Meglepetééés!😍😍😍 kárpótlásúl,amiért ilyen sokáig nem jelentkeztem! 😁😉😔 biztos vagyok benne,hogy tetszeni fog nektek 😁😉 jó olvasást!!!! 😍😍😍😘😘

Ahogy beléptem a házba,rögtön a konyhában találtam magam,ahol az állam leesett. Az asztal meg volt terítve két személyre,középen néhány gyertya,amelyek még nem égtek és gyönyörű virágok egy vázában. Gondolatom sem volt,hogy ez most mi is lehet,de mikor Zayn idegesen pakolászni kezdte a tányérokat a szekrényekbe,rájöttem,hogy ezt nekem csinálta.
-Zayn...-motyogtam halkan,mire rám kapta vérvörös,dühtől izzó szemeit.
-Menj innen Liam! Menj innen,vagy bántani foglak!-sziszegte. Egy percre megíjedtem és komolyan megfordult a fejemben,hogy fejvesztve elrohanok innen,de összeszedtem magam. Nem hagyom itt így.
-Nem megyek sehová!-mondtam határozottan. Felkapott egy poharat és a falhoz vágta teljes erejéből. Összerezzentem.
-Dehogynem! Menj és készülődj a kibaszott randidra!-kiabálta.-Ezzel a szarsággal vesződtem két óra hosszán keresztül,de minek? Feleslegesen!-túrt a hajába idegesen,amitől pár hajszál az ujjai közt maradt.
-Nem tudtam Zayn...ha tudtam volna nem mondok igent!-mondtam én is hangosabban. Meg akartam ezt beszélni. Nem akartam elrontani ezt a csodálatos napot ezzel a veszekedéssel. Nem akarom,hogy visszafelé lépkedjünk.
-Mondtam annak a csajnak,hogy nem érsz rá,de te akkor is igent mondtál!-nézett rám vádlóan.
-Tudom...tudom...de nem is sejtettem,hogy tervezel még valamit...-adtam neki igazat és részben védtem magam is.
-Leszarom! Menj innen! Most!-emelte fel a hangját újra.
-Nem!-mondtam újra. Hirtelen indult meg felém,amitől hátrálni kezdtem,de a pult szélétől nem tudtam messzire jutni. Komolyan megíjedtem,hogy most meg fog ütni. Végül megállt előttem olyan szorosan,hogy egy papírlap sem fért volna el közöttünk.
-Jobban teszed,ha rám hallgatsz Liam és minnél messzebbre elhúzol innen!-sziszegte az arcomba. A lehelletét éreztem az ajkaimon.
-Ne fenyegess!-suttogtam. Mélyen és hosszan beszívta a levegőt,majd az ajkaimra nézett,amelyeket beharaptam idegességemben.
Hirtelen tapadt a számra,fel sem tudtam fogni,hogy mi is történik velem,de mikor sikerül,meg kellett kapaszkodnom a pult szélébe,mert olyan elemi erővel rohamoztak meg az érzések,hogy az összes erő elszállt belőlem. Egy percig a szenvedélytől túlfűtőtt csókot sem viszonoztam,mert meg kellett emésztenem a tudatot,hogy Zayn Malik,akibe már idekerülésem óta szerelmes vagyok,épp kíméletlenül tépi az ajkaim. Életem első csókját nem ilyen dúrvának képzeltem,de most még ez sem érdekelt. Próbáltam leutánozni az ő mozdulatait és mikor megéreztem nyelvét végigfutni az alsó ajkamon,készséggel nyitottam szét őket,hisz a filmekből látva,gondoltam el akarta mélyíteni. Nem is tévedtem. Eszelősen felnyögött,ahogy a nyelve a számba hatolt,de én is. Hihetetlen volt az érzés. Olyan szorosan nyomott a pulthoz,hogy félő volt,beleépít engem is.
A kezeim tehetetlenül lógtak az oldalam mellett. Végül Zayn fogta meg és a nyaka köré fonva őket,majd megragadta a derekam,hogy lehetetlenül közel húzzon magához. Belesimultam az ölelésbe,nem tudtam mit tenni annyira élveztem ezt az egészet.
A levegő vészesen fogyott a tüdőmből,de nem akartam megszakítani a csókot,mert féltem,hogy soha többé nem érezhetem újra. Inkább még szenvedélyesebben,még odaadóbban kezdtem csókolni.
Zayn törte meg a csókot,de nem hajolt el tőlem,csak a homlokát döntötte az enyémnek. Egy pillanatig ki sem nyitottam a szemem,de mikor megtettem,Zayn gyönyörű arcával találtam szemben magam. A szemei még mindig csukva voltak,nem nyitotta ki őket. Élesen és szaporán vette a levegőt,ahogy én is.
Most tudatosult bennem igazán,hogy mi is történt,így két érzelem uralkodott bennem. A mérhetetlen félelem és zavarodottság. Semmit nem értettem. Zayn kinyitotta a szemeit,majd elhajolva mélyen az enyémekbe nézett.
-Kibaszottul elveszed az eszem...-súgta,de még így is hallottam,hogy sokkal mélyebb és rekedt a hangja,mint általában. Össze voltam zavarodva,valamint a csók hatása alatt állva,gondolkodni sem tudtam tisztán.
-Mi..miért...tetted?-dadogtam. Egy lépést hátrált,mintha megütöttem volna,én pedig követtem,mintha hozzá lennék kötve.
-Nem..nem tudom...-motyogta. A félelem még hatalmasabbra nőtte ki magát a szívemben.
-Én...nem...nem tudtam,hogy meleg vagy... Soha semmilyen jelét nem adtad...-hajtottam le a fejem,majd visszahátráltam a pulthoz. Egy nagy sóhajt hallottam,mire felkaptam a fejem.
-Mert nem is vagyok az...-mondta határozottan,de az előbbi miatt valahogy nem sikerült elhinnem neki.
-De..akkor mégis miért?-néztem rá vádlón. Most inkább dühöt és csalódást éreztem,mintsem félelmet.
-Csak nálad érzem ezt,Liam!-sóhajtotta,majd leült az egyik székre.-Az elejétől fogva megbabonáztál. Azért bántam úgy veled,ahogy. Persze ez csak kezdetben volt. Aztán már tudod miért! Nem tudom mi ez Liam! Tényleg nem! Soha az életben nem hittem,hogy egyszer megtörténhet velem ilyen! Pánikoltam,nem is hiszed mennyire be voltam szarva ettől az egésztől! Könyörögtem a szüleimnek,hogy rúgjanak ki téged,de nem tették meg! Azt mondták jól dolgozol és kedves vagy! Ezek után mindent elkövettem,hogy menj,hogy rohanj el innen! De te kibaszottul nem tetted! Azt hittem,ha köcsög leszek veled,akkor elmúlik ez az egész,de helyette csak napról-napra erősebb lett! Tényleg nem tudom mit tehetnék,Liam!-fakadt ki végül. Kellett pár perc,hogy megemésszem és egyáltalán felfogjam az elhangzottakat.
-Ez nem valami vicc,ugye Zayn? Nem csak brutálisan meg akarsz alázni...-remegett a hangom,miközben könnyes szemekkel néztem rá. Hirtelen kapta fel a fejét és nézett a szemembe.
-Ez halálosan komoly,Liam!-olyan határozottan csengett a hangja,hogy semmi kétségem nem maradt afelől,hogy az elhangzottak igazak lennének e.
-Akkor én is színt vallok...-motyogtam halkan.-Nos...én...öhm..én tényleg meleg vagyok...-suttogtam vérvörös arccal. Először döbbenten nézett,aztán csak szélesen elmosolyodott. Végül zavar ült ki az arcára.
-De akkor miért mondtál igent annak a lánynak?-hallottam a hangjában is azt az értetlenséget,ami az arcára volt írva.
-Mert el akartam neki ezt mondani. Csak hogy ne csalódjon nagyot...aranyos és kedves lány,és ha már el mert hívni,akkor úgy fer,ha én meg őszinte leszek hozzá! Nem akarom megbántani...-mondtam halkan. Egy pillanatig csak fürkészte az arcom,majd felállt és lassan közeledni kezdett felém újra.
-Te és a nagy szíved...-csóválta a fejét kedvesen. Csak szégyenlősen elmosolyodtam.-Öhm...Liam...te most csókolóztál először?-kérdezte. Kitágultak a szemeim,az állam a földet súrolta és a szívem,mint olyan sokszor már,most is ki akart ugrani.
-A..annyira szar volt?-dadogtam. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám,majd hangos nevetésbe tört ki. Nem tudtam mi ilyen vicces,így vártam,hogy abbahagyja és felvilágítson. Ha rajtam nevet,tuti kinyírom.
-Ne..nehem...-vett mély levegőket,hogy lenyugtassa magát.-Hogy gondolhatod ezt? Annyiból gondoltam csak,mert eléggé félve viszonoztad és mert éreztem,hogy nem nagyon tudod mit kell csinálni! De aztán rendesen belejöttél!-mosolygott huncutul.-Amúgy nekem sincs viszonyítási alapom,mert te vagy az első fiú,akivel ezt csináltam!-mondta egyszerűen.-De csakhogy tudd,soha életemben nem élveztem még ennyire a csókolózást!-fogta meg a derekam. Azt hiszem az eddigi zavarba eséseim piskóták voltak ahhoz képest,amit abban a pillanatban éreztem. Egyszerre akartam a mennybe repülni és a föld alá is süllyedni szavaitól.-Imádom,hogy ilyen könnyű téged zavarba hozni!-kuncogta. Én nem osztoztam az örömében.
-Zaayn...ezzel nem segítessz!-nyafogtam,mint egy kislány,de ő csak még hangosabban nevetett.
-Ó,Liam! Nem is akarok segíteni ezen a helyzeten!-nevetett. Bosszúsan néztem rá és próbáltam eltolni magamról a kezét,de mikor megérezte gyenge próbálkozásom,csak szorosabb lett a fogása.
-Szemét vagy...-durcáztam.
-Te pedig cuki!-nyomott egy puszit az orromra. Sosem voltam még ennyire boldog. Olyan jó érzés volt végre megtudni úgy igazából,hogy milyen ez a Zayn,hogy milyen a karjaiban lenni,hogy milyen ízű a csókja. Fantasztikus. Minden dolog vele kapcsolatban egyszerűen fantasztikus.
Egy hatalmas sóhaj rántott ki romantikus gondolataimból,ami tőle származott.
-Azt hiszem,beszélnünk kellene...-fürkészte az arcom. A nagy önbizalmam rögvest el is párolgott.
-Sze..szerintem is..-makogtam. Mélyen a szemeimbe nézett,majd lassan elengedett és a nappali felé indult. Mély levegőt véve követtem őt. Vajon most bevág egy olyat,hogy ő ezt mégsem akarja? Vagy ami mégrosszabb,hogy csak egy szivatás az egész,de megsajnált,így lefújja?
Mindenféle pánikot keltő gondolat jutott az eszembe,de próbáltam kizárni őket. Gyerünk Liam! Ne nézd mindennek a rossz oldalát! Néha történnek jó dolgok is!-bíztattam magam gondolatban.
Beszívtam,majd kifújtam egy adag levegőt és leültem a kanapéra,míg ő az ablakon bámult kifelé.
Nem akartam,hogy olyan gondolataim szülessenek,hogy mennyire gyönyörű ő,vagy hogy mennyire királyi a tartása,látszik benne a felsőbbrendűség. De nem tehettem róla,a szerelmem iránta mégis ilyen gondolatokat szült a fejembe.
Láttam,hogy megemelkednek,majd lesüllyednek a vállai,mielőtt megfordult volna. Vajon mennyire töri össze a szívem a következő perc?
-Liam...én tényleg nem értem,hogy mi történik velem,de ki akarom deríteni! Nem fogok neked hazudni! Tudom,hogy nem vagyok szerelmes beléd,de abban már nem vagyok biztos,hogy ne lehetnék e! Nem ígérhetek semmit,de ha belekezdünk ebbe az egészbe,minden a te feltételeid szerint fog alakulni!-mondta végig mélyen a szemembe nézve. Nem tudtam mit válaszolni. Szólásra nyitottam a szám,de csak tátogni tudtam,mint egy partra vetett hal. Ha belemegyek két dolog történhet. Vagy összetöri a szívem,vagy belémszeret. Van veszítenivalóm? Igen,van! De mi? Ha nem megyek bele is elveszítem őt,ha belemegyek,akkor is talán elveszítem őt. Nagyon idegörlő dolog választására kényszerített most.
-Kaphatnék egy kis gondolkodási időt?-hajtottam le végül a fejem,mikor megtaláltam a hangom.
-Persze! De mennyire gondoltál?-mondta halkan.
-Este elmondom,hogy döntöttem!-motyogtam még mindig lehajtott fejjel.
-Rendben!-sokkal közelebbről hallottam ezt az egy szót,majd megéreztem,hogy besüpped mellettem a kanapé. Nem néztem fel rá,inkább csak szorosan összezártam a szemem.-Csak hogy tudd Liam,nem veszítessz el a barátaid sorából,ha úgy döntessz,hogy nem!-miközben ezt mondta,megfogta az állam és kényszerítette,hogy ránézzek. Nem mondtam semmit,csak bólintottam egyet. Az ajkaimra nézett. Tudtam mit akar és már épp szólni akartam,hogy ne tegye,mikor mégis megtette. Most nem erőszakosan,hanem végtelenül lágyan csókolt meg. Mintha egy törékeny porcelán baba lennék. Elolvadtam a csóktól,ahogy tőle is. Ha ilyen dolgokat tesz,nem hagy más választást,csak hogy mellette döntsek. Lehet épp ez a célja?
Olyan gyengéden mozgatta az ajkait,annyira vigyázott rám,hogy el sem hittem,tényleg ugyan az a Zayn Malik e,aki a konyhában úgy nekem esett. Az ajkai puhák,valahogy mégis kemények voltak. Igaz,hogy semmi viszonyítási alapom nincs,de biztos vagyok benne,hogy Zayn csókol a világon a legjobban.
-Most mennem kell...-szuszogta az ajkaimra,majd egy rövid puszival a holokomon,ott hagyott. Én csak ültem ott lefagyva. Beszélnem kell valakivel erről. Rögtön Niall jutott az eszembe és miközben felpattantam azért imádkoztam,hogy még legyen itt. Szinte futottam a pajtáig. Mikor meghallottam,hogy valaki fütyörészik,megnyugodtam.
Belépve az ajtón épp elkaptam Nit,ahogy pakolja a cuccait.
-Niall! Beszélnünk kell!-mondtam. Egy kisebb sikítás hagyta el az ajkait,miközben kicsit ugorva felém fordult.
-Bazd meg Liam! Nem illik senki háta mögé ossoni és a szívbajt hozni rá!-mondta,miközben a szívére rakta a kezét. Még fel is röhögtem volna az arcát látva, és ebben a szituációban,de most nem tudtam.-Mi a baj? Ennyire komoly? Nem jól sült el a kis randitok?-aggódott,bár az utolsó mondatánál huncut fény villant a szemeiben. Leült,ezzel mutatva,hogy figyel rám és várja a mondandómat.
Én is helyet foglaltam,majd az elejétől kezdve mindent elmondtam neki. Miközben meséltem,mindenféle érzelem átsuhant az arcán. Végül a döbbenet maradt csak.
-Szóval választás elé állított...-állapította meg pár perc néma csend elteltével.
-Igen...és én nem tudom mit tegyek...-ingattam a fejem.-Szükségem van a tanácsodra Niall!-fogtam könyörgőre a dolgot.
-Hát Liam...-vett egy nagy levegőt,miközben tanácstalanul ingatta a fejét.-Ha csak Zaynt nézzük,azt mondanám,hogy menj bele,de mivel van neki két nagyon jó barája...Harry és Louis...-grimaszolt. Tudtam,hogy egyáltalán nem kedveli őket. Ezzel nincs is egyedül.-Így nem tudom. Mi van,ha az egész egy fogadás,amit együtt találtak ki? Itt csak a szívedre hallgathatsz Payno,nem rám!
-De a szívem is össze van zavarodva...-motyogtam.
-Olyan csókok után nem csodálom!-nevetett fel hangosan,míg én a fülem tövéig elpirultam.-Figyelj Liam! Akármi a döntésed én itt leszek! Ha nekem van igazam és tényleg csak átbasz,melletted leszek és megpróbállak megvígasztalni. Ha pedig igazat mond,akkor te jársz a legjobban. Főleg,hogy olyan régóta szereted már!-mosolygott lágyan. Annyira örültem,hogy van egy ilyen barátom,mint ő,de a szavaival csak még nagyobb kétségekbe sodort. Eddig eszembe sem jutott Harry és Louis. Mi van ha Niallnek van igaza? Nem tudtam mit kellene tennem...