Sziasztok! Meg is érkeztem a kövi résszel. Bocsánat a kis késésért. Jó olvasást! 😍😍

Két hét telt el azóta a nap óta,hogy Zayn szülei felnyitották a fiúk szemét arról,hogy miért olyanik,amilyenek. Két hete minden gondunk megoldódott.
Sosem hittem az olyan mondatoknak,hogy "az idő segít" vagy,hogy "idővel minden rendbe jön". De be kellett látnom,hogy mindez igaz. Azt hittem,hogy ez az egész csak egy gyönyörű szép álom,de ha így lenne,akkor kómában kellene feküdnöm,ugyanis már két hete boldogabb vagyok mint eddig bármikor.
Úgy éreztem rendeződik az életem. Niall apukája tudott nekem egy munkát szerezni a cégnél,ahol társtulajdonos. Nem nagy munka,mégis többet kapok érte,mint a farmon kaptam. Szerettem ott is dolgozni,ezt a helyet viszont egyszerűen imádom. Egy héten csak háromszor kell bejárnom és csak annyi dolgom van,hogy az azokon a napokon felhalmozott iratokat,amelyeken nem dolgozom,két emeleten elfuvarozzam a megadott címre. Hihetetlenül jó munka. Igaz,hogy messzebb van,mint a farm,egy városkával arébb,de később kell kelnem,mint amikor Zaynéknél dolgoztam,mert Ni apukája el szokott vinni. Vagy éppen Zayn.
Zayn. Még mindig velem van és szeret. Tudom,hogy csak két hét telt el és még nincs is egy hónap sem,hogy járunk,de azt is tudom,hogy ez örökké fog tartani. A telefonja azóta is nálam van,minden este beszélünk. Boldog vagyok.
-Liam!-hallottam apa hangját a konyhából,megzavarva a kis boldog elmerengésem az ágyon fekve. Gyorsan felugrottam és kisiettem hozzá.
-Igen,apa?-kérdeztem tőle.
-Ez mégis micsoda?-kiáltott fel meglepődött hangon,miközben az ablakon bámult kifelé. Összevont szemöldökkel mellé álltam,aztán már ketten bámultunk ki az ablakon megdöbbenve. Zayn,Niall valamint Harry és Louis szállt ki egy kocsiból,amiből ha jól láttam,festékeket szedtek elő. Ez mégis mi a fene? Kitrappoltam a házból,mire az ajtócsapódásra mind felkapták a fejüket és íjedten néztek rám. Egyedül Zayn vigyorgott halál nyugodt fejjel.
-Helló cica! Mit tátod ott a szád? Gyere és segíts!-kiabálta nekem vigyorogva. Már épp meg akartam kérdezni,hogy mégis mi ez az egész,mikor Zaynék autója mögött megjelent Dr.Nicholaides autója is. Ő is vidáman szállt ki.
-Szia Liam! Apád merre van?-mosolygott rám szélesen.
-Be...bent...-motyogtam. Szerintem meg sem hallotta. Elsietett mellettem vigyorogva. Néztem utána addig,míg el nem tűnt a házban,majd újra a fiúk felé néztem. Vagyis csak akartam,ugyanis Zayn elállta az utamat.
-Szia...-suttogta,majd megcsókolt. Annyira meg voltam lepődve,attól,hogy egyáltalán nem értettem semmit,hogy a csókot sem viszonoztam.
-Mi a gond?-kérdezte Z megdöbbenve.
-Mi ez az egész Zayn?-motyogtam nem túl hangosan.
-Ne akadj ki,oké?-kérdezte fél szemmel nézve rám. Csak bólintottam,bár tudtam,hogy ha olyat mond,akkor tuti kiakadok.-Az van...hogy vettünk néhány festéket a fiúkkal és úgy gondoltuk,hogy kifestjük a házatokat. Kívűl-belül...-motyogta a végét. Szerintem látta a fejemen,hogy nagyon nem tetszik nekem ez az egész,ezért gyorsan folytatta a mondandóját.-Mielőtt kiakadnál,annak ellenére,hogy megígérted,hogy nem fogsz,Dr.Nicholaides is ezt ajánlotta. Azért van most itt. Elviszi apukádat amíg kifestünk...-hadarta. Csak mélyen beszívtam a levegőt. Ha Dr.Nicholaides is ezt ajánlotta,gondolom azért,hogy apának jobb legyen,így csak bólintottam egyet.-Megcsókolsz végre?-húzta félmosolyra a száját. Csak elvigyorodtam,majd a szájára hajoltam. Mivel így kibabráltak velem,csak egy rövidke csókot kapott büntetésből.-Ez meg mi volt?-kiabált utánam döbbentem,mivel elindultam a fiúk felé,otthagyva őt. A vállam felett hátra néztem és rákacsintottam.
-Sziasztok srácok!-köszöntem a kocsi mellett álló fiúknak. Mindegyikőjük visszaköszönt,mikor két kéz fonódott a derekamra.
-Ezt nagyon vissza fogod kapni,Payne!-súgta a fülembe Zayn gonosz hangon. Csak elvigyorodtam és lefejtettem magamról a kezeit.
-Mit segítsek?-léptem oda Ni mellé,aki csak bambulva meredt rám.-Hé Niall! Itt vagy?-lengettem meg kezem a szemei előtt. Csak megrázta a fejét és végre rám nézett.
-Mi? Mivan?-mondta gyorsan,mire elnevettem magam.
-Csak azt kérdeztem,hogy mit segítsek! Merre jártál?-vigyorogtam még mindig.
-Csak gondolkoztam valamin...-mosolygott ő is,de eléggé hamisan.
-Mi a gond?-halkítottam le a hangom,hogy csak ő hallja,hogy mit kérdeztem tőle.
-Majd később elmondom!-mondta.-Tessék,itt van!-nyomott a kezembe egy festékes vödröt.-Vigyed be!-adta ki az utasítást. Elgondolkodva néztem rá,de teljesítettem amit mondott. Zayn mellett elhaladva féltékenységet láttam a szemeiben megvillani. Mosolyomat elrejtve léptem be a házba,majd tettem le a festéket. Apa és Dr.Nicholaides épp ekkor jöttek ki a konyhából.
-Liam! Épp hozzád indultam!-tette a vállamra apa a kezét.-Te tudtál erről az egészről?-húzta össze a szemöldökeit gyanakvóan.
-Dehogy tudtam!-tettem fel a kezeim a mellkasom elé meglepődve.-Engem is legalább annyira megleptek,mint téged!-bólintottam is,hogy megerősítsem a szavaim.
-Ahh rendben!-csapta le a kezeit maga mellé apa.-Nem tudom mit hisznek ezek a suhancok magukról!-morgolódott az orra alatt. Mondta volna tovább is,de a doktor félbeszakította.
-Jajj Matthew! Örülj neki,hogy ezt teszik! Drogozhatnának is,ahelyett,hogy kifestik a házadat!-veregette vállon apát.
-Nem szeretem,ha azt hiszik,hogy segítségre van szükségünk! Jó,tudom,hogy van! De nem kértük,hogy segítsenek! Hálás vagyok nekik,tényleg! De nem szeretem,ha ennyire szegénynek néznek! Mi is meg tudtuk volna ezt tenni azok után,hogy végre vissza megyek dolgozni!-magyarázta. Kissé én is igazat adtam neki,de inkább próbáltam nyugtatni. Nem akartam,hogy cirkuszoljon a fiúkkal emiatt.
-Nyugi,apa! Szerintem nem olyan rossz ötlet ez! És a festékek árát majd visszaadjuk nekik!-mosolyogtam rá. Csak bólintott egyet,de már ő is mosolygott.
-Induljunk Matthew,hagyjuk dolgozni a fiatalokat!-tette Dr.Nicholaides apa vállára a kezét,majd elindította kifelé.
-Jól van,jól van! Tudom merre kell menni!-szidta meg viccesen a doktort. Ő csak felnevetett,majd visszanézve rám,kacsintott egyet. Fejcsóválva,ám mosolyogva mentem utánuk. Köszöntek a fiúknak,majd beszálltak a kocsiba és elmentek.
-Na,mivel kezdjük?-fordult felém Harry. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Honnan kellene tudnom? Ők találták ki,döntsék el. Szerintem Louis látta a tanácstalanságom,ezért megszólalt:
-Szerintem válljunk ketté! Valakik csinálják kívűlről a házat,valakik pedig belülről! Sokkal gyorsabban haladnánk és egyszerűbb is lenne!-mondta mellém állva. Csak bólogattam,így helyeselve az ötletét.
-Rendben! Én leszek Liammel idekinn! Ti pedig menjetek be! Vagyis Niall te még maradj itt velünk! Kint több a munka,mint bent!-parancsolgatott Zayn.
-Jól van!-sóhajtott Niall. Annyira nem tetszett,hogy ilyen kedvetlen,az pedig végképp nem,hogy Zayn szúrós szemekkel méregeti. Vajon összevesztek valamin,mielőtt idejöttek?
-De akkor Liam,válaszd ki a színeket belülre! Itt vannak a beltéri festékek!-mutatott Harry egy kisebb halom festékre. Azt hittem kiugrik a szívem. Biztos,hogy nagyon sokba került ez nekik.
-Minek vettetek ennyit? Az életbe nem tudom majd ezt megadni nektek...-vakartam meg a tarkóm.
-Ki mondta,hogy meg kell?-kérdezte Louis felvont szemöldökkel.
-Én! És erről nem nyitok vitát!-mondtam,majd hátat fordítottam neki és a festékeknek szenteltem a figyelmem,ezzel is mutatva,hogy komolyan gondoltam amit mondtam. Hallottam,ahogy Louis kuncog mögöttem,de már nem foglalkoztam vele. Beszippantott a színek világa. Annyira gyönyörűek voltak,hogy alig tudtam dönteni. Végül-körülbelül 5 perc után-sikerült. A többiek nagy örömére.
-Ez a kék legyen apa szobájába. Ez a sárga a konyhába. Ez a zöld pedig a folyosóra!-mutogattam. A többiek csak bólogatva figyeltek.
-És a te szobád milyen legyen?-kérdezte Harry.
-Az ki van festve!-mondta egyszerre Zayn és Niall,mire elnevették magukat. Kissé felengedtem. Akkor már nincs köztük olyan nagy harag?
-Ó,oké!-húzta fel a vállait Harry. Nagyon aranyos volt. És egyben hihetetlenül furcsa volt a mindig kemény Harry Stylest ilyen meghunyászkodónak látni. Mit tehetett velük Zayn,hogy csak Louis olyan,amilyen szokott lenni?
Nem gondolkoztam tovább ezen,úgy gondoltam,hogy ha végzünk ezzel az egésszel,majd kiderítem.
Elrendeztük a benti festékeket,mire Louis és Harry azonnal meg is indultak befelé.
-Nyugi,nem törjük össze a bútorokat!-kiabált vissza még Harry. Csak hangosan felnevettem,de kissé aggódtam a kijelentése miatt. Jó,tisztában voltam azzal,hogy ha az ember fest,akkor az adott helyiségben le kell takarni a bútorokat és minden ottlévő dolgot,mégis kissé megíjedtem,hogy a két fiú összetörhet valamit. Igaz,hogy minden ősrégi a házban és szinte értéktelen,de nem lenne most pénzünk újakat venni és eléggé fura lenne akár konyhabútorok vagy éppen ágy nélkül élni. Szóval csak reméltem,hogy Harry tartja a szavait.
-Ide is ki kellene választani a megfelelő festéket!-mondta Niall,mire felé fordultam és csak bólogattam.
-Nem hoztunk olyan sokat kívűlre,mint belülre.-mutatott Zayn körülbelül öt darab festékes vödörre. A pénztárcámhoz mérve ez is sok. Sóhajtva odamentem a vödrökhez,majd megszemléltem őket. Egy téglabarna színű festékre esett a választásom,ami majdnem olyan volt,mint a mostani itt-ott kopott festék.
-Rendben van! Akkor kezdjük is el!-csapta össze a tenyereit Zayn,miközben vigyorgott.-Arra gondoltam,hogy te meg én elkezdhetnénk ezt a falat festeni,míg Niall lekaparja a másikról a vakolatot,mert az néhány helyen leesett.-mutatott az utcával szemben lévő falra Zayn,majd az oldalsóra. Tetszett az ötlete,mire kérdőn néztem Nire,hogy vajon neki is tetszik-e.
-Nekem jó!-rántotta meg a vállát.
-Akkor felőlem kezdhetjük is!-néztem hol egyikre,hol másikra.
-Oké!-vigyorgott Zayn,majd megindult a festék felé. Közelebb hozta a vödröt. Odabentről furcsa hangok szűrődtek ki,de próbáltam nem figyelni rájuk. Sikerült is,miután Ni elkezdte kaparni a falat,ezzel elfedve a benti hangokat.
-Gyere babe,válassz ecsetet!-fogta meg a kezem Zayn,majd magamellé húzott. Kiválasztottam egy elég nagy fejjel rendelkezőt,amivel úgy gondoltam könnyebb lesz festeni.
-Szóval a nagyot szereted?-vigyorgott rám sejtelmesen Zayn,mire a fülem tövéig elvörösödtem.
-Zayn!-szóltam rá méltatlankodva. Kétszer feküdtünk le eddig egymással,de a második óta egyre pimaszabb. A második alkalom nála esett meg és teljesen random jött. Jó,az első sem volt tervezve,de annál éreztem,hogy meg fog történni. Viszont az utóbbinál egyáltalán nem. De akkor is hihetetlenül jó volt,főleg hogy most nem volt annyira lassú és kétségbeesett a tempó. Sőt!
-Mi van? Nem mondtam semmi rosszat! Te gondoltál másra!-vigyorgott még mindig,miközben közelebb jött hozzám.
-Mert te olyan is vagy!-tettem mellkasára a kezeim,de már én is mosolyogtam,bár próbáltam elrejteni.
-Imádom,mikor zavarba hozlak. Remélem sosem múlik el!-hajolt a számra,majd szenvedélyesen megcsókolt. Nem tudtam tovább büntetni,főleg,hogy már számomra is büntetés lett volna,így viszonoztam túlfútött csókját.
Egyre inkább kezdett átlépni ez a dolog valami másba,de nem voltam képes megakadályozni,vagy épp abbahagyni.
-Ha így folytatjátok,jövőhétre sem lesztek kész!-furakodott be a tudatomba Niall vigyorgó hangja,mire zavartan elhajoltam Zayntől,bár ő továbbra sem engedett el.
-Igaza van. El kell kezdenünk...-motyogtam,majd szájáról a szemeibe néztem. Huhetetlenül csillogtak.
-Tudom...-nyomott még egy rövid csókocskát a számra,majd elengedett és felvéve a festéket elindult a fal felé.
-Mi van Niall,féltékeny vagy?-kérdezte Nialltől,mikor a falhoz ért és lerakta a festéket.
-Minden bizonnyal!-húzta el a száját Ni. Ennyi volt a beszélgetésük,ugyanis Ni visszadugta a fülhallgatóját. Komolyan aggasztott a viselkedése.
-Mi baja Ninek? Történt köztetek valami?-kérdeztem halkan Zayntől mikor mellé léptem,kezemben az ecsettel.
-Honnan kellene tudnom? Biztos kanos...-húzta össze a szemeit Zayn. Azonnal tudtam,hogy hazudik.
-Rosszul hazudsz...-mondtam kissé megbántott hangon. Nem szeretem ha titkolózik. Főleg nem,ha Niallről van szó. Inkább csak belemártottam az ecsetet a festékbe és meghúztam az első vonalat a falon.
-Nemsokára úgy is megtudod...-motyogta még az orra alatt Zayn,majd teljesen másről kezdett el beszélgetni. Biztosan azért,hogy elterelje a figyelmem. Sikerült is neki,de egész nap a tudatom hátsó kis zugában volt az a mondat...."Nemsokára úgy is megtudod..."

•••

Délután négyre kész lettünk a kinti falakkal. Ha az igazságot akarom,akkor csak két fal lett lefestve,az utcával szemben lévő és a baloldali,mivel a másik kettőt le is kellett vakolni újra,így azzal még várnunk kellett. Egész nap nem mehettem be a házba,ugyanis a fiúk valami más meglepetéssel is készültek a festésen kívűl. Elmondásul szerint kettővel is. Végül Zayn bekötötte a szemeim,majd bevezetett a házba.
-A konyhába megyünk,oké?-suttogta a fülembe.
-Nekem teljesen rendben van,ugyanis félig kiszáradtam a kis "kizárunk a házadból" akciótok miatt!-motyogtam. De tényleg így volt. Zayn csak hangosan felkacagott a szavaimat hallva.
-Állj meg itt. Először megitatlak...-engedett el Zayn,majd minden bizonnyal eltűnt mögüllem.
-Mintha mehetnék akárhová is...-bosszankodtam.
-Nagyon pimasz vagy ma,szerelmem.-hallottam meg Zayn hangját közvetlen közelről,viszont a szerelmem szó miatt bennakadt a levegőm. Sosem mondta még ezt,és annyira hihetetlenül jól esett,hogy ha nincs rajtam a kendő,elsírom magam. Csak lágyan elmosolyodtam,majd hagytam,hogy megitasson.
-Köszönöm!-mondtam.
-És most... Háromra leveszem,oké?-kérdezte.
-Rendben!-tettem össze a kezeim várakozásteljesen. Nagyon izgatott voltam.
-Egy...kettő...három...-számolt vissza Harry és Louis egyszerre,majd Zayn leszedte rólam a szemkötőt.
Az állam leesett. Szó szerint. Teljesen új konyhabútorok voltak felszerelve. Annyira gyönyörű volt és hihetetlenül passzolt a fal új színéhez. Percekig csak nyitogattam a szám,mint egy partra vetett hal,viszont mikor megláttam a beépített mosogatót,az új hűtőt és egy mikrohullámú sütőt,bekönnyezett a szemem.
-Srácok ez...ez...annyira...-nem tudtam kinyögni egy mondatot annyira meg voltam hatódva.
-Örülsz,kicsim? Ugye ezek boldog könnyek?-ölelt meg Zayn,miközben kissé aggódva letörölte a könnyeim.
-Igen,ezek határozottan örömkönnyek!-fogtameg az arcát,majd még mindig könnyezve megcsókoltam hosszan.
-El sem tudom mondani,hogy mennyire hálás vagyok nektel srácok!-öleltem meg mindegyikőjüket egyesével. Nit talán kissé tovább is,mint a többieket.
Végszóra apa is betoppant,akinek ugyan az volt a reakciója,mint nekem. Azzal a kivétellel,hogy ő nem sírt,bár volt néhány könnycsepp a szeme sarkában.
-Mi ez,fiúk?-nézett körbe.
-Öhm...meglepetés?!...-mondta Zayn,olyan hangon,mintha kérdezné és közben a hatás kedvéért kérdőn felemelte a kezeit is.
-Ez tényleg meglepetés! Meghálálhatatlan meglepetés...-motyogta,de nem láttam rajta,hogy ki lenne akadva,mint reggel a festékekért.
-Ne mondjon ilyeneket,Mr.Payne!-mondta neki Harry. Igen,apa még őket nem ismeri. Így gyorsan bemutattam őket egymásnak.
Apával legalább százszor elmondtuk a köszönjük szót,külön-külön,miközben végigmentünk a házon. A szőnyeg is ki lett cserélve. Azt hiszem anya hibetetlenül boldog lenne most. És biztos vagyok benne,hogy az is.
Mikor befejeztük a körutat,a konyhába mentünk vissza,ahol Zayn mindenkit leültetett,majd egy pezsgőt vett ki a hűtőből. Annyira zavarban éreztem magam. Nem érdemeltük meg ezt a sok mindent.
-Először is! Hihetetlenül jó látni,hogy ennyire tetszenek az új dolgok! Megmondon őszintén,nagyon féltem a reakcióktól,főleg az önétől,Matthew,ezért is szóltam a doktornak,hogy kissé puhítsa meg irántunk!-vigyorodott el a végére Zayn. Apa el is nevette magát.
-Hát,sikerült neki. És nektek is sikerült meglepnetek fiúk! Nem tudunk elégszer hálálkodni nektek!-remegetteg a hangja. Tudtam,hogy elérzékenyült. Zayn elkezdte kitölteni a pezsgőket.
-Másodszor...jöjjön az utolsó meglepetés mára...amitől,azt hiszem,jobbam félek,mint az ön reakciójától...-sandított Zayn apára,majd rám nézett. Kissé aggodó volt a tekintete,ezért körbenéztem. Niall lehajtott fejjel állt,Harry aggódva nézte Nit,míg Louis csak erősen szorította Harry kezét. Azt hiszem most derül ki,miért olyan Niall,amilyen. Komolyan félni kezdtem. Visszavezettem Zaynre a pillantásom és várram.-Nos...a múltkori beszélgetésünk a főiskoláról nagyon a fejemben maradt...-forgatta az ujjai közt a poharat. Élesen szívtam be a levegőt.-Láttam rajtad,hogy te is boldog lennél,ha újra kezdhetnéd,jobban mondva folytathatnád,ezért bátorkodtam írni a nevedben egy jelentkezést... Amire tegnap válasz érkezett...-vett elő egy borítékot. Nem tudtam szólni,vagy levegőt venni. Mindenre számítottam csal erre nem.-Szívből gratulálok Liam! Visszavettek a főiskolára,ahol már ebben az évben folytathatod a tanulmányaid!-fejezte be végül. Össze voltam zavarodva. Tompán hallottam,ahogy apa örömtől ragyogva felkiállt,ahogy Zayn nevet. Körbenéztem a társaságon,ahol egyedül Niall nézett rám hihetetlenül aggódva. Inkább olyan volt,mintha én tükröződtem volna benne. Megértettem miért volt olyan egész nap,amilyen. Éreztem,hogy fogy a tüdőmböl a levegő,ezért gyorsan kapkodtam. Nem akartam elájulni,ezért próbáltam nyugtatni magam. Komolyan nem tudtam,hogy mit is mondjak most. Kifogytam a szavakból. Az öröm,rettegés és a düh kergették egymást a lelkemben... És nem tudtam eldönteni,hogy melyik fog felülkerekedni...

Huhh...extra hosszú rész! Remélem tetszik! Karácsonyra tartogatom az utolsó részt,amitől nagyon,nagyon elszomorodom!
Egyébként kitört a szünet! Élvezzétek ki,hisz hamar elrepül! 😍😍❤❤