Ahogy ígértem itt is vagyok! Jó olvasást! 😍

Torkomban dobogó szívvel ültem le a kanapéra,ahova Zayn mutatott. Mi lesz ezek után? Mit gondolhat rólam? Csak néztem ahogy fel-alá járkál és nem tudtam eldönteni,hogy milyen is a hangulata.
Úgy érzem,már régen rossz az,ha félek tőle. Az ember hogy félhet attól,akit szeret?
-Szóval ez az a hely ahová járkálsz...-mondta és mélyen a szemembe nézett,miközben megállt a járkálásban. Csak bólintottam egyet,azt is félve.-Miért nem mondtad el Liam?-sétált hozzám közelebb. Próbáltam a legkisebbre összehúzni magam.
-Nem számít Zayn! Most már tudod...-motyogtam.
-Igen is számít Liam! És egyáltalán nem tudok semmit,csak azt,hogy a kórházba jársz az édesapádhoz...semmi mást!-mondta kicsit hangosan.-Nem tudod mennyire a sötétben tapogatózok még most is! Ezek után miért nem mondod el az igazat?-nem akartam a szemébe nézni. Nem kell a szánalma. Az övé nem!
-Mert nem számít!-emeltem én is feljebb a hangom,majd felálltam és az ablakhoz sétáltam.-Minden marad úgy,ahogy eddig! Te szemét leszel én pedig hagyom...nem kell ezt ennyire felkapni.-motyogtam. Nem is voltam benne biztos,hogy meghallja.
-Szeretnék segíteni Liam... Eddig végig abban a hitben voltam,hogy neked a pénz mindennél többet ér. Mindent megtettem,hogy lásd be,amúgy semmit sem ér! Most csak azt tudom,hogy nem neked kell a pénz,hanem az apádnak... Liam ez nem normális.. Lassan egy éve hogy itt dolgozol és annyit tudok rólad,hogy a neved Liam Payne és 20 éves vagy! Ja és mostmár azt,hogy van egy apád,aki kórházban van!-akadt ki.
-Miért olyan fontos ez,Zayn? Eddig le sem szartad,hogy élek vagy halok. Most miért érdekel? Mi fog változni,ha megtudsz mindent?-fordultam felé idegesen.
-Minden megváltozik! Már most megváltozott,hát nem veszed észre? Nem olyan vagyok amilyennek hiszel Liam!
-Ó dehogyisnem! Mit akarsz tudni? Hogy milyen szar életem van? Miért akarod tudni? Kifogytál a beszólásokból és most kell új információ? Hát akkor tessék itt van! 16 évesen meghalt anyám rákban. Aztán apámnál is diagnosztizáltak. Ott hagytam a főiskolát,hogy munkát keressek és segítsek apámon! Azóta itt vagyok és próbálok minden napot túlélni egy önző görény mellett,aki történetesen te vagy!-kiabáltam. Éreztem,hogy a könnyek megállíthatatlanul folynak a szememből. Ó Istenem már megint? Miért nem tudok legalább egy napot kibírni sírás nélkül? És miért pont Zayn előtt kell elbőgnöm magam? A tenyereimbe hajtottam a fejem és úgy próbáltam tompítani a zokogást. Pár pillanat múlva azt éreztem,hogy két erős kar ölel át és egy meleg test húz magához. Megérezve Zayn illatát egy percre abbamaradt a zokogás,hogy aztán még nagyobb jöjjön a helyébe. Sosem sírtam még ennyire. Levegőt nem tudtam venni csak kapkodtam a semmit. Egy percre komolyan megíjedtem,hogy itt és most meghalok. Valahogy megnyugtatott az a tudat,hogy a szerelmem karjaiban halok meg.
-Liam...Liam kérlek,lélegezz...-hallottam meg Zayn hangját a fülemnél. Tenyereibe fogta az arcom és kényszerítette,hogy a szemeibe nézzek.-Utánozz engem,oké? Csak lélegezz!-mondta nyugtató hangon miközben lassan be szívta,majd kifújta a levegőt. Őt utánozva,azt vettem észre,hogy pár perc múlva sikerül lenyugodnom,majd már csak hüppögni volt erőm. Mikor ezt Zayn is észrevette,elengedte az arcom és szorosan megölelt. Én is visszaöleltem őt,miközben majd kiugrott a szívem a helyéről. Szóval ilyen érzés a karjaiban lenni? Nem tudott érdekelni a kis hang,ami azt suttogta,hogy csak a szánalom miatt ölelt meg. Próbáltam kizárni és csak az számított,hogy megtapasztaltam ezt. Csodálatos érzés volt a karjaiban lenni és csak annyit kívántam,bár megállna az idő és így maradhatnánk örökre.
-Gyere Li...bekötöm a kezeid...-tolt el magától,de véglegesen nem engedett el,hisz egyik kezét továbbra is a derekamon tartotta. A konyha felé húzott,majd leültetett egy székre. Ő a szekrényhez ment és kivette belőle az elsősegély dobozt. Visszaállt elém és az asztalra helyezve a dobozt,kivette belőle a fertőtlenítőt.
-Ez most csípni fog...-mondta halkan. Elkezdte egyesével ellátni az ujjaim én pedig csak néztem az arcát. Sosem voltam még ennyire közel hozzá sem testileg,sem lelkileg. Ezek után sem fűzök nagy reményeket ahhoz,hogy bármi is lehetne köztünk,talán barátság,ami nekem elég is. Mindegy mi,csak ne bánjon úgy velem,ahogy eddig. Annyira belemerültem a gondolataimba és az arca tanulmányozásába,hogy már csak azt vettem észre,bezárta a doboz tetejét.
-Kész vagyunk...Beszélhetnénk Liam? Mostmár rendesen?-nézett könyörögve a szemembe. Nem tudtam neki ellenállni és nem is akartam,így csak bólintottam egyet. Elraktam az elsősegély dobozt,öntött egy-egy pohárba kólát,majd leült mellém,miközben elém tolta az egyik poharat.
-Mit szeretnél tudni?-kérdeztem halkan,de nem néztem a szemébe.
-Mindent!-vágta rá. Nagyot sóhajtottam,majd belekezdtem.
-Ahogy az előbb mondtam...16 éves voltam,mikor anyánál rákot diagnosztizáltak. Nem sokkal később bele is halt. Apával nehéz helyzetbe kerültünk. Két helyen is dolgozott,hogy el tudjon látni minket. Aztán elkezdtem a fősulit. Olyan büszke volt rám,Zayn!-itt felnéztem a szemeibe,ami most szomorúan csillogott.-Mindig azt akarta,hogy jobb életem legyen,mint nekik volt! Aztán egyre többet lett rosszul! Egyik ilyen alkalommal elájult a munkahelyén...onnan vitték a kórházba.. Nos,nála is rákot találtak. Amint megtudtam,hazautaztam a fősuliról és apa mellett voltam. Azt mondták az orvosok,hogy számára van remény egy műtéttel,de figyelmeztettek,hogy az nagyon drága lesz! Nem érdekelt semmi,tudtam,hogy meg kell szereznem a pénzt! Felhívtam apa munkahelyeit és felmondtam helyette...aztán otthagytam a sulit is...-lehajtottam a fejem,majd a kezemet nézve beszéltem tovább.-Tudtam,hogy nagyot csalódott bennem,mert láttam a szemében,mikor közöltem vele! De úgy voltam vele,hogy ő a legfontosabb,a sulit majd befejezem később. Akkor még úgy gondoltam ez lehetséges,most már tudom,hogy nem! Bekerültem egy spirálba,ami folyton forog és én nem tudok vele lépést tartani. Egyre lejjebb csúszok,érted?
Aztán kikötöttem itt. Apát gyógyszerekkel életben tartották,amíg össze nem gyűjtöttem a pénzt a műtétre! Az is túlzás,hogy én voltam,mert csak a fele jött össze. A másik felét Niall adta kölcsön,gondolom azt láttad!-mély levegőt vettem. Sosem beszéltem még ennyit folyamatosan Zayn előtt. Senki előtt nem beszéltem még ennyit.-Aznap,mikor a szüleid felajánlották ezt az egészet,hogy vigyázzak a házra meg ilyesmik...apa rosszul lett. Be kellett szállítani a kórházba,ahol közölték,hogy sűrgősen meg kell műteni! Akkor adta Ni a pénzt! Azóta a fizetésem egyik fele neki megy,a másik pedig apának a gyógyszerekre. Sikeres volt ugyan a műtét,de szednie kell ezeket a gyógyszereket...ha egyszer is kimarad akkor meghal...-motyogtam a végét. Egy könnycsepp a kezemre esett én pedig végigkövettem az útját. Nem ez volt az első,hisz már tiszta víz volt a kezem. Folyamatosan folytak,nem akart abbamaradni.
-Annyira sajnálom Liam amit tettem veled! Ha tudtam volna...ha egy percre is sejtettem volna,hogy ennyi problémád van,sosem teszek ilyet! Azt hittem,hogy neked csak a pénz kell,hogy csak azért hagyod amiket teszek,ami részben igaz is,de nem neked kell! A helyedben én is ezt tenném! Nagyon szar alak vagyok! Annyira sajnálom Liam! Megértem,hogy utálsz!-mondta hevesen. Ó,ha tudná,hogy mennyire nem utálat az,amit iránta érzek!
-Felejtsük el Zayn! Minden rendben!-próbáltam mosolyogva mondani ezt a pár szót.
-Már hogy lenne rendben,Liam? Akárhonnan nézzük ez sehogy sincs rendben! Majdnem nyomorék lettél miattam,pedig olyan ártatlan vagy ebben az egész dologban,mint egy ma született bárány! Sosem bocsájtom meg magamnak,hogy ezt tettem veled!-nem bírtam visszafogni a mosolygást. Elég hülyén nézhetett ki,de tényleg nem ment.-Most mit mosolyogsz?-engedte le a kezeit,melyekkel eddig erősen mutogatott.
-Azt,hogy mennyire más vagy! Ne vedd ezt ennyire komolyan,oké? Jó,bevallom,nem estek jól azok amiket a fejemhez vágtál,na és a súrolást egy életre megutáltan,de nem vagyok haragtartó Zayn! Ha úgy nézzük,csak jót próbáltál tenni! Te azt hitted,hogy a pénzre megyek,de rossz értelemben és csak ki akartad nevelni ezt belőlem! Ez tényleg jó dolog,mert talán tudtodon kívűl segítettél is! Tényleg ne vedd ennyire komolyan! Ami megtörtént,azt nem lehet megváltoztatni! El kell fogadni és tanulni belőle! Így fejlődik az ember!-mosolyogtam még mindig. Zayn csak nézett rám nagy szemekkel. Kezdtem megíjedni,hogy most mi rosszat mondtam,de ő is elmosolyodott. Nem láttam még így,ilyen gyengéden mosolyogni. Ezzel teljesen megbabonázott. Csodálatos a mosolya. Éreztem,ahogy egyre inkább elönt a pirosság.
-Sosem találkoztam még ilyen emberrel,mint amilyen te vagy Liam!-nevetett fel hitetlenkedve.
-Miért? Milyen vagyok?-kérdeztem megilletődve. Ha ezek után bevág valami gúnyos dolgot,tuti itt halok meg. Nem rombolhatja ezt le!
-Csodálatos! Egyszerűen csodálatos!-mikor eljutott az agyamig a szó jelentése,méginkább zavarba jöttem és lehajtottam a fejem. Hallottam,ahogy kuncog.-Ezek után minden megváltozik Liam! Minden!-sóhajtotta. Az arcán egy sejtelmes mosoly volt,nem tudtam rájönni,hogy mire is gondol. Nagyon reméltem,hogy nem valami rosszra.-Most pedig menj és feküdj le! Van egy meglepetésem holnapra neked! Ne állítsd be az ébresztődet,holnap szabadnapos vagy!-állt fel a helyéről.
-Zayn...én nem azért mondtam el neked ezeket,hogy most sajnálj! Minden maradhat a régiben,oké?-néztem a szemeibe.
-Tudom,hogy nem azért mondtad el! Hidd el,minden olyan lesz,mint régen! Majdnem minden! A holnapi napod azért szabad,mert rádfér!-mosolyodott el. Én is felálltam,mire az arcomra simitotta az egyik tenyerét. Először nagyon meglepődtem ezen,de utána inkább csak élveztem a pillanatot.-Álmodj szépeket Liam! Meglátod,minden rendben lesz!-még egy ideig mélyen a szemeimbe nézett,majd megfordult és elment. Egy pillanatig teljesen biztos voltam abban,hogy meg fog csókolni. Nem tudom mi az ijesztőbb. A gondolat,hogy megtette volna,vagy a vágy,ami bennem volt iránta.
Sóhajtva mentem a szobámba. Bezártam az ajtót,majd nekidőltem. Úgy éreztem magam,mint a filmekben a szerelmes lányok. Az is voltam,csak épp nem lány és nem is filmszereplő. A fürdőszoba felé vettem az irányt,majd ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá.
Míg a hűs víz folyt rám,Zayn járt a fejemben. Teljesen összezavart a viselkedésével. Nem bánom,hogy elmondtam neki,de félek,hogy ez a mai csak színjáték volt. Lehet a holnapi meglepetése csak a lelkemet töri össze. Nem tudok megbízni benne és vannak fenttartásaim azzal kapcsolatban,hogy csakis a jószándék vezérelte volna ma. Az ember nehezen bízik meg olyan személyben,aki már több sebet ütött a lelkén,mint bárki más. Mert tettethetjük,hogy minden rendben,miközben mélyen legbelül mi magunk is tisztában vagyunk azzal,hogy voltaképp semmi sincs rendben. Én is tudom azt,hogy nem oldódott meg semmi sem ezzel a dologgal. Egy kis részem inkább azt súgja,csak minden bonyolúltabb és nehezebb lesz majd.
Sóhajtva hagytam el a zuhanyfülkét. Próbáltam kizárni a negatív gondolatokat. Ha Zayn csak ki akarja használni amit tud,tegye. Nem tudom,hogy sikerülhet e neki még nagyobb fájdalmat okozni,de biztos vagyok benne,hogy igen.
Befeküdtem az ágyba,miután magamra kaptam egy boxert. Kiállítottam az ébresztőt,ahogy Zayn mondta,majd az oldalamra fordulva próbáltam elaludni.
Egy fél óra elteltével már nem is próbálkoztam. Csak Zaynen kattogott az agyam. Egyik részem azt súgta,bízzak meg bennem,a másik hevesen ellenkezett ez iránt. Teljesen szétszakít ez a kettősség. Átfrodultam a másik oldalamra. Elképzeltem,ahogy Zayn hajol felém és megcsókol. Nem ez az első eset,hogy ezt képzelem. Mennyei érzés lenne,ha ő lehetne az,akivel életemben először csókolózom. De milyen is az emberi elme...egy ilyen aprócska dologból már tévképzetei vannak. Hisz semmi sem biztosíték arra,hogy Zayn meg akart csókolni. Lehet csak én képzeltem be magamnak,sőt biztosan így van,hisz semmi jelét nem adta annak,hogy meleg lenne.
Az az ölelés-ahogy a kis belső hangom is súgta-szánalomból volt. De mennyeien jó volt. Így inkább arra gondoltam,hogy újra magához szorít. Ezzel a gondolattal sikerült végre elaludnom. Mosollyal az arcomon.