Már volt egy jó ideje hogy leszálltunk a repülőről.  A négy fős csapat is lassan 2-2 fős csapatokká alakult. Én Serenityvel beszélgettem, és Tinus meg Mac a hátunk mögött valahol a csomagokat intézte. Jonas már rég haza indult, mi meg hívhattunk taxit.

– Beszélnem kell anyuval. - nézett rám Sere és közben elvonult a telefonjával a kezében. Én meg ott maradtam és elő véve a telefonom én is nyomtam néhány képet. Csináltam pár vacogós szelfit, ahol sálba és sapkába bugyolálva mosolygok a kamerának, aztán meg csináltam néhány lesifotót a fiúkról, meg a hatalmas reptérről.
Végül kiléptem az alkalmazásból és az olvasatlan üzeneteimet nézegettem.

"Sarah gyere vissza most azonnal!"
"Kiveszem Josh-t az iskolából csak gyere vissza!"
"Nekem nagyon fontos vagy. Nem hagyhatom hogy eltűnj"
"Legalább még az országba vagy?"
"Kérlek válaszolj"
"Csináltam palacsintát"

–Válaszolnod kéne majd valamikor azokra az üzenetekre. - súgta a fülembe Tinus a szavakat. A közelségétől a lábam is libabőrös lett, pedig jól fel voltam öltözve.

El fordítottam a fejem hogy a szemébe tudjak nézni, de nem pont így sikerült minden.
Az arca nagyon közel volt az enyémhez, annyira hogy ajkaink már-már összeértek. Majd zavartan hátrébb lépett egyet, és az ingujját tűrögette a kezén.
Az izgatott mosoly lehervadt az arcomrol, és én is a fülem mögé tűrtem egy tincset.

–Nos... Megijesztettél. - mondtam kínosan.

–Bocsi. De valószínűleg lesz még ilyen. -nevette el magát zavartan.

–Igen... - néztem a cipőm orrát, mintha az annyira érdekes lenne.

–Bocsi az előbbiért amúgy. Nem akartalak megcsókolni, de azért elég jól jött ki. - kacsintott egyet mosolyogva. És ekkor jöttem rá, hogy visszatért a régi Tinus. Az az önelégült egoista, helyes, seggfej, barom. Az a Tinus akit én ismerek.

–Hahh, éreztem hogy nem hagyod szó nélkül. - nevettem el magam vacogva.

–Ez már a második.

–Mi?

–Ez már a második alkalom, hogy megcsókolsz. - egészítette ki a mondatát.

–Ohh jesszus, miért tartod így számon? - nevettem el magam a furcsa idegességtől reszkető hanggal.
–Különben is, ez az előbbi nem számít csóknak mert túlságosan is rövid volt.-tettem hozzá.

Ekkor Tinus felvonta a szemöldökét, és közelebb lépett hozzám. Kezét a derekamra helyezve húzott magához, és száját az enyémre tapasztotta. Ki kerekedett szemekkel jutott el az agyamig, hogy mit mondtam az előbb és mi lett ennek a vége. Mondjuk... Nem is csókol annyira rosszul. Sőt.

Na jó hagyjuk inkább. Zavartan lehunytam a szemem, miközben ő még mindig csókolt, és nyelve bejutást követelt a számba. És amikor azt kívántam volna hogy ez a pillanat soha ne érjen véget, akkor egy köhögést hallottam a hátunk mögül, majd egy "ezazz tesó" kiáltást.

Szemeim azonnal kinyíltak és elnyomtam magamtól Martinus-t, mire ő hátratántorodva kereste meg az egyesúlyát.

Azt hittem hogy menten elsüllyedek. Az imént csókolt meg Martinus, és most meg fülig pirosodva szemezek Marcus-szal és Serenityvel.

–Látom alakul az élet. - emelte fel a szemöldökét Serenity. –Bocsi hogy megzavartalak titeket. - mosolyodott el.

–Semmi baj, legalabb már elindulhatunk. - néztem rá Tinusra. Fülig érő mosollyal biccentett vissza, s én meg a szememet megforgatva elindultam a rendelt taxi felé.

-Én hátul ülök. - jelentette ki Marcus.
-Én is. - csatlakozott Serenity is.
- Én ülök Sere mellé. - mosolyodtam el gonoszan.
Tinus hangosan sóhajtott majd ő is beült a taxiba az anyósülésre.

Fél perc múlva már úton is voltunk Josh autója felé.

Körülbelül 5 perc telhetett el, amikor észrevettem Tinuson, hogy trappol a lábával egy helyben. Majd üzenetem érkezett.

"Ez volt az első."

"Az első mi?"

"Az első, hogy most én csókoltalak meg."

"Ohhh jesszus. Hagyd már ezt a témát."

"Nem."

"Miért nem?"

"Mert tudom hogy élvezted"

Tinusra pillantottam aki az anyósülésen a telefonját nézte. Várta a választ, és továbbra is idegesen trappolt a lábával. Egy ideig még el tudtam volna nézni ezt a fajta Tinust, aki szokott ideges is lenni, de az egyik pillanatban hátranezett a válla felett, és önelégülten a szemembe fúrta tekintetét.
Majd úgy döntöttem, hogy vissza írok neki.

"Ne mind nézzél."

"Szóval mostmar én nézlek téged? Jó tudni."

"Na látod"

" Még nem válaszoltál arra amire kellett volna"

"Nem is fogok😂"

" Szóval mégiscsak élvezted."

"Nem igaz."
"Én csak el bambultam xd."

"Aha. Akkor azért csókoltál vissza, mi?"

"Én nem is..."

"Ebből már nem tudsz kimászni. Törődj bele, hogy nekem még te sem tudtál ellen állni."

"Dehogynem."
Látta

Végül nem írt vissza egyikünk se. Az igazat megvallva így is eléggé felcseszte az idegeim. Így hát aznap próbáltam elkerülni a beszélgetést. Mert hát kínosan éreztem magam. És nem volt elég az, hogy mikor megérkeztünk a hotelbe, Serenity egyből letámadott, még ott volt az is hogy Mac folyamatosan látogatott engem, és arról kérdezgetett, hogy meddig húzzuk még azt, hogy összejöjjünk. Így hát volt elég bajom. Tinus ezt is elintézte nekem..

Sziasztok!
Nagyon-nagyon-nagyon hosszú idő után úgy döntöttem hogy jár ennek a könyvnek is egy befejezés. Így... Folytatom. De olyan 50-100 részt terveztem ennek a könyvnek szóval még közel sincs vége. Köszi hogy emlékeztettetek arra hogy miért is kezdtem el ezt a történetet. És arra hogy miért töltöttem le a wattpadet. Így... Most már megpróbálom bepótolni a lemaradást. Remélem nem haragszotok rám a hatalmas kiesésért és ugyanúgy olvasni fogjátok a történetet ❤️