Meglepii! Azért,amiért ilyen sok időn keresztül nem volt rész! Nagyon nagy bűntudatom van,mert megígértem nektek,hogy nem lesz több kihagyás,erre tessék! 😞😞😞 nem is hittem volna,hogy a balaton közelében van olyan hely,ahol nincs semmi internet! 😞😞 tényleg nagyooon sajnálom!! 😢😢😢 jó olvasást!!😍😍😍😍

Hangfoszlányokra és enyhe fejfájásra keltem. Első pillanatban le sem esett,hogy mi történt velem,de aztán minden beugrott. Niall keresése,alkohol,Zayn keresése,taperolós srác,verekedés,sörösüveg.
Hirtelen ültem fel,amibe kissé bele is szédültem,de nem foglalkoztam vele,csak az járt a fejemben,hogy mi van Zaynnel.
-Hé Liam,nyugodtan!-hallottam meg egy rekedtes hangot,mire odakaptam a pillantásom. Harry és Louis ült mellettem.
-Jól vagy?-jött a másik oldalról is. Ott Niall ült. Csak Zaynt nem láttam sehol.
-Hol van Zayn?-pánikoltam.
-Nyugi,csak kiugrott a mosdóba...öhm...pisilni...-fordította el a fejét Niall a mondat végére,amiből tudtam,hogy hazudik. Hirtelen vágódott ki az ajtó és Zayn robogott be rajta. A szája fel volt dagadva és kissé véres is volt,valamint az arca jobb oldalán volt egy szép lila folt.
-Jól vagy?-néztem rá aggodalmas szemekkel.
-Ezt nekem kellene kérdeznem tőled!-ült le az ágyra,közvetlenül mellém. Nem tudtam kinek a szobájában vagyok,de nem is érdekelt.-Szép kis szarvad lett!-mosolyodott el féloldalasan. Csak azt a lila foltot tudtam nézni az arcán.-Hé!-nyúlt az arcomhoz gyengéden.-Én jól vagyok! Te hogy vagy?-simított végig a puklimon,amitől kissé felszisszentem.
-Csak a fejem fáj egy kicsit. De mi történt? Ugye nem bántottad azt a fiút?-kérdeztem,mire őszinte düh villant a szemeiben.
-Meg kellett volna ölnöm! Annyi szerencséje volt,hogy történt ez a kis baleset,mert már kórházban feküdne!-sziszegte Zayn. Tudtam,hogy tőle nem fogok megtudni semmit most,mert elmerült a mérgében,ezért kérdőn pillantottam Niallre.
-Én nem tudom,rám ne nézz! Ott sem voltam!-tette a mellkasa elé kezeit. Harryékre vezettem a tekintetem.
-Valami csávó molesztálni kezdett téged!-kezdte Harry.-Pont akkor értünk a nappaliba,mikor rászóltál,hogy hagyjon békén. Zayn lekapta rólad,elkezdte püfölni,mire kitört egy kisebb kocsmai verekedéses szituáció. Aztán az egyik srác fejen baszott téged egy sörösüveggel,te pedig beájultál! Aztán Zayn őt is megpüfölte,majd felhoztunk téged a szobámba! Körülbelül egy óráig voltál kiütve!-fejezte be halál nyugodtan. Ahha,szóval ez történt.
-És téged ki ütött meg?-néztem aggodalmasan Zaynre.
-Az a fasz,amelyik megdobott téged! De kapott rendesen!-vigyorgott eszelősen.
-Nem vagy normális!-csóváltam a fejem.
-Nem is fogom hagyni,hogy büntetlenül dobáljon téged!-lett újra dühös.
-De akkor sem kellett volna megverned! Mi lesz,ha feljelent,vagy valami...-kezdtem el tördelni az ujjaim.
-Ó,babe! Az miatt ne aggódj,vannak kapcsolataim!-mondta nagyképűen,de nem tudott megnyugtatni.
-Hazamegyünk?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Persze!-simogatta meg az arcom.-Te mit csinálsz Niall? Maradsz?-nézett a szőkére kérdőn Zayn.
-Dehogy maradok! Alapból csak Li miatt jöttem!-vigyorgott. Látszott rajta,hogy kicsit be van csípve.
-Nyugodtan maradhatsz!-mosolygott rá kedvesen Harry.
-Kösz,épp elég volt ennyi veled egy helyen!-mondta flegmán és kissé akadozva Niall.
-Még mindig haragszol az miatt a semmiség miatt,Ni!-kérdezte meglepődve és felhúzott vállakkal Harry. Látszott rajta,hogy tényleg meg van döbbenve.
-Lehet,hogy neked semmiség Styles,de nekem nem volt az! És kurvára ne szólíts Ni-nek,mert az csak a barátaimnak van megengedve!-emelte ki a barát szót kiabálása közben. Döbbenten néztem rá. Ha részeg sokkal jobban hallatszik az akcentusa.
-Ne csináld már Niall! Legalább 5 éve volt már!-állt fel Harry. Louis csendesen meghúzódott a fotelban. Így méginkább kissebbnek tűnt.
-Nem érdekel,hogy mennyi idő telt el! Kurvára szükségem volt rád és te kibaszottul egyedül hagytál ráadásul még csak bocsánatot sem kértél miatta!-most már szó szerint ordított,majd hirtelen felpattant,meglökte Harryt és kiviharzott. Kötelességemnek éreztem utána menni,bár a fejem szét akart esni.
-Állj meg Liam,nem mehetsz sehova!-kapta el a karom Zayn,mikor nagy nehezen felálltam.
-Utána kell mennem Zayn! Nem akarom,hogy valami baja essen!-mondtam neki,miközben könyörgő szemekkel néztem rá.
-Én meg azt nem akarom,hogy neked legyen bajod,de ha így nézel rám,nem tudok neked nemet mondani!-húzta el a száját,majd az ajkaimra hajolt és egy lágy csókot nyomott rá. Vigyorogva siettem ki az ajtón,miközben az járt a fejemben,hogy mostantól tudom hogyan kell befolyásolnom Zaynt.
Aztán észbekaptam és rohantam le a lépcsőn,hogy végre megtaláljam Nit. Épp mikor az utolsó lépcsőfokon álltam láttam,ahogy egy szőke buksi kisiet az ajtón. Rögtön tudtam,hogy Niall az,így lehajtott fejjel,keringőzve az emberek közt siettem utána.
Amikor kiértem a friss levegőre mélyet szippantottam belőle,majd körbenézve megláttam Niallt egy hintaágyban. Lassan lépkedtem felé,majd le is ültem mellé. Egy üveg pia volt a kezében,amibe szépen bele is ivott egy jó nagy kortyot.
-Jól vagy,Ni?-kérdeztem halkan,miközben átkaroltam.
-Nem tudom mégis mit gondoltam...-suttogta.-Volt bennem egy olyan érzés,hogy minden jó lesz majd,ha eljövök ma...erre tessék. Csak rosszabb lett,mert mint kiderült,neki semmiség az egész. Hogy lehet ennyire...ennyire...nem is tudok rá mit mondani...-hangoskodott. Tényleg sajnáltam őt,hisz igaza volt.
-Itt vagyok neked én,Niall!-szorítottam meg a vállát.
-De nem leszel mindig...neked már ott van Zayn! Mostanában amúgy sem nagyon foglalkozol velem...-csendesedett el. Belém hasított a bűntudat,hisz ebben is teljes mértékben igaza volt. Tudtam,hogy józanon ezt nem mondaná ki,így örültem,hogy most megtette.
-Igazad van Ni! Annyira sajnálom! De én tényleg mindig itt leszek neked! Akármikor,ha szükséged lesz rám,na meg akkor is ha nem,én itt leszek!-ígértem meg neki.
-Akkor erre inni kell!-vigyorodott el szélesen,majd meghúzta az üveget és felém nyújtotta. Az előző pohárkákat is éreztem még a fejemben,de nem akartam megbántani,így én is ittam egy jó nagy kortyot. Ez teljesen más volt,mint amit odabenn ittam,szinte jó íze volt,így újra a számhoz emeltem és legalább három emberes kortyot megittam belőle. Niall hangosan felnevetett.
-Óvatosan Payno! Tudom,hogy finom,de a hubertus elég csalafinta! Észre sem veszed és olyan részeg vagy,hogy nem tudod hanyadikán van elseje! Főleg nálad,aki még sosem ivott!-kacarászott. Én is elnevettem magam,nem érdekelt,ha berúgok. Egyszer élünk,és milyen az már,hogy 20 évesen még sosem voltam becsípve sem,nemhogy berúgva.
Felé nyújtottam az üveget,amit elvett,majd ő is meghúzta. Ez így ment egy jó ideig,amíg már csak néhány korty maradt az üvegben,de annál több volt Niben és bennem. Kellemesen zúgott a fejem és jó hangulatom volt. Nem is tudtam mást tenni,csak bárgyún vigyorogtam. Vagyis gondolom azt tettem,mivel éreztem a mosolyt az arcomon.
Hangokat hallottam a hátunk mögül,így odakaptam a fejem. A hirtelen mozdulatba kissé beleszédültem,de nem volt vészes. Zayn és Harry közeledett felénk. Mikor elénk értek,felugrottam a padról és Zayn nyakába vetettem magam. Súlytalannak éreztem a testem,ami iszonyatosan jó volt.
-Zaynieeee...-motyogtam a nyakába,minnél inkább hozzábújva.
-Niall! Mi a picsáért kellett leitatnod?-hallottam Zayn kiabálását,bár kicsit tompán.
-Hé! Ő ivott magától! És amúgy sem vagy az apja!-nevetett Ni. Valahogy ő nem tűnt olyan részegnek.
-Liam,normális vagy?-tolt el magától Zayn,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Mo..most meg mi a bajod?-néztem rá furán,kissé akadozó szavakkal. Még akkor sem érzem,hogy olyan vészes lennék.
-Nem lehet 10 percre magadra hagyni,mert vagy rádmászik valaki,vagy leiszod magad!-csóválta a fejét,miközben hadonászott. Szíven ütött,amit mondott.
-Most úgy teszel,mintha én akartam volna,hogy másszanak rám!-engedtem el a vállait.-Egy paraszt vagy Zayn!-löktem meg a vállát,majd elindultam egy irányba. Leszartam,hogy nem tudom merre kell menni,csak mentem,amerre a lábaim vittek. Vagyis csak mentem volna,ha egy szoros fogás a csuklómon meg nem akadályoz benne.
-Hé,sajnálom,oké? Nem gondolkodtam!-fordított magával szembe Zayn.
-Te sosem gondolkodsz...-forgattam meg a szemem,a reggeli kis veszekedésünkre utalva. Akkor is ugyan ezt mondta.-Ez nem lehet mindig kifogás! Akkor gondolkodj!-mondtam megbántottan. Tényleg rosszul esett,amit mondott.
-Megígérem,hogy ezentúl kétszer is meggondolom,hogy mit mondok!-húzott magához a derekamnál fogva. Nem akartam neki ilyen könnyen megbocsájtani,ezért a mellkasára fektettem a kezem,hogy egy kis távolság legyen közöttünk.
-Nem fogod betartani! Ugyan úgy meg fogsz bántani,mint eddig!-sütöttem le a szemeim és néztem a kezem.
-Hé!-nyúlt az államhoz és emelte fel a fejem,hogy nézzek a szemeibe.-Megígérem! Nem fogsz mégegyszer miattam szenvedni!-suttogta. Láttam a szemeiben,hogy őszintén mondja,amit mond,de nem tudtam neki hinni. Egyszer úgy is megbánt. Akkor,amikor majd elhagy engem és rájön,hogy sokkal jobbat találhat majd nálam. Nekem nincs mellem se vaginám,amihez szokva van. Nem fogja sokáig bírni mellettem,ha tényleg nem meleg és csak nálam érzi ezt.-Oké?-súgta. A nyaka köré fontam a kezeim,majd lassan közelebb hajoltam hozzá. Kiélvezem amíg lehet.
-Oké!-súgtam a szájára. Lassan hajolt és csókolt meg. Nem mélyítette el,de ez így volt tökéletes. Ugyan az az érzés minden csókjánál. A bizsergés a testemben,a pillangók a hasamban és a mérhetetlen szerelem a szívemben. Szerintem sosem fogom megszokni ezt.
-Menjünk,keressük meg Niallt és menjünk haza!-mosolygott,mikor elhajolt,majd még egy rövid csók után összekulcsolta a kezeinket és elindult visszafelé.
Mikor odaértünk és a szemem elé tárult az a látvány,azt hittem elgurulnak a szemgolyóim. Niall és Harry egymásra borulva álltak,míg Ni sírt és Harrynek is könnyesek voltak a szemei.
-Itt meg mi történt?-állt meg Zayn meglepődve.
-Megbeszéltük a dolgokat!-vigyorgott a göndör vadul.
-Harry bocsánatot kért!-nevetett Niall. Elengedte Ni vállát és felénk fordult.
-Mentek?-kérdezte kíváncsian.
-Igen! Jössz Ni?-néztem Niallre,mire kissé zavarba jött.
-Maradok még egy kicsit,ha nem baj!-nézett le a földre.
-Nekem mindegy,de vigyázz magadra,rendben?-mentem hozzá megölelni.
Miután elbúcsúztunk,Zaynnel újfent a kocsi felé indultunk. Mikor beültünk és elindult,rögtön megfogta a kezem.
-Na látod? Már csak azért is megérte ma eljönni,mert Niall és Harry kibékültek!-vigyorgott Zayn,miközben megszorította a kezem. Csak mosolyogva hátradőltem az ülésbe és teljesen jól voltam. Hamar hazaértünk,milyen fura,máris otthonomnak tekintem ezt a házat,hisz ahol olyan emberek vannak,akiket szeretek,az az otthonom.
Zayn kinyitotta nekem az ajtót,majd segített kiszállni.
-Zaaynie...vegyél a hátadra!-nyafogtam neki hangosan.
-Mi ez az új becenév,hallod?-fordult hátra a válla felett vigyorogva. Aztán beroggyasztotta a térdeit és várta,hogy felugorjak a hátára. Vigyorogva szaladtam neki és a nagy lendülettől,amivel megindultam,majdnem előre estünk. Egyáltalán nem íjedtem meg,pedig normál esetben már visítanék. Na jó,normális esetben nem is kérném,hogy vegyen a hátára.
-Nem tetszik?-súgtam a fülébe eléggé kéjes hangon.
-Ó,ezt nem mondtam,de ne suttogj ilyen hangon a fülembe,mert a következményeket nem köszönöm meg!-mondta mély és rekedt hangon. Kirázott a hideg a hangjától. Megszólalt ugyan a vészcsengő a fülemben,de nem foglalkoztam vele. Helyette csak belepusziltam a fülébe,majd megharaptam a fülcimpáját és meghúztam felfelé. Morgott egyet,majd megpróbált letenni,de csak erősen a dereka köré kulcsoltam a lábaim,hogy ne sikerüljön neki. Nem szabadul meg tőlem ilyen könnyen. Aztán már csak arra eszméltem fel,hogy felgyorsította a lépteit és pillanatokon belül a lépcsőnél voltunk.
-Miért megyünk az emeletre,Zaynie?-turbékoltam a fülébe,mire kirázta a hideg.
-Mert a szobámban fogunk aludni!-mondta egyszerűen. Még így,félrészeg állapotban is meglepődtem,hisz a szobája tiltott terület volt mindenki számára. Már az idekerülésem elején megmondták,hogy eszembe se jusson olyan gondolat,hogy bemenjek a szobájába. Ha valamit akarok,kopogjak be,aztán két lépés hátrálás után,várjak.
Mire feleszméltem gondolataimból,már a szobájában is voltunk. Elámulva néztem körbe,miközben elengedtem a lábaimmal Zayn derekát. A szobája világoskék volt,de szinte mégis sötét. Soha életemben nem láttam olyan színt,de gyönyörű volt. A szobát egyértelműen a hatalmas ágy uralta,ami szintén gyönyörű volt. De ami a legjobban meglepett,az a zongora és a gitár volt,ami a sarokban helyezkedett el.
-Tudsz zongorázni?-ámultam el.
-Hamarabb ment,mint a beszéd!-nevetett fel.
-Mindig meg akartam tanulni,de soha nem volt rá lehetőségem!-húztam el a számat.
-Meg foglak tanítani,ne aggódj! De most aludjunk!-huppant le az ágyra,elterülve rajta. Sóhajtottam egyet,majd én is ledobtam magam mellé. Levette rólam a ruháimat,csak a boxer maradt rajtam,majd feljebb húzott az ágyon és miután ő is levetkőzött és befeküdt mellém,betakart minket. Szorosan bújtam hozzá,már sosem akarnék e nélkül az érzés nélkül meglenni. Egy puha és lágy csókot nyomott a számra,majd magával ragadott az álom. Az eredeti tervem,miszerint elcsábítom ma Zaynt,teljesen fuccsba memt. Olyan képzelgések közepette aludtam el,hogy mennyire jó lenne,ha nekem is ilyen szobám lett volna,mint Zaynnek,olyan életem és olyan szerencsém. De ha ez kellett ahhoz,hogy a sors összehozzon minket,egyáltalán nem bánom.