- Szia Dan..

Ott állt előttem teljes élet nagyságban és rám mosolygott. Remegve felálltam. Bár úgy éreztem lábaim mindjárt felmondják a szolgálatot, de kutyusomat ismét pórázra téve fordultam meg és elindultam.
- Elle! Várj már meg! - kiabált utánam, de amint meghallottam azt a becenevet megfordultam és a kezem találkozott az arcával.
- Soha többé ne hívj így! Felejts el Harry! Tudod ahogy 7 hónapja tetted! - kiabáltam rá és elfutottam. Mikor elég messze értem és megbizonyosodtam róla, hogy nem követ elengedtem magam és könnyeim utat törtek maguknak.