Megjöttem! Remélem örültök! 😊 Jó olvasást Drágáim! 😍😍

Enyhe horkolásra és szorításra a mellkasomon ébredtem fel. Először azt sem tudtam hol vagyok,nem hogy mit csinálok,de aztán elemi erővel csapott fejbe a felismerés,hogy én most alapjába véve a szerelmem karjai közt keltem fel,amitől egyszerre voltam hihetetlenül izgatott,de hihetetlenül íjedt is.
Mocorogni kezdtem,mikor valami nyomni kezdte az egyik combom. Mocorgásomra Zayn is elkezdett ébredezni,ezáltal még erősebben szorított magához. Olyan földöntúli boldogság járt át,mint még soha!
Őszintén megmondva,nem tudom mikor aludtam utoljára együtt valakivel,azt hiszem talán nyolc éves koromban anyukámmal,rajta kívűl senki mással,így ha egy kis furcsaságot éreztem,azt ennek tudtam be.
De anyánál nem éreztem ezt a biztonságot,ezt a végre itthon vagyok érzést. Ez annál sokkal több volt. Ha valaki azt mondja nekem,hogy Zayn Malik személyében fog viszonzásra találni a szerelmem,azt körbe röhögöm,majd leülök mellé és sírni kezdek. És tessék! Itt fekszik mellettem,szorosan öleve,bár nem szerelmesen. Mégsem adnám semmiért az érzést.
Lassan szembe fordultam vele,megpillantva csodás arcát,amely teljesen kisimult és nyugodt volt. Egy nagyot szusszant,majd kinyitotta gyönyörű íriszeit.
-Jó reggelt..-motyogta puszit nyomva az orromra,mire felhúztam az említett testrészem,amivel Zaynből egy halk,álmos kuncogást váltottam ki.
-Neked is...-suttogtam. Lágy puszit nyomott az ajkaimra,de nekem már korán reggel-vagy nem korán,nem tudtam mennyi az idő-ez nem volt elég. Tarkójára téve kezem,közelebb húztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Csak hogy érezzem tényleg itt van,csak hogy érezzem,nem álom ez az egész!
Az előbbi hátsó combomat nyomó valami,most előről feszült nekem,így íjedten elválva Zayn ajkaitól a takaró alá néztem,ahol döbbenten vettem észre,hogy mi is az a valami.
-Jézusom Zayn,te meztelenül aludtál?-ugrottam ki az ágyból mélységesen felháborodva és teljesen zavarba esve. Mégis hogy gondolta ezt?
-Nyugi Liam,nehogy szívrohamot kapj itt nekem!-nevetett. Én egyáltalán nem találtam ilyen viccesnek ezt a helyzetet,így felkapva egy párnát,elkezdtem csapkodni az arcát. Ugyan úgy nevetett tovább,amitől csak méginkább felment bennem a pumpa. Nem értettem miért lettem ennyire ideges egy ilyen dolog miatt,csak úgy jött. Szerintem a teljes tapasztalatlanságom miatt.
Egy másodpercre nem figyeltem,a gondolataimba voltam temetkezve,amit Zayn ki is használt és lehúzva az ágyra,maga alá gyűrt. Ettől jobban zavarba jöttem,mint attól,hogy a félkemény erekciója a combomnak feszült az imént.
Teljes erejéből lefogta fejem fölött a kezeim és szórakozottan pillantott a szemembe.
-Mi a baj Liam?-kérdezte gyengéden. Elfordítottam a fejem,nem tudtam a szemeit nézni ennyire zavarba esve.
-Semmi..-motyogtam halkan.
-Ne hazudj,kérlek!-fogta meg az állam és gyengéden magafelé fordította a fejem.
-Csak olyan fura ez az egész...soha nem volt még barátom...mármint sosem...sosem volt kapcsolatom...és így nem tudom mit kellene csinálnom..-dadogtam. Félve néztem a szemeibe,de csak lágyan elmosolyodott,majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Csak tedd azt,amit akarsz! Viselkedj ahogy szoktál! Segítek,hogy belegyere ebbe az egészbe,oké?-simogatta az arcom,mire bólintottam. Sosem hittem,hogy az ember változhat ilyen rövid idő alatt ilyen sokat. De Zayn erre tökéletesen rácáfolt.
-És csak hogy tudd Liam,a párok szoktak együtt aludni meztelenül!-kuncogta.
-De nem egy fél óra járás után!-akadtam ki újra. Csak hangosan felnevetett hátrahajtva a fejét,majd mikor abbahagyta az ajkaimra hajolt. Minden csókjánál borzong a testem minden egyes procikája. Sosem fogom megszokni az érzést. Ez valami hihetetlen számomra.
Hálás voltam a takarónak,hogy Zayn dereka köré csavarodott,de nem gondoltam,hogy ilyen fájdalmat fog okozni az is,hogy csak egy takaró választ el tőle. Zayn olyan érzéseket vált ki belőlem,amilyeneket eddig nem tapasztaltam.
Még mindig nem hiszem el neki 100%-osan,hogy komolyan gondolja ezt az egészet és nem csak fogadás,így elég neki,ha arról tud,hogy meleg vagyok. Arról nem kell,hogy mellette menthetetlenül szerelmes is vagyok belé.
Lustán csókolt,mintha egész nap ezt akarná tenni,amit nem nagyon bántam volna,de meg kell csinálnom a ház körüli munkát ugyan úgy. Nem akarom,hogy azért kapjak fizetést,mert járok az ultragazdag főnököm fiával. Vannak ilyen emberek,de én nem tartozok közéjük. Így lassan,apró puszikkal távolodtam el tőle,amit ő sóhajokkal díjazott. Egy óvatlan pillanatban,mikor nem figyelt,fordítottam a helyzetünkön. A csípőjére ülve néztem tökéletes arcát,míg kezeit a feje két oldalán fogtam le. Hihetetlen,de a takaró még ezek után is rendületlenül takarta Zaynt csípőtől lefelé. Egyszerre sajnáltam ezt és voltam érte hálás.
Lehajoltam és egy puszit nyomtam a szájára,mielőtt felkeltem volna róla.
-Megyek megcsinálom a reggelit.-mondtam halkan,mikor már az ágy mellett álltam és onnan néztem le Zaynre.
-Liam,nem kell!-fogta meg a csuklóm.
-De,kell!-mondtam határozottan,mire meglepetten nézett rám.-Zayn,figyelj...attól..attól,hogy van...-nem tudtam megfogalmazni,hogy mi is van akkor most köztünk,hisz nyíltan nem mondta ki,hogy akkor ő most azt szeretné,hogy a barátja legyek,így lázasan kutattam a megfelelő szavak után.-van köztünk..ez a dolog...még ugyan úgy nektek dolgozom!-dadogtam végre el.
-Nem kell,amíg a szüleim nem érnek haza!-ült fel egyetlen lendülettel.
-Hogy mondhatod ezt? Nem fogok pénzt elvenni a semmiért!-háborodtam fel.
-Tulajdonképpen nem a semmiért...-mondta halkan, elnézve rólam. Mikor újra visszanézett,íjedtséget fedeztem fel a szemeiben. Először értetlenül néztem rá,de mikor tudatosult bennem,hogy mit is mondott,idegesen,de legfőképp csalódottan rántottam ki a csuklóm fogásából. Gyors léptekkel indultam az ajtó felé.
-Liam...várj,nem úgy értettem...-kiabált utánam,de nem érdekelt. Hogy mondhatott ilyet nekem? Éreztem,hogy a bennem lévő csalódás,könnyek formájában tör a felszínre,így hagyva a kibaszott reggelijét,a pajta felé indultam. Idegesen töröltem le a kiszabadult könnycseppeket kézfejemmel. Mégis mit vártam?
A fütyörésző Niall mellett is csak sebesen elsiettem és felkaptam a pajta ajtajában lévő szerszámosládát. Nem foglalkoztam Niall aggódó tekintetével,sem azzal,hogy utánam kiabál.
Csak mentem előre,bár azt sem tudtam,hogy hová. Rábíztam magam a lábaimra,eddig nem okoztak nekem csalódást.
Nem úgy,mint a fekete hajú szépség,aki egyetlen szavával repít a mennybe,hogy aztán egy súlyosabbal visszataszítson a földbe.
Egy elszakadt kerítésrészhez értem,majd a földre dobva a szerszámosládát,letérdeltem a szakadáshoz. Minden cselekedetem idegből végeztem. A könny ugyan úgy patakként folyt a szememből,amitől csak méginkább begurultam.
Hogy hihettem neki? Hisz csak egy kurvának tart,akit meg lehet fizetni a szolgálataiért!-gondoltam magamban,miközben idegesen huzogattam a kerítés szálait,hogy a cölöphöz tudjam illeszteni újra.
Mikor már a harmadik drótot is visszahúztam,árnyék vetült rám. Imádkoztam,hogy Ni legyen az,de mikor kissé oldalra fordítottam a fejem,csalódnom kellett,mert nem ő volt. Zayn volt az,már felöltözve. Szerintem az első keze ügyébe akadó ruhát húzta magára,mert egy melegítőnadrág és egy elnyűtt,néhány helyen lyukas póló volt rajta. És még ebben a szerelésben is jól nézett ki,az Istenit!
Nem figyeltem rá,a kerítésnek szenteltem minden figyelmem,lopva letörölve az árulkodó könnycseppeket a szemem alól.
-Liam...-mondta halk,könyörgő hangon. Mintha ott sem lett volna,folytattam tovább a munkámat. Megelégelte ezt,mert egy hirtelen mozdulattal kivette a kezemből a drótvágót,földhöz vágta,majd felhúzott magaelé.
-Hagyj békén!-rántottam ki a kezem az övéből.
-Liam...kérlek! Ne csináld ezt!-akarta újra megfogni a kezem,de megint nem hagytam neki.
-Én ne csináljam?? Te ne csináld ezt! Nem vagyok egy kurva,akit meg kell fizetni a szolgálataiért! Mégis mi a faszt gondoltál,mikor ezt mondtad?-kiabáltam.-Tudtam,hogy Niallnek van igaza...-motyogtam az orrom alatt.
-Azt hittem vicces lesz! Egyáltalán nem fordult meg a fejemben az,amit mondtál! Kérlek Liam értsd meg,hogy ez nekem is nehéz! Soha nem éreztem még ilyet és nem tudom mit hogyan kezeljek!-fakadt ki tehetetlenül magamellé ejtve eddig hadonászó kezeit.-És nem tudom mit mondhatott Niall,de nincs igaza!
Nem tudtam mit mondhatnék neki erre. Tudom,hogy ez új neki,de valamilyen formában nekem is,hisz soha nem volt kapcsolatom,soha nem voltam szerelmes senkibe. Nem tudom mit kell tennem,hogyan kell viselkednem egy kapcsolatban. Ez kurvára nehéz,nem csak neki.
-Liam...-fogta meg a kezem és húzott magához közelebb. Szabad kezemet a mellkasára fektettem,hogy legyen köztünk egy kis távolság,mert tudtam,ha most megölel,vagy megcsókol,elolvadok a karjaiban. Elengedte a másik kezem és átkarolta a derekam. A másik kezem is a mellkasára tettem,egy ici-pici ellenállást mutatva.-Ne haragudj,kérlek! Ezek után kétszer meggondolom mit mondok majd! Ne rontsuk már el ezt a kezdődő kapcsolatot egy ilyennel!-mondta halkan.
-Csak te ronthatod el,Zayn! Csak te!-néztem mélyen a szemeibe.
-Tudom! De ígérem,nem fogom!-súgta a számra,majd megcsókolt. Körülbelül addig tartott az ellenállásom,míg a nyelve be nem hatolt a számba és nem szorított mégjobban a testéhez. Karjaim maguktól indultak útnak és találtak pihenőhelyet a nyakára fonódva. Imádtam az érzést.
-Haragszol még?-lihegte ajkaim közé.
-Egy kicsit még igen!-vigyorodtam el,mire egy hosszú csókot nyomott a számra,majd elhajolt,hogy kényelmesen a szemembe tudjon nézni.
-Kemény fiú vagy te,Liam Payne!-mosolygott huncutul.
-Nem...csak tudnod kell hogyan bánj velem!-nevettem fel.
-Ó,azt hiszem azt tudom!-kacsintott,majd éreztem,hogy egyik keze lecsúszik a derekamról és a fenekemen állapodik meg,amibe bele is markolt,de nem túl erősen. Mégis,ettől a kis szorítástól is megugrottam,így közelebb préselődtem a kuncogó fiúhoz.
-Mi az?-suttogta. Teljesen elpirultam.
-Semmi...csak még soha nem fogta meg senki a fenekem...-mondtam én is olyan hangon,mint ő,méginkább rákra hasonlítva. Meglepődve nézett rám.
-Néha elfelejtem mennyire ártatlan vagy még,kisfiú!-mosolygott dögösen mégis lágyan.-Listát fogok vezetni az első dolgainkról! Eddig már van három!
-Mik azok?-kérdeztem tettetve a hülyét.
-Első csók,első együttalvás és első fenék fogdosás!-nevetett. Mosolyogva lehajottam a fejem. Hihetetlenül jól esett,hogy emlékszik ezekre. Kezdtem elhinni,hogy egy kicsit is fontos vagyok neki. Nem szabad feladnom a belé vetett hitemet,hisz azt mondta belém tudna szeretni. Ha magamat adom neki,akkor talán elérhetem ezt.
-Na gyere! Menjünk reggelizni,aztán dolgozhatsz,de nem akarom,hogy valami bajod essen,amiért nem eszel rendesen!-húzott a ház fele,miközben összekulcsolta az ujjaink. Meglepődve néztem kezeinket. Olyan jóleső érzés szaladt végig a gerincemen,hogy az egész testem beleborzongott. Mintha egymásnak teremtették volna a kezeinket.
-Első kézfogás...-suttogta Zayn egy pillanatra rám nézve,aztán újra az utat figyelte,miközben mosolyogott az orra alatt. Én sem tettem mást,csak boldogan elmosolyodtam. A bologság méginkább kiteljesedett,mikor Niall előtt elsétálva sem engedte el a kezem,miközben odabiccentett neki. Ni nem reagált erre,kigúvadt szemekkel nézte az összekulcsolt kezeinket,majd hirtelen a szemembe nézett. Én amolyan 'mindent elmesélek majd' nézéssel tekintettem rá,de szerintem nem vette a lapot.
Ahogy beléptünk a konyhába,Zayn lenyomott a székre. Tiltakozni akartam,de belém folytotta egy csókkal a szavaim. Még mindig nagyon fura,hogy ott csókol meg,ahol és akkor,amikor akar.
-Maradj,kérlek! Ez az utolsó reggeli,amit én csinálok!-nézett könyörögve a szemeimbe. Bólintottan egyet,majd visszaültem. Mosolyogva figyeltem,ahogy tesz-vesz a konyhában,miközben halkan dúdolgat. Tudtam,hogy jó hangja van,hisz hallottam a múltkor titokban,de még így sem hittem el. Azt akartam,hogy vonuljunk el egy csendes helyre és egész nap énekeljen nekem.
Annyira belemerültem Zayn tanulmányozásába,hogy már csak akkor eszméltem fel,mikor arcomra simította kezét és lerakta elém az ennivalót.
-Köszönöm...-motyogtam a szemeibe nézve.
-Semmiség babe!-mosolygott. A beceneven elpirulva hajtottam le a fejem. Ez már teljesen hihetetlen.
-Még egy első!-nevetett.
-Erre mindig emlékeztetni fogsz?-néztem rá,mikor helyet foglalt velem szemben.
-Amíg én vagyok az első bizonyos dolgokban,addig igen!-vigyorgott. Nem mondtam semmit,csak megcsóváltam a fejem és enni kezdtem.
-Beviszlek ma a kórházba! Hallottam,hogy apukád hazaköltözhet!-mondta egyszer csak. Majdnem félrenyeltem a kaját,annyira meglepődtem.
Hatalmas bűntudat kerített hatalmába,ugyan is a mai nap folyamán egyszer sem gondoltam apára. Milyen gyerek vagyok én?-Hé,mi a baj?-fogtam meg gyengéden a kezem.
-Semmi...-hazudtam,pedig tudtam,hogy neki nem tudok. Ő is tudta ezt,de most rám hagyta a dolgot,mert nem mondott semmit.
-Zayn,lehetne,hogy apa előtt ne csinálj és ne is mondj semmi olyat? Nem tudja,hogy meleg vagyok...-hajtottam le a fejem a végére.
-Persze,emiatt ne aggódj!-szorította meg a kezem. Elmosolyodtam és mélyen a szemébe néztem. Csak áthajolt az asztalon és megcsókolt. A veszekedés kivételével,minden reggelemet így akarom mostantól kezdve leélni. Mellette. Vele.