Sziaasztook! Nyaralni voltam,ahol nem volt net,de még valami nyílt wifi sem,így nem tudtam hozni a részt! De míg oda voltam megírtam és ahogy hazaértem az volt az első,hogy felraktam! Jó olvasást!😍😍

-De..Niall...ez hogy történt?-dadogtam nagy szemekkel nézve rá. Nagy levegőt vett,majd belenézett a szemembe. Az övéiben őszinte csalódottságot és megbántást láttam.
-Szólok előre,hogy ez egy elég csajos szituációra fog hasonlítani. Kábé olyan lesz,mint az olyan könyvekben,amelyikben a kiscsaj halálosan szerelmes a legjobb barátjába,de aztán bekerülnek más emberek közé és a csávóka egy idő után leszarja a kiscsaj fejét. Azzal a kivétellel persze,hogy én nem voltam szerelmes Harrybe és még meleg sem lettem. Szóval...Egy általános suliba jártunk,sőt egy osztályba is. Egészen nyolcadikig nem beszéltünk,de egyik nap mentem haza a suliból és a park mellett kiabálást hallottam. Tudod,hogy mennyire kíváncsi természet vagyok,így fogtam magam és belopakodtam megnézni,hogy mégis mi a fene folyik ott. Hát...épp Harryt akarták bántani. Tuti,hogy azok a srácok idősebbek voltak nálunk,de nem érdekelt. Úgy voltam vele,hogy osztálytársam,nem kéne hagyni,hogy bántsák. Nem is tudtam volna utána a szemébe nézni,ha látom hogyan verik meg én pedig nem teszek semmit. Na mindegy. A lényeg,hogy odamentem és elkezdtem keménykedni nekik,hogy ha nem állnak le,akkor mindet szétverem. Na meg tudod..ilyen vagány vagyok,de közben mégsem dolgok. Tisztán emlékszem,hogy majd beszartam félelmemben,mikor az egyik srác megindult felém. Végül nem volt ideje megütni,mert jöttek a rendőrök és leállították őket. Később kiderűlt,hogy Harryt a göndör haja miatt akarták megverni,mert szerintük buzis és tuti,hogy meleg. Nem tévedtek,de akkor még nem volt az. Vagyis akkor még nem döbbent rá. Ezek után segítettem neki felállni és onnantól kezdve legjobb barátok lettünk. Minden nap együtt mentünk suliba,onnan haza. Mint kiderült nem is laktunk annyira messze egymástól. Ugyan abba a középiskolába jelentkeztünk. Gondolhatod...örültünk,mint majom a farkának,mikor rájöttünk,hogy mindkettőnket felvettek.-itt fájdalmasan elmosolyodott,amiből tudtam,most jön a fekete leves.-Még kilencedikben nem volt baj,senki nem vett észre minket. Én a fogszabályzómmal,na meg a Justin Bieberös hajammal egyáltalán nem tűntem ki a tömegből. Na meg Harry sem volt az a feltűnő ember. Megvoltunk magunknak néhány másik baráttal. Aztán azon a nyáron minden megváltozott. Harry új frizurát csináltatott,persze a göndör megmaradt,de valahogy mégis más lett. Jól állt neki az tény,de akkor is más. Elkezdte kigyúrni magát és tetkókat csináltatott. Mivel a legjobb barátja voltam elfogadtam,nem szóltam egy szót sem. Ha neki így jó,akkor csinálja...-húzta fel a vállait egy fáradt sóhaj kíséretében.-Elkezdtük a tizediket. Akkor nézte ki magának Harryt az egyik srác. Végzős volt és elég menőnek számított,hogy egy végzős barátkozni akar veled. Na mindegy. Harryt bevették maguk közé,engem nem. Egy idő után elmaradtak a közös programok...minden. A haverjai még szekáltak is a fogszabályzó miatt,amit abban az évben kötelező volt viselnem. Harry az elején nem szólogatott be,de utána annál inkább. Miután elballagtak a végzősök nyugtom volt,de Harry sem jött már vissza hozzám. Elég népszerű lett a suliban,így már nem volt rám szüksége. Akkor eléggé fájt a serdülő kis lelkemnek,de mára már leszarom.-hallottam a hangján,hogy ez nem így van. A mai napig bántják őt az akkor történtek. Megértem mostmár,hogy miért nem szívleli Harryt.
-Te is tudod,hogy ez nem így van...-mondtam neki,utalva az utolsó kis mondatára.
-Nem kell hinned nekem Liam!-válaszolt nemtörődöm stílusba.
-Tudod Ni,ott bukott el ez az egész,hogy akkor nem utasítottad volna vissza olyan flegmán Harry meghívását a mai bulira!-szögeztem le. Egy ideig csak méregetett,majd lehajtotta a fejét.
-Nem kell semmit bizonyítanom! Nem érdekel már. Azt nem mondtam,hogy nem vagyok még mindig dühös,de már nem olyan szinten,mint régen!-állt fel,ezzel mutatva,hogy befejezettnek tekinti a beszélgetésünket.
-Gyere el ma velem a buliba!-álltam fel én is.-Akkor elhiszem,amit mondtál!-fontam össze a karom a mellkasom előtt.
-Az előbb elmondtam,hogy nem kell semmit bizonyítanom!-fordult felém összehúzott szemekkel,mire egy huncut mosolyt villantottam.
-De igen,kell! Nekem,magadnak,de legfőképp Harrynek!-váltottam vissza komolyra az utolsó szónál.
-Harrynek? Neki mégis miért?-nyitotta nagyra a szemeit.
-Szerinted a mai kiborulásod mit mutatott neki? Hogy még mindig haragszol rá egy régi dolog miatt!-tártam szét a karjaim.
-Miért szerinted nekem könnyű volt,Payne?-kiabált,amitől kissé hátrahőköltem.-Ott voltam egyedül,akkor hagyott magamra,mikor a legnagyobb szükségem volt rá! Én ott voltam,mikor megakarták verni! Ott voltam,amikor a legnagyobb szüksége volt rám! Örüljön annak is,hogy eltudok vele lenni egy légtérbe! Egyedül voltam az egész középsulis éveim alatt,mert ő elintézte,hogy ne barátkozzon velem senki! Szóval ne mond meg Liam,hogy mit tegyek!-szórtak villámokat a szemei. Tudtam,hogy igaza van.
-Sajnálom Niall! Annyira sajnálom! Tudom,hogy semmi közöm hozzá,mégis beleütöttem az orrom! Ne haragudj...-hajtottam le a fejem. Nagy sóhajtást hallottam.
-Te ne haragudj Laim! Nem kellett volna kiabálnom veled! Azt hiszem igazad van...elmegyek ma veled...ez kell ahhoz,hogy elengedjek minden Harryvel kapcsolatos dolgot!-mikor ezt kimondta,felkaptam a fejem,majd odamentem és szorosan megöleltem. Csak nevetve viszonozta.
-De ha egyszer is magamra hagysz,ne is keress utána,mert hazajövök!-fenyegetett meg mosolyogva,de tudtam,hogy komolyan gondolja.
-Nem foglak! Most menj haza,készülj el és elmegyünk érted Zaynnel! Megbeszélem vele!-hadartam. Teljesen bepörögtem,soha nem voltam még semmilyen buliba,így az alkohol is távol állt tőlem,de eldöntöttem,hogy ma jól fogom érezni magam. Niall nevetve bólogatott,majd egy ölelés után el is indult. Én is így tettem. Szinte futottam a ház felé.
Mivel nem találtam sehol Zaynt,a saját fürdőmbe indultam,miután magamhoz vettem a ruháimat.
Levetkőztem,majd beálltam a zuhany alá. Olyan jól esett a víz a bőrömnek,hogy simán álltam volna alatta egy jó ideig,de mivel sietnem kellett,ez nem volt megengedett. Átmostam magam mindenhol,majd kiléptem a kabinból. Gyorsan szárazra töröltem magam,majd azt a ruhát,amit még a fősulin hordtam felkaptam magamra. Megnyugodva vettem észre,hogy még jó rám. Sőt talán jobban is áll,mert az itteni munkától izmosabb lettem. Az egész összhatást,amit a szűk nadrág és az atlétám okozott,csak a sebes ujjbegyeim rontották el,amiken ott fognak figyegni egész este a sebtapaszok. Nagyot sóhajtottam,majd elő is vettem az elsősegély dobozt,hogy bekössem őket. Legalább 15 percig szenvedtem vele,mire végre kiléphettem a fürdőből. Épp az egyik kötést erősítettem az ujjamon,mikor egy fojtott nyögést hallottam. Rögtön felkaptam a fejem és szembe találtam magam Zayn kitágult szemeivel. Élesen szívta be a levegőt,mikor ránéztem.
-Mi...mi a baj?-kérdeztem halkan.
-Semmi...-rázta a fejét.-Csak..eszméletlenül nézel ki Liam!-nézett végig rajtam.-Fordulj egyet,kérlek!-tettem,amit mond,lassan fordultam meg. Mikor újra Zaynnel szemben álltam,beharapott alsó ajkakkal közeledett felém.
-Hol volt eddig ez a nadrág?-súgta a számra.
-A szekrényem mélyén..-kuncogtam. Nem volt sok időm rá,mert Zayn hevesen tapadt a számra. Olyan szenvedélyesen csókolt,hogy a hév engem is teljesen magával ragadott és mire észrevehettem volna,vagy épp megállíthattam volna magam,a kezeim Zayn pólója alatt kalandoztak. De az övé sem volt rest,mindkét kezével a fenekemet markolta és így próbált még közelebb húzni magához.
-Liam...-lihegte a számba,mikor végighúztam a körmeim a hátán.
-Zayn...mennünk kellene...-suttogtam halkan. Csak bólogatott,de nem engedett el.-Zayn...-kuncogtam. Nyomott még egy csókot a számra,majd lassan elengedett.
-Nem tudom hogy fogom kibírni a ma estét...-nézett újra végig rajtam.-Talán csak úgy,ha a kezem minden percben a fenekeden lesz!-vigyorgott perverzen. Csak nevetve megcsóváltam a fejem,majd én is végignéztem rajta. Lélegzetelállítóan nézett ki,ahogy mindig. Mikor kimentünk a nappaliba,egy bőrdzsekit hanyagul a vállára dobott. Olyan dögösen tette mindezt,hogy egy percre teljesen elfelejtettem,hogy nyár van és felesleges az a dzseki.
-Zayn...minek a kabát?-kérdeztem meg,mikor újra tudtam ki vagyok.
-Ha talán fáznál...-mondta rám sem nézve,amitől melegség futott végig rajtam. Hogy lehet ennyire édes? Csak mosolyogtam,majd odalépve mellé,egy puszit nyomtam az arcára.
-Beugrunk Niallért? Azt mondta eljön...-néztem rá boci szemekkel.
-Azt hittem már sosem hozod fel!-emelte a levegőbe a kezeit,majd újra magamellé,amitől csak értetlenül néztem rá.-Alig vártam már,hogy elmond azt a beszélgetést. A zuhany alatt is majdnem letámadtalak,hogy végre mond el! Csak akkor felejtettem el,mikor kijöttél!-vigyorgott a végére. Összekulcsolta az ujjainkat,majd a kocsi felé kezdett húzni,miközben kíváncsian nézett rám.
-Csak elmondta,hogy miért nem szereti Harryt. Gondolom azt,amit te is tudsz...vagyis,hogy legjobb barátok voltak.-néztem rá,mire bólintott.-Megértem Nit,de nem utálhatja örökké ezért...-húztam fel az egyik vállam.
-Nem mindenki olyan,mint te Liam!-mondta csendesen.
-Miért,én milyen vagyok?-kíváncsiskodtam.
-Jószívű. Néha talán nagyon is!-mosolyodott el gyengéden. Tudtam,hogy már megint arra gondol,hogy milyen könnyen megbocsájtottam neki,de nem tehetek róla. Ilyen vagyok. Csak megszorítottam kicsit a kezét.
Beültünk a kocsiba,majd elindultunk Niallért. Már ott várakozott ránk,mikor odaértünk.
-Császtok!-intett,mikor beült a kocsiba.
-Csá Niall!-pacsizott le vele Zayn.
-Szia!-mosolyogtam rá boldogan. Hihetetlenül boldog voltam,hogy tényleg eljött. Talán sikerül kibékíteni őket és Ni végre elássa a csatabárdját Harry ellen.
Zayn és Niall beszélgettek út közben,én inkább csak kifelé bámultam az ablakon és a sötét tájat figyeltem,amit csak néha világított meg az utcai lámpa. Aztán hirtelen eszembe jutott valami.
-Zayn,te inni akarsz?-kaptam felé a fejem.
-Hát...egy ici-picit.-vigyorgott.
-De akkor miért jöttünk kocsival? Részegen nem vezethetsz!-szögeztem le.
-Nyugi,nem ez lenne az első ilyen este!-nevetett. Csak rosszallóan megráztam a fejem,míg ő és Ni felidézték a régi emlékeiket,amelyekben csontrészegek voltak mindketten és nem tudták,hogy hol is vannak. Azért sajnáltam egy kissé,hogy az ilyen dolgok az én életemből kimaradtak. Mert ezek azok az emlékek,amelyekre az ember szívesen emlékszik vissza öregkorában. Na persze nem az,hogy hogyan ittad magad halálra,hanem amikor épp jól vagy már és az akkor született emlékek.
Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy észre sem vettem,hogy leállt a kocsi. Kíváncsian néztem Zaynre,de már csak a hátát láttam,meg azt,hogy Niall is száll ki a kocsiból. Én is ezt tettem,és rögtön meg is hallottam a tomboló zenét és láttam pár fiatalt,akik dölöngélve mennek a ház felé. Még alig múlt kilenc és már tiszta részegek.
-Gyere babe!-kulcsolta össze az ujjainkat Zayn. Nagy levegőt vettem,majd elindultam Zayn mellett.
A házba érve lepacsizott pár emberrel,majd a konyha felé kezdett húzni. A vállam felett hátrapillantva nyugtáztam,hogy Niall a nyomunkban van. A konyhában találtunk rá Harryre és Louisra tömérdek alkohol gyűrűjében.
-Ó,hát itt vagytok! Azt hittem már nem is jösztök!-vigyorgott Louis.
-És ahogy látom Niall is beadta a derekát!-hangsúlyozta ki Harry Niall nevét. Ajajj,ebből baj lesz! Félve néztem Nire,aki csak összehúzott szemekkel nézte Harryt.
-Nem miattad jöttem göndör!-mondta gúnyosan. Harry a göndör szó hallatán élesen szívta magába a levegőt.-Liam miatt vagyok itt!-vetette még oda,majd elvett egy ismeretlen alkohol fajtával teletöltött poharat és már el is tűnt. Na és akkor még én ne hagyjam magára!
Ahogy ez a mondta elhangzott a fejemben,Harry a kezembe nyomott egy ugyanilyen poharat. Félve néztem Zaynre,de ő csak mosolyogva bólogatott és a szemeivel ösztökélt arra,hogy igyam meg. Hát jó. Először csak megszagoltam és egyáltalán nem jött be. Az íze sem volt jobb. Végigégette a torkom,majd a hasamban szétterjedt valami melegség. Remélem ennek így kell lennie. Megráztam a fejem,mikor elmúlt az égető érzés.
-Na milyen?-vigyorgott Louis.
-Szar!-mondtam könnyes szemekkel,mire Zayn hangosan felnevetett.
-Hidd el babe,csak az első korty ilyen rossz!-vigyorgott. Ha ő mondja.
Szóltam Zaynnek,hogy megyek megkeresem Niallt. Először nem akart elengedni,de aztán kis rábeszélés után sikerült.
A nappaliban legalább 20 ember táncolt,pedig szerintem max 10 ember férne el alapból ebben a helységben. Hiába nyújtogattam a nyakam,sehol nem láttam Ni szőke buksiját,ezért tovább indultam.
Körülbelül 20 perc hasztalan keresés után,amelyben elfogyasztottam az innivalócskámat,feladtam és visszaindultam a konyhába. Ez is felesleges volt,mert nem volt már ott Zayn. Magamhoz vettem még egy pohár valamit és elindultam valamerre. A fülledt levegő miatt,amely a házban uralkodott,na meg persze attól,hogy életemben most iszok először alkoholt,elég hamar beszédültem. Kissé homályosan láttam és így véletlenül nekimentem valakinek,akire sikeresen rá is borítottam a piám. Valahogy ez most nem érdekelt annyira,inkább csak Zaynt akartam megtalálni.
-Hé szépfiú!-kapta el a karom az illető.-Leöntöttél,ha nem vetted volna észre!-hajolt az arcomba. Vagy ő volt nagyon piaszagú,vagy én.
-Bocsika!-szusszantam és mentem volna tovább.
-Na na..inkább szopj le!-vigyorgott,mire megütközve néztem rá. Hirtelen rántott magához,fel sem fogtam.
-Hé ember! Engedj már el!-mondtam hangosan.
-Nem-nem,cica! Itt maradsz a karomban egész este!-mondta majd a nyakamra hajolt. Akárhogy próbáltam,nem tudtam eltolni magamtól,tekintve,hogy be voltam rúgva és a fickó olyan volt mint egy kétajtós szekrény.
-Eressz már el,barom!-rúgtam bokán,de nem használt. Hirtelen tűnt el a közelemből a csávó,mire szembetaláltam magam Zayn dühös tekintetével.
-Bántott?-sziszegte. Elég félelmetes volt.
-Ne..nem..-dadogtam. A következő pillanatban Zayn már a csávót püfölte és akárhogy kiabáltam,nem hagyta abba. Aztán már csak egy sörösüveget láttam magamfelé repülni és elsötétült a kép.