Sziasztoook! Itt is lenne az első rész. Remélem tetszeni fog! Annyi ötletem van hozzá,hogy az hihetetlen! Igaz,kommentben azt írtam,hogy felteszek egy-egy prológust és majd ti választhattok,de végül kombináltam a két történetet és kipattant ez a fejemből. Na nem is beszélek itt többet! Jó olvasást!😍

Egy újabb hosszú nap után,fáradtan baktattam haza a munkahelyemről. Ha minden jól megy és semmi váratlan nem történik,pár hét és megvan az a pénz,amivel megmenthetem apa életét. Már csak ketten vagyunk,nem akarom elveszíteni őt is. Elég volt anya szenvedéseit végignézni.
Ő is rákos volt,ahogy most apa is,azzal a kivétellel,hogy apámat meg lehet műteni ezáltal talán meg is lehet menteni,anyának viszont semmi esélye nem volt a gyilkos kór ellen.
Mikor megtudtuk,hogy nála is rákot diagnosztizáltak,abban a pillanatban munkát kerestem,otthagyva a főiskolát,ezzel az álmaimról is lemondva.
Soha nem voltunk azok,akiket felvet a pénz,a szüleim mégis mindent megtettek azért,hogy normálisan kijárjam az iskolát és jobb életem legyen majd,mint nekik volt. Miután anya meghalt egyre nehezebb volt. Apa két helyen is dolgozott,hogy fizetni tudjuk a tandíjjam és valószínűleg ez okozta a rákot nála. Amint kiderült,felhívtam mindkét munkahelyét és felmondtam helyette. Mikor megtudta kissé kiakadt,de miután elmondtam,hogy nem akarom őt is elveszíteni,megértette és fájó szívvel ugyan,de beleegyezett abba a döntésembe is,hogy otthagyom a fősulit.
Egy farmon kezdtem el dolgozni,mindenesként. Elláttam az állatokat,elvégeztem a házimunkát. Szinte cseléd voltam,vagy szolga,kinek hogy tetszik. Ez persze feljogosította a Malik családot arra,hogy úgy beszéljenek velem,ahogy akarnak. És mivel nekem égető szükségem van a pénzre,hagyom.
A szülőkkel olyan nagy probléma nincs,mert ha rendesen elvégzem a rám bízott feladatokat,nem szólnak. Viszont a fiúk.
Na igen. Itt kezdődik a probléma. Van egy 22 éves fiúk,Zayn Malik,aki két évvel idősebb nálam és ezt be is szokta bizonyítani. Nen kellene,mert épp elég a társadalmi rétegkülönbséget tekinteni,máris alulmaradok vele szemben. Örömét leli abban,ha megalázhat. Próbálom nem annyira magamra venni,de kicsit nehéz,mikor látom,hogy a barátaival mennyire más mint velem. Látom a kedvességét,látom a jó szívét. Ezek miatt a dolgok miatt szerettem bele.
Meleg vagyok,de az ég világon senki sem tudja már. Anya volt az egyetlen,akinek kiönthettem a szívem,de mivel már nincs közöttünk,nekem sem maradt senkim.
Apának nem akarom elmondani,nem akarok neki újabb fájdalmat okozni. Ha sikerül a műtét és teljesen meggyógyul,akkor talán elmondom neki. De ha nem,abban a tudatban hal meg,hogy a fia heteró.
Van egy másik lovászfiú rajtam kívűl,a neve Niall. Ő tényleg csak a lovakkal foglalkozik és nagyjából összebarátkoztunk,de nem bízok benne annyira,hogy egy ekkora titkot elmondjak neki. Az kellene még,hogy Zayn fülébe jusson és legyen még egy ok a megalázásaira.
-Megjöttem apa!-kiabáltam el magam,mikor bementem a kissé már lelakott házunkba. Hétvégente ha van rá időm,újítgatok néhány dolgot rajta,de pénz és eszközök nélkül nehéz. Egyedül anya rózsái azok,amelyek mindig meg vannak csinálva.
-Szia fiam!-jött elém lassan apa.
-Jól vagy? Hogy érzed magad?-öleltem magamhoz szorosan. Napról-napra egyre csak fogy el. Olyan mintha csak a ruháit tartanám és ölelném magamhoz.
-Jól vagyok Liam! Nem kell mindennap megkérdezned!-mosolygott,mikor elhajolt.
-Tudom,de szeretem tudni,hogy mi van veled!-válaszoltam neki,majd a konyhába mentem,ahol már várt a szegényes kis ételem.
-Mondtam már neked milliószor,hogy nem kell megfőznöd! Majd én megteszem,mikor hazaérek!-róttam meg újra.
-Anyádnak is én főztem,míg beteg volt. Nem nagy megerőltetés!-húzta el a száját.
-De most te is beteg vagy!-néztem rá.
-Attól még élek Liam! És nem tetszik,hogy nem hagyod,hogy azt csináljam amit szeretnék! Ettől érzem még magam élőnek!-mondta halkan. Rögtön megbántam,hogy szóltam neki. Annyira elvagyok azzal foglalva,hogy mindennap rápiritsak azért,mert nem pihen,hogy észre sem vettem,hogy talán ez az ami jót tesz neki.
-Sajnálom,apa! Tényleg nagyon sajnálom! Nem ezért csinálom ezt,csak nem akarlak elveszíteni! De mostantól nem fogok szólni addig,amíg nem látom rajtad azt,hogy már nem bírod csinálni!-ígértem meg neki.
-Köszönöm! És nem haragszok,mert megértelek!-mosolygott halványan. Csak sóhajtva elé mentem és szorosan megöleltem.
Vacsora után gyorsan lezuhanyoztam,majd egy 'jó éjszakát' után korán lefeküdtem.
Muszály,mert hajnalban már kelnem kell,hogy indulhassak a farmra. Nagyot sóhajtva az oldalamra fordultam,majd már aludtam is.
Másnap a vekker idegesítő csipogására keltem,majd gyorsan kinyomtam,hogy apa ne ébredjen fel rá. Elvégeztem a szokásos dolgaim a fürdőbe,majd a konyhába menve összeütöttem a reggelit magamnak és apának is. Minden reggel ezt teszem,hogy annyival kevesebb dolga legyen.
Sóhajtva nyugtáztam,hogy az élelmiszer készleteink rohamosan fogynak. Talán a hét végéig még kitart. Utána igazán nem tudom mi lesz. Újra előleget kellesz kérnem,ami újabb megaláztatásokat von maga után.
Miután kész lettem,nem vittem magammal a mai napra ennivalót,hogy annyival kevesebb fogyjon,elindultam a farmra. Egy fél órás gyaloglás után már ott is voltam. Reggel elég frissítő a séta,viszont este,hulla fáradtan már egyáltalán nem az.
Első utam,mint minden reggel a házba vezetett,hogy elkészítsem a család számára a reggelit. Ilyenkor még csend honol,senki nem éber rajtam kívűl. Így történt,hogy majdnem szívrohamot kaptam,mikor a konyhába érve megpillantottam Zaynt. Egyrészt a látványtól,másrészt a tudattól,hogy itt van.
-Jó reggelt!-motyogtam zavartan.
-Hát te?-kérdezte meglepődve és álmason,de legalább nem gúnyosan.
-Öhm..én..én csinálom a reggelit-dadogtam teljesen zavarba esve. Már lassan egy éve itt dolgozom,de most tűnik fel neki ez? Itt tettem fel magamban a kérdést,hogy mégis mi a fenéért reménykedek abban,hogy lehet köztünk valami és csak a barátai miatt bunkó velem,mikor azt sem tudja,hogy mit dolgozok náluk? Jobban mondva az sem érdekli.
Csak hümmögött egyet,majd a telefonjának szentelte a figyelmét.
Kissé nehéz volt így dolgozni,mikor tudatában vagyok annak,hogy itt van mellettem az,akiért már egy fél éve bolondulok. Remegett a kezem,de elég jól összehoztam a reggelit számukra. A nyálam csorgott a sok finomságért,de nem szabadott beleennem. Ez volt a legfontosabb szabály itt a konyhába.
6 órára készen is lettem és már indultam is ellátni a lovakat.
-Liam..-már a fél lábam kinn volt,mikor meghallottam,hogy Zayn a nevemen szólít. Hevesen dobogó szívvel fordultam felé.
-Igen?-kérdeztem. Párszor kinyitotta a száját,majd vissza bezárta. Nem tudtam ezt mire vélni.
-Mindegy...nem érdekes. A lovak várnak,úgyhogy sipirc!-mosolyodott el gúnyosan. Bár a szeme most teljesen mást mutatott. Mintha kissé szomorú lenne.
Nem foglalkoztam vele,csak sajgó szívvel elindultam. A kedvenc lovamhoz vitt a lábam először,aki egyben a Zayn lova is volt,de egy jó ideje már nem foglalkozik vele,úgy mint amikor idekerültem. A ló egy fehér arab telivér volt egy fekete majdnemhogy szív alakú jeggyel a homlokán. Ezért is kapta a Cupido nevet. Mivel még nincs két éves,Zayn még nem igazán versenyezhet vele,de mostanság nem is edzenek,ezért gondolom nem is fog nevezni vele egyre sem. Mekkora pocséklás lenne. Ez a ló győztesnek született. Nagyon sokszor láttam ahogy vágtázik a réten,minden más lovat lehagyva magamögött.
Kisebb koromban nekünk is volt egy lovunk,bár ő nem volt nemesvérű,én mégis imádtam. Aztán ahogy egyre szegényebbek lettünk,el kellett adnunk. Még ma is belesajdul a szívem,hogy vajon mi lehet vele. Azóta nem ültem lovon,bár minden vágyam ez.
Miután Cupido után a többi lovat is elláttam,kezdődhetett a takarítás.
Mire feleszméletem már reggeli idő volt és Niall is megérkezett.
-Szia Liam. Miújság? Apukád hogy van?-bombázott kérdésekkel. Ő tudja itt egyedül,hogy milyen is a családi hátterem.
-Szia Ni! Kösz,jól van!-mosolyogtam rá.
-Ennek örülök! Jössz velem enni?
-Igazából most fejeztem be,de kössz,hogy gondoltál rám!-füllentettem,miközben lehajtottam a fejem. Nem szretek másoknak hazudni.
-Liam!-hallottam meg a nevem egy igen eréjes hangtól,mire mindketten odakaptuk a fejünket. Mr.Malik állt a pajta ajtajában,mire a szívem meglódult. Mit tettem?
-Igen,Uram?-álltam fel rögtön.
-Gyere velem!-mondta,majd már ki is ment. Kétségbeesetten néztem Niallre,ő pedig ugyanilyen fejjel vállat rántott.
Sietősen mentem Mr.Malik után,szinte rohantam. A házba érve a nappaliban találtam rá. Mrs.Malik és Zayn is ott volt. Valami nagyon rossz dolgot tehettem,ha itt az egész család. Fejben már egy másik munka után kutakodtam.
-Ülj csak le Liam!-mutatott a kanapéra Mrs.Malik.
-Köszönöm asszonyom,de inkább állnék! Nem szeretném összekoszolni a piszkos ruhámmal a kárpitot!-motyogtam. Láttam,hogy csak elismerően bólint egyet.
-Rendben,akkor el is mondom miért hívtunk ide!-mondta Mr.Malik. Csak bólintottam egyet.-Az a helyzet,hogy Carlanak és nekem el kell utaznunk egy időre! Még nincs meghatározva,hogy pontosan mennyire! Zayn marad,viszont azzal te is tisztában vagy,hogy ő sosincs itthon!-nézett a fiára jelentősségteljesen. Az csak megforgatta a szemeit.-Szóval arra gondoltunk,hogy vigyázhatnál te a házra míg távol vagyunk! Akire eredetileg gondoltunk,nem ér rá,és te elég régóta itt vagy már,hogy tudjuk,megbízhatunk benned! Mit szólsz hozzá?-nézett rám kíváncsian. Köpni-nyelni nem tudtam. Mindenre gondoltam,csak erre nem!-Hozzá kell tennem,hogy értelemszerűen a fizetésed is növekedne egy nullával!-az állam a földet súrolta szavai hallatán. Ez azt jelenti,hogy egy összegben ki tudom fizetni apa műtétét.
-Számomra a megtiszteltetés Uram! Persze,hogy elvállalom!-villantottam egy ezerwattos mosolyt.
-Akkor ezt meg is beszéltük! A részletekbe majd Zayn beavat,nekünk mennünk kell! A hét végén megkapod a pénzed erre a hónapra,aztán már hetente fogod!-mondta most Mrs.Malik. Csak bólintottam egyet. Most még az sem érdekelt,hogy Zayn fog beavatni mindenbe. A házaspár ahogy jött,el is tűnt. Én a gondolataimba merűlve álltam. Apa mennyire boldog lesz!
-Szóval a pénzért mindent,igaz Payne?-Zayn gúnyos mosolya szakított ki a boldogságból.
-Te ezt nem értheted...-mondtam halkan.
-Ó,túlságosan is értem én! Számomra a megtiszteltetés Uram!-utánozta a hangom gúnyosan.- Neked még azt is megéri a pénz,hogy halálra dolgozd magad?-kiabált. Csak megszeppenve álltam ott. Egyáltalán nem tudja miről van szó,és soha nem is fogja.
-Hagyj békén Zayn! Csak mond el a dolgokat,aztán engedj utamra!-mondtam csendesen. Egy pillanatra még dühösebb lett az arca,majd már csak a szokott közömbösség volt ott. Ledarálta a feladatokat,majd már fordult is ki.
-Jah és még valami Payne! Amíg a szüleim nem lesznek itthon,megkeserítem az életed! Ennyi pénzért..chh...könyörögni fogsz azért,hogy rúgjalak ki!-vigyorgott gonoszan,majd elment.
Lesújtva mentem vissza a pajtába. Éreztem a gombócot a torkomban,de nem adtam át magam a sírásnak. Inkább arra gondoltam,hogy apa meg fog gyógyulni! Nem érdekek mit gondol Zayn! Nem ismer engem és soha nem is fog.
Láttam ahogy a Malik házaspár autója kigurul a kavicsos úton,majd erőtvéve magamon,visszamentem a lovakhoz. Talán most fordul az életem és végre szerencsés leszek.