Itt is vagyok! Siettem ahogy tudtam! Remélem tetszeni fog! 😍😍❤❤ jó olvasást! 😍😍

Felálltam az asztaltól,majd a mosogatóba helyeztem a tányérom. Elmostam gyorsan,majd Zayn felé fordultam,aki gyengéd mosollyal az arcán nézett engem.
-Mennem kell dolgozni...-mondtam fülig vörösödve.
-Ne menj még!-állt fel és közeledni kezdett felém. Gyors mozdulattal a mosogatóba helyezte a tányérját,majd a derekamnál fogva megához húzott.
-Zayn...ezt már megbeszéltük...-forgattam meg a szemeim.
-Ne csináld ezt! Ne forgasd a szemed!-parancsolt rám összeszorított fogakkal.
-Mi..miért nem?-makogtam.
-Mert kibaszottul izgató,ahogy minden mozdulatod és így is elég nehéz visszafognom magam!-sziszegte a fogai közt. Ha lehet méginkább elpirultam. Kész katasztrófa ez a pasi! Csak zavartan bólintottam egyet. Közelebb hajolt,majd ajkait az enyémre tapasztotta. Még mindig furcsa volt,hogy ott csókol meg és akkor amikor akar,de egyben hihetetlenül jó is. Még mindig belebizsereg minden porcikám a csókjába,pedig rég nem az első közöttünk. Vajon másnál is így van? Vagy csak az ő csókja vált ki ilyeneket belőlem?
Nyelvével befurakodott a számba,pedig azt hittem csak egy sima puszi lesz. Tévednem kellett.
-Zayn...mennem..ahh...mennem kell...-motyogtam a szájába. Ez így nem lesz jó.
-Tudom...de nem tudlak elengedni!-hajolt el,hogy a szemembe tudjon nézni. Elmosolyodtam szavai hallatán és a pillangóim is felébredtek.
-Muszáj lesz!-kuncogtam.
-Még egyet,hogy kibírjam!-motyogta. Először nem is esett le mire értette,csak azután,hogy megint megcsókolt. Hihetetlen ez a pasi! Nevetve engedtem nyelvének újra,amitől kicsit összekoccant a fogunk,majd elhajoltam.
-Szia Zayn!-surrantam ki öleléséből.
-Szia babe!-villantott egy huncut mosolyt. Nevetve fordultam meg és szedtem a lábaim a pajta felé. Belemerültem a gondolataimba,olyannyira,hogy észre se vettem Niallt.
-Az eltévedt bárányka! Tudod mit Payne? Most ide szépen leteszed azt a nagy segged és mindent elmesélsz tövéről-hegyére,mert ha nem,kiverem belőled!-puffogott,miközben az egyik szalmacsomóra mutatott.
-Nem is nagy!-tetettem a hülyét,miközben ide-oda forogtam,hogy szemügyre vegyem a hátsófelem. Niall csak hangosat sóhajtva szemetforgatott,amitől rájöhettem,hogy egyáltalán nem izgató ez a cselekvéssor. Vajon Zayn miért gondolja ezt másképp?
Leültem a szalmára,majd komolyan Ni szemeibe néztem.
-Mit akarsz tudni?-vontam fel a szemöldököm.
-Mindent!-vágta rá egyből,nem húzva az időt.-Onnantól kezdve,hogy nem jöttél tegnap dolgozni,a randin át,teljesen eddig a percig!-magyarázott gesztikulálva.-Jah és azt az előbbit se felejtsük el!-vigyorodott el. Bólintottam egyet annak jeléül,hogy megértettem,majd mély levegőt véve belekezdtem a mondókámba. Niall csodálkozva,néha-néha hangosan felröhögve hallgatott. Egyszer sem szólt közbe,pedig láttam rajta,hogy szeretne,ezt tiszteltem benne.
-Szóval...most úgymond együtt vagytok?-formált idézőjeleket a levegőbe ujjaival.
-Úgymond igen...de nem kérdezte meg...vagy én már nem tudom Ni...-temettem a fejem kezeimbe.
-Figyelj...smároltok,együtt alusztok,majdnem megkúrt...mi ez,ha nem párkapcsolat?-vigyorgott.
-Niall...-ütöttem vállba hitetlenkedve és persze vörös fejjel. Csak jót nevetett rajtam.-És amúgy sem nagyon tudom mi az a kapcsolat...
-Ez Liam! Ami kettőtök között van! Nálad szerelemmel,nála még anélkül. De a szavaidból úgy vettem ki,hogy elég hamar beléd fog szeretni!-vigyorgott. Elgondolkozva néztem rá. Remélem igaza lesz.
-Nem gondoltam,hogy Zayn is meleg...-mondta aztán ő is elgondolkodva.
-Nem is az...azt mondta csak velem...vagyis nálam van ez neki...-védtem meg a fiút.
-Az mindegy Li...te kellesz neki...fiú vagy,ahogy ő is. Akárhonnan nézzük,meleg!-mondta mindentudóan.-Mondjuk meg is értem. Túl sokat lóg a két szexuálisan túlfűtött idiótával...-forgatta meg újra a szemeit. Csak összehúzott szemöldökkel,értetlenül néztem rá.-Harry és Louis...-magyarázta.
-Mire gondolsz Ni? Beszélj világosan!-mondtam hangosabban a kelleténél.
-Együtt vannak észlény! Olyan melegek mint a kályha! Főleg Styles...ránézésre látszik!-mondta,mire nekem leesett az állam. Ez most komoly?
-Miből gondolod ezt?-kérdeztem pár perc elteltével.
-A múltkor rajtakaptam őket a pajtában...huhh tesó azt látnod kellett volna! Harry beledöngette Louist a szalmába...na meg persze úgy mindenhová itt-muotgatott fintorogva körbe. Azt hittem elájulok. Sosem hittem volna ezt. Róluk végképp nem. Jó,igaza van Niallnek,Harry tényleg elég lányosan néz ki a hosszú hajával és fura ruháival,de a személyisége már egyáltalán nem az. Ez hihetetlen! Niall egy igazi információ-raktár.
-Öhmm...Ni...téged tényleg nem zavar,hogy..hát..öhm..meleg..meleg vagyok?-dadogtam el azt a kérdést,ami már egy ideje a fejemben volt.
-Miért zavarna?-kérdezte meghökkenve.
-Nem tudom...csak olyan...olyan undorova beszéltél az előbb Harryről és Louisról...-sütöttem le a szemeim.
-Istenem Li,olyan buta vagy!-nevetett fel.
-Tényleg? Miért?-kaptam rá a pillantásom.
-Mert az vagy! Egy:a szüleim nem neveltek homofóbnak,ugyanis anyám testvére is meleg! Kettő:nem undorodva beszéltem róluk,bocs ha annak tűnt. Ha úgy is volt,nem azért ami köztük van,vagy azért amit itt csináltak,hanem mert ők csinálták! Két olyan ember akiket nem kedvelek!-mosolygott aranyosan. Csak nagy levegőt vettem,majd megnyugodtam.
-Köszönöm! Te vagy a legjobb!-vetettem a nyakába magam. Csak nevetve ölelt vissza,miközben eldőltünk a szalmában.
-Na ideje felkelni és dolgozni! A rögtönzött szabadnapod miatt eléggé elhavazódtam! Nem is tudom mi lenne velem nélküled!-vigyorgott,miközben felállt és leporolta magáról a ráragadt szalmaszálakat. Kicsit bűntudatom lett,hogy mindent ráhagytam,így eldöntöttem,hogy ma belehúzok és a nehezebb dolgokat én csinálom helyette.
-Nagyon remélem Li,hogy ezek után minden rendben lesz veled!-mondta még mielőtt elhagyta volna a pajtát. Boldogan mosolyogva néztem utána,de egy feszítő érzés kerítette hatalmába a szívemet. Miért érzem úgy,hogy ez csak a vihar előtti megszokott csend?

°°°

Izadtan és lihegve vetettem le magam az egyik kőre,miközben Ni dúdolgatva tett-vett. Hát...tényleg rámhagyott minden kemény munkát a mai nap folyamán. Olyan szinten,hogy rajta semmi nem látszott,nekem meg csavarni lehetett a pólómból az izzadtságot. Nagy levegőket vettem,mikor oldalról árnyékok vetültek rám és már Niall dudorászását sem hallottam. Kíváncsian néztem fel helyemről és láttam meg Zaynt,Harryt és Louist mellettem állva. Abban a pillanatban vert le méginkább a víz,ahogy megláttam Harry önelégült mosolyát. Egy másodpercre Niallre néztem,de neki is csak tanácstalanságot láttam az arcán. Istenem,ha most akarnak egy jót röhögni a szerencsétlen kis Liamen,aki bedőlt Zayn minden kedves szavának,nem tudom mit teszek. Nem tudom,hogy magamat,vagy Zaynt ölöm-e meg először. Félve pillantottam Zaynre,de ő csak lágyan mosolyogva nézett rám és a kezét nyújtotta felém,amibe félve ugyan,de belehelyeztem a sajátomat. Felhúzott állásba,elég közel magához,annyira közel,hogy egy puszit tudjon nyomni a verejtéktől csillogó halántékomra.
-Sietned kell babe,egy fél óra és mennünk kell apukádért!-mosolygott. A szívem őrűlt kalapálása egy másodperc tört része alatt fogta vissza magát. Csak zavarodottan bólintottam egyet,majd a két másik fiúra néztem. Ennyire közel most voltak hozzám először és így Harry még magasabbnak tűnt,míg Louis annál is alacsonyabbnak,mint hittem.
-De kicsi vagy...-csúszott ki véletlenül a számon,mire íjedten kaptam oda a kezem. Most tuti beéget. De nem az történt amire vártam. Helyette Harry hangosan felnevetett,majd egy pillanattal később a derekamat átkaroló Zayn is.
-Kösz Payne! Komolyan! Az előbb ígértem meg Zaynnek,hogy normális leszek és nem köcsögösködök többet veled,de te máris így indítassz...-morogta Louis.
-Hé manó...tudod,hogy ez az igazság!-húzta magához Harry,amit megdöbbenve figyeltem. Szóval tényleg melegek...szóval tényleg együtt vannak.
-Kapd be,Harry!-durcázott be Louis.
-Majd este,kicsi,majd este!-kacsintott az említett.
-Saj..sajnálom...nem akartam kimondani...-néztem Louisra dadogva.
-Már az is elég,ha gondolsz rá! De most az egyszer elnézem!-vigyorodott el,amitől kissé megnyugodtam.
-Menj és készülj el Liam! Sietnünk kell!-paskolta meg a fenekem Zayn,mire egy kissebbet ugrottam. A fejem az eddiginél is vörösebbre váltott,főleg,hogy nem egyedül voltunk. Leginkább Niall miatt nem akartam,hogy megtegye. Nem tudtam miért,de elszégyeltem magam ez miatt. Csak bólintottam,mert nem jött volna ki hang a torkomon,majd megfordultam és indultam a ház felé.
-Hé,Payne!-szólt utánam Harry,mire félve megfordultam. Kérlek,csak ne oltson be!-fohászkodtam magamban.-Ma este buli lesz nálam! Gyere el Zaynnel!-kacsintott egyet.
-O..oké!-néztem Zaynre,aki csak egy díjnyertes mosolyt villantott válaszom hallatán.
-Te is jöhetsz,szöszke!-nézett Nire is Harry. Ajjaj,előre féltem a válaszától.
-Kössz nem! És Niall a nevem! Nem szöszke!-vágta oda flegmán Ni,majd megfordult és elrobogott. Értetlenül néztem utána,de nem csak én. Mi lehet vele? Nem utálhatja ennyire Harryéket. Tuti,hogy valami más áll ennek a hátterében. A többiek felé néztem,akik csak kíváncsian és értetlenül néztek rám.
-Majd...majd beszélek vele-hadartam,majd sarkon fordultam és sietős léptekkel indultam meg a ház felé.
Ahogy beértem,egyből a fürdőt céloztam meg,útközben levetve a ruháim. Beálltam a zuhany alá,majd magamra folyattam a langyos vizet. Felhevült bőrömnek most ez is forró volt.
Most beszéltem életemben először a két sráccal,de szerintem nem annyira rossz fejek,amilyennek hittem őket. Lehet,hogy csak a hihetetlenül naiv természetemnek köszönhetően gondolom így,de akkor is ez van. Nem értem Niall miért utálja őket ennyire. Elhatároztam,hogy rákérdezek,ha visszaértünk.
Kopogás riasztott fel elmélkedésemből,mire gyorsan lemostam magamról a tusfürdőt,elzártam a zuhanyt,majd egy törölközőt a derekamra csavarva kiléptem a fülkéből.
-Szabad!-kiabáltam ki. Zayn lépett be,majd nézett végig rajtam. Szinte felfalt a tekintetével,amitől újra csak zavarba jöttem.
-Kész vagy?-vigyorgott élvezve a zavarom.
-Uhm...nem hoztam be magammal ruhát...hoznál nekem?-dadogtam le-lesütve a szemeim.
-Nekem így is megfelelsz,de félek a kórházban ez nem tetszene úgy mindenkinek,mint nekem! Cherylt kivéve,persze!-húzta el a száját a végére. Alig bírtam visszafogni magam,hogy ne nevessek fel hangosan. Nagyon édes,ha féltékeny.
Megfordult,majd pár pillanattal később ruhákkal a karján tért vissza. Megköszönve elvettem tőle,majd vártam,hogy kimenjen,de meg sem mozdult.
-Zayn...-szóltam rá türelmetlenül.
-Mi van? Előbb-utóbb úgy is látni fogom! Nem megyek ki!-fonta össze karjait mellkasa előtt.
-De! Menj ki!-toppantottam egyet a lábammal. Csak felnevetett gyerekes viselkedésemen.-Ha nem mész ki,inkább utóbb fogod látni,mint előbb!-fenyegettem meg,mire tetettett íjedséggel az arcán kihátrált.
Hátatfordítottam az ajtónak,majd gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat. Épp a sliccemet húztam fel,mikor két kar fonódott hátulról a hasamra és egy meleg test nyomódott a hátamnak.
-Tetszik az illatod...meg a hátsód is!-kuncogta,mire megmerevedtem a karjaiba.
-Te leskelődtél?-háborodtam fel.
-Nem mondtad,hogy nem szabad!-most már hangosan nevetett.
-Zayn...te..te perverz állat!-próbáltam lefejteni a kezeit magamról,de nem sikerült. Egy mozdulattal magafelé fordított és egy csókkal folytotta belém az őt szidó szavaim.
-Mennünk kell cica,vagy nem érünk oda!-vigyorgott. Csak durcásan eltoltam magamtól és megindultam kifelé. Kuncogva jött utánam.-Nem hazudtam! Tényleg jó az illatod! A seggedről meg ne is beszéljünk!-csak durcásan,hátra sem nézve felmutattam neki a középső ujjam,miközben rendíthetetlenül közeledtem a kocsija felé.
Mikor odaértem,rájöttem,hogy le van zárva,így kelletlenül álldogáltam a kocsi mellett,míg Zayn lassan és önelégült vigyorral az arcán közeledett. Mikor ő is odaért,megnyomott egy gombot a kocsikulcson,majd az autó pittyegéssel jelezte,hogy helyet foglalhatunk benne. Bepattantam,majd bekötve magam vártam míg Zayn is beül. Kajánul vigyorgott az orra alatt,miközben kihajtott a farmról.
Félúton a combomra helyezte tenyerét és simogatni kezdte. Enyhe remegés futott végig rajtam,amit reméltem,hogy nem vesz észre. Épp le akartam lökni onnan a kezét,már csak azért is,amikor hirtelen hasított belém a felismerés. Nem vihetem apához őt!
-Zayn!-kiabáltam,mire íjedten nézett rám,majd nem foglalkozva a forgalommal,leparkolt az út szélén. Pár dudálás és középsőujj követte tettét.
-Mi az Liam?-nézett rám aggódva,miközben megfogta a kezem. Elég hülyén éreztem magam,hisz egyáltalán nem nagy dolog.
-Csak...uhmm...nem vihetsz te apához...-dadogtam el.
-Miért nem?-nézett rám hitetlenkedve.
-Mert...nem..nem kedvel téged! Egyenesen utál...-motyogtam. Először értetlenül nézett,de aztán megcsillant a felismerés a szemeiben.
-Nem gond Liam! Én is utálom magam azokért a dolgokért! Megértem hidd el! Semmi baj nem lesz!-simogatta meg az arcom gyengéden. Belehajtottam a fejem érintésébe.
-De...tuti szemétkedni fog veled...mert mindent tud...-sütöttem le a szemem.
-És úgy gondolod,hogy nem érdemlem meg? Mert szerintem nagyon is!-sóhajtott.-Menjünk,oké? Nem lesz semmi baj!-mosolyodott el. Bólintottam egyet,majd követtem példáját és én is elmosolyodtam. Áthajolt az én felemre és egy rövid puszit nyomott a számra. Ezek után elhajolt és újra az útra kormányozta a kocsit.
-Ha hazavittük apukád,szeretnék kérdezni pár dolgot! Ja és mielőtt nagyon felspanolnád magad miattuk,semmi olyan ami miatt félned kellene!-nézett rám egy pillanatra.-Szóval ne kíváncsiskodj és ne is gondolj erre,oké?-tette kezét újra a combomra,amit kissé megszorított. Bólintottam egyet,de tudtam,hogy minden szó felesleges. Egy percre sem fogom elfelejteni ezeket a mondatokat,míg fel nem teszi a kérdéseit. Köszi Zayn,köszi.