Hahó! Itt vagyok a következő résszel és úgy tűnik több kimaradás nem lesz!! Jó olvasást!! 😍😍

Az elmúlt egy hét, jogosan mondhatom, hogy a leghosszabb hét volt az életemben. Ha eddig úgy hittem, hogy már volt ilyen, azt megcáfolta a mostani 5 nap. Sőt, még el sem telt, ugyanis még csak péntek reggel van.
Talán nem tűnt volna ilyen hosszúnak, ha Zayn szerdán délután nem hív fel azzal, hogy óriási hírei vannak, pénteken menjek haza, Luke-kal együtt. Azóta görcs van a gyomromban és az ételek sem mennek le olyan könnyen, mint eddig. Semmi mást nem mondott, hogy akkor ezek most jó vagy rossz hírek, csak hogy óriási. Kérlek Istenem, ne büntess tovább! Jó hírek legyenek, és soha többé az életemben nem kérek semmi mást, ha ezt most megteszed!
-Mr. Payne!-hallottam meg a nevem elég hangosan, mire ijedten kaptam fel a fejem. Mr.Suggs állt előttem,a diagnosztika professzor,aki amúgy egy nagy seggfej és szinte minden hallgató fél tőle. Én különösen,ugyanis állandóan szivat amióta megtudta,hogy meleg vagyok. Senki más nem foglalkozik ezzel,sem a tanárok,sem a hallgatók,csak ő. Sajnos egy homofób ember. Az pedig kiváltképp böki a csőrét,hogy Zayn családja pakisztáni,amiről amúgy fogalmam sincs,hogy honnan tud,de ezzel mindig felhúz. Bántson engem,ne őt.
-Én... Csak... -kezdtem el dadogni, de nem foglalkozott vele, helyette a padomra csapott egy akkorát, hogy becsengett a fülem.
-Nem érdekel a kifogása! Biztos a kis terrorista barátjáról fantáziál éppen,de ezt ne az én előadásom alatt tegye és ne zavarja a többi hallgatót!-ordította. Eldurrant az agyam,amikor Zaynt kezdte el szidni,de mielőtt megszólalhattam volna,megtette más:
-Nem tudom mi baja van már megint magának,de leállhatna végre Liamről és a barátjáról! Senki nem szól neki egyetlen szót sem azért,mert meleg,csak maga! Eléggé visszamaradott lehet,ugyanis a mai világban már eléggé elfogadott az,ha valaki más,ezen a főiskolán pedig főleg! A barátját pedig ugyanúgy békén hagyhatja a származása miatt. Tudtommal maga sem épp a legtisztább brit állampolgár!-fejezte be a védőm,aki legnagyobb meglepetésemre egy lány volt. Úgy látszik ő egyike azoknak a hallgatóknak,akik nem félnek a professzortól.
Mr.Suggs villámló szemekkel nézett a lányra,akinek sajnos még a nevét sem tudtam,de egy szót sem szólt,csak visszament az asztalához. Hálásan néztem az ismeretlen lányra,aki csak kedvesen mosolygott rám. Ezzel a kis incidenssel el is telt az óra,vagy csak annyira felhúzta Mr.Suggs-ot a dolog,hogy kalap-kabát otthagyott minket az előadó teremben egyedül.
Mindenki pakolni kezdett,az ismeretlen lány is,így én is gyorsan összepakoltam a cuccaim és hozzá léptem mielőtt elment volna.
-Csak szeretném megköszönni,hogy mellém álltál! Nagyon kedves volt tőled!-mondtam neki hálásan. Elég laza csajnak tűnt.
-Ó,semmiség volt,hidd el! Már régóta megakartam neki mondani a magamét,de sosem volt rá alkalom. Utálom a homofób faszfejeket! Nekem két apukám van,és ezt mindenki tudja,ő is,csak azért nem basztat vele,mert nagyon sok pénzzel támogatják a sulit minden jótékonysági napon! Ezért nem volt sose alkalmam beszólni neki!-húzta el a száját. Nem tudom mi lepett meg jobban. Az,hogy két apukája van,vagy hogy ilyen csúnyán beszél. Zayn sem veti meg a fajtalan szavakat,de egy lány szájából hallani őket...az nagyon meglepő.
-Azta...-mondtam.-Nagyon bátor lány vagy!-hangosan felnevetett,majd miután lenyugodott a kezét nyújtotta.
-Egyébként Emily Black!-mutatkozott be már csak mosolyogva.
-Liam Payne!-ráztam meg a kezét.
-Tudom!-kuncogott. Csak rámosolyogtam,majd szóltam neki,hogy indulnunk kellene. Mint kiderült a következő óránk is együtt lesz,így boldogan indultam meg vele a másik terem felé.
Emily egyébként kívülről is elég vagány. Fehér,derékig érő haja van,néhány rózsaszín tinccsel. A szemei rikítóan zöldek,majdnem mint a Harryé. A stílusa is elég egyedi,ahogy az egész lány is. A kissé félemetesnek tűnő külső alatt azonban egy nagyon kedves lány lapul.
Útközben kiderült,hogy Luke-tól tudja a nevem,ugyanis az egyik közös órájukon hallotta,hogy Luke épp Zaynről és rólam beszél az egyik barátjának. Innen tudja,hogy valószínűleg ém vagyok Liam. A Payne-t pedig Mr.Suggs-tól hallotta.
Hihetetlenül kíváncsi voltam,hogy miként került két meleg pasihoz,szóval rá is kérdeztem.
Elmondta,hogy az egyik apukájának a nővérének a gyereke ő,de a lány sajnos belehalt a szülésbe,így a testvére örökbe fogadta. Az igazi apját sosem ismerte és elmondása alapján nem is akarja,mert elhagyta az anyukáját,mikor vele lett terhes. Nem győztem bocsánatot kérni,amiért rákérdeztem erre,de nem haragudott.
-Tényleg nagyon sajnálom...-mondtam újra,mikor helyet foglaltunk egymás mellett és vártunk a tanárra.
-Semmi baj,tényleg! Egy az,hogy nem is tudhattad,a másik pedig,hogy szeretem anyát,amiért életet adott nekem és minden nap kimegyek a temetőbe,elmondom neki,hogy hogyan telt a napom,de minden szeretetet megkapok az apukáimtól,ami hiányozna. És...nem emlékszem anyura,kiskoromtól kezdve csak apa és apu van,úgyhogy nem fáj annyira,mint amennyire egy ilyen szörnyű dolognak kellene...-mondta a végét egészen halkan,mintha szégyelné magát.
-Hé,emiatt ne érezd magad rosszul! Az már önmagában becsülendő,hogy mindennap kimész a temetőbe! És szerintem mindenki így érezne a helyedben!-mosolyogtam rá. Ő is elmosolyodott és pár másodpercig csak nézte az arcomat,majd megszólalt:
-Kibaszott szerencsés a barátod! Nem elég,hogy lehetetlenül helyes vagy,még kedves is! Kár,hogy az ilyen fiúk mindig melegek!-sóhajtott drámaian,majd elnevette magát. A mondandójától eléggé zavarba jöttem,így elég piros arccal mondtam neki köszönetet.
A nap további része gyorsan eltelt,Emilynek köszönhetően. Az utolsó órán már Luke is velünk volt,akinek bemutattam a lányt. Hát...elég hamar megtalálták a közös hangot és nem csak azért,mert mindketten lazák és könnyen barátkoznak. Hogy is fogalmazzak? Izzik köztük a levegő.
Az utolsó óra után elköszöntünk Emilytől,akivel számot is cseréltünk,majd Luke-kal a szobánk felé vágtattunk.
A bőröndjeinket már tegnap este bepakoltuk(én már szerdán Zayn hívása után,de ez nem lényeges),így mehettünk az eggyel korábbi vonattal. Mondjuk ahhoz is futnunk kell,mert hiába van csak 10 percre a vonatállomás a sulitól,hamar indul a vonat. A következő csak 2 óra múlva megy és annál még átszállás is van,szóval imádkoztam,hogy érjük el. Így is 6 óra lesz mire hazaérünk pedig még csak 1 van.

°°°

Miután sikeresen elértük a vonatot és leültünk a nekünk,vagyis csak Luke-nak szimpatikus fülkébe,feltette azt a kérdést,ami engem is kínoz már szerda délután óta.
-Szerinted milyen híre van Zaynnek,amihez én is kellek?-húzta össze a szemöldökeit.
-Fogalmam sincs,Luke...fogalmam sincs...-suttogtam,majd kinézetem az ablakon.
10 perces néma csend után Luke közölte,hogy aludni fog,és a rá következő 10 percre már tényleg aludt is.
Nekem sehogy sem jött álom a szememre,pedig eléggé fáradt voltam már így a hét végére. Valószínűleg a gyomromban lévő görcs akadályozta meg a pihenésemet.
Erre a hétvégére szabadnapot kértem a munkahelyemen és csak remélni merem,hogy jól is fog eltelni ez a két nap.
Végül mégis legyőzhetett a fáradtság,mert arra ébredtem,hogy valaki bökdösi a vállam.
-Liam..kelj fel! Megérkeztünk...vagyis szerintem itt vagyunk...-bizonytalanodott el Luke hangja. Azonnal kipattant a szemem. Teljesen kiment a fejemből,hogy Luke ismeretlen terepen jár,fenn kellett volna maradnom. Aztán megnyugodtam,ugyanis jó helyen álltunk meg és az is eszembe jutott,hogy ennek a vonatnak Bradford a végállomása. Betudtam annak,hogy még tompa az agyam hisz most keltem csak.
Ahogy közeledtünk az ajtók felé,úgy zsugorodott kisebbre és kissebbre a gyomrom. Istenem!
Hihetetlenül nagy tömeg volt az állomáson,mégis szinte azonnal kiszúrtam Zaynt,ahogy ő is engem. Futva indult el felénk,és mikor ideért,felkapott az ölébe és megpörgetett. Én csak nevetve kapaszkodtam a vállaiba. Ha így várt rám,akkor semmi baj sem történhetett. A hír csakis jó lehet!
-Istenem,de hiányoztál! Pokol volt ez a hét nélküled!-engedett le és mélyen a szemembe nézett.
-Te is hiányoztál,Zaynie! Soha többé ne engedj el!-kértem tőle könyörgő hangon.
-Nem foglak bébi,ígérem!-súgta a számra,majd szenvedélyesen rá is tapadt.
Ott álltunk szerelmesen,csókolózva,boldogan a hatalmas tömeg közepén,de nem érdekelt. Csak Zayn számított,aki úgy szorított magához,mintha ezen múlna az élete.
-Khöööm...-hallottuk meg Luke elég feltűnő köhécselését,mire Zayn nevetve elhajolt.
-Csá tesó! Téged is jó látni!-pacsizott le vele,de egy pillanatra sem engedte el a derekam.
Végül felkapta a bőröndöm és a hazatérő,vagy épp most utazó embereket kerülgetve megindultunk a kijárat felé.
-Nálatok megyünk,babe!-fogta meg a kezem Zayn,miután kiállt a parkolóból és már a hazaúton döcögtünk.
-Nekem jó!-mosolyogtam és megszorítottam picit a kezét. Valamiért mindig akkor jövök rá,hogy annál is jobban hiányzott,mint hittem,vagy mint éreztem, mikor mellettem van.
A hazafelé vezető úton beszámoltam neki Emilyről és a Mr.Suggs-os incidensről. Ideges és féltékeny is lett egyben. Ideges,mert a prof kifogott magának és féltékeny,mert agyon dícsértem az új,fehér hajú barátomat. Megmosolyogtatott a féltékenykedése,de valamiért belém bújt a kisördög,mert nem nyugtattam meg. Nem mondtam neki olyan szavakat,amiket ebben az esetben kellene. Hogy csak őt szeretem,csak ő kell nekem. Ez persze mind így van,de jól esett,hogy ennyire félt és ennyire birtokolni akar engem. Legyezgette a kissé megtépázott önbecsülésemet és azt a tudatot,hogy engem szeret,csak engem akar.
15 perccel később boldogan nyitottam ki a kocsi ajtaját és indultam be a házba. Még Zayn utánam kiabált valamit,de nem értettem és annyira nem is foglalkoztam vele,az hajtott,hogy láthassam apát,viszont mikor a konyhába értem,lefagyott a vigyor az arcomról és földbe gyökerezett a lábam.
Ott ültek az asztalnál apa és a fiúk,amivel nem lett volna semmi bajom,ha nem lett volna köztük az a személy is,akit a világon a legjobban utálok. Mindenki meredten és kissé megijedve nézett rám,miután abbamaradt a csevegés,köztük a boszorkány,Gigi Hadid is. Azt hiszem az összeragasztott szívem,újra ragasztásra szorul majd. De most nehezebb és hosszabb idő kell majd a gyógyuláshoz. És nem vagyok biztos abban,hogy van még annyi időm,amennyire szükségem lesz ezek után,hogy összeragadhasson.