Sziasztok! Nos hatalmas bűntudatom van,hogy újra ennyit késtem,holott megígértem,hogy több ilyen nem lesz! Nincs ihlet hiány csak időhiány! Hétfő,kedd gyakorlat,aztán végig 8 órám van a héten! Nem panaszkodom,mert biztos nektek is így van. 😩 DE...már csak ez a rész van és a befejező! Szóval nagyon közel a vég!😢 megpróbálom a jövőhéten befejezni. Jó olvasást!😍😍

Zayn

Itt vagyok. Végre itt vagyok. Ott, ahol az otthonom van. Vagyis Liam. Nem érdekeltek többé a marasztaló szavak,hogy anyám nemsokára szülni fog és szüksége van rám. És lehet önzőség,de nekem meg Liamre van szükségem,különben az életemnek annyi. Soha többé nem akarok távolabb lenni tőle,mint amennyi szükséges. Ami körülbelül a főiskolán töltött idejét jelenti. Lehet nyálas vagyok,azzá váltam mások szerint. Én úgy érzem,hogy most lettem igazán önmagam. Liam mutatta meg az igazi énem. Mellette tudtam meg mi a boldogság,szeretet,feltétel nélküli szerelem. Mellette tudtam meg ki is vagyok valójában.
-Zayn,ez annyira csodálatos!-örvendezett Li az új lakásunk konyhájában. Igen,sikerült megtalálnunk álmaink házát. Nem nagy,de családias és csak az számít,hogy Liamé és az enyém. Az sem érdekelne ha egy lepukkant viskóban kellene élnem,ha velem van ő. Na jó,tényleg egy nyálgép lettem.
-Tudom,babe!-válaszoltam egy kis merengés után.
-Mi a baj?-ijedt meg Li. Gondolom azt hihette,hogy nem akarok itt lenni. Pedig ez nem igaz. Sehol máshol nem lennék szívesebben.
-Semmi,édes! Csak alig bírom felfogni,hogy annyi szar után itt vagyunk. Együtt!-mondtam halk hangon. Egy pillanatig csak nézett,majd könnyes szemekkel a karjaimba vetette magát.
-Én is így vagyok ezzel és rettegek,hogy ez csak valami gyönyörű álom! Úgy érzem nem érdemlem meg ezt a nagy boldogságot...-suttogta a fülembe,amitől kirázott a hideg.
-Te vagy a világon az egyetlen ember,aki megérdemli! És még ennél többet is!-szorítottam magamhoz mégjobban. Elhajolt egy kissé,hogy a szemembe nézhessen,majd lágyan,de tele szerelemmel megcsókolt.
Tényleg sosem hittem ebben az érzésben. Vagy ha a szívem mélyén valahol igen,sosem gondoltam,hogy én leszek az az egy,aki érezni is fogja. Mindig úgy voltam a szerelemmel,hogy nincs az az örökké tartó lángolás. Nincs úgy,mint a filmekben. De aztán jött Liam,és már az első pillanatban megcáfolt mindent,amit addig hittem. Sokáig nem vallottam be magamnak,de ez szerelem volt első látásra. Nem tudtam mit kezdeni az érzésekkel,amiket iránta éreztem. És ez kiborító volt. Talán ezért tettem azt,amit. Ezért voltam egy köcsög. De tudom,hogy nincs mentség a tetteimre. Főleg,mert ellene követtem el. És ha elvonatkoztatok attól,hogy ő életem szerelme,akkor sem gondolom máshogy! Nincs még egy ilyen ember,mint ő! És azt hiszem,sosem lesz!
-

Csinálok valami vacsorát!-mondta Liam. Mivel a lakás bútorozott volt, nagy gondunk nem volt vele. De mivel legalább még két évet itt fogunk tölteni,később berendezzük úgy,ahogy nekünk tetszik. Én már a jövőhéten menni akartam,de Li kikötötte,hogy csak akkor mehetünk,ha sikerült annyi pénzt összegyűjtenie,amiről úgy gondolja,hogy elég számára ahhoz,hogy ő vásárolhasson. Nem is említem,hogy ebből egy szép kis vita kerekedett,de végül lerendeztük. Azt hiszi,hogy én úgy gondolom,csak a pénzemért van velem,és ezt említette is,de ez nem így van. És azt kell mondjam,ha így lenne sem érdekelne,hisz legalább mellettem van. Persze tisztában vagyok az igazsággal,hogy milyen régóta szeret már és számtalanszor bizonyította,hogy nem épp a pénz miatt.
Annyira elmerengtem a gondolataimban,hogy már csak az edények csörgésére eszméltem fel. A kis huncut észrevétlenül kilopózott mellőlem. Úgy álltam a nappaliban,mint egy fasz,úgyhogy inkább én is megindultam Liam után.
-Miért nem szóltál,babe? Segítek!-sétáltam mellé. Ha a nagy főzési tudományommal jól tippeltem,zöldséget párolt éppen. Bevásároltunk ezekből a fagyasztott cuccokól egy jó időre. Liam mondta is,hogy sok lesz,mert semmiféle zombitámadás vagy világvége nem közelít,hogy hónapokig megbújva ezeket kelljek ennünk. Nos,ezzel én is tisztában voltam,de csak magam miatt vásároltam ennyit belőle. Mivel Li a fősulin lesz és mellette dolgozik is,valószínűleg nekem kellesz főzni hétköznap. Én pedig nem jeleskedem ebben,úgyhogy könnyítettem a dolgon. Ez van.
-Nagyon el vagy merülve a gondolataidban mostanság,ezért nem szóltam. Kitudja milyen világmegváltó terveket szövögetsz!-vigyorgott huncutan,miközben megkavarta a kaját. Csak játékosan a fenekére csaptam,ami a mai napig az egyik gyengém,majd kezembe vettem egy kést.
-Szóval mi lesz a menü?-kérdeztem.
-Párolt zöldség csirkemellel!-mondta egyszerűen.
-Ahha..jól hangzik. És nekem...öhm..mit is kellene csinálnom?-vakartam a tarkóm,miközben a késsel hadonásztam.
-Először is tedd le a kést,mielőtt megölnéd vele valamelyikőnket!-fogta meg a kezemben nyugvó kést és helyezte az asztalra.-Vedd ki a húst a vízból és próbáld meg kis darabokra felvágni. Menni fog?-kérdezte. Láttam rajta,hogy imádja azt,hogy ő irányít engem. Csak somolyogva a húshoz fordultam,miközben bólogattam. Ő valami szószt akar csinálni még hozzá. Ahogy gondolja,rábízom.
Fél óra elteltével sikerült tűrhetően felkockáznom a kibaszott húst. Liam annyit nevetett a bénáskodásaimon,hogy azt hittem leütöm. Ő már rég kész volt mindennel,és ülve néztem a szerencsétlenkedésemet. Nem,nem segített volna be a kis mocsok.
-Itt a rohadt húsod!-tettem le a kést a kezemből,mikor végeztem.
-Ne mondj ilyet az ételre! Mind a 10 ujjad megnyalod mire kész leszek!-magyarázta nagy beleéléssel,miközben valami port szórt a húsokra.
-Majd meglátjuk,Mr.Séf úr!-durcáskodtam még mindig,bár az illatokból ítélve tényleg kurva finom lesz ez a kaja.
Csak mosolyogva megcsóválta a fejét,miközben serpenyőt tett a tűzre és olajat öntött belé. Én csak csodálattal figyeltem minden mozdulatát. Hihetetlen,hogy mennyi szeretet van benne akkor is,ha csak mozog. Ez elképesztő. Ahogy nézem,úgy jövök rá folyamatosan,hogy miért szerettem épp belé,és tűnődök el,hogy ő miért épp belém. Csak félek,hogy egy nap rádöbben,nem én vagyok számára a tökéletes.
Míg ő az utolsó simításokat végezte a kajával én megterítettem az asztalt. Ha már másban nem tudok segíteni.
-Ülj le! Mindjárt adom!-mondta,miközben nagy beleéléssel öntötte a szószt a húsra. A nyál összefutott a számban és tettem amit kér. Meg is ölne,ha máshogy cselekednék. 5 perc múlva két tányér volt az asztalon az ínycsiklandozó kajával és valahonnan egy üveg bor is előkerült.
-Az honnan van?-böktem az említett dolog felé.
-Ma vettem,amíg te a fagyasztott dolgokkal voltál elfoglalva!-vigyorgott. Én is elvigyorodtam,majd megvártam,amíg helyet foglal.
-Jó étvágyat!-fogta kezébe a villát,miután öntött bort.
-Neked is,bébi!-mosolyogtam rá,majd enni kezdtünk.
Tényleg hihetetlen íze volt a kajának,meg is bántam,hogy elátkoztam a húst.
Miután kész lettünk,felajánlottam Linek,hogy menjem fürdeni én addig elmosogatok és elpakolok. Hát nem kellett sokat győzködni.
Bementem a szobánkba,mikor a konyha rendben volt,majd megágyaztam. Jézusom,tiszta minta férj lesz belőlem,pedig még nem is vagyunk házasok!-szörnyülködtem magamban.
Liam épp ekkor lépett ki a fürdőből,egy szál boxerben. Csak félénken elmosolyodott,majd szólt,hogy mehetek. Villám zuhanyt vettem,mert láttam Li-n,hogy álmos és nem akartam,hogy elaludjon nélkülem.
Épp a táskáját pakolta be a holnapi napra,mikor kész lettem. Én bevackoltam magam az ágyba és vártam,hogy mellém feküdjön. Nemsokára meg is tette. Szorosan hozzám bújt,ahogy a mellkasomra hajtotta a fejét és átvetette rajtam a lábát. Én is magamhoz szorítottam őt,miközben eszembe jutott egy dolog,amit már rég nem mondtam neki,és itt volt az ideje.
-Első közös lakás...-súgtam a sötétségbe,és kissé jobban megszorítottam. Kis mocorgás után felsandított rám,könnyes szemekkel.
-Szeretlek!-mondta ugyan olyan halkan,mint én,majd megcsókolt. A legérzelmesebb csókunk volt eddig.
-Szeretlek!-mondtam én is,ahogy elhajolt tőlem. Csak vigyorogtunk egymásra,mint két idióta,de nem bántam. Rég voltam már ennyire nyugodt,kiegyensúlyozott,de legfőképp boldog. Úgy elaludni,hogy a szerelmedet tartod a karjaidban,a legfelemelőbb dolog a világon. Soha többé nem akarok mást érezni. Ez a pillanat örökre az emlékeimbe égett és azt hiszem,egy amnézia sem felejtethetné ezt el velem. Vén szar koromban is úgy fogok rá emlékezni,mintha akkor történt volna. Szeretem őt!