Halihó! Itt is vagyok a kövivel! 😃 Talán ez lesz az a fejezet,ami után beindulnak a dolgok! Nézzétek el nekem,hogy Zayn egy kissé köcsög lesz! Semmi bajom vele,imádom őt! De most ez a szerep jutott neki! 😁 lesz jobb is persze 😍😍 na jó olvasást bébik! 😳😍

-Jó napot kívánok! Én Dr.Nicholaidest keresem!-álltam meg a kórház recepciójánál.
-Szia Liam! A doktorúr csak egy fél óra múlva kezd,ezért még nincs itt!-válaszolt kedvesen Nancy,az ötvenes éveiben járó recepciós. Ismer már engem,ahogy majdnem a fél kórház. Gyakori vendég vagyok itt,sajnos.
-Ó,értem. Meg tudná neki mondani,hogy jöjjön majd apa szobájába? Fontos dologról lenne szó!-néztem rá.
-Persze,semmi akadálya!-mosolygott kedvesen. Biccentettem egyet,majd apa szobája felé vettem utamat. Benyitottam,apa épp ekkor ült fel és nyúlt a poharáért. Nem tudom honnan szerezhette,hisz most hoztam magammal a kórházi cuccait.
-Szia apa! Hogy vagy?-mentem hozzá,majd egy puszit nyomva a homlokára,az ágyra tettem a már elég viseletes táskáját.
-Liam! Fiam,te mit keresel itt ilyenkor? Elkéretszkedtél?-nézett rám kíváncsian.
-Nem apa! Be kell költöznöm egy időre a Malik házba,mert a szülők elutaztak és rámbízták,hogy vigyázzak a házukra,míg vissza nem érnek,ezért ma eljöhettem hamarabb!-mosolyogtam rá.
-És a fiú,mit szólt ehhez?-kérdezte. Tudja,hogy hogyan bánik velem Zayn,hisz elmondtam neki. Mindent elmondok neki,a másságomon kívűl.
-Ne aggódj apa,szinte soha nincs otthon,így alig találkozok vele!-nyugtattam meg,és inkább elhallgattam előle,hogy mit is ígért.-Az benne a legjobb,hogy megemelték a fizetésemet is,így már meg is tudnak műteni,mert nálam van a pénz!-mosolyogtam rá boldogan. Láttam,ahogy felcsillan a szeme,majd be is könnyesedik.-Mi a baj,apa?-aggódtam.
-Semmi fiam,semmi! Csak annyira fáj,hogy miattam kell ennyit dolgoznod! Látom ahogy hazaérsz,hogy mennyire elfáradtál!-szipogta.
-Apa,kérlek ne sírj! Ez semmiség ahhoz képest,amit te tettél értem! Csak vissza akarom ezt adni valahogy!-öleltem meg. Remegő kezeit a hátamra téve ölelt vissza.
-Köszönöm fiam! Nálad jobb gyereket senki sem kívánhat magának!-törölte meg szemeit.
-Nálad jobb apát sem!-mosolyogtam rá.-Elmondod mi történt tegnap?-kérdeztem lehalkítva a hangom. Egy percre elborult a tekintete,majd kinézett az ablakon.
-Semmi különleges nem volt. Csak felálltam az ágyról azzal a szándékkal,hogy kinézek egy kicsit,de megszédültem,majd elestem. Szerintem csak nagyon beverhettem a fejem a padlóba...-nézett vissza rám.
-Biztos vagy benne?-gyanakodtam. Tudom mikor hazudik,így most is rögtön rájöttem,de nem erőltettem. Ha nem akarja elmondani,akkor úgy sem fogja.
-Persze Liam!-mosolygott nyugtatóan.
-Rendben!-sóhajtottam.-Nem haragszol...-kezdtem volna,de nyílt az ajtó,amin Dr.Nicholaides lépett be.
-Jó napot uraim!-mosolygott.-Nancy említette,hogy akarsz valamit Liam!-nézett rám kíváncsian.
-Igen,csak azt szeretném mondani,hogy sikerült megszereznem a pénzt,így akár ebben a pillanatban is megműthetik apát!-mondtam boldogan. Láttam az orvos szemeiben a megkönnyebbülést.
-De hisz ez remek Liam! Máris indulok és elkezdek szervezkedni! Holnap ilyenkorra már semmi bajod nem lesz,Matthew Payne!-kacsintott apára,majd kiviharzott a szobából. Boldogan néztem apára. Ő is boldog volt,de láttam rajta,hogy valami zavarja.
-Mi a baj,apa?
-Csak kissé félek..-motyogta halkan.
-Semmi baj nem lesz apa! Jó kezekben leszel! Dr.Nicholaides mindent megtesz érted,ezt te is tudod!-fogtam meg a kezét.
-Tudom én.-mosolygott.-Végül hogy szerezted meg a pénzt?-kíváncsiskodott. Nem akartam neki hazudni,de azt sem akartam,hogy megtudja az igazat.
-Öhm...mielőtt Malikék elmentek volna,Mrs.Malik ideadta az e hónapi béremet,ami sokkal több volt,mint amire számítottam,mert itt a nyár,így a munka is több. És mivel ezentúl többet fogok kapni,semmi baj nem lesz!-vigyorogtam kényszeredetten. Nem szeretek hazudni. Olyanoknak meg főleg nem,akiket szeretek!
-Ez csodálatos fiam! Ha meggyógyulok én is visszaállok dolgozni,és nem kellesz egyedül fizetned mindent.-mondta boldogan. Imádtam így látni őt,ezért nen akartam azzal lelombozni,hogy nem fogom engedni,hogy újra munkába álljon.
-Igen apa,nagyszerű lesz!-mosolyogtam. Az órámra pillantottam,és döbbenten vettem észre,hogy már két óra.-Apa,most mennem kell,mert négyre vissza kell mennem a farmra. Ugye nem haragszol,azért,mert oda kellett költöznöm?-aggódtam.
-Dehogy haragszom Liam,ne beszélj butaságokat! Azt teszel amit jónak látsz,csak azzal a fiúval vigyázz! És ne hagyd magad nekik Liam! Nem ér annyit a pénz,hogy porig alázzanak miatta!-mondta. Csak bólintottam egyet. Nem ígérhettem ezt meg neki,mert nem szólhattam vissza. Ha megteszem ki is rúgnak. Most már nem érdekelne,de Niallnek vissza kell fizetnem a pénzt,úgyhogy pár hónapig még el kell viselnem néhány dolgot. Nehéz,főleg Zayntől,mert szeretem. De amint egyenesbe jövünk,búcsút mondok a farmnak és Zaynnek is...végleg. Megmondom neki a magamét,aztán fájó szívvel otthagyom. Akármennyire is szeretem és akármennyire is fogok szenvedni attól,hogy nem láthatom őt többet,nem bánhat úgy velem,mint egy kutyával. Elmegyek majd,de a szívem,tudta nélkül is nála marad örökre.
-Szeretlek apa!-pusziltam meg a homlokát.
-Én is szeretlek fiam! Légy óvatos és vigyázz magadra!-mosolygott. Bólintottam,majd kimentem a szobából. Beszélnem kellett Dr.Nicholaidessel,így az irodája felé vettem az irányt. Mikor odaértem,kopogtam kettőt,majd miután kiszólt,hogy mehetek,beléptem.
-Áhh Liam. Épp most akartalak megkeresni! Holnap 11-kor megműtjük apádat!-nevetett. Nagy és megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaim. Az asztalához sétáltam,majd ráraktam a pénzt. Csak megfogta és a fiókjába hajíntotta.
-Meg sem számolja?-csodálkoztam. Bár én otthon 3x is átszámoltam,de akkor is.
-Engem nem érdekel a pénz fiam! Ha rajtam múlna,apádat már rég megműtöttem volna! De sajnos nem én vagyok itt a főnök. Azt kell tennem,amit mondanak,az pedig a pénz! Csak azt nem értem,hogy miért várják el az emberektől azt,hogy egészségesek legyenek,ha a körülményeket nem adják meg nekik. Értem én,hogy a kórháznak is szüksége van a pénzre,hogy minnél modernebb legyen,de ezt a pénzt ne ilyenekből teremtsék elő! Hogyan vigyázzon magára az ember,ha többe kerül az egészsége,mint a megélhetése! Mindenki inkább költi a pénzét a családjára,mint az egészségére! Ilyen árak mellett nehéz az egészséget tekinteni a legfontosabbnak...-mondta. Teljes mértékben igazat adtam neki. De én nem tehetek semmit,ahogy ő sem. Két ember nem menthet világot.
-Igaza van,doktorúr!-mondtam halkan.-Így mennyi az esélye annak,hogy a műtét sikeres lesz?-kérdeztem meg azt,ami már egy jó ideje a fejemben van.
-Mivel már holnap megtehetjük,80%,hogy sikerülni fog!-nyugtatott meg. Az több,mint az 50. Akkor sikerülnie kell. Csak boldogan rámosolyogtam.
-Most mennem kell! Köszönök szépen mindent,Dr.Nicholaides!-fogtam vele kezet. Csak biztatóan elmosolyodott és megszorította kezem.
Boldogan sétáltam haza,nem is emlékszem,hogy mikor voltam utoljára ennyire felszabadult. Az biztos,hogy már nagyon régen. Hazaérve bedobáltam a cuccaim egy táskába,majd kimentem az udvarra és egy fél órát arra szántam,hogy rendbe szedjem az udvart. Egész tűrhetően nézett ki a fél óra elteltével.
Visszamentem a farmra. Niallt nem találtam sehol,pedig hatig tart a munkaideje. Fütyörészve baktattam a ház felé. Már csak pár lépés választott el az ajtótól,mikor megjelent Zayn.
-Látom visszaértél!-motyogta. Csak bólintottam. Ha lehet,sosem beszélek túl sokat a közelében. Egyrészt nagyon zavarban vagyok,másrészt félek,hogy valami rosszat mondok és kigúnyol miatta.-Jó! Pakolj le a vendégszobába,aztán gyere a nappaliba! Elmondom a továbbiakat.-újra csak bólintottam,majd az ideiglenes szobám felé vettem az irányt.
Nagyon szép volt. Az ajtó mellett rögtön volt egy kanapé,azzal szemben egy dohányzó asztalka. A sarokban volt egy nagy franciaágy,ami annyira kényelmesnek nézett ki,hogy legszívesebben máris lefeküdnék rá. Szemben vele volt a tévé,mellette pedig egy kis éjjeliszekrény. Az ember inkább mondaná egy rendes hálószobának,mint vendégnek. A szekrény a másik sarokban helyezkedett el. Meg tudnám szokni,főleg hogy saját fürdőszobám van hozzá. Ott inkább most nem néztem szét,hanem siettem vissza Zaynhez.
A nappaliban ült a kanapén. Intett,hogy üljek le mellé. Remegő lábakkal és nagyot nyelve indultam el felé. Próbáltam minnél távolabb ülni tőle,észrevétlenül. Hiába kiabálta a belső hangom,hogy olyan közel üljek hozzá,amennyire csak lehet,nem tettem eleget neki.
-Szóval..-kezdett bele.-Ugyan úgy hatkor végzel,mint eddig! Nyolcig mehetsz el,de addigra vissza kell érned! Persze azokon a napokon,mikor szólok előre,hogy nem mehetsz el,mert én nem leszek itthon,akkor te így is teszel! Felfogtad?-kérdezte flegmán. Csak bólintottam.-Szólalj már meg a kibaszott picsába! Talán néma vagy,vagy mi a fasz?-kiabált rám,mire összerezzentem.
-Sajnálom...-suttogtam,de mivel elég halkra sikeredett,megismételtem.
-Szóval értetted amit mondtam?-kérdezte újra.
-Igen értettem!-motyogtam. Nem mertem a szemeibe nézni,így inkább a földet pásztáztam.-Az e hónapi béredet megkapod holnap,a többit hetente kapod,persze csak ha azt én jónak látom!-vigyorgott kajánul.
-De...-kezdtem volna,de nem engedte,hogy megszólaljak.
-Semmi de! Azt mondták a szüleim,hogy azt teszek,amit akarok! Így,ha nincs kedvem odaadni a béredet,akkor nem is fogom! Ha semmi rosszat nem teszel,megkapod! Így talán felfogod végre,hogy a pénz nem minden!-motyogta a végét. Most állt össze a fejemben a kép,hogy miért hajtogatja folyton ezt. Azt hiszi,hogy nekem a pénz mindennél többet ér és csak azt akarom. Részben igaza is van,de nem nekem kell! Ha rajtam múlna egy forint sem kellene. Ha rajtam múlna,most a főiskolán ülnék,talán lenne egy barátom aki szeret és sosen ismertem volna meg ezt az önző és pimasz fiút,akiért a szívem dobog.
-Te ezt nem érted Zayn...-mondtam halkan. Nem állt szándékomban beavatni semmibe,de fájt,hogy ilyeneket feltételez rólam.
-Akkor világosíts fel! Folyton csak ezt hajtogatod...te ezt nem értheted,te ezt nem értheted..-gúnyolódott tovább.-Mit rejtegetsz Liam? Már lassan egy éve itt dolgozol,de senki nem tud rólad semmit! Hiába kérdezgetem Niallt,ő sem mond semmit!-akadt ki. Nem értettem,hogy hirtelen miért érdeklődik ennyire irántam. Eddig le sem szart,akkor most mégis mi van. De hiába,mert egy szót sem fogok neki mondani.
-Hát jó Payne! Akkor ne szólalj meg! De ki fogom deríteni,hogy mi folyik körülötted!-sziszegte. Íjedten pillantottam rá.
-Ezt nem teheted...
-De..és meg is fogom tenni! Még nem tudom hogyan,de kitalálom!-vigyorgott gonoszul. Alig bírtam visszafogni a könnyeim. Nem sírhatok...előtte nem.-Na..térjünk vissza a munkához. Ahogy mondtam,annyi pénzért,amennyit a szüleim ígértek neked,elég rendesen meg foglak dolgoztatni! Már holnap kezdjük is! Kilencre legyél ugyan itt!-állt fel. Ekkor jutott eszembe,hogy holnap műtik apát és nekem ott a helyem mellette. De ezek után hogy kérdezzem meg. Már majdnem elhagyta a helyiséget,mikor erőt vettem magamon.
-Zayn...-elcsuklott ugyan a hangom,de meghallotta,mert kíváncsian visszafordult.-Öhmm..nekem holnap 11-kor dolgom van..és nem tudom mikorra érek vissza...
-Ki mondta,hogy egyáltalán elmehetsz?-erre a mondatra felkaptam a fejem és a szemeibe néztem. Csak vigyorgott.
-Kérlek Zayn! Ez nagyon fontos!-fogtam könyörgőre a dolgot.
-Mi lehet ennyire fontos,hogy képes vagy érte megalázkodni?-nevetett fel.-Talán mész vásárolni abból a pénzből,amit Nialltől kunyiztál el?-ezt mégis honnan tudja. Nialltől biztosan nem,hisz ő maga mondta,hogy semmit nem mond el neki rólam.-Ne vágj ilyen meglepődött arcot! Előbb-utóbb minden a fülembe jut! Szóval,hová is akarsz menni?-dőlt az ajtókeretnek elégedetten.
-Semmi közöd hozzá!-kiabáltam. Éreztem,hogy a könnyeim megerednek,de most nem foglalkoztam vele. Annyira dühös voltam Zaynre. Már az sem érdekelt,ha kirúg,de nem hagytam magam.-Te vagy a legundorítóbb,a legönzőbb ember akit ismerek! Semmivel nem foglalkozol csak magaddal! Nem tudom mi ez a hirtelen nagy érdeklődésed irántam,de le is szarom! Egy árva szót nem fogsz megtudni rólam,az biztos! Felőlem akár fel is fordulhatsz kíváncsiságodban!-vágtam oda neki,majd zokogva kiszaladtam a házból. Hallottam,hogy utánam kiabál,de nem érdekelt. A pajta előtt akartam elszaladni,de Niall épp ekkor lépett ki az ajtón. Mindketten a földön kötöttünk ki,attól hogy belecsapódtam.
-Jézusom Li! Mi a baj?-tápászkodott fel,majd a kezét nyújtotta nekem is. Zakatoló szívvel álltam fel.
-Zayn..egy..egy féreg...-vettem szaggatottan a levegőt.
-Miért? Mi történt? Nyugodj meg Liam,vegyél mély levegőt! Így!-kezdett el lélegezni. Csak figyeltem és utánoztam őt. Azt vettem észre,hogy sikerül lenyugodnom.-Oké...most pedig mond el mi történt!-húzott le egy szalmacsomóra. Nagyvonalakban elmeséltem neki mindent,ami történt.
-Jézus Liam,te nem voltál magadnál! Tudod,hogy ezért simán kirúghat?-nézett rám Niall féltőn.
-Nem érdekel! Csak megköszönném neki! A hülye szerződés miatt nem mondhatok fel! Legalább nyugtom lesz ha kirúg! Aztán majd keresek egy másik munkát és abból visszafizetek neked mindent!
-Jajj Li! Kit érdekel a pénz! Itt inkább az a lényeg,hogy nehezen fogsz olyan helyen munkát találni,ami legalább ennyit fizet! Pedig nektek most nagy szükségetek van rá!-mondta megrovón. Kezdtem belátni,hogy tényleg hülyeséget tettem,de már késő volt.
-Szerintem beszélned kellene vele! És elmondanod az igazságot...-szólt halkan.
-Azt már nem! Semmi szükségem a sajnálatára. Inkább rúgjon ki...már úgysem tehetek ellene nagyon semmit...-motyogtam. És végszóra megjelent Zayn a pajta ajtajában. Olyan dühösnek nézett ki,hogy azt el sem lehetett hinni.
-Niall...hazamehetsz! Szeretnék elbeszélgetni Liammel!-mondta teljesen sötét hangon. Csak nyeltem egy hatalmasat. Azt hiszem túl messzire mentem. Tutira meg fog verni...sőt amilyen dühös most...talán agyon is ver. Gratulálok Liam Payne! Megástad a saját sírodat,ahová az a fiú fog lefektetni,akit szeretsz.