Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Season 2.-Chapter 15.

Halihó!! Sajnálom,hogy késtem,ilyen sokat ráadásul,de a nyári gyakszi szívás...teljesen elveszi minden erőmet,ráadásul néha az életkedvem is. De mostmár csak 1 hét!! Jó olvasást!!

Liam

Zayn az egész hétvégét nálam töltötte. Elmentünk kajálni és még néhány más helyre is. Valamint,amivel újra csak megdobogtatta a szívem,elmentünk néhány házhoz megnézni,hogy jó lesz e számunkra albérletnek,vagy épp rendes otthonnak. Látom rajta,hogy változott. Nagyon sokat. De én ezt nem szeretném. Ugyan olyannak akarom,mint volt. Annak a rakoncátlan rosszfiúnak,aki mégis tud gyengéd és kedves lenni. Csak ne emlékeztessen minden percben arra,hogy mit tett. Mert akárhányszor ránézek,látom a szemeiben ezt az egészet. Hiába a próbálkozás,ha nem teszi elég erősen. Ne emlékeztessen rá,mert így fáj ránéznem. Azt mondtam neki,hogy nem hiszem el,azt amit tett,de ez nem igaz. Azért mondtam neki,mert láttam,ahogy emészti magát és azt hiszem,ez jobban fájt nekem,mint neki. Csak nem akarom,hogy szenvedjen tovább. Tényleg sosem rúgott még be úgy,hogy ne emlékezzen mindenre,szóval most valami más történhetett. De nem tudok rájönni,hogy mi és ez kikészít!
Most épp szedegeti össze a cuccait és készül a hazaútra. Csak nem akarom,hogy elmenjen. Nem akarom elveszíteni...újra...
-Li...nem láttam a másik zoknimat?-szakított ki borongós gondolataimból.
-Az ágy alatt nézted már?-pillantottam rá,majd megtettem én helyette. Meg is lett az eltűnt zokni. Ez valószínűleg tegnap este kerülhetett oda,kicsit hevesek voltunk. Ha jobban belegondolok ilyen lehet egy békülős szex. Már a gondolatától is felforr a vérem. Amit tegnap este csináltunk az...valahogy más volt. Különleges.
-Mi az? Elborítottak ez emlékek?-kuncogott Zayn a fülembe. Észrevétlenül került mellém. Csak elpirultam és lehajtottam a fejem,de mikor azon a jellegzetes mély és kissé rekedt hangján a nevemet suttogta,azonnal elködösült szemeibe néztem.
-Zayn...-ha nem a saját számból jönnek ki ezek a hangok,el sem hiszem,hogy én mondtam.-Menned kellene...-már csak attól elkezdtem gyorsabban venni a levegőt,ahogy rámnézett.
-Még van egy kis időm...-súgta a fülembe,majd levezette a kezeit a fenekemre és szétterpesztett ujjakkal belemarkolt. Egy aprót nyögtem erre a tettére.
-Zayn...-susogtam,jobb híján hang nélkül,de nem is kellettek szavak. Zayn megértette mit szeretnék,így szenvedélyesen a számra tapadt. Kezeimet a nyaka köré fontam és viszonoztam a túlfűtött csókot.
-Nincs sok időnk,bébi...-motyogta az államon lévő bőrbe,ahogy egyre lejjebb haladt és puszikkal halmozta el a nyakam és az arcom. Én is tisztában voltam vele,hogy Luke bármikor visszatérhet és Zayn sem akar sötétben vezetni,de nem bírtam ellenállni a kísértésnek.
Lassan döntött végig az ágyon,miután megszabadított a pólómtól. Egy rövid kis puszit nyomott a számra,mikor teljesen a hátamon voltam,majd folytatta tovább útját a mellkasomra,le egésszen az alhasamig. Csak kapkodtam a levegőt és a paplant markolásztam,miközben elkábulva az élvezettől,alig bírtam visszafogni az agyamba tóduló képeket,amelyek azt vetítik szüntelen,hogy mással csinálja ezt. Mást tesz boldoggá,és más teszi őt boldoggá.
Mire feleszméltem,már nem volt rajtam a nadrágom és a bokszerem sem,Zayn viszont még teljesen fel volt öltözve. Mikor a felsője aljához nyúltam,azzal a szándékkal,hogy levegyem,elhúzódott tőlem.
-Csak annyi időnk van,hogy boldoggá tegyelek...-suttogta,miközben végigsimított a hasamon.
-Nem! Azt akarom,hogy bennem legyél! Most azonnal,Zayn! Nem bírok már várni!-könyörögtem neki,miközben lehetetlenül közel húztam magamhoz. Nem tudom mikor váltam ilyenné,de Zayn ezt tette velem. Még mindig vannak olyan helyzetek,amikor annyira zavarba hoz,hogy azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány,de örülök,hogy legalább szex közben le tudom ezt győzni,annak ellenére is,hogy nem csináltuk még olyan sokszor.
Nem kellett sokat győzködni Zaynt,egy kis hezitálás után az ajtóhoz sietett,becsukta,majd miközben visszatért hozzám,lekapta a felsőjét.
-Nem tudok neked ellenállni Liam! És azt hiszem nem is akarok,amikor így kimondod amit akarsz! Kurvára felizgattál,remélem tudod...-motyogta,miközben ragadozó módjára közeledett felém. A szemei elsötétültek,már szinte fekete volt,de nem bántam.
-Siess...kérlek...-könyörögtem,miközben felé nyújtottam a kezeim. Csak egy félmosolyra húzta a száját,majd lassan az ágyra ereszkedve felmászott hozzám.
-Szeretem,amikor ilyen vagy...-susogta a nyakamba. A dereka köré fontam a lábaim és még közelebb húztam magamhoz. Az ágyékunk összeért,mire mindkettőnkből egy jóleső sóhaj tört ki. Most még az sem zavart,hogy teljesen meztelen vagyok,ő pedig még nem.
-Imádom,hogy így kitárulkozol és csak rám vársz! Imádok benned mozogni Liam!-csókolt meg. Úgy éreztem már csak a szavai miatt is el tudnék menni.
Az ujjait a számhoz érintette,én pedig tudtam mit akar,de megráztam a fejem,mire értetlenül nézett rám.
-Most nem az ujjaid kellenek Zayn! Rád van szükségem!-mondtam elfuló hangon. Zayn szemei,ha lehet méginkább elsötétedtek,majd lekapta magáról a nadrágot,boxerrel együtt. Pillanatokkal később már éreztem is,ahogy egyre beljebb nyomul bennem. Nem fájt,de kissé még kellemetlen volt.
Mikor teljesen bennem volt,mindketten felnyögtünk.
-Mozogj Zayn!-utasítottam,miközben végighúztam körmeim a hátán. Csak felmordult,majd állatias tempóban lökni kezdett.
Sosem vágytam még rá úgy,mint abban a pillanatban. Azt akartam,hogy örökre maradjunk így,a lehető legközelebb egymáshoz.
Lassú puszikat nyomtam az arcára és a füle mögötti és alatti kis területre,ami teljesen ellentétben volt azzal,ahogy ő mozgott. Az ágy megállíthatatlanul recsegett és ropogott alattunk,attól féltem bármelyik percben széteshet.
Rohamtempóban igyekeztem a vég felé,de Zayn sem volt ezzel másképp. A nyögéseink egybeolvadtak,úgy ahogy mi és elhaltak a szoba falain,amelyek örökre magukba szívták ezt az emléket.
-Zayn...-lihegtem az orgazmus kapujában.
-Tudom kicsim...én is...-nyögte elfuló hangon és a következő lökésénél valami olyat talált el bennem,amit eddig még sosem,és úgy élveztem el,hogy közben hozzá sem ért a farkamhoz.
Ő is követte a példámat és éreztem,ahogy megremeg bennem,miközben hosszan élvez. Fejét a nyakamba fúrta és úgy lihegett tovább. Tényleg nem tartott tovább tíz percnél,mégis jobb volt,mint eddig bármelyik.
-Li...ez fantasztikus volt..-suttogta.
-Tudom...-simogattam a hátát,majd szorosan magamhoz öleltem.-Nem akarom,hogy elmenj...-szipogtam. Már egy ideje így pihentünk és én már egy ideje pityeregtem. Zayn felemelte a fejét és a szemembe nézett. Megsimogatta az arcom,majd a szám és ott is hagyta a kezeit.
-Ne sírj,bébi! Én sem akarok elmenni... Újra itt hagyni téged...-mosolygott fájdalmasan.-De megígérem,hogy ez lesz az utolsó hét,amit külön kell töltenünk!-mondta határozottan.
-Mi? Zayn...miről beszélsz?-vontam össze a szemöldökeim.
-Hazamegyek és közlöm a szüleimmel,hogy nem maradok tovább otthon! Nem bírom már nélküled,ezt pedig vagy megértik vagy nem!-húzta fel a vállait. Annyira megörültem ennek,hogy mostmár nem a szomorúságtól,hanem a boldogságtól folytak a könnyeim.
-Zayn...ez...-dadogtam,mert nem találtam a szavaim. Inkább csak szorosan megöleltem.
Miután bő félóra múlva összeszedtük magunkat,Zayn újra összepakolt és mostmár ténylegesen elindult. A kocsinál hosszasan búcsúzkodtunk,miután legalább ezerszer megígérte,hogy egy hét múlva jön és onnantól kezdve velem marad,lassan elváltam tőle és nehéz szívvel ugyan,de elengedtem.
Hosszan néztem a távolodó kocsi után,majd egy nagy sóhaj után megfordultam és letörölve az elvállás könnyeit,megindultam befelé.
Luke már a szobában volt és vigyorogva nézett rám.
-Légyszíves máskor nyisd ki az ablakot,ha vége a dolognak! Szex szag van!-röhögött fel hangosan,mire én pirosabb voltam a piros legsötétebb árnyalatától is.-Hé,nincs ezzel semmi baj! Örülök,hogy újra dúl a love!-most már csak mosolygott.
-Én is!-mondtam és én is elmosolyodtam.
-Hogy-hogy megbocsájtottál neki?-kérdezte kíváncsian.
-Tulajdonképpen a te érdemed!-mosolyogtam rá,mire értetlenül nézett rám.-Megfogadtam amit mondtál!-magyaráztam,és láttam ahogy leesik neki a dolog.
-Szóval jössz egyel nekem,Payne?-húzogatta a szemöldökeit.
-Valahogy úgy!-nevettem fel.
Ezek után mindenről beszélgettünk,azt is elmondtam neki,hogy nagy valószínűséggel Zayn egy hét múlva visszajön és összeköltözünk,mire ő kiakadt,hogy itt hagyom és le fogom szarni azok után. Megnyugtattam,hogy ez semmiképp nem lesz így,mire kissé ellazult.
Arra kaptuk fel a fejünket,hogy jött egy sms-em Zayntől,amiben elmondja,hogy hazaért és jóéjszakát kívánt.
Mosolyogva visszaírtam neki,majd Luke-kal úgy döntöttünk,hogy eltesszük magunkat holnapra.
Nagyon régóta most tudtam úgy aludni,mint akinek minden rendben van az életében. És a legmeglepőbb az volt,hogy talán el is hittem,hogy ez így van.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro