Miután bementem a házba, ledobtam a cipőimet, és felsiettem a szobámba, majd ledőltem az ágyra.
Bekapcsoltam a TV-t és találtam magamnak egy jó zombis filmet. A film arról szólt, hogy egy zombi fiu beleszeret egy ember lányba. Nekem nagyon megtetszett és végül addig néztem amig belealudtam. Félálmomból felébresztett valaki, akinek nem láttam az arcát, de arra emlékszem hogy betakart takaroval, majd megpuszilta a homlokom és végül elment.  És én utána továbbaludtam az álmom.  Reggel arra ébredtem hogy valaki piszkálja a hajamat. Természetesen Josh volt az.
- Ébredj álomszuszék!

- Minek?

- Kirándulni visznek Gunnersen-ék.

- Mi? Miért?- ültem fel gyorsan.

- Mert kirándulni mennek, és visznek minket is...engem és téged.

-  És kinek köszönhető a meghívás a részemre?

- Viccelsz?

- Akkor már tudom ki az.-mondtam gyorsan

- Na ki?-kérdezte mosolyogva.

- Ha jol sejtem Tinus, igaz?

- Yapp.

- Akkor tünés a szobámból hogy tudjak készülődni.-tessékeltem ki az ajtón.

- Már megyek iss.
Kiválasztottam egy kényelmes ruhaszettet és bepakoltam egy túrázótáskába egy palack vizet, ernyőt, esőköpenyt és ezek után leszaladtam a konyhába hogy készítsek néhány szendvicset az utra.  Igazából fogalmam sincs hogy hova megyünk, de a szendvics igazából mindenhol jól jöhet. Épp az utobbin gondolkoztam mikor lejött Josh a szobájából.
- Te meg hogy nézel ki??

- Mi? Hogy érted?

- Miért igy öltöztél fel?

- Kirándulni megyünk, nem?

- De , csak nem akárhova..

- Na akkor mondjad, hogy hova.

- Hátt...ellátogatunk egyet egy nyaralóba, amit igazából Gunnersen-ék fognak megvenni a közeljövőben...és lehet ott is fogunk aludni.

- Hogy mi? Miért nem szóltál? És hánykor indulunk?-kérdeztem

- Tízkor.

- Dehát még egy fél órám sincs! Megöllek! Miért nem szóltál??

- Nyugi, nyugi, csak egy ruhákkal teli hátizsák kell, rendben? Semmi több.

- De hány éjszakát fogunk ott aludni? Hány napra számítsak?

- Max. kettő éjszakára...a hét végére visszaérünk.

Nem válaszoltam csak gyorsan felfutottam a lépcsőn a táskámmal együtt. Gyorsan kiválasztottam egy ruhát amivel megyek, és a többi ruhát, ami a kezembe akadt azt bedobtam a táskámba. A telefonomat és a fülhalgatómat is betettem előre. Gyorsan felöltöztem és már futottam is le a lépcsőn hogy időben lent lehessek.
A bejárati ajtó mellett Mac és Tinus állt Josh-sal együtt. Épp beszélgettek, amikor leértem. Egy fikarcnyit se pillantottak rám. De már amugy is megszoktam hogy legtöbbszőr láthatatlan vagyok... Ám ekkor..
- Hé, Sarah!- köszönt Tinus.

- Hé, Tinus! Miről beszélgettek?- kérdeztem.

- Csaakk...- ám ekkor valamelyik irányba emelte a tekintetét és a következőt mondta: - Semmit.

- Josh! Moni elengedett minket?- fordultam Josh-hoz.

- Hát persze hogy elengedett minket! Minek nézel engem?

- Akkor jó. Mehetünk ha gondoljátok.

- Rendben. -mondta Tinus és kilépett az ajtón.

- Neked is szia Mac! - köszöntem az emlitett fiunak, aki eddig a telefonjával foglalkozott.

- Mi? Ja! Bocsi. Ömm akarom mondani, szia.

- Mit csináltál a telódon?

- Csak kitettem insta story-ba hogy ma hánytól lesz live. -mondta és beszállt az autóba.
Én kinyitottam a csomagtartót és betettem a turatáskámat. Ekkor Tinus jelent meg mellettem és lecsukta a csomagtartót.  Ezután pedig besegített az autóba. Meglepetésemre nem Tinus vagy Mac ült a vezető ülésre, hanem a bátyám Josh.

- Josh! Josh, te tudsz vezetni?

- Persze, ő a legnagyobb közülünk és jogsija is van.- mondta Tinus és rám kacsintott

- Jaja, itt én vagyok a nagymenő-mondta Josh.

- Fogd be Josh-mondtam.

- Igen, fogd be mert nem veled akarnak csinálni képet a csajok az utcán- mondta Tinus.

- Te is fogd be, Bőrdzsekis!- hallgatattam el őt is

- Mi, mért? Nem is a dzsekimet vettem fel.

- Mostantól ez a beceneved.

- Nekem már van becenevem. És ez nem tetszik. Használd a másikat.- durcizott be.

- Én a helyedben örülnék hogy Sarah adott nekem egy becenevet mert nem mindenhol lehet kapni egy eredeti erdélyi lányt.- szólt közbe Mac.

- Miért? Létezik ''hamis erdélyi lány'' is?- kérdeztem nyuszifüleket rajzolva az ujjaimmal.

-Hát honnan tudjam- válaszolta meg a kérdésemet Mac.

- Srácok, szerintem elindulhatunk- mondtam mert már egy ideje ültünk a kocsiban és Josh még a motort se kapcsolta be.

- Ja tényleg, elfelejtettem- csapott a kezével a homlokára Josh és beinditotta a motort. Ezekután elindultunk. Épp készültem elővenni a telefonomat és a fülhallgatómat, amikor Tinus bekapcsolta a rádiót. Aztán ahogy meghallott valamilyen dalt nagy mosolyogva hátra fordult hozzám. Nagyon furcsálltam a mosolygását de nem kérdeztem semmit. Ekkor vettem észre hogy Mac is felemeli a fejét a telefonjából és ugyanolyan furán mosolyog rám. Ekkor már muszály volt megkédeznem:
- Ti meg mi a fenén mosolyogtok??? És miért néztek rám?- ekkor mind a kettőjüknek legörbűlt a szája és maguk elé meredtek. Nem tudtam, hogy most mi történt, lehet hogy valamilyen módon megsértettem őket, de nem tudtam mit mondhatnék. Hogyan kérjek tőlük bocsánatot vagy mit.

- Ez a legujabb számuk ,Sarah. És nagy sikereket ért el az utobbi időkben. Szerintem csak kiváncsiak voltak rá ,hogy ismered-e a dalukat.-mondta Josh.

- Sajnálom srácok.-néztem a két fiúra felváltva.- Most hallom előszőr ezt a dalt és fogalmam sem volt róla hogy a ti dalotok ez. Mégegyszer bocsánatot kérek ha ezt titeket bánt.- mondtam bűnbánóan.

- Ne! Nem a te hibád,mi reagáltuk túl, ugye Mac?- kérdezre Tinus.

-Persze Bőrdzsekis!-mondta Mac.

- Mi? Már te is? Ne már bro tudod jól hogy csak Sarah szólíthat így! És egyébként Sarah, soha nem tudnék haragudni rád. Ezt vésd az eszedbe!-mondta Tinus.

- Köszi Bőrdzsekis.-mondtam nevetve.

És kábé igy telt el az út. Végig beszélgettünk, és hülyéskedtünk. Azt hittem hogy csak egyedül fogok zenét hallgatni és kibámulni az ablakon. De velük nem lehet. Nem engedik hogy bármi is igy történjen. És öszíntén? Nagyon örültem hogy feldobják a hangulatot. Nélkülük nem tudom hogy mi hogyan történt volna. Lehet otthon ültem volna fekete ruhában és a depis időszakomat élném az egyetlen családtagom elvesztése miatt. Szerencsére ez nem igy történt... Szerintem a nagymamám is igy akarná. Mindenesetre hálás vagyok a fiuknak hogy már az életem részeivé váltak.

Kedves olvasóim!

Elérkeztünk a sorozat 3.részéhez. Először is szeretném elmondani hogy nagyon sajnálom hogy a mai rész nem lett valami érdekes és tudom hogy eddig találkozhattatok valamiféle helyesírási hibával. Ha láttok valamit szóljatok. Elbírom a kritikát. De az építő kritikát jobban szeretem. Mindenesetre örülök hogy vagytok és olvassátok a könyvem. A részeket illetően pedig megpróbálok minél többet felrakni szabadidőmben. De ha majd összegyültök 100-an akkor kidolgozok valamiféle rendszert és aszerint töltöm fel a részeket.
Ennyit akartam közölni veletek.

Szép délutánt nektek!❤❤❤