Sziasztok!
Nos... Amint láthatjátok, ez nem egy rész... És őszintén szólva én magam sem tudom, hogy pontosan mi ez...
Csak túl sok minden van a fejemben a fiúkról, mióta megjelent Louis cikke...
Én... Csak félek, hogy egyetlen szó is igaz lenne belőle...
Az tény, hogy Harry akarta ezt az egész szünet dolgot..  Nem is haragszom őt emiatt és nem is utálom... De ne a rajongókra fogja azt, hogy szünet kell... Nem nekünk volt rá szükségünk... Miért lett volna?  Hogy feltölthessük a kiürült pénztárcáinkat az újabb koncertre?  Koncertjeikre külön-külön? 
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha nekem szünetre van szükségem, akkor nem egy filmben szerepelek, nem írok dalokat és forgatok klippeket, és legfőképp nem indulok koncertkörútra... A bandám tagjai nélkül... Ha őszinte akarok lenni magamhoz, már a szünet felvetésekor éreztem, hogy ez nem csak egy szünet lesz..  Ez Harry burkolt célzása volt arra, hogy vége... És ezt már ők a legutolsó koncertjükkor tudták...  Csak az fáj, hogy mégis ígéregett tettek nekünk.. Arra, hogy visszatérnek... Csak azt felejtették közölni velünk, hogy egyedül... Visszatértek, de nem mint One Direction, hanem mint Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne, és Niall Horan. Nem együtt... Félreértés ne essék, örülök a boldogságuknak, sikereiknek és mindennek, ami vele jár számukra, csak fáj, hogy az én boldogságomat valamilyen szinten elvették...
5 év... 5 évig ők voltak számomra a remény... A magabiztosság.  Mert a legsötétebb időkben is tudtam, hogy szeretnek engem, attól függetlenül, hogy nem is ismernek. Hogy nem is tudják, hogy létezem. De akkor is erőt adtak...
És most... Csak nem könnyű megszokni, hogy mikor Harryről, Louisról, Liamről, vagy Niallről beszélek, már nem azt mondom, hogy "tudod az a fiú a one Direction -ből",hanem azt, hogy "tudod, volt egyszer az a banda, hogy One Direction, na és abban volt az a fiú, aki már külön utakon van, ahogy a többi". Zaynnél is kibaszott nehéz volt ez. És most csak fáj, hogy újra át kell élnem ezt.
Utálom, hogy a média úgy állítja be, Harry és Louis utálják egymást..
Utalom, hogy Louis nem magabiztos. Ő egy csodálatos ember, miért nem veszi ezt észre?
Napsugár, amely áttör a felhőkön.
Szivárvány, ami ragyog egy esős napon.
Boldogság, ami mindenkiben ott van.  Ilyen ő!
És ha már így benne vagyok, elmondom, hogy Larry Stylinson is rettegésre és bizonytalanságra késztet.  Nem tudom olvassa-e ezt nem Larrys, de ha igen, kérlek ne írj rosszalló kommentet. Mindenki abban hisz, amiben szeretne. Szabad ország.
Visszatérve rájuk, már nem hiszek úgy bennük, mint az elején. Abban nem kételkedem, hogy voltak!  Biztos, hogy az elején az a lángoló szerelem volt köztük, amelyről írunk a könyveinkben.. Hisz ott volt a megannyi bizonyíték... "My first real crush was Louis Tomlinson... " vagy a mára már híressé vált "Always in my heart" mondat.
De mára ez... Megfakult... Talán el is múlt.. Talán már csak barátok.. Vagy már azok sem..
Ha tényleg véget ért, szerintem olyan 2014-ben érhetett véget. Onnantól pedig létrehoztuk a leggyönyörűbb szerelmet ami létezik a földön!
Bevallom az utóbbi 2 évben már a 1D-t sem szerettem annyira, mint az elején, de mindig volt olyan időszak amikor újra fellángolt a rajongásom, a szeretetem irántuk... És ez mindig is így lesz... Mert nekem már sikerült rádöbbennem arra, hogy Directionernek lenni, tényleg nem átmeneti dolog, és fáj, mint egy tetoválás, de örökké tart!!