Halihó! Itt van a következő rész,újra a végéhez közeledünk!😔😊 jó olvasást! 😍😍

Liam

-Mikorra kell mennünk a fiúkért?-kérdeztem Zaynt,miután kettesben maradtunk otthon. Niall ragaszkodott ahhoz, hogy elvigye Luke-ot,hogy Zaynnel együtt tudjunk lenni.
-Azt hiszem 6-ra,de mi lenne,ha végre rám is figyelnél egy percre?-kérdezte felháborodott hangon. Csak elmosolyodtam,majd odalépkedtem elé és az ölébe ültem.
-Megfelel?-nevettem fel kissé. Karjait a derekamra helyezte és közelebb húzva magához,megszólalt:
-Tökéletes!-mosolygott most ő. Csak megráztam a fejem,majd a nyakhajlatába fúrtam az arcom és mélyen beszívtam az illatát. Hihetetlenül hiányzott már. Az illata,az érintése,a hangja. Minden,ami ő és hozzá tartozik.
-Ugye nem fogsz elaludni?-rázta meg kissé a vállát pár perc csend után.
-Az volt a tervem...-motyogtam a bőrébe,mire éreztem,hogy kirázza a hideg.
-Ne már Li!-nyafogott.
-Akkor mit csináljunk?-sóhajtottam és felegyenesedtem,hogy láthassam az arcát,amin egy perverz mosoly terült szét.
-Lenne pár ötletem! Na jó,igazából csak egy!-húzogatta a szemöldökeit.
-Sosem változol!-csóváltam meg a fejem,majd a szájára hajoltam. Csak egy puszit szerettem volna adni neki,de ahogy összeértek az ajkaink,azonnal lecsapott a nyelvével és szenvdélyesen csókolni kezdett. Elakadt a lélegzegem és alig bírtam felvenni a tempót. Keze felfedező útra indult testemen és mire észbekaphattam volna,már a nadrágom alatt fogdosta a fenekem.
-Zayn...-lihegtem a szájába.
-Igen,bébi?-tért át a nyakamra szájával,ahová apró csókokat nyomott.
Nem tudtam mit válaszolni,annyira elvette az eszem a gyengéd támadásával a nyakamon. Már épp ott tartottam,hogy leveszem róla a pólóját és nem érdekel semmi,amikor nyitódott a bejárati ajtó. Amilyen gyorsan csak tudtam,kiszálltam Zayn öléből és próbáltam rendbe szedni magam. Zayn csak lihegett elterülve a kanapén és nem is fogta fel,hogy mi van,mert értetlenül bámult rám.
-Valaki jött.-suttogtam neki. Csak lehunyta a szemét és sóhajtott egy nagyot.
-De jó,hogy megzavarnak...-mondta szarkasztikus hangon. Csak megforgattam a szemem,majd rászóltam,hogy csináljon már magával valamit. Hát,annyit tett,hogy megigazította magán a nadrágot,de ezzel csak a szemem vonzotta oda,ahol kidudorodott az ágyéka. Amikor észrevette,hogy azt bámulom,megnyalta a száját és kacsintott egyet.
-Este a tied!-mondta,mire zavartan elfordultam ő pedig hangosan felnevetett.
-Zayn,te vagy itt?-jött apa hangja a konyhából. Istenem,akkor ő jött haza. Milyen kellemetlen lett volna,ha nem hallom meg. Bele se merek gondolni.
-Én is!-kiabált vissza Zayn. Hála Istennek,ugyan olyan a kapcsolatuk,mint volt,mióta kibékültem Zaynnel. Ennek nagyon örülök.
Apa értetlen fejjel jött be a nappaliba és mikor engem is észrevett,hatalmas mosoly terült szét az arcán és könnybe lábadt a szeme.
-Liam,kisfiam!-kiáltott fel boldogan,majd hozzám sietett és szorosan megölelt.
-Szia apa!-bújtam hozzá mégjobban.
-Úgy örülök,hogy itt vagy!-vált ki az ölelésből és csillogó szemekkel nézett rám.
-Én is örülök neki!-mosolyogtam gyengéden. A két legfontosabb férfival vagyok egy helyen,ez mindennél többet ér számomra.
Leültünk apával enni,mert most ért haza a munkából,és közben mindenről beszélgettünk. A jelek szerint tényleg teljesen jól van. Azt is mondta,hogy beszélt Dr.Nicholaides-szel és ha továbbra is ennyire jól lesz,elhagyhatja a mindennapos gyógyszert és elég lesz egy héten egy szemet bevennie. El sem hittem,hogy ennyit javult az állapota. Úgy éreztem,hogy nem érdemlem meg ezt a mérhetetlen boldogságot,amim van és rettegve gondoltam arra,hogy ez talán csak a vihar előtti csend.
Fél 6-kor elkezdtünk készülődni Zaynnel. Gyorsan rendbe szedtem magam a fürdőbe és épp a hajamat állítottam be,amikor Zayn átölelt hátulról.
-Nem akarok menni! Itt akarok maradni veled és befejezni azt,amit elkezdtünk a kanapén!-duruzsolta a nyakamba,mire tokától-bokáig kirázott a hideg. Belesimultam az ölelésébe és abban a pillanatban én sem vágytam másra,csak hogy együtt maradhassunk. Ám,amikor elkezdte puszikkal hinteni a nyakam,majd a vállam,megszólalt a fejemben a vészcsengő és próbáltam kiszállni a karjai közül.
-Zayn...-nyöszörögtem,mikor jobban magához szorított és megérezetem erekcióját nekem nyomódni.
-Imádom,mikor így nyögöd a nevem...-súgta a nyakamba.
-Nem tehetjük ezt!-fordultam meg a karjaiban.-Főleg,hogy én találtam ki ezt az egészet! Ne csináld,kérlek!-fogtam közre az arcát tenyereimmel.
-Este bepótoljuk,ígérd meg!-követelte és most szemből nyomta magát nekem.
-Ígéhrem...-nyögtem a szájára,majd megcsókoltam. Ezt most nem hagytam,hogy elmélyítse,mert akkor már tényleg nem érnénk oda,elkésni pedig nagyon nem akartam.
-Siess Zaynie!-mosolyogtam rá a fürdőajtóból,majd kiléptem. Hallottam,hogy motyogott valamit,de azt már nem értettem,hogy mit. Csak kuncogva a konyhába mentem. Apa az asztalnál ült és szokásához híven rejtvényt fejtett. Megpusziltam a fejét,mikor elhaladtam mögötte,mire ő mosolyogva rámnézett.
-Elmondhatatlanul örülök annak,hogy megint boldog vagy! Remélem ez már örökké tart majd!-sóhajtott.
-Igen,apa! Ez már örökké tart!-vigyorogtam bárgyún. Zayn ekkor jött be a konyhába és úgy nézett ki,mint aki most lépett le a leghíresebb divatlap címlapjáról. Mindig úgy néz ki,de most csak...hihetetlen volt. És ő az enyém. Ez elképesztő.
-Mehetünk,babe?-lépett a székem mögé és egy puszit nyomott a fejemre,ahogy én az előbb apáéra.
-Persze!-álltam fel boldogan.-Nem tudom mikor jövök,apa!-néztem rá,mire csak gyengéden elmosolyodott.
-Amikor akarsz! Csak szórakozzatok jól! És ne igyál sokat!-mondta,majd elnevette magát.
-Szeretlek! Szia.-intettem neki.
-Én is szeretlek,fiam!-mondta.
-Szia Matthew!-köszönt neki Zayn is.
-Szevasz,Zayn!-fogott vele kezet apa. Mikor Zayn mellém ért,összekulcsolta az ujjainkat és a kocsija felé húzott. Azt beszéltük meg,hogy Niallék előtt találkozunk és onnan megyünk együtt tovább.
-Kicsit izgulok!-mondtam Zaynnek,mikor már az autóban voltunk. Kérdőn nézett rám.
-Miért,babe?-tette kezét a combomra.
-Nem tudom...csak valami fura érzés van a gyomromba...-mondtam sóhajtva.
-Fura jó,vagy fura rossz?-sandított rám aggódva.
-Azt hiszem..jó.. Fura,de határozottan jó.-szorítottam meg a kezét. Csak megkönnyebbülten elmosolyodott.
Már a sarokról kiszúrtam Ni és Luke szőke fejét,viszont Harryék még nem voltak ott.
-Sziasztok!-pattantam ki a kocsiból boldogan. Ni és Luke még javában majszolt valamit és buzgón rágtak,hogy tudjanak köszönni.
-Harryék?-kérdezte Zayn is,miután leparkolt.
Ni csak felhúzott vállakkal rázta a fejét,miszerint ő nem tudja merre vannak.
-Gyerekek,Niall anyja isteni muffinokat csinál!-mondta Luke felvillanyozódva. Ah,ezek be lesznek pörögve a sok cukormennyiségtől.
-Tudjuk,Luke!-forgatott szemet Zayn unottan. Épp oldalba akartam könyökölni,mikor Harry range rovere nagy hanggal bevette a kanyart az utca végén. Ez a fiú nem normális.
Vigyorogva szálltak ki a kocsiból Louisval,majd Gigi is kiszállt hátulról.
-Bocs a késésért,srácok,de kicsit elhúzódott néhány dolog!-kacsintott Harry Loura,aki erre teljesen elpirult. Azt hiszem mindenki rájött,hogy mi is húzódott el.
-Akkor simán késhettünk volna mi is!-háborodott fel Zayn és morcosan nézett rám. Most rajtam volt a sor,hogy zavarba jöjjek. Mindenki jót nevetett,csak én nem. Na meg Niall,de ő csak azért nem,mert el volt foglalva azzal,hogy a táskájából a szájába pakolja a muffinokat.
-Ahh,gyere Gigi!-ragadtam karon a lányt,majd elkezdtem húzni magam után a mozi felé. Zayn azonnal elcsendesedett,de nem foglalkoztam vele. Nem kellett volna kiröhögni. Na meg kellemetlen helyzetbe hozni.
-Örülök, hogy tényleg eljöttél!-néztem a lányra mosolyogva. Ő is visszamosolygott,majd a fősuliról kezdtünk beszélgetni. Végig csillogott a szeme,nekem meg szinte megszakadt a szívem,hogy nem lehet ott.
A mozi előtt bevártuk a fiúkat,majd megvettük a jegyeket. Zayn odahúzott magához és szorosan fogta a derekam.
-Ezért este megbüntetlek!-suttogta a fülembe gonosz hangon,hogy csak én halljam. Csak megráztam a fejem és a kajáshoz húztam.
Miután megvettünk mindent,amit kell,kivéve Luke és Niall,ugyanis az ő táskájuk tele volt sütikkel,elfoglaltuk a helyünket és vártuk,hogy elkezdődjön a film.

°°°

Még mindig nevetve léptünk ki a moziból. A film jobb volt mint gondoltam. Az biztos, hogy ha lesz még rá lehetőségem,sokszor meg fogom nézni. Mikor mindenki megnyugodott azon gondolkodtunk,hogy hova is kellend beülnünk. Olyan helyre szerettünk volna menni,ahol nyugodtan tudunk beszélgetni,miközben a háttérben szól a zene. Végül Ni ajánlott egy kocsmaféleséget,ami mindenki számára megfelelő volt,úgyhogy elindultunk oda. Azért nem jöttünk kocsival,mert tudtuk,hogy inni fogunk. Berúgni nem akarok,ahogy Zayn sem, de nála sose tudni.
-Az első kört én állom!-mondta Zayn,mikor bementünk a kocsmába. Ahhoz képest,hogy mi is ez a hely,és minek járnak ide az emberek úgy általában,elég hangulatos volt.
Mindenki elmondta,hogy mit is szeretne inni,majd Zaynnel a pulthoz sétáltam,hogy segítsek neki elhozni a dolgokat.
Miután megkaptuk az italokat,a szemeimmel a többieket kerestem és ki is szúrtam őket egy távolabbi kis boxban. Próbáltuk nem kiborítani a folyadékokat,miközben sétáltunk az asztalhoz.
Mindenki elé letettük a kért italát,majd mi is leültünk.
Zany megköszörülte a torkát,majd a kezébe véve italát,fel is állt.
-Igyunk arra,hogy jövőhéten én is Liammel megyek a főiskolára és végre együtt fogunk lakni és többé egy percre sem kell tőle távol lennem! És ez már biztos!-jelentette ki csillogó szemekkel. Mindenki örült,kiabált és a magasba emelte a poharát,míg én lefagyva néztem Zaynre. Tudom,hogy ez volt az eredeti terv,de annyi szar után,ami ért,nem is gondoltam, hogy ez most tényleg összejön. Mikor végre összeszedtem magam,a még mindig engem bámuló Zayn nyakába vetettem magam. Szorosan öleltem és csak azt suttogtam a fülébe,hogy szeretem. Ő is erősen ölelt és éreztem,ahogy mosolyog. Miután nagyjából lenyugodtam,bár a szívem szerintem még mindig 200-zal vert,leültünk és folytattuk,amit elkezdtünk.
Boldogan és gondtalanul beszélgettünk és bohóckodtunk,mintha miénk lenne a világ. Nos,úgy éreztem,hogy a miénk is. Csak egyszerűen jó volt egy nehéz hét után a barátaimmal és a szerelmemmel lenni,tudva azt,hogy mostmár minden rendben van. És csak ez számított.