Zayn

Néztem Liamet,ahogy izgatottan olvassa újra és újra a levelet,amelyet a főiskoláról kapott,és újra és újra beleszerettem. Szeretem,ahogy felcsillan a szeme minden mondatnál. Szeretem,ahogy a szerény kis mosolya meghúzódik a szája sarkában észrevétlenül. Szeretem,ahogy néha-néha a hajába túr. Szeretem,ahogy rám néz. Melegséggel és szerelemmel.
Az ide vezető út elég hosszú volt. Bántottam őt és ezzel magamat is. Apró gyermekkorom óta abban a hitben éltem,hogy heteró vagyok. Aztán jött ez a fiú,gyönyörű,barna szemekkel,elázva és teljesen elveszve,és felforgatta a világom. De hálás vagyok neki. Hálás,mert megmutatta ki is vagyok. Hálás,mert önmagammá tett. Hálás,mert nem taszított el magától annak ellenére sem,hogyan bántam vele. De legfőképp azért,mert boldoggá tett és megmutatta mi az igazi szerelem.
Néha elkap a kétség,hogy mi van,ha nem én vagyok a neki való. Mi van,ha sokkal jobbat érdemel nálam. Persze tudom,hogy ez így is van,de minden szerelem ilyen,nem igaz? Attól rettegünk minden egyes másodpercben,hogy a párunk,a szerelmünk rádöbben arra,hogy nálunk milliószor jobbat is kaphatna és elhagy minket. Mégis hisszük,hogy szeret annyira,hogy ezt ne tegye meg.
Liam sosem lenne erre képes. Túl sok mindent átéltünk már ketten,jót és rosszat egyaránt,mégis kitartunk egymás mellett. És ez a jövőben is így lesz,ugyanis ketten utazunk Londonba,hogy megvalósítsa álmait. Egy életet kezdünk ott,ketten. Amit én mindennél jobban várok már.

Liam

-Min gondolkodsz,Zaynie?-kérdeztem meg Zaynt körülbelül 5 néma perc után,ugyanis megkérdeztem,hogy bepótóljuk-e a múltkorit és áthívjuk-e a fiúkat,de nem válaszolt,csak ködös tekintettel bámult rám. Mintha itt sem lenne. Egy percig azt hittem,erre a kérdésemre sem válaszol,de végül csak megrázta a fejét és rám nézett.
-Mi? Mit mondtál?-vonta össze a szemöldökeit kérdőn,mire csak halkan felnevettem.
-Azt kérdeztem,hogy min gondolkodsz...meg előtte azt,hogy áthívjuk-e a fiúkat.. De te nem vagy itt.-vigyorogtam rá.
-Persze,áthívhatjuk őket! Bepótóljuk a múltkorit.-mondta ki a gondolataimat. Gyanús volt,ugyanis a másik kérdésemre nem válaszolt. Csak lassan felálltam,majd a kanapéhoz sétálva az ölébe huppantam. Karjai automatikuasan a derekamra kulcsolódtak.
-Szóval,mi is terelte el annyira a gondolataid,hogy ne figyelj rám?-kérdeztem tőle viccesen felháborodva.
-Ez nem teljesen helytálló kérdés,Payne!-húzta észveszejtő mosolyra a száját.
-Miért nem?-kérdeztem meglepődve és kissé elkábulva a mosolyától.
-Mert a gondolataim is körülötted forogtak. Épp az volt az eszembe,hogy végre elkezdjük a közös életet. Alig várom már,hogy veled élhessek!-mondta egyszerűen,mégis lehengerlően. Csak tátogni tudtam,a gondolataim lufiként durrantak szét.
-Én is nagyon várom...-nyögtem ki végül suttogva. Annyira hihetetlen még mindig számomra,hogy Zayn így kimondja azt,amit gondol éppen. Ha rá néz az ember,azt hinné,hogy ő egy rosszfiú,akinek nem szerepel a szótárában a szeretlek szó,vagy az ehhez hasonló dolgok. Ilyenkor jövök rá,hogy a látszat mennyire csalóka is tud lenni.
-Felhívod Harryéket? Én hívom Nit.-mondtam neki,miután befejeztük a szenvedélyes csókunkat és kiszálltam az öléből.
-Persze,babe!-kacsintott,majd előhalászta a telefonját a zsebéből. Az új telefonját persze,amiről én nem is olyan rég szereztem tudomást. Ugyanis a kis sunyi vett magának egy új mobilt,mert ugye a másik nálam van.
Mikor Harry felvette,Zayn kihangosította és az ágyamra dobta.
-Cső Harry! Mizu?-szólt bele Zayn.
-Csá Z. Semmi komoly...-válaszolt Harry és szerintem mondta volna tovább is,de Zayn csak úgy félbeszakította.
-Jó-jó! Arra gondoltunk Liammel,hogy átjöhetnétek...tudod,hogy pótóljuk a múltkorit.-hadarta Zayn.
-Fasz vagy Malik. Ha nem szakítassz félbe,akkor nem kellett volna feltenned a kérdést,ugyanis épp hozzátok tartunk!-durcázott Harry.
-Komolyan?-lepődött meg Zayn és értetlenül nézett rám,ugyanis én azon kuncogtam,amit Harry mondott Zaynre és gondolom ő nem értette mi bajom van.-Liamnél gyertek,itt vagyunk!-tette hozzá gyorsan.
-Tudjuk!-jött a válasz Harrytől és el tudtam képzelni,hogy a szemeit forgatja közben.
-Honnan?-kérdezte Zayn nagy szemekkel.
-Anyukád mondta,észlény! Csá!-és ezzel Harry le is tette a telefont. Hangosan kitört belőlem a nevetés,élvezet hallgatni Zayn és Harry telefon-beszélgetéseit.
-Ne nevess,Liam! Harry egy fasz!-mondta Zayn.
-Szerinte te is az vagy!-nevettem tovább.
-Ja,csakhogy ő nagyobb!-vigyorodott el végül Zayn és magához húzott. Belekuncogtam a vállába,ahogy megöleltem.-Hiányozni fognak!-váltott hirtelen komolyra Zayn,mire kissé elhajoltam tőle,hogy a szemeibe tudjak nézni.
-Nekem is...-motyogtam. Nagyon jóban lettem Harryvel és Louisval is,aki már csak kicsit haragszik rám azért,mert az első mondatom,amit hozzá intéztem,sértés volt a magasságára,de kétségkívűl Niall fog a legjobban hiányozni. Még akkor is,ha tudom,nem örökre megyek el. Ő már a testvéremmé vált és amióta ismerem,egy biztos pont az életemben.
-Persze annyira nem,hogy egy percre is kétségbeesek az miatt,hogy itt hagyjuk őket!-vigyorgott Zayn. Csak megráztam a fejem és én is mosolyogtam. Nem változik.
Épp valami frappáns válaszon gondolkoztam,amikor meghallottam,ahogy a fiúk hangosan jönnek be az ajtón. Szerencséjük,hogy apa nincs itthon,mert mindegyikőjüket kiherélte volna. Mostanában egyre többet mozdul ki itthonról,aminek őszintén örülök,bár kissé aggódom is miatta. De Dr.Nicholaides megnyugtatott,hogy ez jót tesz neki,szóval csak próbálok erre gondolni. Most is épp nála van,hogy megbeszéljék annak a munkának a részleteit,amiről beszéltek. Elfogadtam a döntését,de csak azzal a feltétellel,hogy azután kezd el dolgozni,hogy elmentem. Addig erősödik. Nyugtat a tudat,hogy csak 6 órában dolgozik egy nap,de azért az utazás előtt legalább egyszer elmegyek arra a helyre,hogy meggyőződjek arról,hogy tényleg jó lesz ott neki.
-Csá skacok!-rontott be a szobaajtómon Niall,mire egy kisebb szívrohamon estem át. Mindig is túl hangos volt kissé.
-Szia Niall!-mondtuk egyszerre Zaynnel,azzal a kivétellel,hogy ő a szia helyett csát mondott. Annyiszor megszidtam már ezért,de nem nagyon érdekli.
-Többiek?-kérdeztem kíváncsian,Ni háta mögé nézegetve,ugyanis a másik két személy nem jelent meg az ajtóban.
-A konyhában nyalják egymást! Én a te helyedben kimennék,mert képesek lennének szexelni az asztalon!-vihogott Niall,mire én döbbenten néztem rá és kissé félve is. Már ugrottam volna fel Zayn mellől,hogy megnézzem tényleg illetéktelen dolgot művelnek-e,amikor nevetve megjelentek az ajtóban.
-Látnod kellett volna az arcod Liam! Annyira sajnálom,hogy ilyenkor nincs nálam kamera!-nevetett Louis hangosan. Harry is kuncogott,bár ő próbálta visszafogni magát. Na,Niall leszarta. Olyan hangosan nevetett,ahogy a torkán kifért. A végén már mindenki kacagott,de már inkább azon,ahogy Niall nevet. Miután elcsendesedtek a kedélyek és mindenki helyet talált magának,előkerültek az alkoholos üvegek is,ugyanis Harryék is hoztak magukkal.
-Igyunk arra,hogy végre minden összejött!-emelte magasra a poharát Zayn,miközben lágyan nézett rám. Én voltam a második,aki felemelte a poharát,majd szépen sorban a többiek.
Mindenféle témáról beszélgettünk és csak simán jól éreztük magunkat,mint a legtöbb velünk egykorú.
-Remélem mire visszajövünk már Niallnek is lesz valakije!-kezdte el szivatni Zayn a kis szöszkét,aki morcosan nézett rá emiatt.
-Igen is vannak akiknek bejövök!-durcázott.
-Senki nem mondta,hogy nem!-nevetett Zayn,miközben védekezően felemelte a kezeit.-Csak már pisis korom óta ismerlek,mégsem láttalak még senkivel...na jó Saraht kivéve...inkább úgy fogalmaznék,hogy sosem láttalak még szerelmesnek!-vigyorgott.
-Pedig már volt,ugye Ni? A kis Lydia White...hogy is hívtad? Nyuszókám?-mondta most Harry vigyorogva.
-Hagyjatok békén!-fonta össze a mellkasa előtt a kezeit Niall.
-Komolyan? Nyuszókám?-nevetett még hangosabban Zayn.-Ez mikor volt?
-Még kilencedikben! Aztán folytatódott egész nyáron át és még tizedik elején is!-világosított fel minket Harry. Nem tudom,hogy azért fejezte-e be így a mondatot,mert tényleg csak addig tartott a szerelem,vagy mert onnantól kezdve nem tudta,mert leszarta Niallt. De nem is akartam most ezzel foglalkozni. Bár a Harry szemében megcsillanó bűntudat arról tanúskodott,hogy az utóbbi gondolatmenetem volt igaz.
-Nyugi Ni! Én tudom,hogy nemsokára meg lesz számodra az igazi!-mosolyogtam rá lágyan,vigasztalva őt. Nem szerettem,ha bántják őt. Akkor sem,ha csak vicc az egész. Mert lehet másoknak tényleg az...de mi van akkor,ha Niall számára teljesen mást jelent. Csak hálásan nézett rám,amiért kiálltam mellette. Ez a kötelességem igaz barátként.
-Nagyon fogsz hiányozni!-motyogta halkan és lehajtott fejjel. A szívem kissé összeszorult attól,hogy így látom.
-Te is nekem,Niall!-mondtam én is halkan.
-Hát persze...én meg nem...kösz szöszke!-mérgelődött Zayn viccesen ezzel oldva kissé a hangulatot.
-Te is fogsz Malik,ne aggódj! Bár kissé örülök is,mert végre megszabadulok az ilyen idióta beszólásaidtól!-vigyorgott rá Niall. Zayn is csak elvigyorodott.
-Nem féltek?-hallottam meg Louis hangját.-Úgy értem,egy teljesen idegen városban... Persze,te már voltál ott Liam...de milyen érzés távol lenni az otthontól? Még sosem tapasztaltam ilyet...-kérdezte Louis csillogó szemekkel. Olyan volt,mint egy izgatott kisgyermek,aki az ajándékait bontogatja és nem tudja,hogy megkapta-e a hiper-szuper menő csodajárgányt amit kért. Harry szeretetteljesen nézett rá.
-Öhmm...először nagyon furcsa volt és hihetetlenül félelmetes is. Sokszor úgy gondoltam,hogy oké,akkor összepakolok mindent és irány haza. De végül az ilyen kirohanásim után sosem jöttem haza,mert csak felhívtam apát,aki megnyugtatott.
Arra emlélszem,hogy legalább 3 hónapig honvágyam volt és sehol sem találtam a helyem. De aztán minden rendbe jött. Jó volt ott lenni. Féltem az új dolgoktól és még mindig rettegek tőlük,mert olyan érzést keltenek bennem,hogy ezentúl gyökeresen megváltozik az életem. Mégis bennem van a kíváncsiság,na meg persze a remény is,hogy jön valami jobb. Valami sokkal jobb. Szóval csak ezekbe a gondolatokba kapaszkodok és olyankor sikerül...-mosolyogtam a végén,de eléggé zavarba is jöttem. Teljesen őszinte voltam most a fiúkkal és tartottam tőle,hogy talán kinevetnek.
-Imádom,amikor ilyen gondolataid vannak! Komolyan!-mondta Zayn lehengerelt hangon. Ettől méginkább zavarba jöttem,mire ő  kuncogás kíséretében egy puszit nyomott a halántékomra.
-Megfogalmaztad az érzéseim Liam!-szólalt meg nagyon komoly hangon Louis.-Szerintem mindenki ezt érzi az új dolgokkal kapcsolatban,de nem merik kimondani! Örülök,hogy te megtetted!-mosolygott rám kedvesen. Hálásan elmosolyodva néztem rá. Ez nagy dícséret...főleg Louis szájából.
-És te hogy vagy ezzel Zayn?-nézett most Zaynre a kis kíváncsiság.
-Hát...nekem tök mindegy hogy mi jön. Szélvihar,hóvihar,kánikula...az a lényeg Li mellettem legyen!-fonta derekam köré szorosabban a karját. Túlcsordúlt a szívem szerelemmel, szavai hallatán. Egy hatalmas puszit nyomtam az arcára,miközben a fiúk mindenféle hangot kiadtak magukból.
-De nyálas vagy Malik!-nevetett Harry hangosan.
-Meg se szólalj Styles! Te sem vagy jobb nálam!-szólt vissza rögtön Zayn.
Kölcsönösen szivatták egymást a fiúk,amin én jókat nevettem.
Ahogy végignéztem a kis társaságon,a szívem megtelt boldogsággal,a lelkem pedig erővel,hogy tovább építgessem az életem.
Vajon,ha nem alakulnak így a dolgok,sosem ismerem meg Zaynt,vagy a többi srácot?-tettem fel magamnak a kérdést. Nos,erre nem kapom meg a választ,már sosem,de úgy érzem,ha nem így,de találkoztunk volna máshogy,hisz a sors összehozott volna minket. Úgy érzem,hogy anya keze is benne van a dologban,hogy odafentről irányítja az életem és még mindig vigyáz rám,úgy,ahogyan mindig is tette.
Bár elvesztettem őt,majdnem az apámat és az álmomat is,de kaptam 3 jó barátot és megtaláltam a szerelmet is. Az életem kezd helyre jönni,amiben nagy szerepe van Zaynnek és csak remélem,hogy mindig is lesz. Mert a mi szerelmünk olyan,akár mesékben...csodálatos.
Nincs már fájdalom,csak Te és Én. Örökké.

~T H E  E N D~