Sziasztoook! Sikerült megírnom ezt a fejezetet még gyorsan 😁 nem tudom,hogy a szóbelimig-ami hétfőn lesz-tudok e még részt hozni,mert nappal tanulok ezerrel és este irogatom a részeket! Ha nem sikerülne,kérlek kívánjatok szerencsét hétfőre és szorítsatok nekem! 😍😍 nagyon félek... 😊😳 Jó olvasást!! 😍😍

A konyhából beszűrődő zajokra keltem fel és egy percre leállt a szívem,de aztán visszafogta a heves kalapálást,mikor rájöttem,hogy nem késtem el,ma szabadnapom van. Hihetetlen,hogy mekkora örömet tud nekem okozni ez az egy szó.
Ránéztem az órára és döbbenten láttam,hogy már 9 is régen elmúlt. Elég sokat aludtam,így majd kicsattantam az energiától.
Besiettem a fürdőbe,majd villámzuhanyt vettem. Közben az járt a fejemben,hogy tegnap este eléggé túlkomplikáltam a dolgokat,aztán rájöttem a megoldásra. Nem fogok megbízni Zaynben,annak ellenére sem,hogy mennyire kedves volt velem tegnap,de kiélvezem azokat a pillanatokat,amelyekben így bánik velem. Aztán ha visszatér a régi énjéhez,nem fog jobban fájni,mint az eddigiek,hisz nem engedtem meg magamnak,hogy közelebb kerüljön hozzám.
Magamra kapva a ruháimat,kimentem a konyhába,ahol Zayn szorgoskodott.
-Jó reggelt! Jól aludtál?-mosolygott rám,miközben lerakott az asztalra két tányért.
-Szia Zayn. Igen,meglepően jól!-viszonoztam mosolyát félénken.
-Ennek örülök! Gyere,ülj le és láss hozzá a reggelidnek! Aztán indulhatunk!-csapta össze tenyereit,miután két tányérra osztotta a tojásrántottát. Fura volt,hogy nem én szorgoskodok körülötte,de nem annyira,hogy ne tudnám megszokni. Mikor eljutott a tudatomig,hogy mit is mondott,meglepődve kaptam fel a fejem.
-Hová megyünk?-kérdeztem.
-Ahogy mondtam tegnap,van egy kis meglepetésem mára! Tényleg elég kicsi,úgyhogy ne gondolj sokra!-nevetett fel. Csak megszeppenve foglaltam helyet. Emlékeztem,hogy azt mondja,lesz egy meglepetése,de nem gondoltam,hogy be is tartja. Azt hittem,hogy azt csak úgy odamondta.
Csendben ettem,míg ő leült velem szembe és csak nézett. Más esetben a mennyekbe repülnék örömömben,de ez így elég zavaró volt. Komolyan nem értettem,hogy mit miért csinál. Most akkor ő is meleg lenne? Vagy legalább biszex? Nem tudok kiigazodni rajta. Annyira összezavar,mint még eddigi életemben senki.
-Zayn...miért bámulsz?-tettem fel félve a kérdést. Egy percre meglepődött,de aztán rendezte vonásait és ugyan úgy nézett tovább.
-Nem tudom Liam,komolyan nem!-kuncogta. Azt hittem lefordulok a székről. Olyan édes hangot soha nem hallottam még. Szerintem el is pirultam.
Próbáltam figyelmen kívűl hagyni,hogy néz,de Isten a tanum rá,hogy nem sikerült. Mindig vissza-vissza révedt rá a tekintetem,így inkább amilyen gyorsan csak tudtam,belapátoltam a kaját,majd várakozóan a szemeibe néztem.
-Látom kész vagy! Akkor indulhatunk?-állt fel és most ő nézett rám várakozóan.
-Igen,de várj...így jó leszek?-álltam fel én is és mutattam végig magamon. Nem tudom,talán még túl korán volt,vagy tényleg így volt,de esküdni mertem volna,hogy tovább nézett végig rajtam,mint amennyi ideig kellett volna. Bele is pirultam rendesen.
-Tökéletesen jó!-vigyorodott el végül. Ha lehetséges én méginkább zavarba jöttem. Be kell ezt fejeznem,különben pillanatok alatt rájön,hogy szerelmes vagyok belé. Nem viselkedhetek úgy,mint egy szerelmes csitri. Nem és kész!
Bólintottam,hogy megértettem. Ő is bólintott,szerintem csak magának,majd elindult kifelé,miután odaszólt nekem,hogy kövessem.
Nagy levegőt véve mentem utána. Már a kocsijánál állt,mikor Niall szaladt be a látóterembe,vadul integetve. Megvártam,míg mellém ér,majd feléfordultam.
-Sziah Lih...-lihegte. Ez a fiú mindig fut.
-Szia Ni. Fújd ki magad nyugodtan!-nevettem el magam.
-Mi volt tegnap? Ugye nem bántott...-nézett rajtam végig aggódva.
-Nem nyugi! Ha visszajöttünk mindent elmesélek,de most sietnem kell!-mosolyogtam rá,majd elindultam.
-Hé várj már! Hová mentek?-kapta el a karom.
-Nem tudom Niall! Azt mondta van egy meglepetése számomra...-motyogtam. Ni először csak értetlenül bámult,majd mindenttudóan húzogatni kezdte a szemöldökét. Értetlenül néztem rá. Ma mindenki meg van kergülve?
-Jó szórakozást Liam!-vigyorgott őrülten.
-Köszi?-húztam fel rá a szemöldököm,majd értetlenül a kissé ideges Zayn felé vettem az irányt.
Kinyitotta nekem az ajtót mikor odaértem,én pedig próbáltam úgy tenni,mintha nem állna le a szívem ettól a kedves gesztustól. Beültem,majd gyorsan becsatoltam a biztonsági övet,amíg Zayn megkerülte a kocsit.
Behuppant a kormány mögé,majd anélkül,hogy ő is becsatolta volna az övét,gázt adott és elindult. Láttam rajta hogy valami baja van,de nem mertem megkérdezni,hogy mi. Onnan gondoltam,hogy annyira szorította a kormányt,hogy elfehéredtek az ujjai. Elég kínos volt a csend,mert én csak feszengtem az ülésen,ő meg magában morgott. Ez így jó lesz,mondhatom. Inkább az ablak felé fordultam és néztem az elsuhanó tájat.
-Nagyon szoros a kapcsolat közted és Niall között?-hallottam meg körülbelül öt csendes perc után a hangját.
-Ő a legjobb barátom...jobban mondva az egyetlen barátom,ugy hogy igen!-néztem rá. Hosszasan kifújta a levegőt,majd engedett a szorításon,így már nem voltak fehérek az ujjai. Most komolyan ez volt a baja? Talán féltékeny lenne? Felcsillant bennem egy csöppnyi remény,de aztán gyorsan le is hűtöttem magam. Biztos nem ez a baja...
-Hogy érted azt,hogy az egyetlen barátod?-nézett rám egy pillanatra,majd vissza az útra. Na,már túl sokat mondtam. Így aztán tényleg sikerül majd távol maradnom tőle.
-Úgy ahogy hangzik. Ez az igazság!-motyogtam.
-Miért? Nem szeretsz barátkozni,vagy nyitni az emberek felé?
-Nem erről van szó! Vagyis mostanában igen,de a fősulin sok barátom volt...itt meg csak...csak Ni...és amúgy sincs időm emberek felé nyitni...-húztam el a szám keserűen,majd inkább kinéztem az ablakon. Ezek után éreztem,hogy Zayn mindennel próbálja feldobni a hangulatot,ami sikerült is neki. Már egy jó ideje autókáztunk,de nem úgy nézett ki,mint aki meg akar állni. Már Bradford területét is rég elhagytuk.
-Messze vagyunk még?-nyafogtam,mert már elzsibbadt a lábam. Zayn hangosan felnevetett,mire a szívem kihagyott egy ütemet.
-Olyan vagy,mint egy kisfiú! De amúgy még vagy 10 perc!-kacsintott.-Azt még kibírod.-a combomra simította a kezét és megpaskolta. Ha eddig nem dobogott a szívem,akkor most ezerrel kezdett verni. Főleg,hogy ott is hagyta kezét. Csak pirulva kinéztem az ablakon. Bár örökké tartana ez a pillanat! Csak ő és én,teljesen nyugodtan,mint akik tényleg szeretik egymást. Szép álom lenne,de én már nem reménykedek ilyenekbe. Túl sok minden okozott már csalódást és változtatta meg az álmaimat ahhoz,hogy ilyenekben higyjek. Bár lenne még egy apró kapaszkodóm,ami örökké megtartana engem. De az élet nem ilyen. Nem az van,amit én akarok,semmi nem úgy történik,ahogy én akarom. Csak folyik a saját kis medrében,amelyben én egy aprócska kavics vagyok és nem változtathatom meg. Hiába mondják,hogy tegyél a boldogságodért. Hogyan tehetnék,ha a körülmények nem engedik? Na meg a nézd minden dolognak a pozitív oldalát... Megtanultam,hogy nagyon ritka az,amelynek van. Hisz mi abban a pozitív,hogy édesanyám meghalt? Ha valaki megmondja,esküszöm mostantól csak azt fogom nézni.
Annyira belemerültem borús gondolataimba,hogy már csak akkor eszméltem fel,mikor Zayn leállította a kocsit és felém fordult.
-Most be kell kötnöm a szemed!-húzott elő a kesztyűtartóból egy kendőt.
-Zayn...ha..ha ki akarsz nyírni,nem kellett volna ilyen messzire elhoznod!-dadogtam félig komolyan félig viccelve. Először meghökkenve nézett rám,majd hangosan felnevetett. Tényleg nagyon hangos volt és én elvesztem a pillanatban. Csak néztem,ahogy hátra hajtott fejjel,felhúzott orral,szemkörüli nevető ráncokkal,önfeledten kacag. Azt hiszem eddigi életem legboldogabb pilanata volt,hogy láthattam őt így.
-Hú Liam! Köszönöm! A napját sem tudom mikor nevettem ilyen jót! Az a legvicesebb,hogy látom rajtad,hogy komolyan gondolod!-kuncogott még mindig. Csak elpirultam attól,hogy lebuktam.-Nyugi,semmi ilyesmit nem tervezek,esküszöm!-tette fel védekezően kezeit.
-Tudom..-motyogtam,majd megfordultam,neki háttal,és vártam,hogy a fejemre tegye a kendőt. Pár pillanat múlva meg is történt. Mikor becsomózta,éreztem,ahogy végigsimít a tarkómon,amitől tetőtől-talpig libabőrös lettem. Jólesően felsóhajtottam.
Hirtelen csapott meg a friss levegő egy kis Zayn illattal keveredve,így gondoltam már ki is szállt. Igazam volt,mert megéreztem,ahogy megfogja az alkarom és kisegít a kocsiból.
-Na menjünk!-sóhajtotta,majd megéreztem kezeit derekamon,majd azt,hogy elkezd előre tolni.-Vigyázz,itt lépj nagyot!-mondta pár lépés után.
-Mekkorát?-pánikoltam.
-Nyugi Liam,csak nagyot!-mondta halkan. Kissé megnyugodtam hangjára és léptem egy nagyot. Vagyis csak léptem volna,de ahogy meglendítettem a lábam,beleütközött valamibe. Ha Zayn nem tart meg,tuti elesek. Most is az a veszély fenyegetett,hogy a térdeim felmondják a szolgálatot,mert Zayn felsőteste és úgy majdnem mindene,teljesen hozzám simult.
-Jól vagy?-súgta a fülembe. Lehelletétől kirázott a hideg.
-Ig..igen...-dadogtam.-Azt elfelejtetted közölni,hogy ne előre,hanem felfele emeljem a lábam...-háborogtam.
-Jól van cica,ne karmolj! Többet nem fordul elő!-itt jött el az a pont,hogy ténylegesen a tüdőmbe rekedjen az összes levegő. Komolyan azt mondta,hogy cica? Most komolyan flörtöl velem,vagy csak én képzelem be magamnak? Zayn Malik teljesen összekuszálja az érzéseimet.
-Most akkor lépj egy nagyot,fel!-kuncogott. Duzzogva megtettem,majd a másik lábam is áthúztam afelett a valami felet.-Még pár lépés.-mondta halkan.
-Oké...-mondtam,inkább csak magamnak.
-Most leveszem a kendőt...tényleg nem nagy dolog...de azért ne mutasd ki,ha nem jön be!-nevetett,de éreztem,hogy komolyan gondolja. A kendőt csomózta,majd lassan elhúzta szemem elől. Egy pillanatig még csukva tartottam őket,majd lassan kinyitottam. Az elé terülő látvány egy pillanatra teljesen lesokkolt. Nem tudom,hogy melyik útszakaszon jöttünk felfelé,de egy kiálló szikla szélén álltunk,nagyon magasan. Az alattunk elterülő táj fákkal volt beborítva,de valami hihetetenül szép volt. Addig fogott meg ez a látvány,amíg jobbra nem fordítva a fejem,megpillantottam egy kisebb vízesést,amelyen megtört a napfény.
-Zayn..ez...-nem találtam szavakat.
-Tetszik?-hallottam meg a hangját közvetlenül a fülemnél.
-El sem tudom mondani mennyire...sosem voltam még ilyen gyönyörű helyen...-motyogtam teljes ámulatba esve.
-Akkor fordulj meg...-súgta,majd éreztem,hogy eltávolodik tőlem. Tettem amit kért. Egy hatalmas erdő vett körül minket,de mi egy tisztáson voltunk. A tisztás balszélében volt egy patak,amiből rájöhettem,hogy az a vízesés forrása. Középen egy pléd leterítve és azon egy piknikes kosár. Aztán megláttam azt a valamit,amiben majdnem felestem. Egy farönk volt az. Ez a látvány talán mégszebb volt mint az előző. Nem tudtam hogyan is fejezhetném ki hálámat,így csak Zayn nyakába vetettem magam.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm...-hadartam a nyakhajlatába. Nevetve fonta körém ő is karjait.
-Semmiség Liam! Megérdemled azok után,amit tettem!-motyogta halkan. Még mindig bűntudata lenne? De hisz mondtam,hogy felejtsük el...-Nem hittem volna,hogy ennyire tetszeni fog..de most hogy jobban belegondolok,rájöhettem volna,hogy oda leszel érte.-tolt el magától,de csak annyira,hogy a szemeimbe tudjon nézni.
-Miből?-a mosoly nem akart lefagyni az arcomról.
-Süt rólad,hogy az apró dolgoknak is mennyire tudsz örülni,valamint az is,hogy mennyire nagyra tartod a természetet...és mivel ez egy kész természeti csoda...gondolhattam volna..-mosolygott ő is. Csak egy hosszú puszit nyomtam az arcára,majd zavartan arébb lépegettem. Remélem nem vittem túlzásba a dolgot.
Megfogta a kezem és a pléd felé kezdett húzni. Mikor odaértünk leült így én is követtem példáját.
-Miért csináltad ezt az egészet?-néztem rá és tettem fel a már egy jó ideje fejemben zakatoló kérdést.
-Annyi rossz dolog után megérdemled,nem?-húzta félmosolyra a száját,ami hihetetlenül szexi volt.-És szeretném,ha barátok lennénk..-ezt már kissé halkabban motyogta. Boldog mosolyra húztam a szám. Kissé csalódott voltam,hogy csak barátságot akar,de ha ezzel nem bánik úgy velem ahogy eddig és a közelemben tudthatom,nekem megfelel.
-Végül hogy derítetted ki,hogy hova járok?-húztam törökülésbe a lábaim.
-Utánad küldtem Louist egyik nap. Ő mondta el.-hallottam a hangján a bűnbánást. Elmosolyodtam,hogy ennyire kíváncsi volt.
-Vetkőzz!-mondta hirtelen majd felpattant. Értetlenül néztem rá.
-Mi? Minek?-dadogtam zavartan,mert lekapta a felsőjét,majd a nadrágját is és egy szál boxerben feszített előttem. Ó Istenem! Most segíts!-fohászkodtam magamban.
-Megyünk fürdeni,siess már!-nevetett,majd a víz felé vette az irányt. Csak bámultam tökéletes testét,majd én is lekapkodtam ruháimat. Zayn mellé szaladtam,aki a patak szélén állt.
-Fogd be az orrod!-nevetett,majd csak azt éreztem,hogy felkap és beugrik velem a vízbe. Összecsaptak felettünk a hullámok,egy kis víz az orromba is jutott,így prüszkölve úsztam a felszínre. Zayn nem messze tőlem csak nevetett. Egy jó ideig úszkáltunk,bohóckodtunk a vízben,amikor hirtelen megindult felém. A szemei sokkal sötétebbek voltak,mint eddig. Komolyan megíjedtem,hogy mit is tervez. Szorosan elém úszott és mélyen a szemembe nézett. Most mégis mit akar?
-Zayn...-suttogtam,de nem kaptam választ. Kezeit derekamra vezette,majd még szorosabban magához húzott,ha ez lehetséges. A kezeimet a mellkasára tettem,miközben a szívem ki akart robbani a helyéről. Aztán csak vártam,hogy mit is tervezett..

Tudom,hogy Zayn nem tud úszni,de ebben tud 😁 annyit szeretnék még,hogy kitört a nyár!!!! Mindenkinek kalandokban gazdag legjobb nyáriszünetet kívánok! Élvezzétek ki és soha ne érettségizzetek 😉😍😍😂