Sziasztok!  Itt is vagyok a kövivel! Remélem nem várakoztattalak meg titeket nagyon!☺ komiknak örülnék nagyon nagyon! 😳😳 jó olvasást! 😍😍

Arra ébredtem, hogy a nap majd kiveri a szemem annyira süt. Határozottan emlékszem,hogy este,mikor hazaértem,behúztam a függönyt,szóval csakis Luke lehetett a tettes. Nyöszörögve fordultam az oldalamra,hogy megnézzem az időt és Lukeot is. Az idő kereken 9 volt,Luke viszont sehol. Ekkor hallottam a dudorászást a fürdőből. Egy pillanatra le is döbbentem,hogy mennyire jó hangja van. Énekelni fog nekem,amikor majd nem fogok tudni aludni.
-Áhh Liam! Jó reggelt!-jött ki jókedvűen a fürdőből,mikor már majdnem visszaaludtam. Ez nem az én napom lesz,úgy érzem.
-Miért vagy már ilyen korán fent?-motyogtam a párnámba,de Luke szerencsére hallotta. Igaz,hogy tegnap már aludt,amikor én fél 11-kor beestem a szobába,de nem is gondoltam,hogy ilyen hamar fent lesz.
-Mert gyönyörű ez a mai nap! Nem szabad lustálkodni! Gyerünk,zuhanyozz le,én addig hozok reggelit!-vigyorgott. Tudtam,hogy nem csak a nap miatt van így bepörögve. Valami más is van a háttérben,de túl lusta voltam ahhoz,hogy kiderítsem mi lehet az.
Egy szót sem tudtam szólni,már nem is volt a szobába. Ahelyett hogy elmentem volna fürdeni és végleg felkeni,csak behúztam a függönyt az ablakon és a hasamra fordulva aludtam tovább.
Következő alkalommal arra keltem fel,hogy valami hideg és nedves dolog landol a fejemen. Nem volt más,mint egy pohár víz. Luke kurvára a fejemre öntött egy pohár vizet.
-Ne nézz így rám,haver! Te akartad!-mondta lazán,miközben lepakolta az asztalta a finomabbnál finomabb kajákat.
-Én? Komolyan Luke? Én akartam?-kérdeztem hangosan.
-Na jól van,egy kicsit én is akartam!-vigyorgott rám,majd az asztalhoz ült és intett nekem is.-Gyere enni,majd utána lezuhanyzol! Jézusom,már 10 óra! Igyekezz Liam!-sürgetett. Kényelmesen felkeltem és nagyot nyújtóztam.
-Hajt a tatár? Hová sietsz ennyire?-fürkésztem az arcát. Mintha kissé zavarba jött volna,de végül rendezte arcvonásait.
-Sehová! De nem fogunk itt benn ülni egész nap,mert a nyárnak nemsokára vége,eltünnek a formás combok a nadrágokba és a cicik is az atlétákból! Ki kell élvezni a nyár utolsó pillanatait!-tette a szívére a kezét drámaian. Majdnem felnevettem az arcát látva.
-Mintha engem annyira érdekelnének a női combok meg a cicik...-forgattam a szemeim.
-Téged nem barátom! Engem viszont annál inkább!-vigyorgott.-De ne legyél szomorú! Biztos lesznek félmeztelen pasik is! Tudom,tudom-emelte fel a kezét,mikor tiltakozni akartam.-Neked van a legkirályabb, legüberebb pasid a világon és neked nem kell más! De ismered a mondást! Hűséget fogadtál,nem vakságot!-intett egyet a mutatóujjával.
Csak hangosan felnevettem,majd magamhoz vettem egy kakaóscsigát. Nem normális ez a Luke,de nem is bánom. Nagyon jó barátra tettem szert. Habár ismerem azt a mondást,én viszont még csak ránézni sem tudnék más pasira. Nekem Zayn minden. Az élet,az öröm,a fájdalom. Minden. És nem is kellene,hogy valaki más legyen számomra mindez.
Miután megettem a csigámat és leöblítettem egy kávéval,Luke elzavart a fürdőbe. Nagyon be volt zsongva,de legyen meg az öröme. Elmegyek vele terepszemlére,ahogy ő hívja ezt az egészet,hisz itt a szobába úgy is csak az ágyon ücsörögnék és minden pillanatban összetörne a szívem,amiért Zayn nincs mellettem. Lassan el kellene fogadnom a tényt,hogy nincs itt és még egy ideig nem is lesz,és élveznem kellene a mindennapokat,de eddig ez nagyon nem sikerült. Nem tudom,hogy fog-e valaha. Minden mindegy alapon felkeltem és a fürdőbe csoszogtam. Már úgy sem tudnék visszaaludni,szóval felesleges is lenne próbálkoznom.

Jól esett a hidegvíz a bőrömnek,de egy idő után már csak vacogtam alatta. Inkább megengedtem a melegvizet és az alatt álldogáltam egy jó darabig. Hangos kopogás vert fel a nyugalmamból.
-Siess már Liam! Mi van lefolytál a lefolyón? Vagy...-hallgatott el egy pillanatra Luke,majd huncut hangon megszólalt újra.-Csak nem a is kis szerelmedre gondolsz odabenn? Liam fogd vissza magad! Én is itt vagyok!-kiabált megütközött hangon. Ez egy idióta,így inkább csak hangosan felnevettem és kiléptem a zuhany alól. Szárazra töröltem magam,majd felvettem egy sötétkék térdnadrágod és egy fehér pólót. Csak semmi feltűnés. Még mindig mosolyogva léptem ki a fürdőből.
-Na végre tesó! Min mosolyogsz? Jó munkát végzett a bal kezed?-kezdett el ő is vigyorogni. Csakhogy ő perverzen tette mindezt.
-Olyan hülye vagy Luke! Sosem csinálnék olyat...főleg nem úgy,hogy alig egy méterre tőlem van valaki!-botránkoztam meg kissé.
-A szükség nagy úr!-vigyorgott még mindig. Ismerem ezt a mondást,azt hiszem jobban,mint bárki más rajtam kívűl,de nem ilyen helyzetekre alkalmaznám. Sőt...
-Mindegy! Hiába magyarázkodnék,nem hinnél nekem! Szóval...mit csináljunk?-néztem rá kérdőn. Egy pillanatra elmosolyodott,majd a telefonjára nézett. Nem tudom mi van vele. Teljesen be van pörögve. És nem akarja elmondani,hogy miért.
-Csak sétáljunk majd! De most olyan jól elhelyezkedtem itt,hogy még várunk egy kicsit.-vigyorgott. Tudtam,hogy hazudik.
-Miben mesterkedsz Luke?-néztem rá kérdőn. Csak tovább somolygott.
-Én ugyan semmiben!-vágott ártatlan fejet. Gyanúsan néztem rá. Ha nem,hát nem. Inkább leültem én is az ágyamra és csak néztem kifelé a fejemből.
Hirtelen rezzent meg a telefonja,mire úgy kapott utána,mintha az élete múlna rajta. Valamit olvasott és egyre nagyobb vigyor terült szét az arcán. Végül letette magamellé és felállt.
-Mehetünk!-zsongott be teljesen. Oké! Ha ő így,akkor én is így.
-Én nem mozdulok innen egy tapodtat sem! Nem tetszik,hogy így mesterkedsz valamiben.-fontam össze a karom.
-Jajj Liam! Ne csináld már ezt!-csapott magamellé mindkét kezével.
-Te ne csináld! Tudom,hogy titkolsz valamit! Ne is tagadd!-húztam össze a szemem. Egy pillanatig hallgatott és mindenfelé nézett csak rám nem. Láttam az arcán,hogy mérlegeli a dolgokat. Várakozásteljesen néztem rá. Végül sóhajtott egyet,majd leült mellém.
-Van egy csaj...aki találkozni akar velem! Mára beszéltük meg és most kaptam egy smst,hogy itt van! Csak nem akarok egyedül lenni vele! Olyankor sosem tudok megszólalni...-pislogott nagyokat. Teljesen zavarban volt. Valami azt súgta,hogy most is hazudik,de nem hallgattam rá.
-Miért nem mondtad?-fordultam felé.
-Mert sosem volt rá alkalom! Mire visszaértem te már vagy nem voltál itt,vagy épp Zaynnel beszélgettél!-magyarázta. Teljesen igza volt. Innentől kezdve jobban oda figyelek majd rá.
-Sajnálom! Én csak...teljesen belevesztem a mindennapokba...-sóhajtottam.-De most menjünk! Ne várakoztassuk meg a hölgyeményt!-vigyorogtam,majd felálltam az ágyról. Egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében ő is felugrott,majd vidáman elindult az ajtó felé. Csak megcsóváltam a fejem és követtem. De ami a hallban fogadott,arra egyáltalán nem számítottam.
Ott állt Zayn és mindenki aki fontos számomra. Vagyis majdnem teljes volt a létszám,egyedül apa hiányzott onnan. De annyira örültem a többieknek,hogy csak kissé volt felhőtlen az örömöm. Először el sem hittem,hogy ez a valóság. Arra gondoltam,hogy csak egy szép álom. Arra már nem mertem,hogy mi fog történni,ha felébredek,bár tudtam,hogy valószínűleg végleg összetörnék. Lukera néztem,aki csak vigyorgott,mint egy megveszett. Tudtam,hogy az ő keze is benne van a dologban. Ekkor vett észre minket Zayn a nagy magyarázása közben. Mintha mindent elfelejtett volna,egy percig csak bámult rám,majd hirtelen megindult felénk. Eszeveszett tempóba. Csak páran lézengtek a folyosón,de nem tudott érdekelni. Én is elindultam felé,mintha az életem múlna rajta. Tulajdonképpen az is múlt. Hevesen ugrottam a karjaiba,mikor egy lépés választott el tőle.
-

Liam...-suttogta,miközben olyan szorosan ölelte a derekam,hogy azt hittem összetör. Én is ennyire erősen kapaszkodtam,majd megindultak a könnyeim.
-Istenem...tényleg itt vagy!-suttogtam sírva a nyakába.
-Ne sírj,bébi!-engedett el,majd kezei közé fogta az arcom. Csak nézett,legalább egy percig,mintha örökké az emlékezetébe akarná vésni minden porcikám,majd hirtelen megcsókolt. Olyan odaadással viszonoztam,mint még sosem. Ebben a csókban benne volt minden. Az egy heti szenvedésem,amiért nincs velem,a hiánya és az öröm,hogy most itt van. Percekig csak csókolóztunk és nem érdekelt,hogy ki az,aki megláthat. Csak ő számított.
-Persze,mintha mi itt sem lennénk...-hallottam egy sértődött morgást Zayn mögül,ami legnagyobb meglepetésemre Louistól származott. Nevetve hajoltam el Zayntől és néztem boldog szemeibe,az én könnyes tekintetemmel. Zayn átkarolta a derekam,nagyon szorosan,majd a fiúk felé fordított minket.
-Csak hogy tudd Liam,nem lennénk most itt,ha én,mondom én,nem ajánlom fel nagylelkűen a kocsimat,ugyanis Zayn nem jöhetett az övével,mert az anyjáéknak kellett...-morgolódott Louis,de látszott rajta,hogy csak viccel. Két lépéssel átszeltem azt a kis távolságot ami köztünk volt,majd őt is szorosan megöleltem. Hálám jeléül,és persze azért is,mert ő is nagyon hiányzott. Egy meglepődött sóhaj hagyta el az ajkait,de aztán ő is visszaölelet.
-Na ezt már szeretem...-mondta és hallottam,hogy közben vigyorog.
-Aranyosak vagytok,tényleg! De azért remélem,hogy nem akarod őt is olyan szédítő csókban részesíteni,mint Zaynt. Vagyis nem remélem,hanem ajánlom.-mondta most Harry viccesen,bár kissé féltékeny hangon. Csak felnevettem,majd őt is szorosan megöleltem. Legszívesebben az egész világot átöleltem volna,annyira örültem.
-Persze...én vagyok a legjobb barátod,mégis én maradok a sor végére..-duzzogott Niall,miközben lassan közelítettem felé. Szorosan megöleltem. Szorosabban,mint a másik két fiút.
-Nagyon hiányoztál!-suttogtam a fülébe. Csak szorosabban fogta közre a derekam. Bár még Zayn sem tudja,de Ni volt az,aki tartotta bennem a lelket. Mindig jobb kedvre derített,egy-egy depisebb időszak után.
-Te is Liam! Nagyon!-motyogta ő is.
-Oké,elég lesz! Visszakaphatnám a barátom?-morgott most Zayn. Csak mosolyogva visszamentem hozzá és egy rövid csók után összefűztem az ujjainkat. Luke ekkor lépett oda hozzánk.
-Szóval nincs is semmiféle lány,mi?-kérdeztem tőle viccesen.
-Kinézed belőlem,hogy nem tudnék megszólalni egy csaj közelében? Hagyad már...-röhögött fel. A kis sunyi.
-Fiúk,ő itt Luke Hemmings,a szobatársam. Ja,és egy idióta!-mutattam be a többieknek,mire ő a szívére tette a kezét és meghatódva nézett rám.
-Ó,Liam! Köszönöm a bókot!-csapott a vállamra. Csak vigyorogva megráztam a fejem, majd a srácokhoz fordultam.
-Luke,ők itt Niall,a legjobb barátom,Harry és Louis,akik szintén egy pár!-magyaráztam.
-Tudod,valahogy rájöttem abból,hogy Harry enyhén szólva is megfenyegetett az előbb!-röhögött.-Sziasztok skacok!-lépett hozzájuk és mindenkivel kezet fogot.
-És végül ő Zayn! A szerelmem.-néztem Zaynre elpirulva,majd lehajtottam a fejem. Mindenki hangosan felnevetett.
-Örülök,hogy végre találkoztunk!-lépett Luke Zaynhez.-Nem is vagy olyan félelmetes,mint a kamerán keresztül.-döntötte oldalra a fejét elgondolkozva. Eléggé megismertem már ahhoz,hogy tudjam,csak szivatja Zaynt.
-Miért? Félelmetesnek tűnök?-hökkent meg Zayn.
-Csak szivatlak,haver!-röhögött Luke.
-Tényleg egy idióta vagy...-morgott Zayn. Erre mindenki hangosan felnevetett.-De amúgy én is örülök,hogy végre találkoztunk! Így személyesen is el tudom mondani,hogy még egy olyan vetkőző show,és meghalsz!-vigyorgott gonoszan.
-Zayn...-mondtam halkan és megszorítottam a kezét.
-Tudod,hogy csak hülyülök,bébi! Mindenki tudja,hogy az enyém vagy! És senki sem mer próbálkozni!-húzott magához. A végét már csak suttogta a számra. Majd újra megcsókolt. Rövid volt,de annál szenvedélyesebb.
-Szeretlek,babe! Annyira hiányoztál!-ölelt meg újra szorosan.
-Én is szeretlek,Zayn! Nagyon! El sem hiszed mennyire boldog vagyok most!-suttogtam a nyakába.
-Ez a legfontosabb Liam! Hogy boldog vagy!-mosolygott gyengéden. Minden érzelem ott volt a szemében. A boldogság,hogy itt van velem,a kis bánat,mert tudja,hogy nem tart örökké ez a nap,és a mérhetetlen szerelem. Tudtam,hogy az én szemeim is tükrözik az övéit. Mégis az én napom a mai!