Taehyung pov. 

Jéghideg víz vágódik a képembe, megcsípve arcom bőrét, hogy végül lefolyva beleigya a pólóm anyagja. Megborzongok és akaratlanul is remegni kezdek, fogaimat összekoccantval, karjaimon megjelennek a libabőr jelei. Fázom, elmondani nem tudom mennyire is fázom jelenleg, hisz egyáltalán nem jóérzés a hideg vízre ébredni, se pedig az apró ablakon beszűrődő szellőre, amitől még jobban ágyfagyok. Fél fülel hallom, ahogyan a férfi felnevet nyomoromon, hangos léptei zaját felcsendülni a nyikorgó padlón. 

Szemeimet felnyitom, lassan nézve körül, hisz nemrég még aludtam, vagyis inkább nem voltam magamnál, de a hideg víz érintésétől rögtön éberré váltam. A férfi leteszi az üressé vált vödröt a sarokban és a kis asztalhoz sétál, amin rémisztő eszközök ragyognak. Nyelek egyet és oldalra pillantok, barátom a földön fekszik az oldalán, nem látom az arcát, mert a falfelé van fordulva, de nem mozog. Szőke haja piszkos és véres, míg végtagjai úgy tapadnak a földhöz, mint egy holtestté. Nincs kiláncolva, összekötözve, értelmetlen lenne ezeket a dolgokat megtenni, anélkül se tudna messzire jutni...tegnap óta meg sem mozdult, ugyan abban a pózban fekszik, mint akkor. Talán már nem él...

Visszafordítom a fejem a férfihez, de ekkor újabb adag jéghideg vizet kapok magamra, amitől megugrok a székben és megrántom a kezeim, de túlerősen vannak hátam mögé kötve, így csak a bőrömet sértem fel. Megrázom a fejem, hogy nagyjából kirázzam a hajamból a vizet, mert nagyon hideg. Fáj a bőröm és hiába hideg mégis éget. 

-Elég már! Hagyja abba! - Kiáltom el magam, hisz már nem bírom tovább, túl sok. - Úgy akar megölni, hogy tüdőgyulladást okoz? - Csak az egyik szememet nyitom ki résnyire hunyorítva vele, mivel belement a szemeimbe a hülye víz. 

-Hallottál már a hipotermiaról? - Húzza fel egyik szemöldökét, arcáról nem törölve le az önelégült vigyorát. 

Ajkaimba harapok, hisz nagyon jól tudom mit jelent, Yoongi mesélt már róla. Fagyhalál. Ha továbbra is hideg vízzel locsol nagyon hamar lehűl a testhőm, majd később leáll a keringésem, utána nem sokkal rá a szívem. Fájdalmas, hogyne lenne az, nem véletlenül választotta nekem ezt a halált. Azt akarja, hogy szenvedjek....de talán ez nem telik bele egy hétbe. Érződik róla, hogy siet, így gondolom velem kivételt alkotva egy pár nap alatt kiakar nyírni, vagy talán már holnapra halottnak akar látni. Tud a rendőrökről, Jungkookról és nem akar kockáztatni. 

-Miért csinálja ezt? - Előre hajtom a fejem, remegve szorítva össze a szemeimet. 

-Elmesélek neked egy történetet. - Leteszi a vödröt elém és ráül, belekezdve a mesélésbe. - Egyszer volt, hol nem volt élt egy nagyon szép család. Egy férj, feleség és egy gyermek. Boldogok voltak a világon semmi bajuk, nem voltak gazdagok távol álltak ettől mégis nagyon jól megvoltak. Egy este folyamán betörtek hozzájuk, levonszolták őket a nappaliba, majd férj előtt lemészárolták a feleséget és a gyermeket. A férj mikor megkérdezte, hogy miért tették ezt, az volt a válasz; "Csak szórakoztunk". A férj életben hagyták. Ő a rendőrséghez fordul, segítségért könyörgőt, hogy a halott feleség és a gyermek gyilkosait kapják el, de nem tudtak segíteni. Így úgy döntött saját kezébe veszi a dolgokat és bosszút áll, amit természetesen meg is valósított, mégsem érezte magát jobban. Rengetek bűnöző élt a városban, akik ártatlanokat öltek, ezt nem hagyhatta. Ő lett az, aki megbünteti a rosszakat. Te pedig mindegyiknél romlottabb vagy. Mr. Wang utolsó utódja. 

-Ez nem igaz. - Rázom meg a fejem, értetlenül bámulva rá. - Én nem vagyok az igazi fia, félreérti. 

-Te vagy az, aki nem ért semmit. Mr. Wang egyszer tudta nélkül teherbe ejtett egy fiatal lányt, aki kihordta a gyermekét. Mikor erre rájött a gyerek már nyolc éves volt. Elment hozzájuk kérte a lánytól a kisfiút, mondván mellette sokkal többet fog érni, mint a lánynál, de nem engedte. Foggal körömmel harcolt a gyermekéért, de ez mindhiába volt, túlságosan is gyenge volt, így a férfi megölte és magával vitte a fiát. Félt, hogy ha kitudódik a gyermek, akkor megpróbálják majd megölni, ezt pedig nem akarta, így elrejtette a többi közé, mintha csak egy hétköznapi katona lenne a gyerek csapatában. Saját képére formálta, úgy tanítgattat, hogy későbbiekben hasznot tudjon belőle húzni, életben tartsa 

-Hazudik. 

-Soha nem szólt, hiába vittem el az embereit, sőt egy idő után kettes csatokban osztotta őket, hogy nehezebbé tegye a dolgom. Senkiért se jött el, csak is érted. Ez előtt  mikor megláttalak titeket ezzel a fiúval. - Biccent Jiminre. -Már akkor tudtam, hogy te velejéig romlott vagy. Az nap éjszaka egy haza siető lányt két férfi berángatta a sikátorba. Te láttad, ott voltál és mégsem segítettél neki. A lány sikított, könyörgőt, miközben azok a férfiak olyan dolgot tettek vele, amit egyáltalán nem akart, neked pedig még a szemed se rezzent meg.  

-Azért vitt el engem? Maga szerint ez igazságos? Azok a férfiak bántották azt a libát, mégis őket szabadon engedte, engem pedig magával vitt. Velem könnyebben elbírt, hisz még gyerek voltam, nem voltam nagy falat. Maga is megvédhette volna a lányt, de helyette ugyan úgy végig nézte az egészet, arra várva, hogy majd más megteszi. Most is ugyan ezt csinálja mint régen! Hülye kis piti bűnözőket kínoz  meg, mert a nagyobbakra már nem mer rámenni! Olyan embereket bánt, akik az égvilágon semmit sem csináltak, csak azért mert ön úgy gondolja ők rosszak. Mondja csak....a kisfiam mit vétett? Azt se tudja mit kezdjen magával, így őrültek módjára gyilkol, tökmindegy már hogy bűnözőt vagy sem, de öl. 

Elcsendesedek, ahogyan ő is. Csak a reszketésem, fogaim összekoccanását lehet hallani a kis épületben. Mérges vagyok, hiszen hülyeségeket hord össze, át akar verni, arra késztetni, hogy megbánást érezek. De miért is kéne ezt éreznem? Nem csináltam semmit! Azon a buta estén is, Jimin megvédte a lányt, neki ment a nála sokkal nagyobbaknak, de ezt minden bizonnyal a férfi nem tudhatta, hisz míg a barátom a lányt védelmezte, ő magával vitt. Épp ezért érzem igazságtalannak az egészet, Jimin nem érdemli meg, hogy bántsák. Nem érdemli meg ezt a fajta halált, mert nála önzetlenem és lelkiismeretesebb társat soha nem kívánhattam volna magam mellé. 

A férfi hümmögve feláll és kezébe veszi a vödröt, újra a csaphoz megy és teleönti a tartalmát. Fogaimat összeszorítom és már előre érzem magamon a jéghideg vizet, ahogyan a fájó bőrömnek csapódik. Értelmetlen volt a számat járatnom, igazamat vágva a képébe, mert ez egyáltalán nem hatotta meg. Saját elveivel szemben nem megy, így persze, hogy nem képes változást mutatni. Megfog ölni, majd a testemet belevágja az egyik konténeri kukába, akár szemetet. 

-Mi lenne, ha játszanánk egy kicsit? - Groteszk vigyort húz arcára és a barátomhoz lép, le is guggolva mellé. - Dönts. Ki haljon meg, ő vagy te? - Testem megfeszül, élesen szívom be a levegőt a tüdömbe, de nem tudok megszólalni. Nem tudom mit vár el tőlem...

-Nem értem. - Rázom meg a fejem, hajamból pár vízcseppet száműzve. 

-Valamelyikőtöket elengedem, hisz én mindig csak egy embert tartok fogva, kettő már macerás. Szóval válasz. Te vagy Ő? 

-Hazudik...- Hatalmasat kell nyelnem, mikor megérzem a csomót, ahogyan a torkomat szorongatja. Haza akarok menni Jungkookhoz és Jihoohoz, velük akarok lenni, nem akarok meghalni. 

-Derítsd ki mennyire is hazugság. 

A mosolya annyira frusztrál, de a remény szikrája felragyogni látszik. Ha igazat mond, akkor tényleg hazamehetek, végett érne ez a rémálom. Nem fájna többet, nem is fáznék vagy félnék, hisz szabad lennék. Jungkookal egy család lehetnénk...lehetne egy kisbabánk, amire úgy vágytam mindig is. Annyira vágytam rá és Gukk is azt mondta szeretné...mégsem tudom azt mondani, hogy magamat választom. Hiába vágyakozik a lelkem utána, hisz a szeretteim várnak rám, de nem tehetem ezt Jiminnel. Ő mindig mellettem állt, védelmezett és szeretett adott, mikor más csak bántani tudott. Ha meghalna az én lelkemen száradna és hiába nem érzek mások után bűntudatot, vagy sajnálatot...az ő halála után már nem lennék olyan mint régen. Megszakadna a szívem, talán bele is őrülnék. Nem tudnék azzal élni, hogy megöltem. 

-Kérem, engedje el a barátomat. - Lehajtom a fejem, szemeim szorosan összezárva. Remélem jól döntöttem. 

-Biztos vagy benne? Ő már félig halott, de neked még van esélyed. - Újra megpróbál összezavarni, de nem hagyom magam. Magabiztosan nézek rá és bólintok egy nagyot. 

-Ha elengedi lesz neki esélye. Velem pedig három variáció is megtörténhet. Az első, hogy kiszabadulok és megölöm magát. Második, hogy megfognak találni, elengednek és szintén kinyírom. Persze ott van a harmadik opció is, hogy nem talál rám senki se és meghalok. De maga akart játszani, így pedig sokkal szórakoztatóbb. 

-Rendben ez tetszik. - Undorító kezével Jimin vállára fog és hanyatt fordítja, így láthatom barátom sápadt arcát. Mellkasa fel le emelkedik, amitől aránylag megnyugszom. Ezek szerint még él. 

Elfordítom tőle a fejem, inkább a padlót fürkészve, még az is szebb látvány mit barátom meg gyötört teste. Ha a férfi betartja a nekem tett ígéretét és elengedi, akkor túlfogja élni, de nem fog örökre megszabadulni ettől a szörnyetegtől. Soha nem enged el senkit élve, ha meg is teszi később megtalálja és megöli. Épp ezért kell maradnom, küzdenem és megölnöm a férfit, hogy azok akiket szeretek megmeneküljenek. Ez az egy dolog motivál, hogy ne őrüljek meg teljesen és legyen erőm tovább küzdeni. 

Mert élni akarok és a túlélésiösztön nagy úr...

Köszönöm, hogy elolvastad. ^^