Heyho!!! ☺ jó olvasást! 😍😍

-Niall...nem tudom mit tegyek...-suttogtam neki újra. Vett egy mély levegőt,amivel szerintem nyugtatni akarta magát,mert eléggé felidegesíthettem.
-Szereted?-kérdezte határozottan.
-Tudod,hogy igen...-mondtam lehajtva a fejem.
-Akkor egyszerű a dolog!-állt fel,majd mire észbe kaptam,már a kocsija motorját hallottam. Itt hagyott? Képes volt itt hagyni egy ilyen helyzetbe? Milyen barát ő?
Utolsó kérdésemet a kigondolás pillanatában meg is bántam,mert ő a világon a legjobb barát. Még el is szégyeltem magam,hogy egyáltalán eszembe jutott ez a dolog.
Akkor most arra akart utalni,hogy döntsek az mellett,hogy együtt legyünk? Nagyon úgy áll. De vajon helyesen cselekszem,ha így döntök? És mi lesz,ha nem szeret belém? Ha együtt leszünk pár hétig és rájön,hogy csak egy hülyeség,egy fellángolás volt ez az egész? Mi lesz velem ezek után?
De már megint túlgondoltam mindent. Aztán nagy levegőt vettem és döntöttem. Szilárd elhatározással indultam újra a ház felé. A nappaliban a kanapén ülve találtam meg Zaynt. Mikor meglátott,felcsillant a szeme és abban a pillanatban fel is állt.
-Döntöttél?-kérdezte izgatottan.
-Még nem!-hazudtam.-Most elmegyek Cheryl-lel,aztán közlöm,hogy mire jutottam!-közöltem vele a tényeket. Láttam a szemében a csalódottságot,pusztán a lány nevének említésekor. Csak halványan bólintott,majd elindult az emelet felé. Ahogy láttam leeresztett vállait,lehajtott fejét és megtört járását,az fogalmazódott meg bennem,hogy ő már tudja,hogy hogyan döntöttem. Hogy ő már tudja,hogy nem mellette döntöttem. Úgy gondoltam meghagyom ebben a hitben. Hagy szenvedjen egy kicsit. És még amúgy sem vagyok 100%-ig biztos magamban.
Nagyot sóhajtottam,majd elővéve a cetlit,amit Cheryl adott,próbáltam rájönni merre is lakik. Az órára nézve jöttem rá,hogy sietnem kell.
Zsebre vágtam a cetlit,majd el is indultam. Próbáltam Zaynt ma estére a tudatom legmélyére süllyeszteni. Többé-kevésbé sikerült is. Na jó,nem. Végig ő járt a fejemben,míg Cheryl elé siettem. Nem tudtam elfelejteni,ahogy összetört előttem. Nem lehet ennyire jó színész,ha tényleg csak fogadás az egész. Nem,az nem lehet. Ennyire még ő sem jó.
A nagy gondolkodásban egy utcával hamarabb fordultam le,így vissza kellett rohannom.
A lány már a kapuban várt rám. Mikor meglátott hatalmas mosoly terült el az arcán.
-Sajnálom,hogy késtem,de kicsit eltévedtem!-lihegtem. Nem mondott semmit,csak felnevetett. Elég irritáló nevetése volt,bántotta a fülem,de próbáltam figyelmen kívűl hagyni.-Mehetünk?-erőltettem magamra egy mosolyt. Már semmi kedvem nem volt ehhez,sőt kissé tartottam is tőle,hogy mi lesz a reakciója,ha közlöm vele a tényeket. Remélem nem akad ki. Nem is képzelem ezt róla,mert tényleg nagyon aranyos lány.
Mosolyogva lesétált a lépcsőn,majd belém karolva elindultunk.
-Gondolkoztam!-szólalt meg. Kíváncsian néztem rá.-Nem szeretnék már moziba menni,mert ott nem tudunk beszélgetni!-mosolygott.-Inkább üljünk be valahová enni vagy valami!-nézett fel rám.
-Nekem megfelel!-mosolyogtam le rá,mire elpirult.
Volt is a közelben egy gyorskajálda,amit ő ajánlott. Először nen akartam,hisz milyen dolog olyan helyre vinni egy lányt? De aztán úgy voltam vele,hogy ő ajánlotta és ha neki megfelel,akkor nekem is. Sőt valahol még az is bennem volt,hogy így legalább olcsóbban megúszom ezt az egészet,de el is szégyeltem magam miatta.
Hamar odaértünk,megrendeltük a kaját,majd egy kint lévő asztalhoz ültünk. Amíg vártunk a kajára próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
-Mesélj magadról valamit!-ajánlottam. És akkor elkezdte. A kajánkat is rég kihozták már,de ő még akkor is beszélt. Ilyen részletes önéletrajzot sosem hallottam még. Csak bólogatni és mosolyogni tudtam. Megszólalni? Lehetetlenség lett volna.
A gyrostálamban lévő sültkrumpli,ami eredetileg meleg volt-teljesen kihűlt,mire befejezte a beszédet,és mivel nem akartam bunkónak tűnni,nem kezdtem el enni,míg beszélt.
-Kalandos az életed!-ennyit tudtam hozzáfűzni,mire szélesen elmosolyodott. Gyorsan jó étvágyat kívántam,nehogy megint elkezdjen beszélni,és enni kezdtem. Ha azt hittem,hogy legalább evés közben abbahagyja,hát nagyot tévedtem. Csak mondta és mondta. Lyukat beszélt a hasamba. Mindig abban a hitben éltem,hogy a fiúk azok,akik egy randin-bár a miénk nem randi volt,részemről legalábbis-órákig beszélnek magukról,de Cheryl ezt megcáfolta. Hihetetlen,hogy mennyit bír beszélni. Nem is lenne vele baj,mert kellemes a hangja,de annyira tartalmatlan dolgokról beszél,hogy nem sok hiányzik ahhoz,hogy elaludjak rajta. Az pedig nem lenne egy kedves dolog. Így akármennyire is voltam már leszívva,magamra erőltettem a mosolygást. Előre sajnálom azt a fiút,aki rátalál erre a fecsegős gyönygszemre. Mert más baj nincs vele.
Kajálás után még elmentünk sétálni egyet a közeli parkba.
Nem jött a számra a szó,hogy bevalljam neki amiért alapból eljöttem vele.
Amikor a házuk felé vettük az irányt,újra fecsegni kezdett,de nen igazán tudtam rá figyelni,mert az járt a fejemben,hogy mi lehet Zaynnel. Minden erőmmel próbáltam őt kizárni a tudatomból,de sehogy sem sikerült. Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy nem vettem észre,hogy meg is érkeztünk és Cheryl várakozóan néz rám.
-Bo..bocsánat..mondtál valamit? Teljesen elkalandoztak a gondolataim...-jöttem zavarba. Szép Liam! Első 'randid' egy lánnyal és te nem is rá figyelsz! Neked a véredben van a melegség!-szidtam magam gondolatban.
-Azt mondtam,hogy meddig kell arra várnom,hogy megcsókolj!-mosolygott huncutan. Azta...nem szarozik. Már hajolt a számhoz,mikor gyengéden megfogtam a vállait és eltoltam magamtól.
-Valamit tudnod kell Cheryl...-motyogtam halkan.
-Barátnőd van?-vágott a szavamba döbbenten.
-Mi? Dehogy! Ha lenne,sosem tennék olyat,hogy mellette elmegyek egy másik lánnyal...
-Ez megnyugtató..de akkor mi van?-vágott újra a szavaimba. Nem bírja ki,hogy ne beszéljen?
-Az a helyzet...hogy...én..öhmm..-dadogtam.
-Bökd már ki!-emelte feljebb a hangját.
-Meleg vagyok!-mondtam ki végül határozottan. Elkerekedett a szeme és döbbenten nézett rám.
-Mi van? De akkor mégis miért?-emelte még feljebb a hangját. Már rendesen kiabált.
-Mert egy nagyon aranyos lány vagy és tisztellek,amiért képes voltál elhívni. Te engem! És mivel nem akartalak megbántani,ezért úgy gondoltam elfogadom a meghívást és majd itt elmondom neked! Úgy gondolom megérdemled,hogy tudd!-hadartam el. Pár percig csendben álltunk,mikor elmosolyodott.
-Köszönöm Liam!-ölelt meg. Nem értettem ezt a reakciót,de visszaöleltem.
-Mégis mit?-jött ki belőlem,pedig nem akartam feltenni ezt a kérdést.
-Azt,hogy ennyire rendes vagy! Nagyon sajnálom,hogy minidg az ilyen cuki és jószívű fiúk melegek!-csóválta fejét mosolyogva.-De a lényeg,hogy rendes volt tőled,hogy ezt tetted!-mosolygott. Sokkal jobban reagált,mint hittem,hogy fog. Én is elmosolyodtam.-De most siess haza,mert Zayn nagyon kilehet!-kuncogott.
-Hogy érted ezt?-vontam össze szemeim értetlenül.
-Nem vetted észre? Majd megölt a szemeivel engem,olyan féltékeny vol!-nevetett. Megint fájt egy kicsit a hallásomnak,de most nem érdekelt annyira. Én is elnevettem magam.
-Cheryl..megkérhetlek,hogy erről ne beszélj senkinek?-komolyodtam el.
-Persze Liam! Tartom a szám!-kacsintott. Egy öleléssel elbúcsúztunk,majd elindultam a farmra. Úgy érzem egy újabb baráttal gazdagodtam.
Szinte futottam a farmig annyira látni akartam már Zaynt. Szerencsém volt,hogy nem lakott messze tőlük Cheryl,így hamar odaértem.
De bár ne tettem volna. Ahogy beléptem a házba megcsapott az alkohol szag. Értetlen arckifejezéssel indultam meg a nappali felé,ahol megtaláltam Zaynt. A kanapén feküdt,bárgyún vigyorgott és egy alkoholos üveg volt a kezében. Ha jól láttam whiskey,aminek már a háromnegyede hiányzott. Remek!
Mikor Zayn észrevett nagy nehezen felállt,majd kitárt karokkal és botladozva közeledni kezdett felém.
-Na..hát..megérkezett a...meleg fiú..aki lánnyal kúr...-mosta össze a szavakat. Szíven ütött amit mondott,de próbáltam betudni az alkoholnak. Elkaptam a karját,kivettem a kezéből a piás üveget,majd a szobámhoz tartozó fürdőbe rángattam. Botladozva jött utánam,miközben kérdésekkel bombázott. Nem válaszoltam semmire,csak beraktam a zuhanyzóba és megnyitottam rá a vizet. Először szerintem le sem esett neki,hogy mi van,de mikor felfogta,fejvesztve menekülni akart. Nem engedtem neki,testemmel álltam útját,így már én is csupa víz voltam.
-Mi a faszt csinálsz Liam??-kiabált. Sokkal tisztább volt a hangja,már nem most össze a szavakat.
-Miért ittál?-hagytam figyelmen kivűl kérdését.
-Mert egy fasz vagy!-ordította az arcomba,amitől nagyon meglepődtem.-Nem elég,hogy én is buzi lettem miattad,te még azok után is elmész egy kurvával,mikor ezt bevallom neked!-könnyek szöktek a szemembe szavai miatt,de hálát adtam az égnek,hogy a zuhany miatt nem látszik.
-Zayn...melletted döntöttem...-motyogtam. Azt hittem meg sem hallja,hogy elnyomja a vízcsobogás hangja,annyira halk volt,de nem. Zayn hallotta és azt hiszem le is fagyott egy pillanatra. Aztán csak azt éreztem,hogy a hátam a zuhany falának csapódik és fájdalmamban felnyögni sincs időm,mert Zayn eszeveszetten tapad az ajkaimra. Ott álltunk,szenvedélyesen csókolózva,teljesen vizesen,de akkor voltam a legboldogabb. Még az sem érdekelt,hogy Zayn nem csak a víztől van elázva.
-Akkor miért mentél el a csajjal?-zihálta mikor elvált az ajkaimtól. Csak néztem az arcát,ami olyan gyönyörű volt. A szemei csillogtak,amit tudtam,hogy az alkohol tesz,de inkább bebeszéltem magamnak,hogy miattam van. Az ajkai duzzadtak voltak az előbbi csóktól és ott fénylett még rajta a nyálunk,amit egy hihetetlenül szexi mozdulattal nyalt le.-Csak hogy egy csepp se menjen kárba!-kacsintott,amitől teljesen zavarba jöttem.-Szóval?-nézett rám érdeklődve,kissé ködös tekintettel.
-Csak...csak elmondtam neki,hogy meleg vagyok...hogy ne csalódjon!-mondtam. A kezdeti önbizalmam,mikor megragadtam a karját és azt hittem,hogy én vagyok a főnök,teljesen lecsökkent. Hihetetlen,hogy Zayn még félrészegen is ura a helyzetnek.
Az arcomat fürkészte már egy jó ideje,én pedig a zavarba esés mellett,azon tanakodtam,hogy mit néz ennyire. Már épp meg akartam kérdezni mikor nyitotta a száját.
-Nem tudom elhinni,hogy ennyire jószívű és kedves vagy! Én pedig úgy bántam veled,mint a kutyával,pedig neked van a leghatalmasabb szíved a világon!-mondta gyorsan és hangosan. Tudom,hogy Zayn olyan ember,hogy 'ami a szívemen,az a számon' de ez ha részeg,csak fokozódik. A szívem ki akart ugrani,vagy le akart állni,már nem tudom,de azt igen,hogy jó érzés volt. Nem jöttek a szavak a számra így cselekedtem és megcsókoltam. Még mindig a falhoz voltam szorítva és még mindig folyt a víz,így magam mellett kezdtem el matatni,hogy megtaláljam a csapot. Mikor megvolt,egy egyszerű mozdulattal elzártam,mire Zayn döbbenten hajolt el tőlem.
-Drága a víz...-magyaráztam,mire elmosolyodott és újra a számra hajolt. Teljes testével nekem feszült,minden porcikáját éreztem a testemen,amitől teljesen izgalomba jöttem. Olyan zavarban voltam,mint eddigi életemben soha.
Zayn kezei nem tétlenkedtek,a teljesen átázott pólóm alá csúsztatta tenyereit és a hasamat simogatta. Én a hátára fektettem a kezeim és néha-néha a hajába túrva,simogattam.
Egy hirtelen mozdulattal kapta le rólam a felsőt és ugyanekkor az egyik lábát az enyéim közé nyomta. Hangosan felnyögtem,ahogy combja a félkemény erekciómhoz ért.
Elhajolt,huncut fénnyel a szemeiben elmosolyodott,majd a nyakamra tapadt. Nem tudtam semmit tenni,csak tépni a haját és remegni a jólirányzott mozdulatai alatt.
A fejemben megszólalt a vészcsengő,miszerint túl gyors amit teszünk,de nem tudtam leállni. Annyira jó érzés volt.
-Zhaayn...-nyögtem a nevét. Ő is felmordult,majd egy ponton a nyakamon,mohón szívni kezdte a bőrt,amibe az egész testem beleremegett. Hihetetlenül fájt,de egyben hihetetlenül izgató is volt.
Mikor kész lett,elhajolt és megcsodálta a művét. Végigsimított rajta a mutatóujjával,mire kicsit felszisszentem.
A következő pillanatban a nadrágomhoz nyúlt és már tolta is le. Bepánikoltam és a kezéhez kaptam. A hirtelen mozdulattal végigsimítottam az ágyékán,mire eszelős nyögés tört fel a torkából,én pedig teljesen elámultam,hogy mennyire kemény ő is.
Értetlenül nézett rám,hogy miért fogtam le.
-Zayn...ez túl gyors nekem...-motyogtam.
-Oké...oké..ahogy mondtam,minden a te feltételeid szerint...de ez akkor is kibaszottul jó!-nyögte a végét. Annyira lehetetlen volt a helyzet,hogy hangosan felnevettem. Nem tudom,hogy voltam erre képes és ő sem tudta,mert összevont szemöldökkel,értetlenül nézett rá. Csak boldogan mosolyogva megcsóváltam a fejem és egy puszit nyomva az arcára,kiszabadultam szoros fogásából.
-Liam...-szólt utánam,mikor már a zuhanyzóból is kiléptem,mire kíváncsian fordultam felé.-Nem hagyhatsz így itt!-mondta felháborodva,az ágyékára mutatva mindkét kezével. Arra a pontra vezettem a tekintetem és mikor megláttam a hatalmas dudort a nadrágján,a fülem tövéig elvörösödtem.
-Nagy fiú vagy már Zayn! Megoldod!-kacsintottam és próbáltam lazának tűnni,hogy leplezzem zavarom,majd kiiszkoltam a fürdőből.
Ahogy beléptem a szobába,mély levegőket véve próbáltam magam nyugtatni. Nehezen,de sikerült,így a szekrényhez lépve kikaptam belőle egy száraz boxert,majd a vizes ruháimat a sarokba dobva felvettem a boxert és bebújtam az ágyba.
Hihetetlenül boldog voltam. Annyira boldog,hogy úgy éreztem meg sem érdemlem.
Fáradt voltam és álmos,de meg akartam várni Zaynt,hogy láthassam az arcát. Végül mégsem sikerült.
Félálomban voltam már,mikor megéreztem,hogy besüpped mellettem az ágy,majd egy forró és meztelen test tapadt az én testemhez.
-Csakhogy tudd Liam,ezt még egyszer nagyon meg fogod keserűlni!-súgta a fülembe mély hangján. Nem mondtam semmit,csak elmosolyodtam,majd méginkább az ölelésébe bújtam.
Egy puszit nyomott a tarkómra,majd erősen magához húzott.
Olyan érzés volt,mintha én lennék részeg és nem ő.
Mégis mindemellett a legjobb érzés volt. A világ legboldogabb embereként aludtam el Zayn karjaiban.