2014. április 14.

Ismét izgatottan keltem. Régen voltam már ilyen energiabomba azt hiszem... vagyis ugye a költözés előtt. Akkoriban folyton pörögtem és nevettem, jól éreztem magam, mindenkivel barátkoztam. Mostanság csak tengődök jobbra balra, elcsevegek emberekkel. De Harry azt hiszem újra kihozta belőlem a bolond énemet. Szóval miután a délelőttömet tanulással töltöttem, ebéd után a fürdőbe indultam. Gyors zuhany, fogmosás, hajfésülés és öltözés. Ma mivel sütött a nap és meleg volt (a londoni idő már csak ilyen tegnap még kabátban voltam, ma már megsülnék pulcsiban is) ezért egy vörös crop top, fekete kantáros szoknya és fekete cipőm mellett döntöttem. Meg egy átlátszó harisnya mellett. Szempillaspirál, szájfény és visszafogott tus, parfüm és bumm készen voltam. Egy kis hátizsákba bedobtam egy power banket, a pénztárcámat, a kulcscsomómat meg a vapemet (e-cigaretta) és már indultam is kifelé.

-Hova hova? - hallottam magam mögül anya hangját hirtelen, mire magamban unott képpel a szememet forgattam. Előtte nem tehettem különben kiakad.

-Barátokkal találkozni. - fordultam meg és szemeztem vele.

-Nem kéne tanulnod?

-Tegnap este és délelőtt tanultam.

-Es kik ezek a barátok? - kérdezősködött tovább bennem meg ment fel a pumpa.

-Emlékszel Holmes Chapelre? - kérdeztem, ő pedig értetlen fejjel bólintott. -Harry Stylesék itt laknak pár házzal arrébb! - vigyorogtam, és ő szintén így tett.

-Azonnal fel kell hívnom Annet! - célzott Harry anyukájára, majd a telefonját kezdte keresni.

-Akkor mehetek?

-Ó. Ja menj. Viselkedj jól. - motyogta tehetetlenül. Nem tudott mit tenni, én pedig győztesen elvigyorodtam és kiléptem az ajtón. Amíg jók a jegyeim és nem keveredek bajba nem tudnak mit tenni. Plusz amúgy is ismerte Harryéket. A szüleimmel a kapcsolatom nem a legjobb. Nem igazán szoktam velük beszélgetni csak ha muszáj. Mivel utálom, hogy alapból csak hibáztatni bírnak mindenért, aztán néha meg jópofiznak és azt akarják, hogy a barátnőjük legyek. Aztán meg hisztiznek, hogy miért nem mondok el nekik semmit. De már szerintem kezdenek rájönni, hogy elrontották. Ez van. Egyenesen a stúdióba mentem, aminek a címét Harry adta meg. Fél kettő körül értem oda és elvileg kettőkor végeznek. Nehezen de végül az ottaniak felfogták, hogy Harry hívott ide és miután megtaláltam őket, vigyorogva sétáltam a nekem háttal álló Harry mögé. A többiek a szoba másik végében hallgattak valamit, Harry pedig a telefonját nyomkodta.

-Egyet találhatsz! - osontam mögé majd tettem a kezeimet a szemére.

-Tippelek, egyáltalán nem biztos hogy jól, de szerintem Ginger. - tette zsebre a telefonját én pedig mosolyogva vettem el a kezeimet a szeméről, ő pedig megfordulva alaposan végigmért.

-Mi az, nagyon rossz? - néztem le magamra hirtelen, miután eltűnt a mosoly az arcáról.

-Nem, ami azt illeti szép vagy, csak épp emiatt félek, hogy a többiek el akarnak majd rabolni tőlem. - nézett végül vigyorogva a szemembe én pedig felnevettem.

-Ügyes. - bólogattam közben pedig a többiek is észrevettek és nagy vigyorral indultak felénk.

-Komolyan mondtam. - súgta a fülembe gyorsan nekem pedig nem volt időm reagálni mivel a srácok idértek. -Zayn, Niall, Louis, Liam ő itt Ginger, jó barát, Ginger ők itt Liam, Louis, Niall és Zayn. - mutogatott sorban én pedig csak a vigyoromat visszafojtva köszöntem nekik, meg ők is nekem. Pár percet beszélgettünk aztán a srácoknak még egy utolsó dalt fel kellett venniük en pedig türelmesen vártam őket. Meg amúgy is jó volt hallgatni. A dal címe Moments volt, egy lassú dalról van szó. Egyből megimádtam, az pedig amiről szólt... nos a részeknél amiket Harry énekelt pillangók keltek életre bennem, főleg, hogy Haz végig az üveg túloldaláról lopva engem bámult, visszafojtott vigyorral. Én azért próbáltam nem őt nézni folyamatosan. Nehéz volt, de szerintem kiálltam a próbát. Miután végeztek együtt elmentünk a KFC-be ahol jobban megismerkedhettem a fiúkkal. Mindegyikük szimpatikus volt, de valahogy Zaynben láttam legjobban önmagam, közben pedig mégis mintha teljesen mások lettünk volna. Hasonlítottunk abban, hogy mindketten kreatívak vagyunk, (rajzolás terén pl) és talán túl jószívűek és védelmezőek. Viszont míg én nyitott és közvetlen voltam, ő kissé zárkózott. Harry továbbra is csak Harry volt, Niall ahogy képzeltem nagyon sokat nevetett és nagyon barátságos volt, Louis hangos, közvetlen és vicces, Liam pedig szintén jófej és mosolygós volt. Már csak azt nem értettem, hogy miért néz ki mindegyikük ilyen jól. Ez nem ér. Mellettük csúnyának tűnök. Pedig én nem vagyok az a "undorító vagyok, utálom magam" típus. Régen az voltam, de aztán a barátaim kihúztak ebből és megmutatták, hogy valójában milyen szép is vagyok. Nem azt mondom, hogy világszépe, egyszerűen csak jó az önképem, ami szerintem nagyon fontos. Sokáig hülyültünk, talán három órán át, aztán mind hazaindultunk. Harry-vel kettesben sétálgattunk, beszélgetve, nevetve.

-Na, hogy érezted magad? Bejönnek a srácok? - kérdezte mikor már majdnem hazaértünk.

-Igen, nagyon jó arcok. - vigyorogtam fel rá, és őszintén úgy gondoltam, hogy végre újra megtalálom a helyem. 

-De azért remélem nem úgy jönnek be. - bólogatott lassan, én pedig összehúzott szemekkel megpróbáltam visszafogni a mosolyomat.

-Hát talán Zayn... - húztam az agyát, mivel pontosan tudtam, hogy ki tetszik nekem. Oké igen tetszik Harry. Kinek nem?

-Igen? Nem is tudom, szerintem nem illetek össze. - rázta a fejét megsemmisült arccal. Próbálta leplezni, de láttam rajta, jól ismerem.

-Miért? Egy csomó közös van bennünk. - vonogattam a vállam tovább játszva az idegeivel. Gonosz tudom.

-De bennünk is! - csúszott ki hirtelen a száján én pedig nagy vigyorral néztem fel rá.

-Mit akarsz ezzel mondani Haz? - álltam meg aztán a házunk előtt, ő pedig szembe fordult velem, de a talajt vizslatta.

-Semmit, semmit. Jó éjt. - nézett fel rám végül egy pici mosoly kíséretében, nekem meg megesett rajta a szívem.

-Jó éjt Haz. - öleltem meg. -Amúgy csak húztam az agyad. - motyogtam a fülébe lábujjhegyre állva, majd nyomtam egy puszit az arcára és nevetve a kábult arcán besétáltam a házba. A vigyoromat elnyomva sétáltam el anyáék mellett, egy pillanatra matatva a konyhában, hogy lássák jól vagyok, élek még, aztán egy pohár üdítővel a szobám menedékében vigyorogva vapelni kezdtem. Azt hiszem újra boldog voltam.