Halihó!😍😍 jó olvasást! 😍😍

Arra ébredtem fel,hogy a kezem teljesen le van zsibbadva és a nap a szemembe süt. Morgolódva fordultam a másik oldalamra,de valami megakadályozott benne. Oldalra fordultam és rájöttem,hogy az nem egy valami,hanem egy valaki. Méghozzá Zayn. Megmosolyogtam a párnamintás,gyönyörű arcát és még az a vékony,kis nyálcsík,ami lefolyt az állán,sem tántorított el attól,hogy egy puszit nyomjak az arcára. Viszont mikor a mozdulattól a fejembe hasított a fájdalom,hangosan felnyögtem és megbántam a tettem. A párnára ejtettem a fejem és összeszorítottam a szemeim.
-Aki éjjel legény,legyen nappal is...-hallottam meg egy halk kuncogást,közvetlenül a fülemnél.-Első...másnaposság velem!-résnyire nyitva a szemem néztem rá Zaynre,aki vigyorgott mint a tejbetök.-Jah és első ember aki a szobámban aludhatott!-lett lágyabb a vigyora. Kikerekedtek a szemeim az elhangzottak után. Megtisztelve éreztem magam,amellett,hogy hihetetlenül boldognak is. Én is elmosolyodtam és egy csókot nyomtam a szájára.
-Szia...-suttogtam.-Örülök neki,hogy én lehettem az első...-néztem a szemeibe mélyen.
-Én is...-válaszolt ugyan olyan halkan,majd ráhajolt a számra.
Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást,amikor hirtelen felém kerekedett és a lábaim közé feküdt. Egy kissé megijedtem,de a reggeli ködös agyammal még nem fogtam fel annyira a dolgok súlyát. Keze a pólóm alatt kalandozott,míg ütemesen dörzsölte hozzám a merevedését,amitől az én reggeli merevedésem helyett egy szép kis dudor lett a gatyámban. Most ez tényleg megtörténik? Ilyen rövid idő után? Miért ne? Hisz szeretem.
Lábaimat a csípőjére fontam és ezzel ösztönöztem arra,hogy abba ne hagyja,amit csinál. Elvált az ajkaimtól és az államon haladva lefelé,célba vette a nyakam. Ahogy oldalra fordítottam a fejem,hogy jobban hozzám férjen,rosszul lettem. De annyira,hogy reflexből toltam el Zaynt,miközben a szám elé kaptam a kezeim és kiugorva az ágyból,rohantam a fürdőbe. Ez nagyon gáz.
-Mi a baj Li? Jól vagy?-hallottam Zayn hangját. A wchez érve rögtön feléhajoltam és kiadtam gyomrom szegényes tartalmát,ami szinte csak folyadék volt. És alkohol szagú volt. Zayn ekkor ért mellém és a hátamat kezdte simogatni.
-Ennyit a reggeli szexről...-kuncogta,mire lesújtó pillantással néztem rá.-Megyek és keresek valami gyógyszert a másnaposságodra és elkészítem a specialitásomat,ami elfeledteti veled,hogy rosszul vagy! Addig szedd rendbe magad,rendben cica?-kérdezte végül. Hallottam a hangján,hogy aggódik,hiába próbálja elviccelni ezt az egészet. Én nem aggódom,hisz sok könyvben vagy épp filmben olvastam és láttam dolgokat a másnaposságról. Viszont kissé rosszul éreztem magam amiatt,hogy ez vágta tönkre az első alkalmunkat,ami lehetett volna. De lehet nem is baj. Túl korai lenne még,függetlenül attól,hogy mennyire szeretem és hogy mióta szeretem.
-Oké..-válaszoltam végül elhaló hangon. Nyomott még egy csókot a halántékomra,majd ott hagyott.
A wc fölé hajolva próbáltam még hányni,de már nem jött semmi. Lassan feltápászkodtam,miután lehúztam a gyomromból kikerült folyadékot,majd a mosdóhoz mentem. Karikás,beesett szemek és egy nyúzott arc nézett vissza rám a tükörből. Gratulálok Liam! Ne igyál soha többé! Komolyan!-mondtam magamban a dolgokat. Egy kis hidegvízzel leöblítettem a fejem,majd ittam is egy jó nagy adagot,mert nem bírtam nyelni,annyira ki volt száradva a szám.
Lassan csoszogtam vissza Zayn szobájába,hogy magamra vegyem a ruháim,de az ott fogadó látvány nagyon meglepett. Csak lefagyva álltam az ajtóban és néztem az ágyat. Ez hihetetlen! Percről percre jobban szeretem!
-Gyerünk Li! Mire vársz még?-nevetett hangosan Zayn,miközben lerakta az öléből a tálcát,amin feltételezem,a reggelink van. De ami a legjobban megfogott az egész képben,az a gyönyörű vörös rózsa volt a tálcán.
-Kö..köszönöm Zayn! Igazán nem kellett volna!-indultam meg az ágy felé,még mindig teljes döbbenetben.
Leültem Zayn mellé,aki mosolyogva tette a tálcát az ölembe,amin szinte minden volt. Péksütemények,rántotta,bacon,kávé,narancslé és az elmaradhatatlan gyógyszer is a fejemre. Szinte villásreggelinek számított már.
-Első 'ágyba kapom a reggelit a barátomtól'-súgta a fülembe Zayn,amitől kirázott a hideg.
Ezt az egész csodálatos dolgot csak a kis belső hangom rontotta el,ami nem hagyott nyugodni egy kérdést a fejemben. Kínzóan tudni akartam rá a választ,de féltem,hogy talán magamra haragítanám Zaynt.
-Liam,mi a baj?-éreztem meg egy meleg simítást az arcomon,mire Zaynre kaptam a pillantásom. Hogy vehette észre? Nem akartam neki hazudni és a választ is nagyon tudni akartam,ezért feltettem a fejemben kavargó kérdést.
-Sze...szerinted nem haladunk túl gyorsan?-sütöttem le a szemem,közvetlenül az után,hogy kimondtam,amit akartam.
-Hogy érted?-kérdezte és tudtam,hogy most ráncolja a homlokát.
-A...kapcsolatunkkal...-nyögtem ki.
-Miért haladnánk gyorsan?-kérdezte meghökkenve.
-Ma reggel majdnem lefeküdtünk...ágyba kapom a reggelit...és még csak 3 napja járunk...-néztem fel rá végül.
-Liam...-sóhajtott nagyot,miközben maga mellé eresztette a kezeit.-Szerintem pont jó ütemben haladunk! Az meg hogy majdnem lefeküdtünk...jön,amikor jönnie kell neki,oké?-fogta meg a kezem. Belenéztem a gyönyörű szemeibe és teljesen elvesztem. Ha kell a világ végére is követem ezt a fiút! Mindegy mit teszünk,hova megyünk,csak az érdekel,hogy mellette legyek,örökre!
-Oké,Zaynie!-vigyorogtam el magam.
-Ó,azt hittem elfelejtetted ezt a becenevet!-ráncolta a szemöldökeit.
-Ez megmaradt! De amúgy szinte az egész este is!-komolyodtam el és a fejemhez nyúltam a kezemmel. Mikor megérintettem a homlokom,egy jókora pukli volt a fejemen. Ezt hogy-hogy nem vettem észre,mikor belenéztem a tükörbe?
-Már nem olyan durva,mint tegnap este volt!-nyugtatott Zayn.-De már lilul a széle!-húzta el a száját. Nekem is igencsak lefelé kerekedett a szám. Hogy fogok kimenni az utcára egy lila folttal a homlokomon? Mondjuk még mindig jobb,mintha a szemem alá kaptam volna egyet.
-Jézusom!-jutott eszembe valami.-Apának mit fogok mondani?-pánikoltam. Zayn hosszan fújta ki a levegőt. Elég bosszúsan nézett rám.
-A frászt hoztad rám Liam! Azt hittem valami baj van!-mondta rosszallóan.
-De hisz ez baj! Elég nagy!-hogy hiheti azt,hogy nem?
-Dehogy az Liam! Simán mondhatod,hogy homlokon rúgott egy ló,vagy megfejeltél valamit!-mondta nyugodtan. Mondata első felétől elkapott a nevetés és nem is tudtam visszatartani. Csak folytak a könnyeim megállíthatatlanul.
Mikor körülbelül 5 perc múlva abba tudtam hagyni a nevetést,ránéztem Zaynre. Csak nagy és csillogó szemekkel nézett,nem,nem is nézett,bámult rám,mire teljesen zavarba jöttem. Vajon mit csináltam?
-Mi..mi a baj?-nyeltem nagyot. Megrázta a fejét,majd bezárta az eddig nyitva tartott száját,majd újra kinyitotta és beszélni kezdett:
-Semmi baj nincs,azon kívűl,hogy sosem láttalak még ennyire nevetni és sosem láttalak még ennyire gyönyörűnek sem,valamint mostantól az az életcélom,hogy mindig így nevess! Nem láttam és hallottam még elégszer ezt az arcot és ezt a hangot!-hadarta el. Néhány szót alig hallottam,de ha eddig nem voltam zavarba,akkor most igen. Hogy mondhat ilyen szépeket ez a fiú? Mintha nem is az a Zayn lenne,akit ismertem! De lehet csak én nem ismertem eléggé és az igazi Zayn ilyen. Amit én egyáltalán nem is bánok! Csak odahajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam. Imádom a csókjait,az érintését és minden porcikáját.
-Enned kellene és akkor nem leszel rosszul!-súgta a számra.
-Oké...-suttogtam én is,majd még egy csók után enni kezdtünk. Életem egyik legszebb reggele!
Telehassal elfeküdtem az ágyon,miközben a pocakomat simogattam és úgy néztem Zaynre,aki az utolsó falatokat nyelte le.
-Köszönöm Zayn,ez isteni volt!-leheltem.
-És rosszul vagy még?-feküdt mellém,miután lerakta az asztalra a tálcát.
-Nem!-ráztam a fejem.
-Megmondtam!-vigyorgott önelégülten. Én is elmosolyodtam,majd Zayn látványából erőt merítve szálltam ki az ágyból és kezdtem el öltözködni.
-Most hova mész?-értetlenkedett.
-Megetetem a lovakat,elvégzem a munkát,aztán meg apához!-mondtam,mintha egyértelmű lenne. Mondjuk nekem az is.
-Miért nem mész egyből az apádhoz?-ült fel.
-Zayn ezt már egyszer megbeszéltük,ne hozd fel megint!-húztam fel a zoknimat.
-Tudom,tudom! Nem is azért mondom,hogy veszekedjünk,csak...
-Semmi csak!-vágtam közbe.-Megyek,téma lezárva!-vettem fel a másik zoknimat is.-Szia Zaynie!-villantottam rá egy mosolyt,majd elindultam az ajtó felé.
Boldogan mosolyogva baktattam lefelé a lépcsőn,miközben az járt a fejemben,hogy én vagyok a legszerencsésebb ezen a világon. Vagyis majdnem.
Mikor kiértem a pajtához,teljes csend fogadott. Nem hallottam Ni fütyörészését. Aztán,ahogy beléptem,megláttam miért. Niall az egyik,szinte foteljévé vált szalmacsomón ült,vagyis inkább feküdt,és a fejét fogta. Felnevettem a látványon,mire összerezzent.
-Liam! A picsába! Szétszakad a fejem!-szólt le rögtön.
-Aki éjjel legény,legyen nappal is!-mondtam neki azt,amit Zayn mondott nekem reggel.
-Csak legyél csendben,oké?-fektette karját a szemei elé.
-Ennyire szarul vagy?-kérdeztem együttérzően,majd leültem mellé.
-Az biztos! Azt sem tudom hogyan jutottam haza!-kukkantott ki a karja alól.
-Mit csináltál te este?
-Ez is egy jó kérdés. Miután elmentetek,Harryvel benyomtunk két üveg vodkát!-magyarázta.
-Nem vagytok normálisak! Annak örülök,hogy kibékültetek,de ennyire nem kellett volna megünnepelni a dolgot! Na pihengess,megyek ellátom a lovakat!-csaptam a karjára gyengéden.
-Köszönöm Li!-mondta hálásan.
Cupido nem bírt maradni a boxában,így miután minden lovat megetettem,kivittem a legelőre hagy szaladgálja ki magát. A versenylovakat is kiengedtem,majd szétnéztem,hogy mit is tudnék még csinálni az udvar körül.
Azon kívűl,hogy elpakoltam néhány dolgot és kitakarítottam a szerszámost,semmi dolgom nem volt. Bementem a házba,majd a nekem fentartott szobába és átöltöztem. Még így is eléggé elszaladt az idő,mert már két óra volt.
Miután lezuhanyoztam és felöltöztem,kimentem a nappaliba,ahol Zayn telefonozott.
-Megyek apához,rendben?-kérdeztem,mire a telefon kiesett a kezéből és ijedten nézett rám.
-Jézusom Liam,ezt soha többé ne csináld! A szívbajt hoztad rám!-vette le szívéről a kezét
-Bocsi...-vakargattam a tarkóm.
-Megyek veled!-állt fel.-Jobban mondva,mehetek veled?-vakarta most ő a tarkóját.
-Persze!-mosolyogtam. Olyan édes,ha zavarba esik,de ezt nem mondom neki,mert tudom,hogy letagadná és azt mondaná,hogy 'Zayn Malik sosem esik zavarba!'. Pedig nem ez lenne az első eset.
Felkapta a kocsikulcsát,majd megindult felém. Mikor mellém ért,összekulcsolta az ujjainkat és húzni kezdett kifelé.
-Képzeld,találkoztam Nivel! Sokkal másnaposabb mint én voltam. Szerintem most a pajtában alszik!-kuncogtam.
-Komolyan?-nézett rám megdöbbenve Zayn.
-Aha! Nagyon durva! Azt mondta,hogy miután eljöttünk,ő még Harryvel benyomott két üveg vodkát!-mondtam neki röhögve.
-Akkor Harry sem nézhet ki jobban!-mondta Zayn kárörvendő hangon. Csak megráztam a fejem,majd beszálltam a kocsiba.
Útközben mindenről beszélgettünk és csak jól éreztük magunkat. Mikor odaértünk,Zayn megcsókolt.
-Csak,hogy kibírjam,míg itt vagyunk!-vigyorgott huncutan. A kis szemét! De örülök,hogy tiszteletben tartja a kérésem.
-Apa!-kiabáltam el magam,mikor beléptünk.
-Jövök fiam,jövök!-hallatszott egy élettel teli hang a szoba irányából. Apa éveket fiatalodott,mióta megműtötték. Már nyoma sem látszik annak,hogy egyszer beteg volt. Aminek én örülök a legjobban.
-Áhh Zayn! Szia fiam!-ment oda Zaynhez és kezet fogott vele. Örülök,hogy ennyire jól kijönnek egymással. Csak mosolyogtam,mint egy idióta.-Hogy vagy Liam?-fordult most hozzám.
-Nagyon jól vagyok apa,és jó látni,hogy te is! Bevetted a gyógyszered?-kérdeztem meg tőle a legfontosabbat.
-Nem még,mivel megfenyegettél,hogy csak akkor vehetem be,ha te is itt vagy!-nevetett fel. És tényleg.
-Akkor most vedd be,itt előttem!-adtam ki a parancsot,mire apa nagyot sóhajtott és a szobája felé vette az irányt.-Gyere Zayn,menjünk a konyhába addig!-mondtam Zaynnek és már indultam is. Két kar fonódott a derekamra és állított meg az indulásban,majd egy meleg test préselődött hozzám hátulról.
-Teljesen beindított a parancsolgatásod! Hogy csinálhatod ezt az egyszerű dolgot is ilyen kibaszottul szexin?-búgta a fülembe. Nem tudom mitől jöttem teljesen zavarba. A szavaitól,vagy a fenekemhez nyomodó erekciójától. Mikor kicsit nekem nyomta magát,felnyögtem és éreztem,hogy nekem is egyre szűkösebb a hely odalenn.
-Zayn...-nyögtem.-Apa..ahh..bármikor visszajöhet!-nagyot sóhajtott,majd hirtelen nyomott még egy csókot a nyakamra és egy kis harapás után ellépett tőlem. Épp jókor,ugyanis apa ezt a pillanatot választotta arra,hogy visszatérjen. Nagy levegőket véve próbáltam magam lenyugtatni és kis gagyogó babákra gondoltam. Nagyjából be is vált.
-Megvannak a gyógyszerek?-mentem apához. A hangom kissé mélyebb volt a szokottnál,ami apának is feltűnt,de nem tette szóvá,csak meglengette előttem a gyógyszeresdobozkáját.
Miután bevette őket még beszélgettünk. Rákérdezett a puklimra is miután észrevette,de azt hazudtam,hogy lefejeltem valamit. Mióta Zaynnel vagyok,egyre többet hazudok. Persze ezt követte a kioktatás,hogy figyeljek magamra jobban,meg a többi ilyesmi. Kölcsönösen szivatták egymást Zaynnel,aki az asztal alatt,állandóan fogdosta a combomat és mikor ránéztem,csak huncutan vigyorgott. Ezt még visszakapja. Garantálom! Már sötétedett,mikor elindultunk vissza Zaynékhez.
-Vigyázz magadra,apa!-öleltem meg szorosan.
-Mint mindig,fiam!-nevetett. Zaynnel is elbúcsúztak,majd elindultunk kifelé.
-Egy szemét vagy Zayn!-estem neki rögtön,ahogy beszálltunk a kocsiba.
-Most miért?-vigyorgott kajánul.-Tudod milyen jó volt nézni,ahogy elpirulsz és megakadsz a mondat közepén,mikor illetéktelen helyeken landolt a kezem?-kötekedett.
-Ezt még vissza fogod kapni!-fenyegettem meg.
-Alig várom!-kacsintott. Már közeledtünk hozzájuk,mikor megszólalt:
-Arra gondoltam,hogy holnap elmehetnénk vásárolni néhány festéket,meg ilyen dolgokat,és felújíthatnánk a házatokat!-nézett rám egy pillanatra,majd vissza az útra,hogy be tudjon kanyarodni a házukhoz.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet! Nem akarom,hogy azt gondold,hogy csak a pénzed miatt vagyok veled! Ez...-hirtelen hagytam abba a mondatomat és fagytam le teljesen. Egy pillantással nyugtáztam,hogy Zayn sincs jobb állapotban mint én. Ugyanis amit láttunk,megdermesztette mindkettőnk ereiben a vért. A Malik szülők kocsija a megszokott helyén parkolt,miközben a házaspár serényen tevékenykedett a házban.