Ahogy a karaoké párbaj lezajlott, örömmel vonultunk el a backstage-be. A csaj is jött velünk, akinek a végére kifullt a hangja, víz híján. Így én énekeltem el az utolsó pár sort a 7 rings-ből Ariana Grande-tól, ezzel legyőzve a fiúkat.

Ugyanis ők elrontották a kedvenc számomat az R5-től.

Na mindegy... Akkor ezt is letudtuk.

Ahogy beértünk a backstage-be a műsorvezető kezünkbe nyomta a VIP.- jegyeket Shawn koncertjére.

–Gratulálok lányok! Nagyon ügyesek voltatok. Főleg te... Sarah.-kacsintott rám.
–Köszönöm. De egy csapat voltunk....ööö....-gondolkodtam el és a mellettem álló lány felé fordultam.–Hogy is hívnak? -sugtam oda neki mire ő hitetlenül elröhögte magát.

–Serenity. -nevetett fel.

–Ööö...szóval igen. Egy csapat voltunk Serenity-vel. Nélküle nem sikerült volna...

–Értékelem ezt a csapatszellemet bennetek. És persze azt a kitartást is amit ma a színpadon nyújtottatok. Mondanom sem kell hogy a fiúk közönsége nektek szurkolt. Éppen ezért felajánlanék nektek egy állást.

–Egy állást? -kérdeztük egyszerre Serenity-vel.

–Igen, egy állást.-mosolyodott el kedvesen a műsorvezető–Tudjátok.... Az élő adást nem csak a távoli rajongók nézték...hanem a fiúk rokonai, barátai...és persze a munkatársai. A kiadótulajdonos örömmel dolgozna veletek külön-külön, vagy még jobb...duóként!-mosolyodott el és tágra nyílt szemekkel várta a választ. Meg sem mertem mukkanni. Fel sem fogtam, hogy mi történt az imént. Most komolyan felajánlották azt hogy legyünk egy énekesduó. Vagy csak én képzeltem oda a szavakat?

–Hogy mi...ketten?-szólalt meg félénken Serenity.

–Igen.-tette össze a két kezét, mintha könyörögve várná a válaszunkat. –Na mit szóltok?

–Ööö...-néztünk össze Serenity-vel. A lány bólintott egyet jelezve, hogy benne lenne a dologban. Így rajtam állt a döntés, hogy vállaljuk e együtt a rizikót, mint énekesnők.

–Öm...  Nos, ez igazán nehéz döntés. Mert fenn áll az esélye annak,hogy a közönség elenyésző lesz, és nem leszünk...  népszerűek. De Serenityn látom hogy nagyon szeretné ezt. Így én arra a döntésre jutottam, hogy inkább aludjunk rá pár napot és majd felvesszük a kapcsolatot a fiúk segítségével, rendben? - néztem bizalamasan a műsorvezetőre, majd Serenity-re és késöbb megint visszanéztem a férfira.

Drapp piros kabátujja felett elkaptam egy pillantást ami szinte beleégett a fejembe. Tinus pillantása.

Mélyen nézett bele a szemembe az étkezőasztaltól... Távol volt, mégis olvasni tudtam a szemeiben. Elmosolyodott. Ez azt jelenti hogy bízhatunk az előttem álló férfiban. Szuper. Majd amikor elfordultam és a műsorvezetőre néztem láttam hogy mozog a szája. Még sem tudtam semmit sem kivenni abból amit nekem mondott.

–Hogyan? -kérdeztem, hátha megismételi. Nem figyeltem és ezt ő is észrevette. Serenity-vel együtt.

–Ajj, ne már Sarah! Azt mondta hogyha időt kérünk akkor megkapjuk, csak következő jelentkezésünknél már a csapatunk nevét is mondjuk. - magyarázta el nekem Serenity. Hálásan mosolyogtam rá, majd gyorsan elmakogtam egy rendben-t, és mire észbekaptam már nem is volt a közelünkben a műsorvezető.

,, csak azt akarom hogy fel is vállald az álmod'' ,, én félek a színpadon...nem fog menni.'' 
,, gratulálok lányok...föleg neked Sarah!'' ,,vállaljátok?'' ,, állást ajánlok nektek''

A jegyet szorongatva a kezemben, visszhangzottak a fejemben a szavak.
A teljes létem reszketett, nem bírtam a két lábamon állni, az adrenalinlöket elhagyott, és úgy éreztem magam akár egy kicsavart citrom, ami már teljesen használhatatlan. Fel sem tudom fogni hogy mi történt az imént... Az álmom...valóra válik? Lehetséges ez egyáltalán?

Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon, melytől egyből kirázott a hideg. Oldalra néztem, és megnyugodtam amikor csak Tinus arcát láttam.

–Mit csinálsz itt még mindig?-nézett rám kedvesen.

–Nem tudom... Meg kéne keresnem Josh-t.-hajtottam le a fejem.

–Megkerül ő is, nyugi. -ölelt át.

–Biztos?-motyogtam a nyakába és vállára hajtottam a fejem.

–Már rajta van az ügyön két kolis barátunk. Keresik őt. És meg fogják találni.-szorított az ölelésén.

–Martin....-mondtam visszafojtva a hangomat.

–Igen?

–Összetöröd a bordáimat.-jelentettem ki, mire elengedett.

–Bocsi. -mosolyodott el, és nevetőráncokat véltem felfedezni az arcán.

–Jól van ,Martin, jól van. -mondtam tettetett fenyegetéssel.

–Gyere, menjünk. Marcus már vár minket.

–Serenity-vel mi lett?-kérdeztem tőle kifelé menet.

–Velünk jön. Ahogy láttam Marcus-nak nagyon bejön a csaj...-mosolyodott el perverzen.

–Jajj te. Inkább foglalkozz a magad dolgával.-csóváltam a fejem röhögve. 

–Jó, de ha instant nyögéseket hallasz, akkor azok ők lesznek valószínű. -húzta tovább az agyam röhögve.

–Jó teh, de egyenlőre ez rájuk tartozik és nem ránk.

–Apropó Serenity.-állított le a magángép előtt. –Elmondta hogy milyen ajánlatot kaptatok. Te benne lennél? Mert ez igazából csak rajtad dől el. Serenity már rég igent mondott volna.

–Tinus, ezt majd máskor, jó? -néztem rá, és elindultam Jason repülője felé.

–Jó.-egyezett bele.- De akkor legalább a gépen mondd el nekem jó?

–Ha muszály....- vontam meg a vállam és felültem a gépre.

Tinus rögtön utánam érkezett és le is huppant a mellettem levő székre.
Oldalra néztem és Serenity-t láttam aki a kezét megemelve integetett nekem, és mellette neki Mac magyarázott....fogalmam sincs mit. By the way, legalább volt társasága a csajnak.

Jason beindította a gép hajtóművét és elvitt minket egyenesen Hammerfest felé. Oda, ahonnan elindultunk.

–Hová megyünk?-kapkodta a fejét Serenity, a kilátást szemlélve.

–Haza. -morogta Jason elől.

–Neked haza, de nekünk nem!- kötekedett Marcus.

–Bocs Mac, de ma nem aludhattok nálam. Ami azt illeti, mostmár letudtam a tartozásom úgyhogy szépen fizettek magatoknak egy hotelt. Nem leszek a csicskásotok. -szögezte le Jason a szállás kérdést.

–Rendben.- mondta Tinus, és előrement Jasonhoz hogy halkan beszélgethessenek. Még az ajtót is becsukták!

Miközben magamban mérgelődtem, hogy már megint eltitkolnak előlem valamit, mellém ült Serenity.

Kérdőn néztem rá mire csak elmosolyodott.

–Tudod... Okos döntés volt, hogy időt kértél. -kezdtett bele.
–Sőt, most, hogy így jobban meggondolom, nem tudom hogyan válaszoltam volna a helyedben... De.....arra nem gondoltál hogy csak téged akarnak beszervezni a szakmába? -nézett rám kissé szomorúan.

–Ha így is lenne... Akkor nem lennék itt, nem ülnék itt melletted. Mert eddig már rég visszautasítottam volna az ajánlatot.. -sóhajtottam.
–Tudod... Nem vagyok egy népszerű típus. Az emberek nem kedvelnek meg egyből. És én sem bízok meg senkibe sem olyan hamar. De mikor ketten énekeltünk a fiúk ellen, harmóniát éreztem. Igaz belül nagyon izgultam, de az hogy valaki még énekelt velem az megnyugtatott.

–Igen, engem is...-mosolyodott el, miközben a körömlakkját kapargatta le a körméről.

–De tudod mi a lényeg? Ha csak engem akarnának akkor nem jelentkezhetnénk náluk mint a következő feltörekvő lányduó. És ez azért van mert mindkettőnk kell nekik. Mindkettőnkben megláttak valamit, amit nagyon akarnak. És ami nekünk is az álmunk. Ők valóra válthatják azt amit régóta megálmodtunk... -gondolkodtam el.

Szeretnétek folytatást?

Apropo..... ♥Írói kérdés♥

<<Nektek mi az álmotok?>>