Miután vettem egy kis bátorságot magamamon, és a telefonomat felvettem a földről azonnal visszaírtam Josh-nak.
Ne tedd! Nem érsz el vele semmit..
   Reméltem hogy a pillanat töredéke alatt nem történt semmi, gondolok itt arra, hogy mit is írt Josh. Azt írta hogy megöli. Remélem még nem nyúlt hozzá...gondoltam, majd megnéztem a legfrissebb üzenetem:
Szia! Mac vagyok, a bátyád eltörte a bratyom orrát...ha tudsz, akkor gyere ide. Segítséget is hozhatsz, mivel fogalmam sincs, hogy hogyan állítsam el a vérzést.
   
   Ezt látva gyorsan felöltöztem, és lesiettem a lépcsőn. Moni a konyhában ült, és a laptopján irogált valamit.

  -Moni! Segítened kell.
------------------------------------------------------

A kocsiban ülve néztem ki az ablakon, és idegesen kopogtattam a műszerfalat. Hihetetlenül türelmetlen voltam, egyszerűen nem bírtam lenyugodni. Egész út alatt borzalmas képek jelentek meg előttem, ami arról szólt, hogy Tinus holtan hever a nappaliban, Josh meg egy kést fog, aminek a széle tele van Tinus vérével...erre a látványra megborzongtam, és felfelé pislogva próbáltam elrejteni a könnyeimet Moni elől. Mac hívott, mire én idegesen a hajamba túrva vettem fel neki a telefont.
  - Hol vagy most?-hallottam meg Mac hangját a vonal másik feléről.

  - Nem tudom, valamerre a pusztában... Tinus hogy van?

  -A vérzés elállt, de teljesen eszméletlen.-hallottam az idegességet, és az aggódást a hangjában. Tudtam hogy mit érez. Én is aggódtam Tinusért.

- Letörölted a vért az orra alól?

- Nem, annyira undorító!

- Nézd! Ő a testvéred! Töröld le a vért, különben odaszárad, és akkor akár el is állíthatja a légzését! Meg fog halni, ha te nem lépsz semmit.

  - Rendben.

  - Vegyél egy nagyobb tálat, vagy vedret, és önts bele vizet. Megvagy?-kérdeztem egy kis idő után.

  - Kész.

  - Vidd a szobába, ahol fekszik Tinus. Utána vegyél egy rongyot, mártsd bele a vízbe, és szépen lassan töröld le a vért, értetted?

  - Oké, akkor én most leteszem,és majd hívj ha közel vagy.

  - Rendben. Szia!-majd ezekután Mac kinyomta.

- Hol vagyunk?

- Már egész közel.-válaszolta Moni.

- Várj, akkor küldök egy üzenetet Mac-nek.

- Josh hol van most?- kérdezte egy kis idő után.

- Fogalmam sincs...Mac nem mondott róla semmit... Igaz, nem is kérdeztem én se.

- Remélem hogy ő jól van. Hogyhogy nem Gunnersen-familyt hívtad segítségül?

- Nem tudom...-túrtam a hajamba, miközben kinéztem az ablakon, elgondolkodva.- Lehet, azért nem, mert...mert lehet hogy ők kitették volna a netre...hogy Tinus jelenleg nincs jól.  Mert tudod. Értük a fél világ aggódna ha arról lenne szó.

  – Tudom. De azért mégis fura, hogy nem szóltál a szüleinek.

  – Nem hiszem hogy én kéne szóljak nekik. Arra ott van Mac.

– És ez a Marcus fiú...tetszik neked? -kérdezte, én meg elszörnyedve néztem rá. Ez meg hogy jött ide?

– Hogy tetszik-e? Nem. Hogy barátok vagyunk-e? Igen.

– Nem igazán értelek... Marcus ugyanúgy néz ki mint Tinus... Ha Tinus tetszik, Marcus miért nem?

– És ki mondta hogy Tinus tetszik? Tudod mit? Hogy jött ez az egész ide?

– Csak gondoltam...

– Ne gondolj többé semmit. Nem fogom megbeszélni veled az ilyen témákat. Sosem beszélhettem meg senkivel. Most is ki fogom bírni.-vágtam hozzá hirtelen.

– Sajnálom. Nem tudom elképzelni milyen nehéz lehet neked. Mármint...anyukád, és még a nagymamád is meghalt. Hogyan is tudnál ilyen témákról beszélgetni egy idegennel!

– Hé! Nem vagy idegen, oké? Csak nem szoktam ehhez még hozzá...ennyi.

– Rendben...akkor, majd még dolgozunk ezen.-mondta Moni reményteli hanggal. Szegény annyira törekszik, hogy egy anyaként tudjon viselkedni velem! De érződik rajtunk az, hogy az egész tetetett... Idegenek vagyunk egymás számára. Mert én csak egy betolakodó vagyok, aki hirtelen betoppant az ő, és a családja életébe....
  Moni leparkolt a nyaraló előtt, és leállította az eddig még működésben levő motort. Nagyot sóhajtott majd rám nézett.
– Ki kéne szálljunk, igaz?

– Igen. Így van.
Erre kinyitotta a kocsiajtót, majd én is követve az előbbi mozdulatát, kitártam a kocsi ajtaját. Miután becsuktam azt, gyors léptekkel közelítettem meg a nyaraló bejáratát, majd egy mély levegőt véve, benyitottam az ajtón.
Megesküdtem, hogy nem teszem be többé ide a lábamat, de a helyzet megkívánta a jelenlétemet, az elátkozott nyaralóban, ami nincs is elátkozva. Saját szabályaimat szegem meg folyamatosan, és már fogalmam sincs, hogy miért csinálom ezt. Tudva hogy egy olyan fiú testvére hívott ide, akit sosem kívántam az életembe.

Mac szoros ölelésbe vont, ahogy meglátott engem az ajtóban, majd Monit is megölelte egy kis hezitálás után. Szemei könnyekkel áztatottak voltak, arca ki volt pirulva az idegességtől.
  Azonnal Tinust kerestem a szemeimmel.

– A legközelebbi szobába vittem.-intézte nekem a szavait Mac.
Egyet bólíntva, el is indultam, és Tinust kerestem. Moni is utánam jött, a kötszeres dobozával együtt, amit otthonról hoztunk el.
A szobába vezetve Monit előre engedtem hogy ő mehessen be előszőr, és én is őt követve beléptem a szobába.
Tinus épp hogy csak még élt. Arca falfehér volt, szemei alatt lila foltok jelentek meg, és az orra természetesen eldeformálódott. Tisztán lehetett látni hogy eltörött.
   Moni azonnal kezelésbe vette az ágyon heverő fiút, én meg közelebb lépve hozzá, megérintettem a csuklóját. A pulzusa rendben volt, csupán az ütéstől kapott egy kis ájulást.
    A dühtől felforrosodott arccal kerestem elő Josh számát a telefonomon, majd idegesen rákoppintva a nevére,emeltem a fülemhez a telefont.
   Előszőr nem vette fel. Később pedig a robot bemondta, hogy ki van kapcsolva. Hát szuper!

  A nappaliba belépve, leültem a kanapéra, és a fejemet a térdemre hajtva, lehunytam a szememet. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejemben, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy megértsem azokat.
  Isten tudja mennyi ideje ülhettem úgy ott, de amint lépteket hallottam, egy gyors mozdulattal felkaptam a fejem és kérdőn néztem az illetőre, aki....aki jelen pillanatban Josh volt.
   – Miért nem vetted fel a telefont?-kérdeztem szemrehányóan. –Az anyád  aggódott.-mondtam kiemelve az "anyád" szót, hogy jól és érthetően hallja.

– Anya mért tud erről?

– Csakis azért drága Joshy, mert Tinusnak betörted az orrát, nem hallgattál rám, és elkellett a segítségem, meg persze az anyádé, itt. Mi pedig kérdezgethettük Mac-et, de ő azt mondta hogy szó nélkül eltűntél. Bocs, de nem szégyelled magad?-keltem ki magamból.–Nincs benned semmi önérzet? Vagy bűntudat, esetleg?

– És benned? Ez mind nem történt volna meg ha te igazat mondasz nekem. Ha maradsz! De neeem! El kell menni, itt kell hagyni egy iszákos nyomorulttal, és a testvérével!

– Tinus nem egy iszákos nyomorult!-védtem meg azonnal.

– Nem? Akkor mi? Mert én csak annyit látok, hogy megcsókol, ezek után megbánt, te elmész, ő iszik! Ezt látom én!! Mondd azt hogy te nem vertél volna be egyet a képébe! Mondd azt, hogy ha a helyemben lettél volna, te mit tettél volna! MONDD EL!-ordibálta nekem torkaszakadtából.
Nem igazán tudtam, mit is válaszolhatnék. Értelmes választ akartam adni, amin gondolkodnom kellett. Szólásra nyitottam a számat, de nem igazán jött ki semmi rajta.
Ekkor lépteket hallottam, és az irányába kaptam a fejemet.

–Tinus ébrede.......mi folyik itt?-kérdezte felismerve a helyzetet Moni, jobbján Mac-kel.

Kedves olvasóim!

Tudom, tudom jól hogy ma nincs péntek, és ami azt illeti szombat se...
Nem tudom, de nekem valahogy mindig vasárnapra sikerül feltenni a részt,
éppen ezért:
Mostantól vasárnaponként fogom feltenni a részeket.

Remélem nem bánjátok.

Ha tetszett a rész, akkor nyomj egy vote-ot rá, vagy tudasd velem véleményed a komment szekcióban!!
További kellemes napot nektek!

Én Evelin voltam! Sziasztook!
;)