Sziiasztoook! Nem is tudom hol kezdjem...először is;iszonyatosan szégyelem magam,amiért ilyen sokáig nem volt rész! Nagy a bűntudatom,higyjétek el! Másodszor:ilyen többé nem fordul elő,mert megvan az érettségim,már semmi nem zavarhat be!! 😁😁 nem is pofázok itt többet,jó olvasást!! 😍😍😍😍😉😉😉

-Olyan hideg vagy...-suttogta. A szívem olyan hevesen vert,mint még soha,félő volt,hogy megáll.
-Pedig...nem fázok...-motyogtam. A lehellete az ajkaimon csapódott le. Semmi mást nem akartam abban a percben,csak hogy csókoljon meg. Már úgy voltam,hogy megteszem én,de végül mégsem mertem.
-Menjünk ki! Nem akarom,hogy megfázz!-mondta,majd egy lágy puszit hintett a szám sarkába. Teljesen lefagytam. Ő már elindult kifelé,de én nem tudtam megmozdulni. Mintha gyökeret vert volna a lábam. Most tényleg megcsókolt? Vagyis majdnem megcsókolt? Ha ettől így érzem magam,akkor mi történne,ha tényleg megcsókolna. Akkor ő most meleg? Vagy csak kanos? Nem értek már semmit.
Végül összeszedtem magam annyira,hogy megmozduljak és én is elinduljak kifelé. Reszkedtek a lábaim,de sikerült. A tó széléhez érve,a látóterembe csúszott egy kéz. Felpillantva megláttam Zayn édes mosolyát,majd a kezébe raktam a sajátomat. Egy erőteljes mozdulattal ki is rántott,de szerintem ő sem számolt azzal,hogy tényleg erős volt,így elterültünk a fűben. Vagyis csak ő. Én rajta feküdtem. Hangosan felkacagott,és én sem tudtam mást tenni,így vele együtt nevettem.
-Jól vagy?-mosolygott végül.
-Igen...-mondtam. Pirulva szálltam le róla és most én nyújtottam neki a kezem. Felrángattam a földről. Ahogy felállt,nem elengedve a kezem,indult meg a cuccaink felé. Már csak akkor engedte el,mikor elterült a pléden.
-Szusszanjunk egyet,addig legalább megszáradunk!-nézett rám félszemmel. Nem volt valami nagy az a pléd,úgy hogy egy percig azon vaciláltam,hogy most a fűre vagy mellé feküdjek.
-Na,mi van? Gyere már!-türelmetlenkedett,miközben kissé arébb csúszott. Ezt úgy vettem,hogy azt akarja,feküdjek mellé. Lassan mozogva tettem ezt meg,arról nem is beszélve,hogy mennyire zavarban is.
Mikor végre sikeresen lefeküdtem én is,nem mertem megmozdulni. Csak bámultam az eget teljesen merev tagokkal. Hallottam,ahogy kuncog.
-Lazulj el,Liam! Teljesen be vagy feszülve!-kuncogta. Ez hihetetlen. Még ezt is észreveszi. Tényleg próbáltam,de csak az után sikerült,miután meghallottam egyenletes szuszogását. Elaludt.
Lassan és minnél csendesebben oldalra fordultam és a könyökömre támaszkodva figyeltem őt.
Kezei a mellkasán pihentek,amely egyenletesen emelkedett és süllyedt. Olyan volt,mint egy angyal. Ahogy a nap rávilágított az arcára,a szempillái árnyékot vetettek az arcára. Nem tudtam elképzelni,hogy fiú létére hogy lehet ennyire hosszú szempillája.
Az ajkai kissé elnyíltak,ahogy szuszogott és késztetést éreztem,hogy ráhajoljak és gyengéden megcsókoljam. De ahogy a vízben,úgy most sem mertem megtenni.
Nem tehettem meg,hisz mi van akkor,ha csak én értelmezem félre a jeleket,ha nem azért csinálja,mert bejövök neki. Nem akarok leégni előtte,azt meg végképp nem akarom,hogy megutáljon emiatt és a barátom se akarjon lenni. Minden jobb annál,mint ami eddig volt.
Vegül visszafeküdtem a hátamra és próbáltam én is elaludni. Meglepően könnyen ment.

Arra keltem fel,hogy valami csiklandozza a fülemet,de nem nyitottam ki a szemem,csak morogtam egyet. Kuncogás társult a csikizés mellé. Azt hittem álmodom,de mikor újra éreztem,majd hallottam a kuncogást,tudtam,hogy fenn vagyok.
-Liam...ébredj..hasadra süt a nap.-hallottam meg egy lágy hangot,majd az említett testrészemnél éreztem meg a csikizést. Abban a pillanatban pattantak ki a szemeim és néztem körbe álmosan. Fel sem fogtam hirtelen merre is vagyok,de aztán Zaynre nézve eszembe jutott minden. A tó,a part,az elalvás előtti percek.
Megláttam Zayn ujjai közt egy fűszálat,így rájöttem,hogy valószínűleg azzal csiklandozott.
-Sajnálom,hogy felkeltettelek,de eléggé elszaladt az idő... Isten a tanum rá,hogy nem akartam megtenni,mert nagyon aranyosan szuszogtál,de sajnos muszály volt...-biggyesztette le ajkait,én pedig próbáltam nem elolvadni a szavaitól és attól,hogy úgy nézett ki,mint egy kiskutya.
-Semmi...semmi baj...-dadogtam. Nyeltem egy hatalmasat,mert eléggé száraz volt a torkom. Ezt Zayn is észrevette,mert a következő pillanatban a kezembe nyomott egy üveg vizet.
-Köszönöm!-mondtam,miközben lecsavartam az üveget,majd ittam belőle.
-Mennyi az idő amúgy?-kérdeztem,mikor visszaadtam neki az üveget.
-Négy lesz pár perc múlva!-vigyorgott. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Tényleg nagyon elszaladt az idő.
-Régóta fent vagy?-fordultam felé kíváncsian.
-Eléggé régóta ahhoz,hogy megállapítsam:szeretsz álmodban beszélni! Na meg azt,hogy nem mondassz hülyeségeket!-kuncogta.
Éreztem,ahogy újra elönt a pír és erősen gondolkodva próbáltam rájönni,hogy mit is álmodtam,de nem jutott eszembe semmi. Mintha nem is álmodtam volna.
-Miket mondtam?-kérdeztem félve.
-Érdekes dolgokat,de legyen az én titkom! Majd egyszer megtudod!-kacsintott,majd felállt és öltözködni kezdett. Én is követtem példáját,de nem tudtam megállni,hogy néha-néha ne pillantsak rá lopva. Egyszer ő is rámnézett,így pirulva kaptam el a fejem,de még láttam,ahogy elmosolyodik.
Szerencsére a boxerem teljesen megszáradt,így nem volt kellemetlen.
-Bevigyelek apukádhoz?-nézett rám kérdőn és lágyan mosolyogva.
-Az jó lenne...-motyogtam. Nem hittem el,hogy ennyire figyelmes.
Mosolyogva bólogatott,majd intett a kezével,hogy kövessem.
-El ne ess!-nevetett fel halkan,mikor a farönkhöz értünk.
-Az nem az én hibám volt! És amúgy is...bekötött szemmel elég nehéz közlekedni!-durcáztam be.
-Jól van na! Tudod,hogy csak viccelek!-nevetett tovább. Csak kinyújtottam rá a nyelvem,majd megszaporázva lépteim kikerültem őt. A következő pillanatban már levegőt sem bírtam venni,mert elkezdett csiklandozni.
-Na Liam...most haragszooool?-kérdezte nyávogós hangon,miközben a keze egy percre sem állt meg az oldalamon.
-Zayn...ne..kérlek..hagyd abba!-fuldoklottam. Nagyon csikis vagyok,a legkisebb érintés és már nevetek is.
-Csak ha nem haragszol!-csinálta tovább.
-Nem haragszom! Eskü...-lihegtem. Nevetve elengedett,majd a derekamnál fogva magához húzott. Így mentünk a kocsihoz. Mikor odaértünk,kinyitotta nekem az ajtót és mielőtt beszálltam volna,egy puszit nyomott a halántékomra. A fülem tövéig vörösödve szálltam be az autóba. Zayn csak vigyorgott,mint aki jól végezte dolgát. Tényleg nem értem őt. Teljesen összezavar. Remélem nem csak játszik velem,hanem ő is akar valamit.

-Liam...itt vagyunk..-éreztem meg egy simítást az arcomon. Megint elaludtam volna? Hogy lehetséges ez?
-Mikor aludtam el?-néztem rá zavartan.
-Ahogy elindultunk rögtön...-kuncogta.
-Én sajnálom...nem akartam megint bealudni..-motyogtam.
-Hé! Semmi baj,Liam! Elvoltam. Igaz,hogy beszéltem neked,amíg észre nem vettem,hogy alszol...-nevetett. Én is elnevettem magam halkan.-De komolyan! Megértelek,mert sokat dolgoztál eddig! Nem voltam emberséges veled!-csóválta a fejét. Nem mondtam neki erre semmit,lehajtottam a fejem. Nem cáfoltam meg,hisz igazat mondott. Senkivel nem lenne szabad úgy bánni,ahogy ő bánt velem. Megbocsájtottam neki,de felejteni nem tudok.
-Öhm...bejösz velem?-intettem fejemmel a kórház felé. Nem tudtam,hogy miért kérdeztem ezt meg tőle. Ha most apa megtudja,hogy ő az a fiú,aki mindig bánt engem,vagyis bántott,tuti veszekedne vele. Nem mondom,hogy nem érdemelné meg,de nem akarok jelenetet rendezni a kórházban.
És kissé félek attól is,hogy kétértelmű dolgokat mondana vagy tenne és apa rájönne a titkomra,ahogy Zayn is. Azt pedig nagyon nem szeretném.
-Mennék,tényleg! De dolgom van,amit muszály elintéznem!-mondta bűnbánóan.
-Semmi baj!-válaszoltam.
-Nem mintha bánnád!-nevetett fel hangosabban. Elpirultam,nem akartam lebukni előtte,de már mindegy volt.-Hé...nem gond!-tette kezét a combomra. Ránéztem az arcára és láttam,hogy lágyan mosolyog. Én is elmosolyodtam. Pár percig csak néztük egymást,majd elkezdett közelebb hajolni. A szemeim kitágultak és ki akart ugrani a szívem a helyéről.
Végül egy hosszú puszit nyomott a homlokomra,amitől én elolvadtam.
-Menj! Két óra múlva érted jövök!-mondta halkan.
-Nem szükséges-ráztam a fejem.
-Tudom! De akkor is jövök!-mosolygott. Én is elmosolyodtam és bólintottam egyet. Elvette kezét a combomról,mire kiszálltam a kocsiból. Még intett egyet mielőtt beindította a kocsit és elhajtott. Pár percig csak álltam ott,majd mint egy szerelmes filmben,vettem egy mély levegőt és kis mosollyal az arcomon megindultam a kórház bejárata felé.
Nem tudtam,hogy Zayn most mit is akar,sejtésem se volt róla,mégis boldog voltam. Igaz,hogy volt bennem egy kis félelem és egy kis gyanakvás is iránta,de ezeket próbáltam elnyomni. Majd kiderül,hogy mit hoz a jövő számunkra.
Mikor beléptem a kórház ajtaján,mindenki mosolyogva köszöntött. Én is ugyan így köszöntem nekik vissza. A mai napon mindenki boldog volt.
-Szia apa!-szóltam vidáman,mikor beléptem apa szobájába.
-Liam!-kiáltott fel,majd elém sietett és megölelt.-Mitől van ennyire jó kedved?-mosolygott.
-Nem tudom apa! Csak van!-nevettem fel,majd szorosan megöleltem. Csak nevetett,ahogy ölelt vissza.
-Holnap mehetek haza!-ült le az ágy szélére,miután kivált az ölelésből.
-Tudom! És már alig várom!-ültem le én is.-De ugye nem lesz baj,amíg nem költözök haza?-aggódtam. Eddig ezen nem is gondolkoztam.
-Dehogy lesz Liam! Már most úgy érzem magam,mint akinek sose volt semmi baja!-mondta boldogan. Kissé én is megnyugodtam.
Apával nagyon hamar elment az idő,Dr.Nicholaides is benézett egyszer,és örömmel nyugtázta,hogy apa állapota rohamosan javul. Én örülök ennek leginkább. Nem kell attól félnem,hogy elveszítem őt.
Arra eszméltünk fel apával,hogy kopognak az ajtaján. Meglepődve nézett rám,majd kiszólt,hogy szabad. Zayn lépett be az ajtón,mire az állam leesett. Kisebb pánik kapott el attól,hogy itt van. Az órára pillantva jöttem rá,hogy azért van itt,mert letelt a két óra én pedig nem mentem ki.
-Jó estét kívánok!-köszönt illedelmesen. Apa is köszönt neki kissé meglepődve.
-Liamért jöttem! Mondtam neki,hogy hazaviszem! Én Zayn vagyok!-mosolygott. Láttam apán,hogy felmegy benne a pumpa,így gyorsan megszólaltam.
-Köszönöm Zayn! Nem vettem észre,hogy mennyire elszaladt az idő!-mondtam hadarva.
-Semmi baj! Kint megvárlak! Örültem a találkozásnak Mr.Payne!-biccentett mosolyogva,majd kiment. Hosszan kifújtam a levegőt. Ezt megúszta.
-Mi folyik itt fiam?-nézett rám apa.
-Mindent el fogok magyarázni,de most sietnem kell! Egyenlőre annyi,hogy már nem beszél úgy velem,mint eddig! Teljesen megváltozott!-mondtam komolyan.
-De mitől? Vagy miért? Vigyázz magadra Liam! Nem tetszik nekem ez a fiú! Nehogy valami rosszabb dolgot tervezzen!-mondta apa összeráncolt szemöldökkel. Lelombozott a borulátása. Én sem bízok Zaynben,de rosszul esett,hogy apa egy picit sem kedvelte meg. Mondjuk pár pillanat alatt senkit nem lehet kedvelni. Főleg olyat nem,akiről eddig csak a rosszat hallottad.
-Vigyázni fogok apa! Te ne aggódj emiatt! Csak gyógyúlgass! Holnap kettőre itt vagyok érted!-mondtam sietősen és homlokon pusziltam.
-Gyere inkább négyre! Kettőre nem lesz kész a záróm!-mondta.
-Rendben van! Szia apa! Vigyázz magadra!-intettem neki az ajtóból. Mosolyogva biccentett egyet.
Kiléptem az ajtón,ahol Zayn ült az egyik széken. Mikor meglátott,mosolyogva felpattant,majd elém sietett.
-Nagyon hasonlítassz apukádra!-mondta mosolyogva. Sokan mondták már ezt,de akkor is tőle esett eddig a legjobban. Elpirulva köszöntem meg a bókját. Lassan sétálva indultunk meg a kijárat felé,de a recepción Cheryl az új nővérke megállított.
-Szia Liam!-köszönt és teljesen zavarba jött,mikor megálltunk és ránéztem.
-Szia Cheryl!-ha lehet méginkább elpirult. Szóval így nézhetek ki én is Zayn közelében. Sejtettem egy ideje,vagyis mióta itt van Cheryl,hogy bejövök neki,de most biztos lettem benne. Aranyos és szép lány,de meleg vagyok.
-Alá kellene írnod ezeket itt,hogy apukád holnap haza mehessen!-motyogta.
-Rendben van! Megvársz?-néztem Zaynre,mire ő csak mosolyogva bólintott,majd gyilkos szemeket meresztve az ártatlan lányra,elvette tőle a papírokat.
-Gyere,oda üljünk le!-karolta át a derekam és kezdett el húzni az egyik asztal felé. Most komolyan féltékeny lenne? A szívem őrűlt sebességbe dobogott. Ez Zayn közelében megszokott volt.
Pár perc alatt aláírogattam a papírokat,majd szóltam Zaynnek,hogy kész vagyok. Felállt,felhúzott engem is,majd elindult a pult felé. Ledöbbenve mentem utána. Nem értettem,hogy mi van vele.
-Készen vagyunk!-morogta,miközben odanyújtotta a papírokat Cherylnek,aki le sem vette a szemét rólam. Oda álltam Zayn mellé,mire rögtön a derekam köré fonta a karját. Ez tényleg nagyon fura.
-Liam...öhm...rá..ráérsz ma este? El..elmehetnénk..moziba...-dadogta Cheryl lehajtott fejjel. Nagyon meglepődtem és meg is sajnáltam szegény lányt. Volt bátorsága feltenni nekem ezt a kérdést,úgy,hogy itt van mellettem még valaki. Nem tudtam mit is mondhatnék.
-Öhmm...-kezdtem,de Zayn közbe vágott.
-Sajnos ma este nem ér rá!-mondta dühösen és gyorsan. Meglepődve kaptam rá a pillantásom,majd a lányra,aki ugyan úgy nézett Zaynre,ahogy én.
-Pedig...tulajdonképpen ráérek...-motyogtam halkan. Éreztem Zayn szúró pillantását,de nem néztem rá. Megszorította a karját körülöttem,de akkor se néztem rá.
-Komolyan??-nyíltak nagyra Cheryl szemei. Mosolyogva bólogattam. Zayn kiviharzott a kórházból. Döbbenten néztem utána. Most lehet elbasztam mindent,pedig csak közölni akartam a lánnyal,hogy meleg vagyok,úgy kevésbé csalódik majd.
-Ötkor végzek!-mosolygott szélesen.
-Öhmm...akkor hatra érted megyek!-mondtam zavartan. Csak Zayn járt a fejemben. Leírta egy papírra a címét,amit zsebre vágtam,majd elköszönve siettem Zayn után.
Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt,mikor megláttam a kocsijánál,ahogy szívja a cigijét. Nagyon dühösnek nézett ki. Nem akartam így felidegesíteni.
-Mehetünk?-kérdezte hidegen,de meg sem várva a válaszom,bepattant a kocsijába. Sóhajtva követtem példáját.
A haza út csendes és nyaktörő volt. Olyan gyorsan hajtott,hogy a műszerfalba kapaszkodva próbáltam tompítani az ütéseket.
Ahogy leparkolt,kiugrott a kocsiból,majd sebesen megindult a ház felé.
Nagy levegőt véve indultam utána. Ez nem történhet meg. Nem engedem! El kell neki magyaráznom a dolgokat. Ha megaláz,akkor az csak a saját hibám. Remegő lábbakkal indultam a ház felé. Sajnos fájóan ismerős volt ez a jelenet.

Egy oneshotot is tettem fel,kukkantsatok be oda is 😉 és mégegyszer BOCSÁNAT!!!