem és megsimogatom az arcát, ami annyira meleg. Újra belázasodott. 

-Szólok Yoonginak, hogy hozzon neked gyógyszert. - El is indulok, hogy elő kutassam a srácot, de Jimin megállít. 

-Várj egy kicsit. Beszélni akarok veletek, amíg nincs itt. - Értetlenül fordulok felé és látom Hoseok se nagyon érti miről van szó. - Az a férfi, amíg fogvatartott nagyon sok mindent mondott nekem. - Beszéd közben Taera pillant, aki szintén őt figyeli. Mintha szemekkel kommunikálnának, mert Jimin megforgassa a sajátjait és vissza néz ránk. - Legfőképpen azt, hogy Yoongi visszament a maffiához. 

-Miről beszélsz? - Lép előre barátom, idegesen meresztve rá a szemeit a szőkére. 

-Jól hallottad. Az a hazug fasz visszament a maffiához, sőt! Ő akarja vezetni, Mr. Wang embereit. Még egy ember pályázik a címre, de ha megtalálják az utolsó utódot, akkor  egyikünk se fog felkerülni a királyi székbe. 

-Utódot? Mr. Wangnak van még egy gyereke? Nem csak Jackson volt az egyetlen? - Értetlenül lépek egyet előre, ahogyan felsorolom az összes kérdést, ami megfogalmazott bennem. 

-Nem ez a fontos! Yoongi hülye döntést hozott és visszament! - Emeli fel a hangját Hoseok, mérgesen szorítva ökölbe a kezeit. - Hogy nem vette észre senki sem?! 

-Te voltál aki nem vette észre. - Taehyung határozottan szólal meg, íriszeit barátomra vezetve. - Én szóltam neked, mondtam, hogy nyisd ki a szemed amig nem késő. 

-Te tudtál róla? Egész végig tudtad és nem állítottad le?! - Kiabál mérgesen és felé tesz pár lépést, de megállítva a karja után kapok, nehogy neki ugorjon beteg kedvesemnek. - Nyíltan bele kellett volna vágnod a képembe, nem pedig körül írni, hátha valaki megérti! 

-Ez nem az én dolgom, hanem a tiéd. 

-Te hülye pszichopata rohadék! - Elé állok és alig bírom visszatartani, olyan erővel próbál félre lökni. 

Mérges és tudom nem Taera ideges, hiába őt szeretné hibáztatni a kialakult helyzet miatt, mert ez senki hibája sem. Több gondunk is volt az elmúlt hetekben, mint sem Yoongira odafigyelni. Eltűnt a gyerek és Jimin, majd utána már Tae se volt a képben. Valljuk be túlságosan is másra figyeltünk, ezalatt az idő alatt pedig ő tökéletesen alakította magának a dolgokat. Beépült a maffiába, de nem értem miért. Híres orvos vált belőle, mindene meg volt, sőt Hoseokkal is kitudott volna alakitani egy kapcsolatot, de ezeket eldobta. 

-Mi történik itt? - Yoongi hangjától mindenki lefagy a szobában. Az egyetlen aki örül az érkezésének Jihoo, ő rögtön kimászik Tae karjai közül és hozzá szalad, szorosan megölelve. Amig a közelében van a gyerek, addig nem merek szólni semmit, de úgy tűnik Hoseok túlságosan is mérges, hogy ez az eszébe jöjjön. 

-Mit tettél?! - Kiabál rá, amitől nem csak a szegénykém rezzen össze, de még a srác is. Neki akarna menni, de visszatartom nehogy a kisfiamnak is baja essen, hiszen közöttük van.

-Nem tudom mire gondolsz. - Rázza meg a fejét és tényleg eléggé zavartnak tűnik. 

-Visszamentél a maffiához, kibaszottul erre gondolok! - Yoongi szemei nagyra nyílnak és látom milyen nagyot is nyel.

-Jihoo gyere ide. - Tae nehezen kimászik az ágyból és lábra áll, kezét a fiú irányába tartva. Kicsikém bólint egyet, de mielőtt odamehetne Taehoz, Yoongi visszarántsa magához. Köpenye  mögé nyúlva elővesz egy fegyvert és a kisfiú fejéhez szorítja annak a csövét. 

Az ütő megállt bennem és hirtelen nem kaptam levegőt, olyan félelem suhant át a testemen. Még csak nemrég kaptam vissza, ő pedig elakarja venni tőlem újra. Élesen szívom be a levegőt orromon keresztül, míg hátra nyúlok az övemhez, ujjaimmal a fegyveremet keresve, de Yoongi rám ordít, így elveszem onnan a mancsaimat. 

-Ha valaki megmozdul, akkor megölöm! - Erősen fogja Jihoo karját, nehogy eltudjon futni. 

-Gi ne, kérlek! Ne. - Tae közelebb akar menni, de elsül a fegyver. Rémülten tapasztalom, hogy pontosan elém lőtt, majdnem eltalálva a lábfejemet. A szar megfagyott bennem, de szerintem még Taeban is, mert olyan hirtelen nyomta le a kéziféket, hogy majdnem előre bukott. 

-Az előbb mondtam, hogy senki sem mozdul, mit nem lehet rajta érteni, dilibogyó? - Mereszti a szemeit a barnámra, míg kezében lóbálja a fegyvert. - Ha még egyszer megmozdulsz nem fogok hibázni. - Fenyegető hangja miatt nagyot nyel Tae és lassan bólint, jelezve értette a dolgot. 

-Miért csinálod ezt? - Hoseok előbbi mérge eltűni látszik és csak szomorúság hallatszik ki a hangjából. 

-Én nem akarok rosszat tenni, sőt bántani se szeretnélek titeket. Hagyjatok elmenni, ne is keressetek és akkor senkinek se esik bántódása. 

-Miért dobod el azt, amit oly nehezen felépítettél? - Csalódotton hajtsa le a fejét barátom.

-Mert ez az élet nem az amit én akarok. Nem tudok "normális" lenni és eljátszani se akarom, hogy az vagyok. Sajnálok...- Bűnbánóan figyeli a fiút, talán egy kicsit kételkedve. Lehet mégsem olyan magabiztos a dolgában, ahogyan ő mutatta nemrég.  Vannak kételyei és köti is valami ehhez a fajta élethez, mondjuk Hoseok, akit elméletben kedvel. 

Hátra pillantok Taera, aki Yoongit figyeli, óvatosan lépve centiket előre, amig a fiú másra figyel. Fejemet megrázom jelezve ez nem jó ötlet, hisz Yoonginak fegyvere van, sőt nála van a gyerek. Ha el is tudná érni, félő a hatalmas felfordulásban elsülne a fegyver és ő megsérülne. Nem figyel rám és mire elnyitom az ajkaimat, hogy hangot is adjak félelmemnek újra elsül a fegyver éles hangja. Taehyung térdre esik, nekem pedig megáll a szívem a rémülettől. Eltalálta? Gondolkodás nélkül lépek mellé, majd guggolok le hozzá, rögtön a vérző sebet keresve rajta, de szerencsére nem sérült meg. Ekkor észre is veszem a nem messze lévő lyukat a padlón. Yoongi elé lőtt, nem rá. 

-Ne kényszeríts! - Kiabál rá Taera, aki összerezzen karjaim között, amikkel védelmezően ölelem. - Ennek nem így kellett volna történnie, de nem tudok vele mit kezdeni. - Idegesen vakarja meg fejét a pisztoly nyelével, majd újra Hoseokra néz. - Nem hazudtam neked tényleg kedvelek téged, épp ezért volt olyan nehéz meghozni ezt a döntést. Választanom kellett és én választottam is. 

Pillantásaim Jiminre esnek, aki még mindig az ágyban ül és velünk ellentétben egyáltalán nem tűnik idegesnek. Félelmet egyáltalán nem látok szemeibe, sőt ajkain egy apró mosoly ragyog, amit nem tudok hova tenni. Miért mosolyog? Gondolataimból kiszakadok, mikor is újabb lövés hangzik el, amitől reflex szerűen lecsukódnak a szemeim, míg erősebben szorítom magamhoz Taet. Csapódás üti meg a fülem kisé előttem, így kinyitom szemeim meglátva Hoseokot a földön feküdve.  Yoongi lelőtte....

-Megőrültél?! - Kiáltok rá és Hoseok mellé mászok, rémülten nézve gyorsan a pulzusát. 

-Szeretem őt, de nincs szükségemre egy púpra a hátamon. - Jihoot belelöki Tae karjai közé, majd kifordul a szobából, elfordítva a zárt az ajtóban, nehogy követni tudjuk. 

Annyira ideges vagyok, hogy nem találom a pulzusát, remegnek a kezeim és fojtogat a sírás. Az egyetlen barátom meghalt, tényleg meghalt. Hogy ölhette meg? Én ezt nem értem, nem tudom felfogni. Szétszakad a fejem és nem kapok levegőt a feltörő pánikom miatt. Elvesztettem...

-Meghalt? - Jimin Hoseok mellé térdel, kezét a mellkasára téve. - Azért ez vicces. Nem hittem volna, hogy tényleg lelövi. - Kuncog fel  teljes mértékben összezavarva. Mi a fasznak nevet?! 

-Neked is elment a maradék eszed? Hoseok meghalt te pedig még röhögsz rajta? - Hisztérikusan kiabálni kezdek vele, minden felgyülemlett mérgemet kiadva magamból. 

-Nehogy elkezdj itt nekem sírni! - Szól rám, megforgatva a szemeit, majd megragadja a barátom pólóját és felrántsa egészen a mellkasáig. - Nem halt meg. - Pislognom kell párat, mert igaza van. A golyó nem őt találta el, hanem a nyakába akasztott jelvényét, ami szerencsére megállította és nem hagyta, hogy a húsába fúródjon. 

-Hálaistenek. - Szuszantok egy hatalmasat, ahogyan végig megy rajtam a megkönnyebbülés. Túlélte és ez a legfontosabb a többivel később is tudunk törődni. De vajon Yoongi tudta, hogy ott van a jelvénye, vagy abban a tudatban ment el, hogy Hoseok meghalt? Azt hiszem ezt egy ideig nem fogjuk megtudni. 

-Remélem mindenki tudja mi a tanulsága ennek az egésznek. - Jimin feláll és leül az ágyszélére, önelégülten mosolyogva, ahogyan az ájult Hoseokot figyeli. - Soha ne gyere össze egy pszichopatával, mert hiába cukik és rohadt jók az ágyban, attól függetlenül kinyírnak mikor nem figyelsz. - Nevet fel az utolsó mondata után és most rám pillant. - Vigyázz, nehogy te legyél a következő. 

Mindig is azt hittem Jimin a legértelmesebb a csapatban, de sajnos most rákellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Sőt, talán ő a legveszélyesebb hármuk közül. 

Köszönöm, hogy elolvastad ^^

Véleményt szívesen fogadok.