2014. április 13.

Szombat lévén jó sokáig aludtam, olyan 11-ig körülbelül. Viszont amikor felkeltem az első dolgom az volt, hogy csekkoljam az üzeneteimet és nem csalódtam. Harry fél órája írt. Vigyorogva válaszoltam neki, majd egy nagy sóhajjal beletúrtam a hajamba, kikászálódtam és leindultam müzliért. Anyáékat szerencsére elkerültem, nem voltak a konyhában, ezt kihasználva, gyorsan felvittem a müzlit, a tejet és tányért meg kanalat. Nem akartam, hogy tudják hogy ébren vagyok mert akkor nyaggatni kezdenek. Plusz nem engedték volna, hogy ezt felhozzam. Az ágyamba visszabújva az ölembe vettem a tálat és evés közben ismét a telefonomra pillantottam. Harry azt kérdezte, hogy nincs e kedvem találkozni. Akaratlanul is mosoly kúszott az arcomra ahogy ismét magam elé képzeltem a szemeit, a göndör fürtjeit és a legfontosabbat; a gödröcskéket. Egyből igent mondtam rá, és megbeszéltük, hogy egykor találkozunk a mi házunk előtt. Kérdeztem, hogy hova akarunk menni, de csak annyit írt, hogy meglepetés. A továbbiakban a vigyoromat visszafogva hallgattam a zenéiket és majszoltam a müzlit. A következő két óra hamar eltelt, az első órában tanultam, a másodikban pedig készülődtem. Ezúttal a hajamat egy szoros lófarokba fogtam, majd felöltöztem, fogat és arcot mostam és készen is voltam. Illetve még egy kis szempillaspirált tettem fel, de ennyi. A dalukban úgyis azt mondták, hogy ne sminkeljem ki magam. A szettem egyszerű volt: fekete mom jeans és cipő, sötétzöld puha pulcsi, meg a barna szövet kabátom. Az ilyen szeles, borongós napokon nem igazán szeretem kicsípni magam. Csak amikor jó idő van. Olyankor jobb a kedvem is, szóval több kedvem van jól kinézni. A telefonomat felkapva, egy kis pénzt zsebre vágva indultam ki a házból, anyáéknak pedig még odakiabáltam egy "legkésőbb vacsira itthon vagyok"-ot. Nem csalódtam most sem, Harry épp ideért, amikor én kiléptem az ajtón. Mosolyogva öleltem meg gyorsan, ő pedig nagy vigyorral fogadta a tettemet. 

-Most már tudhatom, hogy hová megyünk? - néztem a szemeibe kíváncsian, de ő továbbra is titokzatos maradt.

-A meglepetésnek meglepetésnek kell lennie. - rázta a fejét, én meg csak morogva, de mosolyogva megforgattam a szemeimet. -De esküszöm jól fogod érezni magad oké? - nyugtatott.

-Tudom. - vontam vállat miközben elindultunk.

-Honnan? - húzta össze a szemeit.

-Veled nehéz nem jól érezni magam. - kacsintottam rá vigyorogva, mire ő elnevette magát.

-Oké, ez jó volt. - bólogatott. Tegnap elkezdtünk viccből felszedős szövegeket dobálni egymáshoz, és azt kell mondjam ez tényleg szórakoztató. Egy húsz perc múlva a London Eye-nál találtuk magunkat. A tekintetem Harry és az óriáskerék között cikázott, ő pedig csak állt ott és úgy vigyorgott rám mint egy idióta.

-Kizárt dolog. - ráztam a fejem halálra rémült arccal.

-Miért? - hervadt le egyből a mosoly az arcáról. Én csak nyitottam a számat, hogy megmagyarázzam de egy hang sem jött ki rajta. -Bízz bennem Rose! - kérte egy huncut mosollyal az arcán, de én továbbra is ijedt képet vágtam. 

-Tériszonyos vagyok. - ráztam a fejem, kicsit megkönnyebbülve, hogy végre kimondtam a szót. Bár tudtam, hogy ő ezt pontosan tudja.

-Amíg velem vagy nem esik bajod. - kacsintott vigyorogva én meg feszülten, de elnevettem magam.

-Ez tetszett. - bólogattam elismerően.

-Ezt komolyan mondtam. - mosolygott az alsó ajkát beharapva.

-Harry akkor is... - kezdtem, de ő csak megragadta a kezem és mire észbe kaptam már kifizette a kört és épp beszálltunk a kabinba. Csak mi voltunk benne.  -Oké meg fogok halni. Nagyon meg fogunk halni. Főleg te Syles! - úgy préseltem ki magamból a szavakat. Nagyon megijedtem amikor hirtelen megindultunk, egy picit meg is ugrottam, de Harry csak kinevetett.

-Nyugi Gini. A végén tetszeni fog hidd el. - ölelte át a vállam, így adva egy minimális biztonság érzetet. Én csak nagyot nyelve picit közelebb bújtam hozzá félelmemben, amit ő csak folyamatos vigyorgással díjazott. Hamarosan felértünk a tetejére és egy pillanatra megálltunk. Már konkrétan kapaszkodtam Harrybe éreztem, hogy rosszul leszek.

-Haz... - kezdtem, vagyis kezdtem volna, de Harry közbevágott.

-Ginger nézz a szemembe. - fordított szembe magával a vállaimnál fogva én pedig lassan de tettem amit kért. -Ez az óriáskerék teljesen biztonságos, nem fog történni semmi, oké? Hiszel nekem? - mélyen a szemembe nézett, már szinte kellemetlen volt, ahogy éreztem, hogy belém lát.

-Igen. - mondtam egy hatalmas sóhaj után, majd próbáltam lenyugtatni az idegeimet.

-Nézd. Nem gyönyörű? - fordított aztán megint az üveg felé és a tájra mutatott. Idegesen lépkedtem a széléhez, megkapaszkodtam a korlátban, majd végignéztem a városon. Tényleg gyönyörű volt. Félelmetes, legalábbis számomra, de varázslatos. Amint Harry ismét átkarolt újra biztonságban éreztem magam, ezt pedig az eddig benntartott levegő kiengedésével jeleztem.

-De az. - bólogattam lassan, a kérdésére válaszolva.

-Pont mint te. - tartotta a vissza a nevetését, mire én végre elvigyorodva megforgattam a szemeimet.

-Ügyes. - bólogattam szűkszavúan, ő meg csak kuncogott rajtam egy sort. Nemsoká aztán visszaértünk a talajra én pedig remegő lábakkal és heves szívveréssel léptem ki. -Jézusom. - kaptam aztán a szívemhez a még mindig remegő kezemet és fújtam ki a levegőt ismét, amikor már a talajon álltunk. 

-Látod nem haltunk meg! - vigyorgott megint Harry én meg csak megsemmisülve néztem a szemeibe.

-Aha... - motyogtam. 

-Azta, te szó szerint remegsz. - lépett közelebb mikor látta ahogy a kezeim nem bírnak lenyugodni.

-Mondtam, hogy tériszonyos vagyok és ezt te is tudod. Amikor fönt vagyunk akkor mindent visszatartok, mert tudom, hogy legnagyobb eséllyel a nyugodtság tart életben, aztán amikor leérünk kiengedem. Meg az adrenalint is. - mondtam szintén remegő hanggal.

-Gyere ide. - tárta ki a karjait kedvesen én pedig habozás nélkül léptem hozzá és öleltem meg. -Remélem azért nem öltem meg az idegeidet. - motyogta a hajamba én meg elnevettem magam, ahogy a fejemet a mellkasára támasztottam.

-De, de ne aggódj tetszett a látvány, szóval fogjuk rá, hogy megérte. Mondjuk te mindig megölöd az idegeimet. Kiskorunkban is minden rosszba belerángattál.- hunytam le a szemeimet kicsit nyugtatva magam, közben pedig Harry szívverését figyeltem. -Felgyorsult a szívverésed Haz. - jegyeztem meg vigyorogva, majd éreztem ahogy még nagyobbat dobban a szíve. 

-Látod, ezt váltod ki belőlem. Vagy csak átadtad nekem a félelmedet. - vonta meg a vállait, hallottam a hangján, hogy mosolyog. 

-Igen Hazza, hát persze. - bólogattam, majd hamarosan haza indultunk. Végig beszélgettük az utat, mikor pedig a házunk elé értünk megtorpantunk.

-Figyelj csak... - kezdte. - Nincs kedved holnap is találkozni? Megismerhetnéd a fiúkat. A stúdióban leszünk, új dalokat felvenni. Jöhetnél. - túrt a hajába, én meg csak mosolyogva figyeltem.

-De, az jó lenne. Benne vagyok. - bólintottam, neki pedig szélesebb lett a vigyora.

-Király, akkor majd írok. - tárta ki a kezeit egy utolsó ölelésre, aztán itt hagyott. Én meg őrülten vigyorogva mentem már megint a házba.