Halihó! Itt is vagyok a kövi résszel! Jó olvasást! 😍😍

Nem tudom,hogy a sors miért csinálja ezt,de ha az ember jól érzi magát,és azt szeretné,hogy minden pillanat az örökkévalóságig tartson,annál rövidebbé teszi. Ezt onnan tudom,hogy a hét,amit itthon töltöttem,egy perc alatt elrepült. Most pedig itt vagyunk és már péntek van,a buli napja. Annak a bulinak a napja,amit én egyáltalán nem vártam. Csak otthon akartam maradni Zaynnel és kettesben eltölteni azt a kis időt,amit még együtt tölthetünk. Mert abból sajnos már nem sok maradt.
A tükörben végignézve magamon,úgy gondoltam,hogy most felvehetem a versenyt Gigivel. A térdnél szaggatott fekete farmerben talán fázni fogok,de nem érdekel addig,míg Zayn csak rám fog figyelni.
Minden meg volt egy tökéletes bulihoz, kivéve a hangulatom. De mivel a többiekét nem akartam elrontani,muszáj volt minden színészi képességemet bevetni az ügy érdekében.
-

Kész vagy már, bébi?-hallottam meg Zayn hangját a szobámból.
-Mindjárt megyek!-kiabáltam vissza,majd még egyszer végignézve magamon, nagy sóhaj kíséretében elindultam kifelé. Ahogy kiléptem az ajtón,Zayn felkapta a fejét és rám nézett. Hallottam ahogy elakad a lélegzete.
-Azta Li!-mormogta.-Tegyél egy kört, kérlek!
Tettem amit mondott és lassan körbe fordultam. Mire újra szemben álltam vele, már előttem állt és csak bámult rám.
-Lélegzetelállítóan nézel ki!-nyögte.-Azt hiszem ma le sem vehetem rólad a szemem,mert valaki azonnal lecsap a kezemről!-nézett végig rajtam újra.
Csak pirulva lehajtottam a fejem és magamban mosolyogtam. Nem lesz ez az este annyira rossz.
Miután mindenemet szemügyre vette,na meg persze le is fogdosott,lassan elindultunk a többiekért. Úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk, mert túl sokan vagyunk és nem férnénk be egy kocsiba. És egy kis séta sosem árt.
Zayn szorosan fogta a kezem ,miközben csendesen sétáltunk,és néha-néha megszorította. Nem tudtam ezt mire vélni, úgyhogy csak kérdőn néztem rá.
-Mi a baj?-kérdeztem meg egy kis idő elteltével. Nem úgy tűnt, mintha figyelne, így én is megszorítottam​ az ő kezét. Erre már felfigyelt és rám kapta a tekintetét.
-Hmmm...mi az?-kérdezte. Majdnem felnevettem a fejét látva,de inkább nem tettem, mert éreztem, hogy valami komoly dologról lehet szó.
-Csak azt kérdeztem, hogy mi a baj?-mosolyogtam rá.
-Ja... semmi,ne aggódj!-mosolygott most ő,de ez nem volt őszinte.
-Ne hazudj, kérlek! Tudom, hogy van valami baj!-mondtam komoly hangon.
-Csak...eszembe jutott,hogy két nap és megint elmész... Nélkülem... És nem akarok újra távol lenni tőled, mert...csak nem! Mert te vagy a boldogságom. És ha elmész,mi marad nekem? Elviszed a boldogságom is...-motyogta,majd lenézett a földre. Ismerem már annyira,hogy tudjam,ezt azért teszi,mert nem szeretné ha gyengének látnám.
-Zayn!-álltam meg,ezzel megállítva őt is.-Tudom,hogy mit érzel,mert én is ugyan ezt érzem! Csak fáj minden nap,amit távol töltök tőled! De él bennem a remény,hogy valamikor végre utánam jöhetsz és minden olyan lesz,mint régen!-próbáltam rá biztatóan mosolyogni és ezzel egyidejűleg magamat is biztatni. Ez csak nagyon nehéz lesz. Újra.
-Valamikor,Li... De mikor?-sóhajtott nagyot.-Tudod, néha azt érzem, hogy anyámék direkt csinálják ezt az egészet. Hogy maradjak itthon velünk. Vagy mindegy nekik,csak ne veled legyek... De h kiderül,hogy ez az igazság, soha többé ne várják tőlem a szeretetet... Vagy​ bármilyen más gyengéd érzelmet irántuk...-lett egy kissé dühös. Nem akartam bevallani neki,de valami nekem is azt súgta,hogy a szülei állnak ennek az egésznek a háttérben. Hogy miattuk nem jön utánam végre és leszünk együtt újra.
De nem akartam,hogy az ő kedve is szar legyen épp elég az,ha kettőnk közül nekem van, ő csak simán legyen jókedvű, ha​nem is mindig, de erre a pár órára legalább.
-Ne aggódj ezen, oké? Minden rendbe jön majd,higyj nekem!-mosolyogtam rá,majd egy kis puszit hintettem az arcára. Csak nagyot sóhajtott és láttam rajta, hogy elszáll belőle az aggodalom.
-Oké, bébi! Bulizzunk egy jót!-mosolygott végre,majd újra elindultunk Harryék felé. Niallt is ott vesszük fel,Gigi pedig majd jön,mert neki elmondása szerint van egy kis dolga. Na persze...
A kis közjátékunk után késve érkeztünk a fiúkhoz, de nem tették szóvá, úgyhogy minden rendben volt.
A szórakozó hely körülbelül 10 percnyire volt Harryéktől, szóval hamar odaértünk. Már elég nagy volt a hangzavar és sok részeg volt már az utcákon,pedig még csak fél tíz volt. Kissé meg is ijedtem a helytől,de ezt inkább nem mutattam. Rájöttem,hogy az utóbbi időben nagyon jól el tudom rejteni az igazi érzéseim. Így volt ez Zayn szüleinél is,mikor a napokban benéztem náluk,hogy legalább üdvözöljem őket. Nos,éreztem azt a fajta elutasítást,amit tanúsítottak felém,de inkább csak úgy tettem,mintha észre sem vettem volna. Pedig azt hittem,hogy már szeretnek.
-Mit igyunk először?-hallottam meg Ni hangját,majd a fiúkra néztem. Én aztán tényleg nem vagyok otthon az alkoholban, úgyhogy ezt a döntést Zaynre bíztam. Amúgy sem terveztem,hogy berugok,elég volt akkor egyszer. Nem is kell több olyan este.
-Kezdésnek legyen egy vodka-narancs,nem babe?-nézett rám Zayn,mire azt sem tudtam,hogy most mi is van, úgyhogy csak bólintottam egyet.
-Menjetek üljetek le,addig én kikérem a piákat!-kiabálta túl a zenét Harry,majd Louisra mosolygott és elindult a pult felé.
Mi is elindultunk szabad asztalt keresni,ami nem volt valami könnyű menet. Körülbelül öt percig csak lézengtünk,mire találtunk egyet.
Nagy sóhajjal vágtam be magam a sarokba és kétkedve néztem körbe. Sok olyan hely van,ahová életem során el akarok jutni,de ez a hely valahogy nem tartozott ezek közé. Csak a végét várom,de azt már nagyon.
Pár pillanat múlva Harry is megérkezett és lerakta a kért italokat. Mindenki elé odatette a sajátját,majd ő is helyet foglalt Louis mellett.
-Igyunk arra,hogy végre minden rendben van! És Liamre!-emelte magasra a poharat Niall és emellett rám is mosolygott.
-Igyunk!-mondta most Zayn miközben az asztal alatt a térdemre rakta a kezét. Csak elnézően mosolyogtam,majd én is felvettem a poharam és kissé megemeltem azt. Mindenki egy húzásra megitta az amúgy két decis piát, csak én kortyolgattam,mint egy szerencsétlen. Alkoholista sem leszel,az biztos.
A hangulat teljesen addig számomra is jó volt,míg be nem futott Gigi. A szokottnál is gyönyörűbb volt,én pedig hülyén éreztem magam a kiszagatott nadrágomban és a fehér pólóban. Ennyit erről is.
-Sziasztok, srácok! Bocsi a késésért,de nem várt dolgok miatt elhúzódott minden.-magyarázkodott, miközben leült Ni mellé. A szőke srác csak látványosan megforgatta a szemeit,mire magamban kuncogtam. Nem volt valami jó előelérzetem a lánnyal kapcsolatban. Valami azt súgta,hogy ez az éjszaka nem olyan lesz,mint vártam.
Amíg mindenki kérte magának az alkoholos dolgokat,addig én ugyanazt a kis vodka-narancsot iszogattam,amit Harry hozott nekem. A hangulat elég jó lett,mindenki full részeg volt -rajtam kívül persze-,pedig még éjfél sem volt. Nagyon remélem,hogy legalább egyikük kijózanodik,mire indulunk és nem nekem kell egyedül hazacipelnem őket.
A hólyagom ki akart durranni,ezért megfogták Zayn karját,hogy figyeljen rám egy kicsit. Ködös tekintetététől egy kicsit megijedtem,de nem kerítettem neki nagy feneket.
-Ki kell mennem a mosdóba...-mosolyogtam rá.
-Oké,babe! Elkísérjelek?-húzogatta perverzen a szemöldökét,mire csak játékosan megütöttem a karját.
-Várj,Li! Nekem is kell!-vihorászott Ni,miközben majd kiesett a bokszból. Csak megfogtam a karját és biztonságosan tartva vittem a wc felé.
Miután könnyítettem magamon, megvártam Niallt,aki csak azt hajtotta,hogy mennyire szeret és hogy nagyon hiányzom neki. Megmosolyogtatott,mert ezeket józanul is elmondja,csak nem ilyen beleéléssel.
-Na, jól van! Gyere menjünk ki!-fogtam meg újra karját.
Azonban mikor az asztalunkhoz értünk, teljesen üres volt. Meg Ni meghökkent egy percre.
Körbevezettem a tekintetek, és amint megpillantottam Zaynt, megfagyott a levegő. Szia szerint. Nem hallottam a zenét,nem láttam az embereket,csak Zayn és Gigi volt a szemem előtt, ahogy egymás szájában kutakodnak. Körülbelül két teljes másodpercig csak néztem őket,majd hallottam, ahogy a szívem összetörik.
Senki nem foglalkozott a fiúval,akinek meghalt a lelke,itt ezen a helyen. Csak megfordultam és vissza sem nézve, eljöttem onnan a helyről, ahol,azt hiszem ott hagytam a szívem és minden boldogságom.