2014. május 3.

Az elmúlt hetekben Harryvel eléggé visszaestünk. Beszélgettünk és találkoztunk párszor, de kevesebbszer mint eddig. Próbáltam betudni ezt csak annak, hogy sok volt a dolga vagy hasonlók, de eközben Zaynnel pedig egyre jobb kapcsolatom volt, és ő valahogy jobban ráért. Persze ő sem folyamatosan, hiszen sok interjújuk volt meg ilyesmi, de lassan már többet beszélgettem vele mint Harryvel. Ma is (vasárnap), vele fogok találkozni, elmegyünk kávézni mivel én szeretnék vele beszélni Harryről, illetve ő is akar nekem valamit mesélni személyesen. Kezdtem úgy nézni rá, mint a bátyámra, viszont sajnos voltak akik ezt félreérthették. Amúgy hála a paparazzóknak néhányszor lekaptak engem Harryvel, vagy mind az öt sráccal és egy két honlapon már meg is jelentem, mint titokzatos lány. Remélem nem kezdenek el kavarni, hogy úr isten, Harryvel van, de Zaynnel is nagyon sokat találkozik, csak nem megcsalja? Vagy hasonlók. Kinézném belőlük. Mindegy, a lényeg, hogy én tudom mi az igazság. Az, hogy rohadtul tetszik Harry de nem tudok vele mit kezdeni. Zayn pedig mint mondtam, mintha a tesóm lenne. Az utolsó órám után egyből a megbeszélt helyre tartottam, Zayn pedig már ott volt, két kávéval maga előtt egy eldugottabb asztalnál.

-Szia! - köszöntöttem vigyorogva, amikor pedig észrevett ő is elmosolyodott és felállva megölelt.

-Szia, hogy vagy?

-Minden okés, kicsit fárasztó a suli, de megy. - vontam meg a vállam majd leültem vele szemben. -Te?

-Interjúk voltak egész nap, nem volt vészes. - vonta meg a vállát ő is. -Szóval mit szerettél volna mesélni? - fürkészett kíváncsian én pedig élesen beszívtam a levegőt.

-Az van, hogy... öhm, tetszik nekem Harry, de mostanában kevesebbet beszéltünk és zárkózottabbnak tűnt mint eddig. Szerinted azért van, mert észrevette, hogy tetszik nekem és én neki nem? - néztem a végén szomorúan a szemeibe, kimondva még rosszabbul esett ez az egész. Ő először csak meglepődötten vizslatott egy percig, hogy ilyen könnyen elmondtam neki ezt, aztán kortyolt egyet a kávéjába és lassan beszélni kezdett.

-Szerintem, csak beijedt. Nem akarok semmit lelőni, vagy elmondani, de nem közömbös irántad. Talán pont hogy kicsit jobban kéne nyomulnod, és akkor látná, hogy van értelme ennek az egésznek. - mondta a szája szélét rágcsálva, láttam rajta, hogy tud valamit, de nem akarja elmondani.

-Mit tudsz Zayn? - húztam össze a szemeimet.

-Csak bízz bennem oké? Minden rendben lesz, csak beszélj többet vele. És közeledj felé. Higgy nekem, ismerem már őt. És te is. Ez jó lesz így. - nézett a szemeimbe mélyen.

-Jól van, megpróbálom. - sóhajtottam, majd a számhoz emeltem a csészét. - Na és te mit szerettél volna mesélni? - biccentettem miután lenyeltem a kávét, ő pedig idegesen felnevetett.

-Ah, csak annyi, hogy van egy lány... - kezdte én pedig felnevettem.

-Ez jól kezdődik. - kuncogtam, ő pedig szintén elvigyorodott aztán folytatta. Érdekes sztori volt, viszont nem szeretném ezt itt kiteregetni nektek, na. Remélem tudtam neki segíteni. Talán egy-két órát beszélgethettünk még, aztán hazakísért, arra viszont nem számítottam, hogy Harry épp a házunk felé tart.

-Sok szerencsét. - motyogta Zayn elhúzott szájjal mielőtt Harry ideért volna én meg csúnyán néztem rá.

-Köszi Zaynie. - forgattam a szemem, most ő nézett rám csúnyán én pedig elnevettem magam. Utálja ezt a nevet.

-Majd találkozunk bolond lány. - rázta a fejét aztán egy gyors ölelés után elindult Harry irányába, akivel összeölelkeztek, váltották pár gyors szót, majd Zayn tovább indult, Harry pedig lehajtott fejjel felém sétált.

-Szia. - motyogta mikor ideért én pedig kíváncsian fürkésztem.

-Szia. Mi szél hozott? - kérdeztem kedvesen, egy lépést közelebb lépve ölelésben reménykedve.

-Csak gondoltam, rád nézek, régen beszéltünk. De látom elvoltál Zaynnel... - vakarta meg kicsit a tarkóját, majd végre a szemembe nézett. Zöld íriszei most egy kevés félelmet tükröztek, én pedig teljesen elolvadtam.

-Csak kávéztunk egyet. - rántottam meg a vállam, a lehető legsemlegesebb hangnemmel.

-Ó... randi? - próbált játékosan elmosolyodni, de láttam, hogy csak kamu volt.

-Nem. - ráztam a fejem. -Csak tanácsot kértem tőle. Meg ő is tőlem.

-Á, értem. - bólogatott, majd egy perc csönd, szájrágcsálás és mindenfelé nézelődés után végre kitárta a karjait. Én pedig örömmel, nagy vigyorral öleltem meg. Jó közel bújtam hozzá, hogy érezze, mennyire hiányzott, ő pedig szintén szorosan tartott, állát pedig a fejemre támasztotta, tekintve, hogy pont egy fejjel magasabb volt nálam. Én a fejemet elfordítva támasztottam az arcom mellkasára, kezeimet szorosan a dereka körül tartottam, ő pedig a hátamat ölelte körül. Pár perc után éreztem ahogy ad a hajamra egy lágy puszit, majd kicsit eltolt magától. -Bocsi, hogy mostanában kicsit távolságtartó voltam. - nézett a szemeimbe.

-Semmi baj, csak ígérd meg, hogy mostantól újra többet beszélünk. Hiányzol. - vallottam be felnézve rá, ő pedig az ajkát beharapva vizslatott.

-Ígérem. - bólintott végül, majd nyomott egy puszit a homlokomra és újra közel húzott magához. -Te is hiányzol. Meg hiányoztál. Nem volt kivel sütit lopkodnom, meg sárcsatáznom. - kuncogott én pedig elmosolyodtam az emlékek hatására.

-Hihetetlen, hogy mikbe bele nem rángattál. - ráztam a fejem.

-Remélem tudod, ha minden olyan lesz mint régen, akkor ezek újra visszajönnek. - sóhajtott én pedig felnyögtem.

-Remek. Jut eszembe, elvileg holnap átmegyünk hozzátok. - motyogtam, ő pedig bólintott egy aprót.

-Tudom, anyáék mondták. Akkor majd holnap találkozunk. - lépett el tőlem és egy utolsó mosollyal ajándékozott meg.

-Igen. - bólintottam, majd elköszöntünk és a házba lépve anyával találtam szembe magam. Megbeszéltük, hogy holnap suli után egyből Annékhez menjek, kivéve ha tanulnom kell. Illetve mondta, hogy hétvégén el fognak utazni, ők négyen felnőttek és majd nekünk kell vigyázni a házra. Megörültem, hogy ilyen engedékeny lett hirtelen, úgy látszik rájuk csak jó hatással volt a költözés és hogy ismét jóban vannak Harryékkel. Miután felcaplattam a szobámba nekiálltam tanulni, vapelni és Harryvel megbeszélni a hétvégét. Egyikünk sem volt bulizós kedvében, főleg, hogy elvileg rossz idő lesz szóval azt beszéltük, hogy első este, pénteken én alszom nála, második este pedig ő nálam. Izgatott voltam be kell valljam, reméltem, hogy nem fogom elszúrni, hiszen két napig kettesben... ez a nagy lehetőség.