Sziasztok! Itt vagyok a kövivel 😉 remélem vártátok! Komiknak örülnék 😳😳 jó olvasást! 😍😍

Hosszan néztem a távolodó autó után,még akkor is,mikor már egyáltalán nem láttam azt a kis pontot sem,amit eddig. Hihetetlenül fájt a szívem,talán még jobban,mint mikor először váltunk el. Tudom,hogy szeret engem,ezzel mutatta ki. Így megnyugodtam,viszont most jobban fáj.
-Gyere,Li! Menjünk be!-kezdett el húzni Luke befelé. Nem akartam bemenni,de nem is állhattam az út közepén,mint egy barom. Már úgy sem láttam semmit. És hiába volt ott a szívemben a kis remény,hogy visszafordul és itt marad velem,az agyam tudta,hogy ez lehetetlen. Lehajtott fejjel kullogtam Luke után. Másodjára minden nehezebb. Sokkal.
-Ne legyél ennyire szomorú. Megígérte,hogy jönni fog! Higyj neki!-mosolygott rám a szobában Luke,mikor leültem az ágyamra.
-Én hiszek neki! Nem ezzel van a baj... Csak most jobban hiányzik...-mosolyogtam rá fájdalmasan.
-Igen,gondoltam,hogy ez lesz!-sóhajtott nagyot.
-De most kissé megnyugodtam,hogy nem változott semmi!-mondtam ránézve. Csak nagy szemekkel és tátott szájjal nézett rám.-Mi van?-értetlenkedtem. Kifolyt volna a nyál a számon? Mit néz ennyire?

-Azta,ez hihetetlen! Zayn azt mondta,hogy tudja,hogy szükséged van erre a találkozásra,hogy biztosra tudd,jönni fog! Nem hittem el amit mondott,én azt gondoltam,hogy csak rosszabb lesz! De...Istenem...titeket tényleg egymásnak teremtett az Isten!-hülledezett. Megmelengették a szavai a szívem. Szóval Zayn tudta,hogy mit érzek. Olyan kötelék alakult ki köztünk ez alatt a három hónap alatt,hogy az hihetetlen. Tudja a gondolataim és jobban ismer mint én magam. Csak remélem,hogy ez a kötelék nem csak mély,hanem annyira erős is,hogy kibírja a távolságot és mindent amit majd az idő és az emberek gyakorolnak rá. Hogy mindennél erősebb.
-

Ez hihetetlen! Én ilyen szerelmet még sosem láttam. Anya és apa is mindennél jobban,feltétel nélkül szeretik egymást,de náluk nem alakult ki ilyen mély szerelem 25 év alatt,mint nálatok három hónap alatt!-csodálkozott még mindig Luke. Zavarba estem a szavai miatt. Ez annyira jó érzés. Hogy egy fiú,aki tulajdonképpen csak pár órára lesett be a kapcsolatunkba,ilyeneket mond. Örültem,hogy ilyennek látja a szerelmünket.
-Tudod...-kezdtem elgondolkodva.-Én is meglepődök néha,hogy milyen rövid idő alatt vált Zayn az életemmé,azok ellenére is,ahogy bánt velem az elején! És ez kissé meg is ijeszt! Csak azt tudom,hogy soha nem akarom elveszíteni,mert jelenleg nem látom értelmét az életnek nélküle! Valószínűleg ez mindig is így lesz! Én...annyira szeretem őt,hogy nem lehet szavakba önteni. De néha eszembe jut,hogy mi lesz akkor,ha ez nála elmúlik. Ha rájön,hogy nem tudok már neki semmi újat nyújtani... És ilyenkor rettenetesen félek...mert nekem tényleg ő az a biztos pont az életben,ahová bármikor mehetek. Boldogan,szomorúan, összetörve. Bárhogyan!-fejeztem be halkan. Luke pár pillanatig csendben méregetett.
-Szerintem nem kellene ilyeneken gondolkoznod!-hangja teljesen komoly volt,és volt benne valami,ami azt súgta,hogy minden szava igaz.-Amit láttam ez alatt a hét alatt,és a mai kis találkozó alatt,az annyi volt,hogy Zayn körülbelül ugyan így érez irántad,mint te iránta! Komolyan mondom,azt kívánom,hogy ha lesz valakim egyszer,az legalább fele olyan szerelemmel nézzen rám,mint ahogy Zayn néz rád! Ő...tudod mennyi féltékenységet láttam a szemeiben,mikor legelőször meglátott. És mellette félelmet is. Csak hihetetlenül fél attól,hogy elveszíthet. Ahogy te is! De hidd el nekem,ettől egyikőtöknek sem kell tartania. Olyan szinten egymásra találtatok,mint a borsó meg a héja. Mint a... Na jó inkább nem is folytatom,mert felsorolhatnék ezer ilyen mondást,egyik sem tükrözné azt,amit éreztek egymás iránt! Inkább csak annyit mondok,hogy egymásra találtatok,mint Zayn és Liam! Igen...ez elég frappáns! Ez lesz mostantól a legjobb ilyen nyálas közmondás!-fejezte be vigyorogva. Meghatottak a szavai,teljes mértékben. Mellém ült az ágyra és szorosan megölelt. Azt hiszem itt volt az a pont,ahol Luke-kal,haverokból barátokká váltunk. Nagyon,nagyon jó barátokká. Az érzelmes kis pillanatunkat,Luke telefonja zavarta meg,ami eszeveszetten kezdte el üvölteni az egyik saját számukat,ami egyébként hihetetlenül jó lett. Át is küldte nekem.
Az egyik csapattársa kereste,hogy menjenek el valamerre focizni vagy valamit csinálni,mert nem bír megülni a szobájában.
-Nem jösz te is?-kérdezte készülődés közben.
-Nincs kedvem!-mosolyogtam rá.
-Biztos? Nem akarlak itt hagyni így!-mutatott végig rajtam. Csak felnevettem.
-Depressziósnak tűnök?-vigyorogtam rá,mire ő bólogatni kezdett. Láttam rajta,hogy nem gondolja komolyan.-Nyugodtan menj! Nem fogsz úgy rámtalálni,hogy a saját véremben fekszem a fürdőben! Na meg fel sem akasztom magam!-hülyéskedtem.
-Tudod,nem csak ez a két módja van az öngyilkosságnak,csak ez a két legelterjedtebb. Na meg a gyógyszer!-röhögött már ő is.
-Tiszta hülye vagy,hogy tanácsokat adsz egy depressziós embernek,hogy milyen öngyilkossági módszerek vannak még! De nyugi,valami kevésbé undit és feltűnőt választok majd!-kacsintottam rá.
-Tudtam,hogy bízhatok benned!-mondta megnyugodva,miközben zsebre vágta a mobilját.-Akkor tuti nem jösz?-nézett rám.
-Tuti!-bólintottam is,hogy megerősítsem a szavaim.
-Rendben! Majd jövök,szívem! Ne várj ébren!-libegett ki az ajtón,miközben hátradobta képzeletbeli hosszú haját. Csak nevetve néztem utána. Tényleg nem normális.
Sóhajtva vágtam magam végig az ágyon azért,hogy utána azonnal fel is üljek. Eszembe jutott a levél,amit apa küldött. Sietve vettem ki a fiókból,majd kezdtem el kibontani. Megdöbbentem,mikor egy kisebb pénzköteg esett ki belőle. Ajj,apa! Kivettem belőle az összehajtogatott lapot és észrevettem benne még egy borítékot. Levélben egy másik levél? Ez nagyon fura. Először úgy gondoltam,hogy a lapot nézem meg,aztán jöhet a másik. Elképzelésem sincs,hogy mi lehet az. Buzgón olvasni kezdtem.

Liam!
Tudod,nem gondoltam volna,hogy ennyire hiányozni fogsz! Olyan üres nélküled ez a ház! Jó,nem voltál sokat itthon az utóbbi időben a munka,na meg persze Zayn miatt,de akkor tisztában voltam vele,hogy itt vagy egy félórányira és nem több száz kilóméterre. De nem bánom! Csak örülök,hogy végre teljesül az álmod!
Az egészségem miatt nem kell aggódnod,teljesen rendben vagyok! Na meg persze Zayn minden nap benéz,rosszabb mint egy aggódó feleség. Te uszítottad rám ennyire?
Viccet félretéve,tényleg nem kell aggódnod,soha nem voltam még ennyire jól! Szerintem a tudat is segít,hogy végre tudom,hogy teljesen boldog vagy!
A pénz miatt se aggódj! Megemelték a fizetésem és jár valami pótlék is,mert gyógyszert szedek,szóval most nagyon jól keresek! És mivel egyedül vagyok,nem eszek sokat,tudtam küldeni neked is,ami nagyon boldoggá tett engem!
De most térjünk rá a borítékban található másik levélre. Gondolom majd megöl a kíváncsiság,hogy mégis mi lehet az!
Egy levél anyádtól,csak neked fiam! Nem tudom mi van benne,azt mondta neked kell elolvasnod először! Gondolom most arra is kíváncsi vagy,hogy miért csak most adom oda. Azért Liam,mert anyád kérte ezt! Azt mondta akkor adjam csak oda,ha valami nagy és csodával határos dolog történik veled! Úgy gondolom,hogy ez az az idő! Hisz meggyógyultam,megtaláltad az igaz szerelmet,kezdünk rendbe jönni anyagilag is,valamint befejezheted a főiskolát! Ezek a dolgok már felérnek a csodával,nem? Lehet,hogy önzőség volt részemről,hogy eddig nem adtam oda. Sajnálom! Csak vártam a megfelelő pillanatot,ami valahogy sosem jött el! Nos,most itt van! Olvasd el,fiam!
Azt hiszem ennyit akartam csak! Nagyon szeretlek Liam,és nagyon hiányzol! Tanulj jól és vigyázz magadra! Ez a legfontosabb! Ugyan olyan boldogan szeretnélek viszont látni,mikor hazajössz,mint amikor elmentél!
Apád!

Egy pillanatra nem kaptam levegőt. Tényleg egy levél anyától? A szívem őrülten dobogott. Nekem is nagyon hiányzott apa és megnyugodtam,hogy Zayn minden nap megnézi,de most csak az ágyamon heverő fehér borítékra tudtam koncentrálni. Nem mertem felnyitni és belevetni magam a sorokba,mert tudtam,hogy hihetetlen fájdalmat fogok érezni utána. Végül arra jutottam,hogy nem leszek önző,elolvasom,mert nem halogathatom az idők végezetéig és mert anya megérdemli! Máris éreztem a könnyeket a szemembe,pedig csak megfogtam a levelet.
Nagy levegőt vettem,hogy kissé megnyugodjak,majd felbontottam a levelet.

Drága Egyetlen Kisfiam!

Hogy is kezdjem ezt a levelet? Tudod,sosem gondoltam,hogy egyszer az éjszaka közepén fogok neked egy levelet írni,könnyekkel a szememben! Csak nem akarom,hogy ez megtörténjen,tudod?

Mély levegőt kellett vennem és sűrűn pislognom,hogy elűzzem a könnyeket és folytatni tudjam az olvasást.

Először is;tudnod kell,hogy nagyon szeretlek! Te és apád vagytok a legjobb dolog az életemben! Örökké hálás leszek a sorsnak,hogy nekem adott téged!
Tudod,tündéri kisbaba voltál! Soha egy hangod sem volt,és ami a legmeglepőbb,hogy körülbelül csak egy hét volt olyan,hogy éjszakánként felkeltél és sírtál! Egy anya sem kívánhatott volna nálad jobb gyermeket!
Mai napig emlékszem az érzésre,amit akkor éreztem,mikor legelőször a kezemben tartottalak! Olyan pici voltál,és annyira törékeny! És most itt vagy,majdnem felnőttként,és hihetetlenül büszke vagyok rád! Soha,egy percre se gondold azt,hogy valamit nem jól csinálsz! Mindig,mindent jól csinálsz,addig,míg a szívedre hallgatsz!
Tudnod kell,fiam,hogy egy percre sem gondoltam rád máshogy,vagy szerettelek kevésbé,mióta elmondtad,hogy meleg vagy! Akkor is annyira,de annyira büszke voltam rád! Az én pici fiam felnőtt,és megbízik bennem annyira,hogy elmondja nekem a legnagyobb titkát! Ez nagyon jó érzés,tudod?
Szerintem el kellene mondanod apádnak is! Szeret téged,meg fogja érteni!
Másodszor; gondolom tudod,hogy miért írom neked ezt a levelet! Kiderült ez a szörnyű dolog,úgy jött,mint derűlt égből villámcsapás. És lesúlytó volt. Tudom,hogy téged is nagyon megviselt! Csak azt szeretném kérni,Liam,hogy ne légy szomorú,rendben? Nagyon,nagyon szeretlek és fáj látni,hogy ennyire összetörsz! Mindenemet odaadnám,ha láthatnálak újra szívből mosolyogni! Nagyon remélem Liam,hogy fogsz még olyan szívet melengetően nevetni! Hisz te magad vagy a csoda! A nevetés! Az élet!
Tudom,hogy főiskolára szeretnél járni,és orvos akarsz lenni! Tudod,néha csak attól félek,hogy szétfeszít a büszkeség,amit érzek irántad!
Meg fogok halni. Tudom,hogy nagyon fáj Neked! Tudom,kicsim,és megöl a tudat,hogy nem tehetek ez ellen semmit! Hogy nem tehetem olyan boldoggá a fiam,mint megérdemli! Te egy csodálatos ember vagy Liam! Ezt sose felejtsd el! Mindennél jobban szeretlek és nagyon büszke vagyok rád! Csak arra kérlek,hogy ne légy szomorú! Tudom,hogy önzőség ezt kérnem,de odafentről mindig látlak majd,és az én szívem is fájni fog! Így is,minden egyes kihullott könnycseppeddel megszakad!
Tudd,Fiam,hogy mindig jön borúra,derű! Mindig! Ha valami véget ér,és rossz,akkor az még nem a vég! A vég mindig csak jó lehet! Ezt ne felejtsd el,sosem!
Szeretlek Liam! Olyan nagyon! Vigyázz apádra kérlek! Éld az álmaidat Kicsikém,és soha ne ébredj fel! Soha el nem múló szeretettel:Anyád!

Zokogva tettem le a levelet. Tudtam,hogy fájni fog,de nem gondoltam volna,hogy ennyire. Igaz,hogy jó is volt érezni ezt a fájdalmat,mert mellé társult egy kis boldogság is. Mert tudtam,hogy volt. Hogy ő volt a világ legjobb anyukája. Tudtam,éreztem,hogy ezt a levelet a halála előtt írta,nem sokkal. Fájt a szívem,elmondhatatlanul. De boldog voltam. Mert anya szeret! Mindennél jobban. És büszke rám. Ezért én is büszke vagyok magamra. Mert megérdemlem.
A fájdalom,anya elvesztése miatt sosem fog megszűnni. Örökké érezni fogom ezt,ahogy mellette a végtelen szeretetet is. Mert ő adta nekem az életet.