Halihó!  Itt is vagyok a kövivel!  Valószínűleg szombaton fognak érkezni a részek!  Max a vasárnap!  Legalábbis ez a terv...  Hogy így marad-e, azt nem ígérem!  Na, de jó olvasást!  😍😍

Fáradtan ballagtam haza az első sulis hetem után. Már egy hete itt vagyok. Itt... Egyedül.
Nehéz,pokoli nehéz a suli is és az is,hogy Zayn nélkül megtaláljam a helyem a mindennapokban. Hisz egész nyáron együtt voltunk,szinte minden percben. Olyan szinten megszoktam,hogy mellettem van,hogy most nem tudom mit is csináljak. Persze nem csak a megszokás,hisz ez mellett halálosan szerelmes is vagyok bele.
A suli is nagyon nehéz. Tudtam,hogy nehéz lesz,hisz senki nem mondta,hogy a harmadik év könnyű,de nem gondoltam volna,hogy ennyire fárasztó lesz majd. Sokat kell tanulni,már az első héten. Azt hittem okos vagyok,de eddig ez a gondolatom nem nagyon jött be. Teljesen butának érzem magam.
Beestem a szobánk ajtaján,a táskámat letéve elterültem az ágyon. A laptopom ott hevert az asztalon. Most kezdtem ismerkedni az internet világával. Hisz valahogy tartani kell a kapcsolatot Zaynnel és mivel a telefon elég költséges,maradt az imternet. Csináltunk együtt facebookot,amit amúgy sosem használok csak arra,hogy messengeren beszélgessek Zaynnel és a fiúkkal,valamint a messenger videóhívásai. Ami a kedvencem. Hisz ott láthatom és hallhatom a csodás hangját. Hál' Istennek a kampuszon nyílt wifi van és mivel a mi szobánk felett van a router,így nagyon erős a jel. Vagy valami ilyesmi. Nem nagyon értettem,amikor Luke ezt magyarázta. Kiröhögött és közölte velem,hogy nincs életem,mikor megtudta,hogy nem vagyok semmilyen közösségi oldalon. Nem tudtam,hogy ennyire fontosak manapság ezek a csekély dolgok.
Lukeot illetve,megismerte Zaynt és Zayn is őt,szóval már nem féltékeny annyira. Egész jól kijönnek. Nagyon örültem,amiért Luke nem ítélt el az identitásom miatt,mert akkor húzós lett volna ez az együtt lakó dolog.
Ni egy kicsit féltékeny. Fél,hogy Luke átveszi majd a helyét. Ettől azonban nem kell félnie. Mindig ő marad a legjobb barátom.
A munka is összejött. Pincér vagyok abba a kávézóba,ahol Luke-kal voltunk először. Ezért is ennyire nehéz a suli. Hiszen kettőig ott vagyok,majd háromra megyek dolgozni és nyomom az ipart tízig vagy épp tizenegyig. Sok fősulis jár oda esténként. Némelyik megismer és mindig köszön, vagy csak mosolyog rám. El kell mondjam,hogy jó érzés. Jó érzés olyannak lenni mint a többiek. Átlagos,dolgozó és tanuló fiúnak.
Apával eddig minden a legnagyobb rendben. Onnan tudom,hogy miután beszélek vele minden este,felhívom Dr.Nicholaidest is hogy tényleg így van-e,vagy csak hazudik,hogy ne aggódjak. De jól van,és csak ez számít.
Az ölembe vettem a laptopot és kényelmesen elhelyezkedtem. Most van egy kis időm csak,hogy Zaynnel beszéljek,hisz nemsokára indulnom kell dolgozni. Luke még nem ért vissza,ma fociedzése van. Igazi nagymenő srác lett,de nem is féltettem attól,hogy nem fog neki sikerülni a beilleszkedés. Ilyen külsővel mindenki imádja,főleg,hogy még kedves és normális srác is. Lányok álma. Vagyis gondolom. De eddig nem nagyon beszélt arról,hogy hagyott-e otthon megtört szívet,vagy hogy bejön-e neki valaki a suliból. De nem akarok ítélkezni. Ha meleg,akkor majd elmondja.
Mielőtt hívtam volna Zaynt messengeren,küldtem neki egy üzit,hogy jöjjön fel a világhálóra. Szinte azonnal fent is volt és már hívott is.
-Szia bébi!-vigyorgott,mikor felvettem.
-Szia Zaynie!-mondtam halkan. Még most is beleremegek,mikor bébinek hív.
-Hogy vagy? Elég fáradtnak nézel ki...-mondta összehúzott szemekkel,aggódóan.
-Minden oké Zayn. Nem vagyok fáradt! Veled miújság?-tereltem a témát.
-Ne hazudj nekem Liam,hisz úgy sem tudsz! Egész héten dolgoztál? Ma is mész?-kezdett el faggatni.
-Ahjj Zayn! Igen,dolgoztam és ma is fogok,szóval kérlek ne erről beszélgessünk,mikor alig van időm!-nyafogtam. Láttam,ahogy nagyot sóhajt,majd egy vigyort villant.
-Imádom,mikor ilyen határozott vagy!-kacsintott perverz mosollyal az arcán.-És imádom azt is,mikor zavarba jösz!-tette még hozzá.
-Miattad...-suttogtam.
-Hát még jó,hogy miattam!-nevetett fel hangosan. Istenem,de hiányzik ez élőben.
-Hiányzol Zayn...olyan nagyon...-mondtam halkan. Még mindig nevetett,szóval reméltem,hogy nem hallja,de tévedtem. Abba hagyta a nevetést és rám nézett.
-Te is hiányzol Liam! Marhára,kurvára nagyon!-komorodott el.-Alig várom,hogy újra láthassalak és a karjaimba zárjalak! Az biztos,hogy egy hétig ki sem engedlek majd onnan!-mondta határozottan.
-De suliba kell járnom...na meg persze dolgozni is!-húztam az agyát,miközben majdnem elsírtam magam.
-Ki nem szarja le! Egy hét ide vagy oda! Nem kell vele foglalkozni! Akinek meg nem tetszik,az tehet egy szívességet!-vigyorgott gonoszan.
-Így van! Amúgy azon gondolkodtam...-kezdtem el mondani az ötletem,mikor Luke csörtetett be a szobába. Mindig a legjobbkor jön.
-Csá Li! Miújság? Milyen napod volt? Az enyém egy katasztrófa... Majdnem kitettek a csapatból,mert az egyik kölyök nem tud viselkedni én meg adtam neki. Teljes káosz!-huppant le az ágyára és szerintem ekkor vette észre,hogy én tulajdonképpen beszélgetek.-Ó! Szia Zayn! Megzavartam valamit? Remélem nem!-vigyorgott sejtelmesen.
-Csá Hemming! Nem zavartál meg semmit,szerencsédre,de még egy ilyen vetkőző show a pasim előtt és nem lesz mivel levenned a ruháidat!-fenyegette meg Z viccesen Lukeot,de szerintem kissé komolyan is gondolta,mert ugye Luke ledobálta magáról a ruháit és egy bokszerben ugrott az ágyára. Tulajdonképpen Zaynnek nincs miért féltékenykednie,mert hiába van Lukenak jó teste,a legkisebb mértékben sem érdekel. Akkor sem érdekelne,ha egy batman jelmezben paródiázna előttem. Pedig imádom batmant. Mondjuk Zaynt elnézegetném benne napokig.
Mivel Luke megzavarta a beszélgetésünket,így ő is elkezdett Zaynnel diskurálni. Kicsivel később nevetve néztem az órára,de azonnal le is fagyott a vigyor a képemről,ugyanis már legalább 10 perce el kellett volna indulnom dolgozni.
-Úristen!-kiáltottam fel, mire Luke ijedten nézett rám.-El fogok késni!-ugrottam fel az ágyról,majd villámgyorsan készülődni kezdtem. Csak bedobáltam mindent a táskámba,miközben hallgattam,ahogy kuncognak mögöttem. Ez nem vicces.
-Már el se menj bébi! Maradj itt és beszélgess velem!-hallottam Zayn hangját,mire a képernyőre néztem. Ő csak boci szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal nézett rám. Majdnem beleegyeztem,hogy itt maradok,de aztán erőt vettem magamon.
-Te is nagyon jól tudod,hogy nem tehetem!-mondtam.
-Tudom...csak vicc volt...-sóhajtott nagyot.-Szeretlek Li! Jó munkát és kérlek ígérdeg,hogy nem dolgozod magad halálra ma is!-mondta rosszallóan,de szemeiben bánat csillogott.
-Nem fogom Zayn,nyugi! Én is nagyon szeretlek! Este hívlak szerintem!-intettem egyet a kamerába.
-Nagyon várom,édes!-mondta,majd hagyta,hogy távozzak. Tudja,hogy nem szeretem a hosszas búcsúzkodásokat,mert akkor csak jobban fáj. De ebben a pillanatban nem tudom,hogy fájhatna e jobban. Kimentem a szobából és siettem a kávézó felé. Zayn és Luke ilyenkor még szoktak beszélgetni,és Luke általában mindig beszámol Zayn minden egyes mondatáról. Hihetetlenül hiányzik és most hihetetlenül sajog a szívem. Miért nem lehet itt? Persze tudtam jól erre a kérdésre a választ,még sem tudtam megakadályozni,hogy egy árva könnycsepp kifollyon a szememből,azt bizonyítva ezzel,hogy nem vagyok egész ember,ha nincs mellettem Zayn Malik.

Zayn

-Nagyon fáradt,ugye?-kérdeztem Lukeot,mikor Li távozott a szobából.
-Nem annyira. Vagy jól tagadja...-mondta elgondolkodva. Csak nagyot sóhajtottam. Aggódom Liamért. Nem kellene még munkát is vállalnia a suli mellett. Jó,tudom,hogy úgy beszéltük meg,hogy dolgozni fog,de akkor még nem is sejtettük,hogy én nem leszek ott vele és nem tudok majd neki segíteni az anyagiakban.
Menthetetlenül beleestem és ez csak most tudatosult bennem igazán,mert minden egyes nélküle töltött nappal csak jobban hiányzik. Már alig bírom nélküle és látom,hogy ő sincs másképp ezzel. De nyugtat a tudat,hogy ott van neki Luke,aki szemmel láthatóan nagyon jó barátjának tartja Lit. Vagyis nagyon ajánlom neki,hogy csak úgy tekint rá,mint egy barátra. Bajok lesznek,ha nem.
-Figyelj csak Luke!-kezdtem részletezni a tervem.
-Na tesó! Figyelek!-vágott a szavamba és lerakta a mobilját.
-Arra gondoltam, hogy holnap meglepem Liamet!-vigyorogtam a kamerába,miután lenyugtattam magam. Nem szeretem,ha közbe vágnak a mondandómba. Csak Litől viselem el.
-Hogy?-értetlenkedett.
-Mivel már kurvára hiányzik,ezért holnap a srácokkal meglátogatunk titeket! De ez meglepetés,szóval ha lehet ne mond el neki!-mondtam neki komolyan.
-Ez nagyon jó ötlet,Zayn! El se hiszed mennyire fog örülni neked! Nagyon hiányzol neki! De...-hallgatott el hirtelen.
-De?-sűrgettem,hogy mondja már tovább.
-Mi van,ha utána csak még nehezebb lesz neki? Most nagyjából megszokta,hogy nem vagy itt vele,de ha eljösz kezdődik minden előről...-húzta el a száját. Nem adtam igazat neki.
-Ismerem Liamet és tudom,hogy utána könnyebb lesz neki! És tudod miért?-húztam fel egyik szemöldököm. Kíváncsian nézett rám.-Mert most azt hiszi,hogy már nem szeretem,vagy már nem úgy,mint régen! Tudom,hogy ez miatt aggódik a legjobban! Szóval ha elmegyek megnyugszik és tudni fogja,hogy csak ő számít,senki más!-mosolyogtam el magam a végére.
-Azta...mióta is vagytok együtt?-gondolkodott.
-28.-án leszünk 3 hónaposak!-vigyorotam.-Miért?
-Én még ilyet nem láttam...-csapott az ágyra jókedvűen. Nem értettem mi baja lett hirtelen.-3 hónapja vagytok együtt,mégis jobban ismered,mint ő saját magát! Ez hihetetlen! Tudod mit mondok? Azt,hogy ha a ti szerelmetek nem fog örökké tartani,akkor senkié sem!-bólogatott komolyan.
Elgondolkoztam a szavain és teljesen igaza volt. Én pedig tisztában vagyok azzal,hogy a mi szerelmünk örök és igaz.
-Tudom tesó!-vigyorogtam.-Akkor segítessz meglepni őt?-kérdeztem.
-Persze! Ha boldog lesz tőle,akkor alap! És találkozhatok végre azzal a személlyel,aki ilyen szinten elrabolta a szívét!-villantott egy nagy mosolyt.
-Így van!-nevettem én is.-Meglep egyébként,hogy támogatod a melegeket. Nem olyannak néztél ki a piercingeddel és a rosszfiús külsőddel!-gondolkoztam el.
-Sokan mondták már ezt!-nevetett kissé.-A mi családunkban is vannak melegek,szóval anyuék kiskorom óta így neveltek! A szerelem az szerelem! Mindegy hogy fiú és lány,vagy fiú és fiú között! És szerintem cukik a melegek!-lett kissé piros az arca. Itt kezdett bennem megfogalmazódni az, hogy talán ő is az,csak még nem meri bevallani. Nagyon ajánlom,hogy ne hajtson rá Lire,ha az. Félretettem a féltékeny gondolataim és a jelenre koncentráltam.
-Ez nagyon szép dolog! Szóval elmondom a tervet,oké?-kérdeztem tőle,mire csak figyelmesen bólintott.-Szerintem holnap olyan 11 körül érkezünk majd hozzátok! Mivel Li elég kimerült lesz,csak olyan 9 fél 10 fele kel majd fel. Neked annyi lenne a feladatod,hogy a szobában tartsd őt,készenlétben! Aztán mikor megérkezünk dobok egy smst,hogy hozd ki őt a kampusz elé,rendben?
-Nekem jó! De mit értessz az alatt,hogy tartsam készenlétben?-értetlenkedett.
-Istenem! Legyen felöltözve és lezuhanyozva! Meg egyen is valamit,oké?-magyaráztam,mintha egy öt évessel beszélnék.
-Ja! Igen,értettem!-vigyorgott.
Csak halkan felnevettem. Bírom ezt a csávót. Ezek után megbeszéltük a legapróbb részleteket és teloszámot is cseréltünk. Elköszöntem tőle,mert még a fiúkkal is beszélnem kell. Teljesen fel voltam pörögve. Igaz,hogy csak egy hete nem láttam,de örökkévalóságnak tűnik. És ha arra gondolok,hogy Liam mennyire fog örülni,a szívem hevesebben ver. Már csak ezért is megéri. Mert boldoggá tehetem őt! És csak ez számít! Csak ő és a boldogsága! Nem mellesleg végre a karjaimba zárhatom és megcsókolhatom újra!