Kutyuskámra felcsatoltam a pórázt, majd bedugtam a fülhallgatóm és Ed Shreeran kellemes hangjával a fülemben kezdtem el futni. 10 perc futás után elértem egy parkhoz. Nem is egy parkhoz hanem inkább A parkhoz. Ahova annyi szép mégis fájdalmas emlék fűz. Harry-vel rengeteget jártunk ide. Leültem a szokásos kis fánk alá, majd gondolkodni kezdtem. Mit rontottam el? Mit kellett volna másképp csinálnom? Vajon van már más barátnője? Szokott még rám gondolni? Eme "gyönyörű" kérdésekkel ostromoltam agyam amikor a kutyám eszeveszetten kezdett szaladni egy irányba.
- Aisha, gyere vissza! - kiabáltam és utána futottam. A kutyám egy embernél lefékezett, mikor odaértem leguggoltam mellé.
- Aisha annyiszor mondtam már, hogy ne támadj le idegen embereket! Ne haragudj a kutyám.. - és itt feltekintettem az "idegenre" de még a levegő is a tüdőmbe rekedt. Ott állt az az ember aki egykor a mindent jelentette számomra. Aki az első egyben az utolsó szerelmem volt, aki megmutatta azt, hogy milyen ha szeretnek, aki összetörte a szívem.
- Szia Dan..