- Kicsim! - szólt anyu amire csak egy álmos pislogás volt a reakcióm.
- Gyere, vedd be a gyógyszered. - mosolygott rám.
- Jó reggelt. - motyogtam, majd ásítottam egyet és elkezdtem óvatosan felülni.
- Fáj? - kérdezte aggódva anya. Nemlegesen megráztam a fejem és elvettem tőle a gyógyszert és a vízet. Fél évvel ezelőtt gerincműtétem volt azóta anya úgy néz rám mintha egy porcelánbaba lennék. Gondolkozásomból édesanyám hangja szakított ki.
- Lent lesz a kávéd és a reggelid. Szeretlek. - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra és kiment a szobámból. Bevettem a gyógyszert és megittam hozzá a pohár vízet, majd kinyílt az ajtó és az én "kis" Aisha-m vágtatott be hozzám és az ölembe ugrott.
- Hát szia édesem! Elmegyünk sétálni mit szólsz? - kérdeztem tőle, de magamtól is tudtam a választ miszerint kutyuskám eléggé örül az ötletnek. Letessékeltem az ölemből, majd a szekrényhez sétáltam és kivettem belőle egy sport melltartót és egy rövidnadrágot. Gyorsan átvettem őket, majd a fürdőszobámba siettem megmostam az arcom és a fogam aztán kifésültem hosszú szőke hajamat és egy lófarokba fogtam. Mikor késznek nyilvánitottam magam felkaptam a telefonom és a fülhallgatóm, majd leszaladtam a lépcsőn. Apa és anya a konyhában ültek és a reggelijüket fogyasztották.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva, majd nyomtam egy-egy puszit az arcukra.
- Neked is kicsikém! - mosolygott vissza apu.
- Hova mész? - kérdezte anya és közben belefogtam a reggelim elfogyasztásába.
- Elviszem Aisha-t sétálni. - motyogtam teli szájjal, majd ittam a kávémból és felpattantam.
- Óvatosan! - szólt rám anyukám aztán elmosolyodott. Leakasztottam a pórázt elköszöntem és útnak indultam.