Fogalmam sem volt hogy Tinus mit gondolhatott az ajtó másik oldalán, de nem igazán érdekelt. Azért jött fel, hogy lehívjon medencézni, nem? Akkor meg ne ácsorogjon itt.
Miután már biztos voltam benne hogy elment, kinyitottam az ajtót és körülnéztem a folyosón.  Szerencsére nem volt ott egy árva lélek sem. Felkaptam egy ruhácskát a fürdőruhámra(amit idő közben felvettem) és leindultam a lépcsőn. Mikor kiértem a fiúk felém emelték a tekintetüket. Nem igazán volt kedvem most beszélgetni ezért szó nélkül lehuppantam egy napozóágyra. Josh végignézte a folyamatot, majd a telefonján kezdett valamit pötyögtetni. Nem sokkal később kaptam egy üzenetet.
Ismeretlen szám üzenete: Van valami baj?
Sarah  üzenete : Honnan van meg neked a számom? Nem is adtam meg...
Ismeretlen szám üzenete: Te nem adtad meg...de anya megadta. Arra az esetre ha valami történne...
Sarah üzenete: Jó, elmentettem a számodat Josh... Mondd mit akarsz.
Josh üzenete: Minden rendben? Mostanában olyan szótlan vagy...
Sarah üzenete: Csak mert nem beszélek, az nem jelenti azt hogy semmi sincs rendben. Ha szótlan vagyok az azt jelenti hogy nincs kedvem beszélgetni...
Josh üzenete: Ezt eddig is tudtam...de azt is tudom hogy valamit nem mondasz el... Mi lenne ha közösen bemennénk és megbeszélnénk hogy mi bánt?
Sarah üzenete:  Azt lesheted...nem vagyok az a lelkizős tipus...föleg nem ha egy fiunak kell elmondjam.
Josh üzenete: Te tudod...a legtöbb embernek szokott segíteni ha kibeszéli magából a gondjait...de persze nem muszály hogy nekem mondd el...Tinus is itt van. Vele tudom hogy jóban vagy.

Na nem! Tinust semmiképp sem. Nem fogok beszélni vele. Az túl...fura lenne. Felpillantottam a telefonomból, és akkor vettem észre hogy Tinus nézi Josh telefonját. Amin természetesen az üzenetek voltak megnyitva. Igy gondoltam, hogy nem irok vissza Joshnak. Azt biztosan látná Tinus. És eddig se volt valami kellemes ez az egész kialakult helyzet. Ez helyett fogtam magam és levettem a ruhácskámat és beugrottam a vízbe úszni. Csak úgy róttam le a köröket, amikor beszökött Marcus is a vízbe, majd Josh, és Josh után Tinus. Engem ez egyáltalán nem érdekelt. Tovább úsztam egyre gyorsabban, és nem tudom hogy mitől voltam ennyire gyors.. Ezelőtt csak kezdő úszó voltam, de most mégis úgy éreztem hogy egy maratont is megnyerhetnék a mostani gyorsaságommal. Amikor felúsztam a felszínre levegőért, valaki elkapta a lábam. Pontosabban a bokám. A hirtelen mozdulattol meglepődtem és megnéztem ki is az aki a bokámat szorongatja.

- Beszélhetnénk?- kérdezte.

- Nem.- vágtam neki oda flegmán.- Elengednéd a bokámat?- néztem rá kérdőn.

- Addig nem amig nem tisztázunk néhány dolgot.- mondta Tinus.

Néhány dolgot? Mit akar ez tőlem? Tálaljak ki neki mindent? Kösz, de inkább kihagyom.

- Ajánlom hogy engedd el a bokámat.- mondtam számomra is ijesztő hangsullyal.
Erre a mondatomra elengedett, én meg gyorsan kimásztam a medencéből és leültem a napágyra.  Elővettem a telefonomat és elkezdtem a jegyzetek nevű alkalmazásomba leírni a gondolataimat. Muszály volt hogy kiirjam magamból különben nem szabadultam volna meg soha tőlük. Mármint a gondolataimtól. A következőket irtam:

Tudom, másmilyen vagyok..
Nem vagyok nyitott csak zárkozott.
Gondolatok kuszálnak a fejemben,
Érzelmekre nincs több szó, ezt eldöntöttem.

Bárcsak tudnám, kinek számítok.
Bárcsak tudnám, kinek élek.
Minek élek? Miért is élek?
Bárcsak tudnám, kinek vagyok fontos.
Bárcsak tudnám, ki halna meg értem...
Létezik olyan ember?

Volt egy csók de semmi több.
Így kellett történjen vagy csak közbe jött?
Tudsz-e olyan embert akinél így volt ez?
Én tudok. És nem is egyet.

Bárcsak tudnám, mi történt akkor.
Hiba vagy szándék volt?
Bárcsak tudnám, kinek is számítok.
Bárcsak tudnám, hova is tartozom.
Erdély vagy Trofors?
Bárcsak tudnám, miért halnak meg emberek...
Jó emberek, akik halált nem érdemelnének.
Bárcsak tudnám, hogy mit gondol ő
Rólam. Vagy akár erről az egészről.
Bárcsak tudnám, hogy ő mért más.
Bárcsak tudhatnám...

Van rengeteg millió emlék.
Nem hiszem hogy mindre emlékeznék.
De minden pillanatot megéltem.
Néhányra még mindig emlékszem.

Bárcsak tudnám, kinek számítok.
Bárcsak tudnám, kinek élek.
Minek élek? Miért is élek?
Bárcsak tudnám, kinek vagyok fontos.
Bárcsak tudnám, ki halna meg értem...
Létezik olyan ember?

Bárcsak tudnám, hogy mit gondol ő
Rólam. Vagy akár erről az egészről.
Bárcsak tudnám , hogy ő miért más.
Bár tudhatnám...

Ezeket a sorokat írtam a jegyzeteimbe és fogalmam sem volt miért ,de úgy éreztem ezeknek a soroknak még nagy jövőjük lesz. Nem sokkal később rápillantottam az órára, és elképedve láttam hogy hamarosan vacsora idő lesz. Ezeknek a majmoknak meg vacsorát kell főzni. Gyorsan felálltam a napozóágyról, és befutottam a konyhába és egy vízzel teli edényt tettem a tűzre, hogy felforrosodjon. Kiszedtem a hűtőből a virsliket, majd a kamrából a hot-dog kifliket. Beletettem a már forró vizbe a virsliket, és elkezdtem vágni egy hasadékszerűséget a kiflikbe
Gyorsan ketchuppot kentem a kiflik belsejébe, és megszórtam egy kis szárított hagymacsipsszel.

- Mi jót főzöl?- hallottam a számomra ismerős hangot.

- Hot-dog lesz a vacsi. -mondtam és folytattam a folyamatot.

- Hmm...azt szeretem.

- Örülök neki.-vágtom oda neki flegmán.

- Haragszól még rám?

- Nem, Tinus, nem haragszom. Csak térre és időre van szükségem. Megérted, ugye?

- Hát persze hogy megértem...de ha valami van amit akarsz tisztázni velem kapcsolatban, akkor szólj bátran...nem fogok megharagudni.

Ekkor már muszály volt elnevetnem magam. Szegény srác még ezt a hülyeséget is felajánlja..amit valószínüleg sosem fogok használni. Mivelhogy sosem szólnék neki. Főleg ha saját magáról van szó.

- Köszi, de szerintem ez nem szükséges.-utasítottam el.

- Sarah, ki akarok békülni. Nem akarom hogy feszengj amikor a közeledben vagyok. Ha az a csók a baj...-nem mondta végig mivel beléfolytottam a szót.

- Figyelj Tinus! Mindketten tudjuk hogy én csókoltalak meg.

- Ki csókolt meg kit?- hallottuk Josh hangját a mendencéhez vezető ajtó felől.
Tinussal egymásra néztünk és kikerekedett szemmel, valamint meglepett arccal néztünk végül Josh-ra.

- Mit mondtál Josh?- hallottuk Mac hangját a medence felől.

Én gyorsan elfordultam a tűzhely irányába és kiszedtem a virsliket. Ekkor Tinus közelebb jött hozzám és a jobb oldalomon levő fülemhez hajolt.

- Ebből nem tudom kiszedni magamat egyedül. Ráadásul te szóltad el magad. Szóval… Jobb lenne ha te is szembenéznél a bátyáddal és nem csak én.- sugta a fülembe

- Miért, akkor mi lesz?-suttogtam halkan

-  Azt... Azt még nem gondoltam ki. - suttogta.

- Én megértem hogy most valamit épp megbeszéltek, de én is itt vagyok, ráadásul nem is akármi kellős közepén!- mondta Josh, miközben felváltva nézett Tinusra és rám.
Az volt a gond hogy nem tudtam mit gondol, és az arckifejezése sem volt valami jó szándékú. Inkább a mérges, és a hitetlen keveréke volt ez. És igaza volt Tinusnak. Egyedül semelyikünk sem tudná könnyen kimagyarázni magát.

Kedves olvasóim!

Elérkeztünk a történet 5.részéhez. Mivel már feltettem egy kérdést, az egyik szereplővel kapcsolatban gondoltam hogy azt is megkérdezem hogy:
,, Szerintetek hogy néz ki Josh?"
Nem tudom hogy jo lenne az ha ti erre ezuttal válaszolnátok, mert utána felraknék egy részt, ami arról szólna hogy hogyan néznek ki a szereplők. Szóval ha akarjátok megválaszolhatjátok a kérdésem, de ez nem kötelező mivel ha tovább görgettek ott lesznek a mi eddigi szereplőink.
A részeket ,mint mondtam egyelőre  kedvem szerint rakom fel. Mindenesetre nagyon hálás vagyok nektek,hogy már 30+-an olvassátok a könyvem, amit például az Instagram-on nehezebben tudtam elérni. Szóval köszönöm nektek.

Ha tetszett a rész akkor nyomj egy vote-ot rá, vagy írd le véleményedet a komment szekcióban.
Szép estét nektek!