Sziasztok!  Bocsánat az egy napos késésért, el voltam havazva tegnap nagyon 😔 de itt vagyok mostmár, szóval jó olvasást!!  😍😍

Zayn

Boldogan néztem Liamet,ahogy izgatottan mesél arról,hogy mi történt vele az elmúlt egy hétben. Megkönnyebbültem,nagyon is,mert nem látszik rajta,hogy nagyon fáradt lenne. Csak azt remélem,hogy nem azért,mert most túl sok benne az adrenalin,amiért itt vagyunk. Kissé szomorú volt,amiért az apja nem tudott jönni,de megnyugtattam,hogy semmi baja ,makk egészséges. Imádtam, hogy Liam ennyire boldog. Mindig ilyennek akarom őt látni.
-És a munka milyen?-hozott vissza a valóságba a Szöszke hangja.
-A munka?-nézett rá Li.-Hát...elmegy. Nem olyan fárasztó és a főnök is nagyon rendes velem.- mosolygott. Behatóan néztem az arcát,azt akartam megtudni,hogy mennyire őszinte ez a mosoly,de bármilyen meglepő az volt. Egy kis féltékenység elkapott,mikor a főnökről beszélt. Uram Isten,mikor lettem  én ennyire féltékenykedő? Inkább nem szóltam egy szót sem,próbáltam magam lenyugtatni. Nem akarom,hogy ez miatt legyen köztünk feszültség. Most csak örülök a boldog pillanatoknak.
Kicsit szorosabbra fontam a karjaim Li dereka körül,mire édesen mosolyogva rám nézett.
-Mi az?-suttogta,hogy a többiek ne hallják.
-Semmi,csak örülök,hogy itt vagy. Hogy itt vagyok!-mosolyogtam rá.
-Én is! Nagyon!-vigyorgott. Kissé olyan volt,mint aki be van szívva,de nem érdekelt. Csak boldog voltam,hogy ennyire megrészegítette a tudat,hogy itt vagyunk. Vagyok.
A szobájukban ültünk már legalább egy órája,ami egész otthonos volt. Liamé volt az ablak melletti ágy,amin nem lepődtem meg nagyon. Nagyon szereti a természetet,és a szép dolgokat és mivel ha kinézett az ablakon,mindkettő a szeme elé tárult,gondolni való volt,hogy azt az ágyat választja. Hihetetlen,hogy három hónap alatt,jobban kiismertem,mint magamat eddigi életemben. Szerintem soha nem is fogom annyira ismerni magam,mint őt. De nem is bánom. Csak szeretem őt és kész.
-Nem megyünk el valamerre? Ne poshadjunk már itt a szobába egész nap! Nemsokára vége a nyárnak...-sopánkodott Luke.
-Terepszemlét akarsz tartani?-vigyorgott rá Liam sejtelmesen. Idegesített,hogy nem tudom mit takar a terepszemle szó. Nem akarom,hogy mással is legyen neki ilyen dolog. És nem tetszik a gondolat,hogy nem tudok minden percéről. Hozzá kell szokatnom magam a gondolathoz, hogy akarva-akaratlan is eltávolodunk egymástól,és ez nem csak a távolság miatt van. Már nem tudok vele lenni a nap 24 órájából 18-at,így nem is tudom,hogy mik történnek az életében,hogyan telnek a napjai. Mert hiába elmondja,az nem ugyan az. És ez nem tetszik. Örülök,hogy végre teljesül az álma,és hogy én is részese lehettem ennek,mert miattam van itt. Ezért nem lehetek önző. Akármennyire is szeretném,hogy minden a régi legyen,és hogy újra én legyek a világa középpontja,nem lehetek önző. Sajnos nem tudom,hogy anyámnak mennyi időre van még szüksége rám,de kezdem azt érezni,hogy valami hátsó szándékuk van azzal,hogy otthon tartanak. Ki kell derítenem,hogy mégis mi az. Nem teszem kockára a kapcsolatomat miattuk. Mert nem érdemlik meg.
-Mit értessz az alatt,hogy terepszemle?-kérdezte meg Harry Luke-tól felhúzott szemöldökkel.
-Még alig van ruha a lányokon...de hamarosan nyakig bebugyolálva fognak járni. Ki kell élvezni a látványt!-vigyorgott Luke.-Bár...nem mintha négy meleg fiút akármennyire is érdekelné a lányok teste...-sóhajtott nagyot.
-Ó tesó! Te vagy az én emberem! Menjünk!-vigyorgott Ni és felugrott az ágyról.
-Hé! Attól,hogy melegek vagyunk még mi is nézelődhetünk!-háborodott fel Louis.-Majd mi eldöntjük,hogy ki kihez illik!-vigyorgott,majd ő is felugrott. Harry csak megcsóválta a fejét,de ő is felállt. Ne már! Nekem semmi kedvem menni.
-Ti maradjatok itt nyugodtan! Élvezzétek ki egymás társaságát!-nézett ránk Harry egy perverz vigyorral. Kösz Styles! Te meg az én emberem vagy!
-Nekem nincs kedvem menni. Neked?-kérdezte tőlem Li. Ez azz!
-Nekem sincs! Nem izgatnak a csupasz combok!-rántottam vállat.
-Akkor ez meg van beszélve!-vigyorgott Louis.
-Akkor indulás!-mondta Ni és már ment is az ajtó felé.
-Majd jövünk,gyerekek! Nem túl későn,de elég időt hagyunk nektek!-vigyorgott most Luke. Ez aztán egy perverz csapat!
Vigyorogva néztem utánuk,majd Liam felé fordultam.
-Nem normálisak!-csóváltam a fejem.
-Nem. De semmi gond nincs ezzel!-mosolygott édesen. Legszívesebben azonnal leteperném,csak hogy minnél közelebb érezzem magamhoz,de még volt egy kis dolgom.
Felálltam,majd a táskámhoz sétálva kivettem belőle egy levelet. Visszamentem Liam ágyához,majd mellé feküdtem és az orra alá dugtam a levelet.
-Ez mi?-kérdezte izgatottan,majd már fel is ült,hogy kibontsa.
-A-a-a! Majd ha elmentünk! Apukád írta és a lelkemre kötötte,hogy csak akkor engedjem neked elolvasni,ha mi már elmentünk! Szóval add csak vissza!-kaptam ki a kezéből vigyorogva,majd az éjjeliszekrény fiókjába dugtam.-Így ni!-fordultam vissza felé.
-Zayn!-nyafogott aranyosan.
-Nem,bébi! Apukád egy pillanat alatt kiderítené,ha hazudnék neki! Szóval nem!-döntöttem vissza az ágyra,majd felé hajoltam.
-Annyira hiányoztál...-suttogta,miközben az egyik kezét az arcomra fektette.
-Te is nekem bébi! Pokoli nehéz volt ez az egy hét!-csóváltam meg a fejem,majd apró csókokat nyomtam először az arca minden szegletére,majd a nyakára is. A száját direkt hagytam ki.
-Zayn...-lehelte. Hihetetlenül kívántam őt. Nem tudtam felfogni,hogy hogy az Istenbe bírtam ki eddig,hogy ne teperjem le. A combomon éreztem ahogy megkeményedik alattam. Örültem,mint majom a farkának.
-Mit szeretnél,édes?-suttogtam,majd megszívtam a nyakán azt a pontot,amitől azonnal extázisba kerül. Hangosan felnyögött tettemre.
-Zayn...ezt nem lenne szabad...-mondta,majd újra hangosan felnyögött.
-Na és miért nem?-kérdeztem,de nem hagytam abba a nyaka kényeztetését.
-Mert...ahh..a fiúkh..bármikor...-nem tudta végigmondani amit akart,mert szenvedélyesen a szájára tapadtam. Tudom,hogy ő is akarja,csak most kéreti magát kissé. A nagy ellenállása addig tartott,míg a nyelvemmel befurakodtam a szájába. Úgy olvadt a karjaimba,mint egy meleg nyári napon a fagyi a tölcsérbe. Imádtam,hogy ennyire bízik bennem,hogy így átadja magát nekem. Azt tehetek vele,amit csak akarok.
-Zayn...-hajolt el lihegve a számtól. Kissé meglepett,mert azt hittem abba akarja hagyni,de aztán vágytól csilligó,elsötétült szemekkel nézett fel rám.-Zárd be az ajtót!-mormolta. Elvigyorodtam,majd egy csók után az ajtóhoz siettem és ráfordítottam a kulcsot. Visszafordulva nem láttam mást,csak hogy Liam már egy boxerben fekszik az ágyon elterülve,ami igencsak szűk volt rá. Hangosan felnyögtem a látványtól. Ó,Szűz Máriám! Hogy tudtam én a lányokat szeretni,mikor itt ez a csodaszép fiú és már csak a látványától majdnem eldurranok. Hasznosan fog telni a fiúk nélkül töltött idő.

°°°

Másfél órával és két orgazmussal később,na jó Liamnek három,pihegve feküdtem az ágyon,ő pedig szorosan a mellkasomon.
-Szeretlek!-suttogta,miközben ujjaival a hasamra rajzolgatott. Minden érintésénél libabőrös lettem,amin ő csak mosolygott.
-Szeretlek!-mondtam én is olyan hangon,ahogy ő,majd egy puszit leheltem a hajába. Én vagyok a világ legszerencsésebb embere,ez már biztos. Sok partnerem volt már,egyéjszakás kalandok,de senki nem nyújtott akkora élvezetet,mint Liam. Talán azért,mert itt érzelmek vannak. És mert imádom,hogy ártatlan. Hogy én vagyok neki az első. Hogy senki nem nyúlhatott hozzá előttem úgy,ahogy én. Hogy senki nem tudja olyan boldoggá tenni,mint én. Hogy senki nem láthatja az arcát,mikor eléri a gyönyör. Hogy senki nem volt még olyan közel hozzá,mint én. Ez teszi ezt azzá,ami. És imádom mikor annak ellenére is bedurvul kissé,hogy olyan ártatlan. Mint például ennél a szeretkezésnél. Imádtam,hogy megvadult,így elég sok piros folt díszítette a mellkasom és a nyakam. Mondjuk ő sem panaszkodhatott.
-Annyira hiányzol...-motyogta. Meglepődtem ezen,hisz itt fekszem mellette.
-Miért? Hisz itt vagyok...-mondtam halkan,miközben végig simítottam a hátán.
-Tudom...de nem sokáig.-szipogta. Amint meghallottam,hogy sír,azonnal felültem vele együtt. Nem foglalkozva a meztelenségünkkel,az ölembe ültettem és kezem közé fogtam gyönyörű,most azonban szomorú arcát.
-Hé,hé,hé! Ne sírj,életem! Nemsokára újra együtt leszünk! És aztán soha többé nem kell hogy elengedjelek!-próbáltam vigasztalni.
-Tudom...-susogta.

-Akkor? Mi a gond?-érintettem össze a homlokainkat.
-Én..nem tudom...csak...félek..-hajolt el,majd a szemembe nézett.
-Mitől?-értetlenkedtem.
-Hogy találsz valaki jobbat. Jobbat,mint én.-hajtotta le a fejét. Teljesen megdöbbentem. Nem hittem volna,hogy ettől tart. Ez kibaszott hülyeség. Gyengéden az álla alá nyúltam,majd felemelve a fejét a szemeibe néztem.
-Lehet,hogy van jobb nálad. Lehet,hogy találhatnék olyat. De nekem nem kell más. Mert nekem te vagy a legjobb Liam! Nem tudod elképzelni,hogy milyen dolgokat tettél velem,hogy milyen érzéseket érzek irántad! Ez több annál,mint amit valaha is képzeltem arról,hogy mit fogok érezni,ha szerelmes leszek! Nekem te vagy az igazi,Liam! Tudod,érzem,hogy a mi szerelmünk örökké fog tartani! Sosem hittem az örökkében,tényleg Liam,sosem! De aztán jöttél te! És mindent megváltoztattál! És ezért hihetetlenül hálás vagyok neked! Mert nélküled komolyan nem tudom,hogy most hol lennék! És mert tényleg jobban szeretlek az életemnél is!-néztem végig komolyan a szemeibe,hogy lássa azt,minden szavam igaz és a szívemből jött. Lehet,hogy egy undorító nyálgéppé váltam miatta,na meg egy romantikus kis szarrá,de kurvára nem hat meg. Nekem ő minden! Csak akkor vagyok boldog,ha ő az.
-Úristen Zayn...-suttogta meghatódva.-Nagyon,nagyon,mindennél jobban szeretlek!-mondta,majd az ajkaimra hajolt. Nem volt sem vad,sem szenvedélyes,de éreztem benne a mindent elsöprő szerelmet. És csak ez számított. Elvált az ajkaimtól,majd szorosan megölelt. Én is ezt tettem.
Nem tudom meddig ülhettünk így,csendben,de biztos nem néhány percig csak.
-Fel kéne öltöznünk...-motyogta a nyakamba.
-Igen...lehet...-nevettem fel kissé. Mosolyogva elhajolt,majd még egy puszit nyomott az arcomra és leszállt rólam. Láttam,hogy most jön zavarba,mert eddig nem nagyon gondolt rá,hogy meztelenek vagyunk. Csak hangosan felnevettem,majd teljesen leszarva,hogy én is csupasz vagyok,kiszálltam az ágyból és a bokszeréhez lépve,odadobtam neki.
-Tessék,Hercegnő!-vigyorogtam,mire méginkább zavarba jött. Hát ez kész! Imádom őt!
Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháinkat,majd Liam az ablakhoz lépett és kinyitotta. Értetlenül néztem rá.
-Miért nyitod ki?-kérdeztem rá.
-Hát...hogy...mert..-dadogott,mire nekem is leesett a dolog. Csak hangosan felnevettem. Nagyon aranyos volt.
-Istenem Liam! Komolyan a szex szag miatt!-nevettem még mindig.-Csak hogy tudd,egyik fiú sem 10 éves már! Tudni fogják,hogy mit csináltunk!-magyaráztam vigyorogva. Csak bedurcázott és mérgesen nézett rám.-Meg tudnálak zabálni ilyenkor! Nagyon aranyos vagy!-mondtam neki lassan. Csak még pirosabb lett.
-Zayn...hagyd abba!-nyafogott. Kissé felnevettem,de abbahagytam.
Beszélgettünk még legalább egy órát,mikor a fiúk hangosan megérkeztek. Azonnal levágták,hogy miért van nyitva az ablak és halálra szivattak minket. Engem nem zavart,de Li nagyon zavarba volt,így megmondtam nekik,hogy ha nem fejezik be,a szart is kiverem belőlük. Megértették,így befejezték. Elég késő volt már,szóval lassan indulni kellett volna,de nem akartam én lenni az,aki ezt közli. Végül nem nekem kellett,mert Niall megtette helyettem,miközben bánatosan és aggódva nézett Lire. Én is ránéztem,de csak íjedtséget láttam rajta.
Már kinn álltunk a kocsinál,mikor Liam mindenkitől elbúcsúzott,majd lassan felém sétált. Nem vártam meg,míg ide ér,elé léptem és szorosan megöleltem.
-Nem akarom,hogy elmenj...-szipogott. Csak erősebben fontam köré a karjaim.
Pityergett egy keveset,de nem hagytam,hogy nagyon elkenődjön. Megígértem neki,hogy amint tudok,jövök.
A kocsiból néztem vissza rá, mikor elindultunk és átkozottul szerencsésnek gondoltam Lukeot,amiért ő mellette lehet. Tudtam Liam leeresztett vállaiból és abból,ahogy Luke öleli,hogy sír. Csak nagyot sóhajtottam,majd egy kósza könnycseppett letörölve a szemem sarkából,előrefordultam. Nem néztem a visszapillantóba,mert nem akartam a fiúk sajnálkozó tekintetét látni,valamint az összetört Liamet sem. Elég a szívem összetört érzése is. Hiretelen egy bátorító szorítást éreztem a vállamon,ami legnagyobb meglepetésemre Nialltől jött,aki csak mosolyogva nézett rám. Tudtam,hogy ha ő mosolyog,akkor Liammel nem lesz baj. És ez megnyugtatott. Valamint az is,hogy ott van neki Luke. És az,hogy tudja,hogy mindennél jobban szeretem!