Halihó! Itt vagyok a kövi résszel,remélem vártátok! Jó olvasást! 😍😍

Érezted már azt,hogy a torkodban hatalmas gombóc keletkezik,nem tudsz megszólalni,legszívesebben csak sírnál,de mégsem tetted? Nem tetted,mert nem akartad azokat a kérdéseket hallgatni,hogy "mi a baj" vagy "mi történt",mert valami azt súgta legbelül,hogy úgy sem érdekel senkit a válasz,csak udvariasságból tették fel. Abban a pillanatban,hogy megpillantottam Gigit,csak sírni szerettem volna,elvonulva egy szobába,ahol egyedül lehetek a fájdalommal,amit a mellkasomban éreztem. De nem engedtem ki a könnyeim,nem tudhatják,hogy mégis jobban tud fájni,mint ahogy eddig fájt.
-Liam! Végre megismerheted Gigit!-mosolygott Zayn,mire rákaptam a tekintetem. Tudom,hogy látszott rajtam a zaklatottság,Zayn mégsem vette észre. Miért nem? Régen a legkisebb rezdülésemből is rájött,hogy valami baj van,most pedig tulajdonképpen pofon vágja a dolog,mégsem tűnik fel neki.
Nem akartam bunkónak tűnni,ezért felálltam az asztaltól,majd Gigire néztem. Mosolyogni azonban nem volt erőm.
-Örülök,hogy végre találkozunk,Liam! Annyira sok dolgot hallottam már rólad! Ez a lüke csak rólad tud beszélni!-bökte oldalba Zaynt kuncogva,mire Zayn csak átkarolta a vállát és rávigyorgott. Még az a tudat sem tett boldoggá,hogy ezek szerint Zayn rólam szokott neki beszélni. Nem tett boldoggá,mert Zayn most őt ölelte,nem engem. Pedig jelen pillanatban sokkal nagyobb szükségem lett volna egy ölelésre,mint Giginek. A Zayn ölelésére.
Mintha Niall hallotta volna a gondoltam,mellém állt és átkarolta a derekam. Nem tudom miért ott,talán Zaynt akarta féltékennyé tenni.
-Szokd meg! Nem nagyon jön ki más a száján Liamen kívűl!-vigyorgott a szöszi. Zaynre néztem,aki csak gyengéden rám mosolygott,majd elengedte Gigit és hozzám lépkedett. Lefejtette a derekamról Niall ujjait,majd az ő karja került a helyére. Valami más volt. Nem tudtam volna megmondani,akkor sem,ha az életem múlt volna azon,hogy mi,de valami határozottan nem olyan volt,mint az eddigi érintéseiben.
-Istenem,tényleg ti vagytok a legcukibb pár a világon!-csapta össze a tenyereit Gigi,és ábrándos mosollyal nézett ránk. Nem elég,hogy gyönyörű,még kedves is. Miért nem lehet csak csúnya és egy igazi bunkó? Sokkal könnyebb lenne minden. Most kezdtem csak rádöbbeni,hogy mit érezhetett Zayn,mikor én Cherylel voltam. De úgy gondolom,neki fele ennyire sem fájt a dolog,mint nekem,mert én már akkor is halálosan szerelmes voltam belé. És ez az idő múlásával sem változott. Csak nála..
-Én...én is sokat hallottam már rólad! Örülök,hogy találkoztunk!-mosolyogtam hamisan,miközben hamis szavakat használtam. Hülyén éreztem magam,hogy nem szólalok meg.
A bemutatkozás után leültem vissza és legnagyobb meglepetésemre Zayn mellém telepedett,nem a lány mellé. A fiúk,mintha küldetésüknek tekintették volna azt,hogy jókedvre derítsenek,mindent bevetettek. Louis azt hiszem még annál is viccesebb volt,mint szokott lenni. Mivel Niall tisztába van azzal,hogy mennyire szeretem a nevetését,most mintha még hangosabban tette volna. És Harry.. Nos ő csak csendesen mosolygott,miközben néha-néha bátorítóan nézett rám. Jól estek ezek a dolgok tőlük,de nem tudtak teljes mértékben felvidítani. Az,hogy láttam,Zayn milyen szemekkel néz Gigire,miközben az álmairól beszék,nem engedte,hogy boldog legyek. Nem érdekelt a hang,ami azt súgta,hogy semmi esélyem a lány ellen,akkor is harcolni fogok Zaynért. A végsőkig. Addig,amíg Zayn azt nem mondja,hogy vége. Hogy neki már nem rám,hanem Gigire van szüksége. Hogy ő már nem engem,hanem Gigit szereti. Rettegtem attól,hogy eljön majd,az a pillanat,mikor közli majd velem ezt a dolgot,de nem akartam rá gondolni. Nem akartam még mélyebbre süllyedni. Mert onnan már nem tudtam volna felállni.
Ha valaki megkérdezte volna tőlem,hogy miről volt szó abban a pár órában,míg beszélgettünk,nem tudtam volna válaszolni. Valami olyasmi dereng,hogy buliba megyünk pénteken,két nappal azelőtt,hogy visszamegyek,de ebben sem vagyok biztos. Csak vártam arra,hogy mikor áll fel Gigi és mondja azt,hogy mennie kell. Sajnos akármennyire is vártam ezt a pillanatot,nem akart eljönni.
Felálltam a székről,mire mindenki kérdőn nézett rám. Zavarban éreztem magam,de nem tudtam,hogy miért.
-Kimegyek a mosdóba...-motyogtam halkan. Zayn csak nosolyogva bólintott,majd újra Giginek szentelte a figyelmét. Niall együttérzően,de aggódva nézett rám. Tudtam,hogy nagyon aggódik értem,ezért minnél nyugodtabban próbáltam rámosolyogni. Remélem nem vicsor lett belőle.
A fürdőbe érve,megtámaszkodtam a mosdókagylón és a felette lévő tükörbe néztem. Az arcom nyúzott volt,szemeim alatt karikák. Hát így biztosan nem vehetem fel a versenyt Gigivel,aki úgy néz ki,mintha most lépett volna le a leghíresebb divatlap címoldaláról.
Megnyitottam a csapot,majd egy kis hidegvízzel megmostam az arcom. Épp mikor töröltem meg,akkor lépett Zayn a fürdőbe.
-Hazaviszem Gigit,oké babe?-mosolygott édesen,miközben egyre közelebb lépkedett.
Csak bólintani tudtam,nem jött ki hang a torkomon.-Mi a baj?-komorodott el. Elém lépve a derekamra helyezte mindkét kezét és a homlokát az enyémnek döntötte. Elmondhatatlanul jól esett a közelsége,annyira,hogy majdnem sírtam. Most sem tudtam válaszolni,csak megráztam óvatosan a fejem,nehogy megszakadjon a közelség.-Gigi a baj?-tapintott a lényegre Zayn. Csak hosszan lehunytam a szemeim,most inkább csak nem mertem válaszolni,mintsem nem lett volba hangom. Nem akartam,hogy egy féltékeny picsának nézzen. -Nem kell aggódnod,oké? Téged szerettelek,téged szeretlek,és téged is foglak szeretni,Liam! Ezen pár száz kilóméter nem változatat,ahogy Gigi sem! Ahogy senki sem,oké babe?-húzta lágy mosolyra a száját.
-Tudom... Csak...-dadogtam,mint egy beszédhibás személy. Nem akartam, hogy tudja.
-Csak?-kérdezett rá lágyan egy kis idő elteltével. Lágyan nézett a szemeimbe,semmi gúny vagy megvetés nem volt benne. Úgy éreztem,hogy elmondhatom neki az aggályaimat.
-Csak félek...félek,mert Gigi szép,kedves,aranyos... És itt lehet veled mindig. Minden percben,amikor akarod. Én pedig több száz kilóméterre vagyok tőled... Csak félek,hogy rádöbbensz,neked Gigi kell nem én! Nem egy fiú!-fejeztem be halkan,miközben megszakítottam a közelséget azzal,hogy lehajtottam a fejem. Lassan az állam alá nyúlt,majd gyönyörű szemeit az enyéimbe fúrta.
-Ez aggasztott végig? Ez miatt nem voltál felszabadult és boldog?-mosolygott rám gyengéden,talán a leggyengédebben,mint valaha.
-Igen...-suttogtam halkan. Kissé felkacagott,majd komolyan a szemeimbe nézett.
-Bébi. Ha valamikor,bármikor,azt éreznéd,hogy nem szeretlek,vagy már nem úgy,mint régen,tudnod kell,hogy az lehetetlen! Olyan szinten a bőröm alatt vagy,hogy ha akarnám sem tudnálak onnan kiszedni! De a legfontosabb,hogy nem is akarlak! Te vagy az életem,a fájdalmam,az örömöm! Te vagy minden,ami számít! Kérlek ne kételkedj a szerelmemben és a hűségemben!-simította arcomra kezeit. Most,ebben a pillanatban nem volt más semmi. Ugyan olyan volt az érintése,mint mindig. Mint az én Zaynemnek. Mert ő csak az enyém! Senki másé. Elszégyeltem magam,amiért olyat feltételeztem róla,amit nem kellett volna. És sajnos ez nem az első ilyen eset volt. Talán meg sem érdemlem őt igazán.
-Sajnálom Zayn...-motyogtam halkan,miközben újra lehajtottam a fejem. Nem mondott semmit,csak felemelte a fejem és szenvedélyesen mégis több érzéssel mint valaha,megcsókolt. Azt éreztem,mint a legelső csókunknál. Nem annál,mikor erőszakosan lekapott,bár az sem elfelejtendő,hanem annál,mikor először csókolt meg érzésekkel. Mintha most egy új fejezet nyílt volna az életünkbe,annak ellenére,hogy a régit folytatjuk. Csak boldog voltam,hogy az enyém és csak engem akar.
-Semmi baj,babe! Én is ezt éreztem volna a helyedben! De tudd,hogy szeretlek! Csak téged! Az életemnél is jobban!-mosolygott lágyan,miközben egyik keze a derekam,míg a másik az arcom simogatta.
-Szeretlek.-súgtam a szájába. Csak elvigyorodott,majd egy rövidebb csók után elvált tőlem.
-Hazaviszem Gigit,oké? Nemsokára itt leszek,és csak veled fogok törődni!-kulcsolta össze az ujjaink.
Nem mondtam semmit,csak boldogan bólintottam. Elkezdett maga után húzni,majd pillanatokon belűl a konyhában voltunk,ahol fagyos volt a levegő,de ahogy kiértünk,és a fiúk meglátták összekulcsolt kezeink és boldog mosolyom,azonnal felszabadultabbak lettek.
Gigi elbúcsúzott mindenkitől,majd mikor hozzám ért,szorosan megölelt és a fülembe súgta,hogy én vagyok a legszerencsésebb a világon. Végre tudtam rá őszintén mosolyogni,miközben én is biztosítottam arról,hogy örülök a találkozásnak.
Miután kiléptek az ajtón,persze Zaynnel hosszan búcsúzkodtunk,mintha nem látnánk egymást,csak évek múlva,a fiúk azonnal nekem estek,hogy mi is történt a mosdóban. Elmondtam nekik mindent,miközben a vigyor levakarhatatlan volt az arcomról.
Azt ismételgették,hogy ők megmondták,de csak fülig érő vigyorral néztem rájuk,miközben türelmetlenül vártam,hogy Zayn végre visszaérjen és újra a karjaiba zárjon. Egy kapcsolat alapja a bizalom,ami nálam addig az ominózus pillanatig,míg a wc-n voltam,nem volt meg,de aztán minden helyre jött. Zayn újra biztosított arról,hogy szeret,én pedig akármennyire is bízok benne és gondolom úgy,hogy Gigi nem fog ráhajtani,harcolni fogok érte,mert ő jelent számomra mindent. Nem veszíthetem el,mert értelmetlen és kilátástalan nélküle az életem.

!!!!!! Eredetileg egy külön fejezetben (vagy akárminek nevezzem) akartam ezt a dolgot elintézni de végül így jött össze! MINDENKI OLVASSA EL KÉREM EZT!
Egy csodálatos írónő történetét szeretném ajánlani mindenki figyelmébe! Páratlan az,ahogy ő megformázza a szavakat,majd mondattá alakítja őket. Biztos vagyok benne,hogy sokan ismeritek őt és a csodás történeteit,mert az írónő nem más mint LexaSmith06 ! Az egyik története,amibe teljesen bele szerettem a CHILDREN OF THE DARK és csak ajánlani tudom mindenkinek! Kérlek nézzetek be hozzá,mert hihetetlen szókincse van és gyönyörűen ír! Én személy szerint beleszerettem ebbe a történetébe,bár mindegyik hihetetlenül jó! Ajánlom mindenki figyelmébe! Jó olvasást hozzá,biztos vagyok benne,hogy mindenki imádni fogja,ha elkezdi olvasni! ❤❤