4. rész
Josh leállította az eddig működésben levő motort és kiszállt az autóból. Ezt az utóbbi mozdulatot én is követtem, majd a fiuk is kiszálltak az autóból. Hát mit ne mondjak...a nyaralójuk, vagyis bocsánat, a leendő nyaralójuk piszok szép és én bármikor szivesen beköltöznék. Szerencsére a fiuk kitalálták hogy próbáljuk ki a helyiséget, és aludjunk itt 2 éjszakát. Nem mondom, fura lesz 3 fiúval elbírkoznom egyedüli lányként, de ezt már megbeszéltük a kocsiban hogy ''nem csak '' azért hoztak ide hogy takaritsak és fözzek utánuk, de részben ezért is...hát ez kedves tőlük. Bementünk a nyaralóba ami 4 hálóval és 6 fürdőszobával rendelkezett. Meg persze egy konyhával, ami össze volt kőtve az ebédlővel és a nappalival. Stílusosan volt berendezve, és ez nekem nagyon tetszett. Ahogy felmentem az egyik hálóba Josh és Tinus is jött utánam. Előszőr furcsálltam hogy ott voltak mögöttem, de ahogy letettem a túratáskámat, ök is letették a csomagjaikat. Ekkor már felismertem a helyzetet.
- Na nem! Nem lesztek velem egy szobában! Van elég háló, mindenkinek jut egy-egy szoba külön-külön! Josh, ezt nem vártam volna tőled!- tessékeltem ki elsőként Josh-t. - Bőrdzsekis, te pedig ne is álmodj róla!- tessékeltem ki Tinust is.
- Ne már Sarah! Elrontottad a hangulatunkat.- mondta szomorúan Tinus.
- A testvéredet lent hagytad egyedül, aki ki tudja mit csinál odalent, te pedig Josh-sal feljössz hogy közös szobát kapjatok velem együtt. Az egy cseppet se érdekel hogy én nem engedném ezt soha meg, igaz? De még én vagyok a hibás mert elrontottam a kedves Martinus Gunnersen hangulatát! Na takarodjál kifele most!- kiáltottam rá,mire ő szomorúan kifele ment az ajtón.
Ajj, hogy lehetek már ilyen szemét vele...mindig megbántom valamilyen modon, pedig soha sem szándékos. S most hogyan békithetném ki? Igaza van Tinusnak...elrontottam a hangulatot. És utána még tovább rontottam. Francba! Hogy lehetek már ilyen bunkó vele? Ezen gondolkoztam amikor lementem a lépcsőn egy szatyorral együtt. A szatyromban olyan ételek voltak, amiknek a hűtőben lenne a helyük. Épp ezért indultam el a konyha felé, hogy a hűtőbe pakoljam őket.
Már egy ideje pakolgattam az ételeket, amikor hirtelen valaki hátulról csikizni kezdett. Nem tudtam rájönni ki az de úgy nevettem, hogy a kezemből kiejtettem a sonkát. Próbáltam megfordulni, de a két keze a derekam köré fonódott megakadályozva hogy tovább forgolódjak. Végül elkeztem lehántani az ujjait a derekamról, mire ő még jobban megszorította a derekamat. "Hát ez nem jött össze"-gondoltam magamban. Végül megfogtam a kezét és egy gyors mozdulattal megfordultam. Tinus állt előttem még mindig ölelve engem,de ekkor már a szemembe nézett. A közelsége engem nagyon aggasztott. Tudtam hogy valamire készül, amiben én nem voltam biztos.Ekkor a szeme elkezdett cikázni a szemem és a szám között és én éreztem ahogy a pillangók elkezdenek repkedni a hasamban egyre jobban. Tinus még mindig az engedélyemre várt hogy megcsókolhasson, de én lefagytam. Nem tudtam mozditani egyetlen porcikámat se és közben láttam Tinus szemében hogy már kezdi feladni ezt a csók dolgot. Már éppen engedett az öleléséből, amikor erőt vettem magamon és közelebb léptem felé. Annyira közel voltunk egymáshoz hogy az orrunk összeért. Láttam a szemében az értetlenséget és a kétségeket, ám ekkor már én közeledtem a szája felé. Megcsókoltam. Nem kértem tőle engedélyt, mert tudtam hogy meg akart csókolni. És ez be is bizonyosodott amikor visszacsókolt. Már egy ideje csókolóztunk amikor hallottunk egy hangos kattanást a hütő felől. A hűtő elkezdett kiengedni. Gyorsan szétrebbentünk a zajra és én csak utána fogtam fel hogy megcsókoltam az egyik legjobb barátomat egy nyaraló konyhájában. Miközben nekem a hütőbe kéne rakosgatnom a dolgokat hogy ne romoljanak meg. Felszedtem a földről a sonkát amit kiejtettem a kezemből és beraktam a hütőbe. Hirtelen forróság öntötte el az egész testem és éreztem ahogy egyre jobban pirulok. A vigyorgásomról meg ne is beszéljünk. Tudtam hogy Tinus élvezi a kialakult helyzetet, és azt is tudtam hogy a helyiségben nem csak én vigyorgok hanem ő is. Én folytattam a pakolást, amikor hangos lépteket hallottunk a lépcső felől.Josh és Mac most jöttek le a szobából. Valamin nagyon nevethettek mert a hangos röhögésük betöltötte az egész helyiséget. A hajammal próbáltam takarni az arcomat nehogy valamelyikük észrevegye a jeleket, mint például a vigyorgás, vagy az elpirult arcom. Én tovább pakoltam a hűtőbe és gyorsan végeztem is. Becsuktam a hütő ajtaját, és elkezdtem teríteni az asztalt. Vártam valamiféle segítségre de a fiuk csak nézni tudták amit csinálok.
- Nem akarnátok segíteni, ahelyett hogy csak nézitek amit csinálok?
- Már vártam hogy mikor kérdezed meg.-pofázott vissza Josh, és odajött segíteni. A mozdulatát a két ikerfiú is követte. A segítségükkel hamar elkészültem, és leülhettünk enni.
Miután ettünk leszedtem az asztalt és felmentem a szobámba. Elkezdtem olvasni a kedvenc könyvemet, ami magyar nyelvű könyv volt. Alig olvastam el két mondatot Tinus jelent meg az ajtóban.
- Mit olvasol?
- Leiner Laura: Nélküled.
- Hmmm...Nélküled. Milyen érdekes hogy nekünk is van egy pont ugyanilyen cimű számunk. Tiszta véletlen,nem?
- De, az. Remélem nem baj hogy még soha nem hallottam a dalotokat.
- Nem, ha most rögtön meghallgatod. Ha akarod egyszemélyes koncertet is előadok neked. Idehívhatom Mac-et most, vagy akár a medencézés után...na mit szólsz?
- Medencézni mentek?
- Igen. Igazából azért jöttem fel hogy megkérdezzek valamit.-(jaj ne! Azt akarja ,hogy a barátnője legyek. De én még nem állok készen erre. Lehet hogy az elrontaná a barátságunkat...)
- Akarsz te is medencézni? Vagyis jössz te is?
Meglepettségemet és megkönnyebbülésemet nem tudtam leplezni. Annyira megkönnyebbültem, amikor nem azt kérdezte meg. Tinus észrevette ezeket a jeleket de nem mondott semmit. Vajon miért nem? Neki nem jelentett semmit az a csók? Ekkor azonban ugy éreztem hogy valamilyen választ adnom kell a kérdésére.
- Huh! Igen, megyek én is medencézni. Csak engedd meg hogy kellően elkészüljek.
- Rendben, csak még egy kérdés.- miután várakozóan néztem rá folytatta.- Zavar téged az a csók?
Hirtelen kikerekedtek a szemeim és nem tudtam mit válaszoljak. Ha megmondom hogy nem , akkor azt hiszi szeretem, vagy hogy egy olcsó ribi vagyok, ha pedig azt mondom hogy igen akkor pedig összetöröm a szívét.
- Nem vagyok biztos benne.- válaszoltam végül.
- Miben? Miben nem vagy biztos?- mondta erre én csak rácsuktam az ajtót.
Kedves olvasóim!
Immáron elérkezdtünk a 4.részhez. Mint mondtam ameddig nincs meg a 100 olvasó addig csak szabadidőmben irok részt és teszem fel.
Szeretnék egy kérdést feltenni nektek:
Szerintetek hogy néz ki Sarah?
Válaszotokat írjátok le kommentben.
Ha tetszett a rész akkor nyomj egy vote-ot rá, vagy tudasd velem kommentben. Köszönöm hogy elolvastad❤❤❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro