A mai nap eszméletlen gyorsan eltelt, és ezt nem mondanám így, hogyha most épp nem feküdnék egy Oslo-i hotelszobában, Marcus-szal és Martinus-szal egy ágyban. Bleee.

És most mivel nem tudok aludni, úgy döntöttem, hogy dióhéjban elmesélem nektek, hogyan is kerültünk ehhez a ponthoz.

~~ Tinussal kivánszorogtunk az üzletsokakságokból, és egy KFC-vel a kezünkben, tartottunk a kocsi fele.

-Nem kellett volna vennünk egyet Marcusnak is?-kérdeztem mert Mac mindig éhes, és mindig mindent megeszik.

-Á, hagyd csak, Mac csak a McDonald's-os kaját szereti. Mondjuk ez érthető...-kacsintott rám.

Felkuncogtam, majd kinyitottam a kocsiajtót, és behuppantam a hátsó ülésre. Meglepetésemre Tinus is mellém ült, de ugy tettem mintha engem ez nem zavarna. Hagytam hogy azt gondoljon amit akar.

Mac-el váltottunk pár szót, majd a motor elindult, mi meg egyre közelebb értünk a hatalmas villához, aminek az udvarán egy kisebb repülő ékeskedett.

-Az lenne a magángép?-sugtam oda Tinus-nak, mire ő csak bologatott.

-Nagyobbra számítottál?-kérdezte ő is suttogva

-Hát minimum egy akkorára, mint amilyen a klippetekben szerepel.

-Melyikre gondolsz?-ráncolta össze a homlokát

-Az One Flight Away-re.

-Te láttad azt a klippet?-vonta fel a szemöldökét. -Most nagyon megleptél.-vigyorodott el.

-Josh tolta az orrom alá a telefonját, hogy nézzem már meg. -magyarázkodtam
-Persze, amig még itt volt....- tettem hozzá szomorúan.

-Hazahozzuk,nyugi.-ölelt szorosan át. Sóhajtva beszívtam a pólója illatát, és lehunytam a szemem. Jó lenne tudni, hogy Josh hol van...

-Ömmm....bocs srácok, nem akarom elrontani az idilli pillanatot, deee.....-kezdte Marcus mire Tinussal szétrebbentünk. -Jason már bent vár, és mi is késésben vagyunk.-intézte a szavait Tinusnak leginkább.

-Máris megyünk.-mondta Tinus, majd hozzám fordult.
-A videoklippes dolgot még megbeszéljük a gépen. -mosolyodott el.

-Tényleg? Szerintem már nincs mit megbeszélni azon. -jelentettem ki, és zsebre vágtam a kezem.

-Majd meglátjuk.

-Majd meglátjuk. -mondtam én is, és Marcus-t követve beléptem a hatalmas villa ajtaján.

-Wow.-ámultam el, amikor beléptem a helyiségbe, és a hatalmas falakat, meg a hatalmas teret néztem. A kilátás meg a földszintről is csodaszép volt. Csak persze ennek a hatalmas háznak is megvolt a hátránya....nem tudtuk hol keressük Jason-t.

-Jaaaaasoooon-kiáltotta Marcus. -Itt vagyunk!

Majd nem sokkal később trappolást hallottunk az emeletről, majd a lépcsőről, és már szembe is találtam magam a kb. 23 éves Jasonnal, aki egy hátbaveregettéssel üdvözölte a srácokat, előttem meg szemeit kimeresztve megállt, és furcsán méregetett.

-Szia, Jason vagyok.-nyújtott kezet.

-Tudom.-válaszoltam.

-Te pedig.....-próbálkozott, én meg észbe kaptam.

-Ó, én, engem Sarah-nak hívnak.-fogtam végül vele kezet.

-Oké.....Na akkor srácok, hol a fizetség?-kérdezte, mire Martin odanyújtotta Jason "fizetségét".

Jason kinyitotta a kis piros dobozt, beleszagolt, és hümmögött egy párat

-Jó, gyertek, induljunk.-mondta végül, és nem sokkal később már a gépén ültünk.

A gép nem volt az a filmbeli turnés repülőgép, nem olyan mint amilyennek elképzeltem. Csak egy 6 személyes gép volt, 3 kétszemélyes üléssel. A többi a csomagtartó volt.

Jason felvette a pilótaszemüvegét, és beült a pilótafülkébe. Marcus pedig követte őt.

Valamin épp nevethettek, amikor bementek a fülkébe, nem tudom pontosan. De azt igen hogy amint leültem, lehuppant mellém Martin is.

-Mi az, nincs elég hely?-ugrattam egy picit.

-Á, tudod a többi ülésen a bőröndök vannak lepakolva. Amugy is biztosan vágytál a társaságomra.- mosolyodott el kajánul.

-Francba, hogy te milyen nagyon jól.....nem találtad el!-néztem rá "elismerően". -Te kis okos.-gunyolódtam tovább.

-Az bizony.-nevetett fel.

-Ja, a szerénységet kifelejtettem.-mosolyodtam el.

-Valóban.-értett egyet, és ezzel nagyon is bevallotta azt ,hogy egy kis egoista.

-A videoklippre rátérve....

-Nincs amit megbeszélni róla.-szóltam közbe, mert nagyon nem volt kedvem ehhez a témához.

-Jó, de....tetszett?-kiváncsiskodott.

-Ritmusos, az biztos.

-Aha....-mondta, majd hirtelen kínos csönd telepedett le ránk. -Na és te szeretsz énekelni?-kérdezte hirtelen.

Meglepett a kérdése...fogalmam sem volt ,hogy mit válaszoljak.
-Hátőő....izé, igen, szoktam.-nyögtem ki végül.

-Csak azért kérdem mert Mac mondta, hogy elénekeltetek együtt egy Ed Sheeran dalt, és gondoltam velem is énekelhetnél egyet majd a közeljövőben.

-Nézd, nincs ellenemre, de...nem fogok veled színpadon énekelni, ha erre gondoltál. -jelentettem ki.

-Nem, szó sincs róla.-ellenkezett, de valamiért úgy éreztem ,hogy hazudik.

Összehúzott szemmel méregettem, de nem láttam nagyobb jeleit a hazugságának így annyiban hagytam a dolgot. Végülis lehet ,hogy igazat mondott, csak én reagálom túl....

-Na és milyen zenéket hallgatsz?-tett fel egy újabb kérdést.

-Miért fontos ez?

-Mert egy zenész vagyok, és zenészként tudnom kell, hogy miket szeret hallgatni a legjobb barátom.
- "barátom". Ahh ez fájt. Azt hittem hogy ennél többet jelentek neki. De hagyjuk, legalább nem kell félnem többé attól hogy beleszerethetek.

-Leginkább össze-vissza hallgatom a dalokat. De a legtöbb lassú pop.

-Lassú pop? Az milyen?-nézett rám értetlenül.

-Hát, az olyan zenék, amiktől nem tudsz vidám lenni. Lassú a ritmusa, és szövege a szívedbe markol. Mármint nem rendesen, csak....

-Tudom mire gondolsz.-vágott a szavamba.

-Akkor jó.-zártam le a témát.

Ezek után még beszélgettünk ugyan, de egy idő után kifogytunk a témákból, és Tinus bealudt. Én mivel egy éber tipus vagyok, gondoltam, addig elfoglalom magam....valamivel.

Miután csináltam pár fotót a repülő ablakából, és egy fotót arról, ahogy Tinus tátott szájjal alszik, felálltam a székről, és elindultam a pilótafülke felé.

Csendesebb volt a hangulat mint vártam. Minimum azt hittem, hogy legalabb halkan fognak sutyorogni Marcusék ott elől, de nem. Marcus is éppúgy aludt mint az ikertestvére. Mintha mindkettőnél kikapcsolták volna az áramot, vagy mit.

Jason előre szegezte a tekintetét. Nagyon koncertrált arra hogy megfelelően irányítsa a gépet.

Mikor észrevett felém kapta a fejét, és meglepődöttnek látszott.

-Szia, te mit keresel itt?-kérdezte gyanakvóan,mire én csak vállat vontam.

-Társaságot.-mosolyodtam el.

-Ó, akkor a legjobb helyre jöttél.-nézett vissza a felhősokaságra.

-Hm, reméltem.

-Tinus is kidőlt, ugye?-nevetett.

-Igen.-kuncogtam fel.

-Apropó, mi van köztetek? Csakmert egy pár csokólozni is szokott....már nem azért, én nem tudhatom a szabályaitokat, meg ilyensmi, csak hát azért fura.

Forrónak éreztem az arcom, innen tudtam biztosra, hogy rákvörös lettem. Méghogy egy pár? Hahhaha! Hogy lennénk egy pár , amikor csal barátként tekint rám? Persze nem tudhatja ő ezt, de akkor is.

-Ömm....nem...vagyunk...együtt-szűrtem ki a fogaim közt a szavakat, hátha attól könnyebb lesz elfogadni a tényt.

-Kár. Pedig Marcus azt mondta, izzik köztetek a levegő. De persze ezt én nem tudhatom. -mondta még mindig a repülőt vezetve.

?????Hogy mit mondott Marcus? Na majd adok én neki! Bah.

-Nem izzik köztünk semmi. Amugy is ehhez neked semmi közöd!. -mondtam egy picit hangosabban a kelleténél, ugyanis egy kezet éreztem meg a hátam mögül, s hirtelen összerezzenve fordultam meg.
Tinus állt előttem, alvástól kócos hajjal, ami eszméletlenül jól állt neki

-Miről van szó?-kérdezte végül, én meg abban reménykedtem hogy Jason most csendben marad.

Legyen folytatás?