A repülőut hosszú és unalmas volt. Főleg egy olyan személlyel akit nem is ismerek...és hiába szerettem volna jobban megismerni, ő egész út alatt aludott.

Szerencsére sikeresen leszálltunk, és elindultunk Monival az új otthonom felé.
Hát mit ne mondjak, ez a nő tényleg valóra váltotta az álmait, mivel jó hatalmas házzal találtam szembe magamat. Kiszálltunk a taxibol, és Moni elindult az ajtó felé.
Elővette a kulcsát,és kinyitotta az ajtót. Ha azt mondtam hogy kivülről szép volt a ház akkor belülről leírhatlan.

Amikor beléptem a nappaliba, akkor nem láttam szinte semmit. Nagy sötétség volt,és sugdolózást lehetett hallani. Majd két gyerek elhúzta a sötétítőket és az egész szoba világosságba borult. A nappali egyik falán egy " Isten hozott Sarah" felirat volt és én nem is számítottam rá.

Három gyerek volt a szobában, egy nálam körülbelül 1 évvel nagyobb fiú, egy kislány és egy kisfiú. Mind a hárman odajöttek hozzám és megöleltek.

-Szia! Én Lisa vagyok. Anyu már sokat mesélt rólad- mondta a kislány

- Én Walter vagyok. -mondta a kisebbik fiú.

-Én meg Josh..örülünk hogy itt vagy hugi!-  ölelt meg utoljára a legnagyobbik.

- Huh! Nem számitottam rá hogy ilyen kedvesek lesztek velem...-töröltem le hitetlenül az örömkönnyeimet. Legalább nekik fontos voltam..- Azt hittem ki fogtok taszítani, mert hogy én egy betolakodó vagyok nektek.-folytattam.

-Ne is gondolj erre hugi! Mi sosem tudnánk úgy tekinteni rád mint egy betolakodóra, Lisa meg amugy is akart már egy nővért -mondta Josh.

-Ajj, már most szeretlek titeket!- kiáltottam el magam. –Olyan kedvesek vagytok velem.-fújtam ki a levegőt, és hitetlenül ráztam a fejemet. Tényleg nem számítottam erre.

-Látom megismerted a testvéreidet.-mondta Moni.

- Igen, és nagyon örülök hogy ilyen testvéreim lehetnek. Mostoha vagy sem.

-Mi is örülünk hogy itt vagy Sarah.- mondta Moni

Ekkor odamentem hozzá és megöleltem. Josh elkiáltotta magát hogy " családöliii" és odajöttek mindhárman és csatlakoztak az idilli pillanathoz.

Ezelőtt soha nem mertem volna gondolni hogy ilyen jó családba kerülhetek mint ez. Itt béke honol, nincsenek halottak és rosszakarok mint Romániában.
Ezek után megkértem Monit hogy engedjen el, hogy megnézzhessem a várost. Sétálni egy kicsit itt-ott ,hiszen még soha nem jártam Trofors-ban.

Elengedett de csak 2 feltétellel.
1: Ha felmegyek, megnézem a szobámat és kipakolok
2: Ha jön velem Josh is várost nézni, nehogy eltévedjek.
Ezek után már csak Josh véleményét vártam, aki szinte azonnal beleegyezett abba hogy elkísér.
Így tehát felmentem a szobámba, Josh mögöttem hozta a bőröndömet, és letette a szőnyegre, ami épp a franciaágy mellett helyezkedett el. A szobához tartozott egy hatalmas gardrobe, valamint egy fürdőszoba.
A hálóban még volt egy TV, egy CD-lejátszó, egy iróasztal amin Laptop volt,amihez tartozott 2 hordozható hangszóró meg egy kamera. Természetesen a könyvespolc se maradhat el, amin a kedvenc könyveim sorakoztak. Nem is tudtam hogy Moni tudja milyen könyveket szeretek.

-Én most megyek. Pakolj ki ahogy mondta anya, és aztán szólj amikor mehetünk, oké?

- Oké.

Hamar kipakoltam és elrendeztem a ruháimat a gardrobe-ban. Gyorsan kiválasztottam a ruhámat amibe fogok menni a városba, és elvettem magamnak egy kis költőpénzt. A telefonomat is elvettem magammal, amiről eddig nem igazán meséltem, mert elég ósdi, de a célnak pont megfelel. Gyorsan elkészítettem a sminkemet ,ami egy szempillaspirálból és a ruhámhoz illő rúzsból állt. Ezekkel kész voltam. A hajamat kisimítottam, majd engedtem hogy a vállamra hulljon. Végül felvettem egy adidas cipőt és már kész is voltam. Bekopogtam Josh szobájába, végül benyitottam.

-Mehetünk?-kérdeztem

-Persze hugi.-felelte,majd felvette a cipőjét és kimentünk a szobából,majd lesétáltunk a lépcsőn.

Mivel Joshnak van jogosítványa csak nem akarja használni, a tömegközlekedést választottuk, vagyis vártunk egy buszt.
Én nem tudtam a járatokat, ezért szinte mindegyikre fel akartam szállni de szerencsére Josh nem engedte hogy rossz buszra szálljak fel. Végül megjött a megfelelő busz, amire azonnal fel is szálltunk, én meg előre siettem és vettem egy jegyet, mivel nekem még nincs buszbérletem,mint Joshnak.
A főtér fele leszálltunk és bementünk a Starbuck's-ba venni egy- egy kávét. Nem ittuk ott meg mert Josh mondta hogy a közelben van egy jó park ahol néha szokott találkozni a barátaival. Erre én azt mondtam hogy akkor menjünk oda, mire elindultunk.
Ameddig elértünk oda addig én bele- beleittam a kávémba.
Josh leült egy padra, így én is leültem mellé. Josh üzent a barátainak hogy itt van a megbeszélt helyen, mire két ismeretlen személy közeledett felénk akik eszméletlenül hasonlítottak egymáshoz.

Az egyik bő pulóvert és egy fehér nadrágot viselt, míg a másik egy fekete bőrdzsekit és fekete nadrágot. De az arcuk ugyanolyan volt. Kétségtelen hogy ikrek.

Josh felpillantott a telefonjábol, és a két fiú felé közelített.

-Szevasztok Srácok! Hiányoztatok.-ölelte meg a két fiút, majd vajami bonyolult haverfogásokat játszottak le egymással, ami egy tapssal, egy bokaütéssel, és egy köpéssel fejezödött be. Elég undi, de ez is jelezte azt hogy már régóta ismerik egymást.

-Te is hiányoztál nekünk Josh!- mondta a bőrdzsekis.

-Na és, milyen volt a nyaralás?-csevegett tovább Josh.

- Nagyon jó volt, következő alkalommal neked is velünk kell jönnöd. -mondta a pulóveres.

- Hé! Ő ki?- bicentett felém a bőrdzsekis. Észrevettr hogy figyel őket, mire végigmért, és kajánul elvigyorodott.

-Ő?-mutatott felém mire a srác bólintott. –Ő a hugom, Sarah.-magyarázta. Legszivesebben fejen lőttem volna Josh-t is és magamat is. Miért maradtam ülve a padon? Miért nem mentem onnan el? Miért nézett rám az a perverz, és miért tudja máris a nevemet?

- Szia Sarah! Én Martinus vagyok, és ő ott a testvérem Marcus.-jött közelebb a bőrdzsekis. Megforgattam a szememet majd ránéztem. ~Ne feledd. A kedvesség a legfontosabb!~ mondogattam magamban, majd magamra erőltettem egy mosolyt.

-Szia Martinus. Szia Marcus.-köszöntöttem a két fiút. Mosolyogva. Franc, minek mosolygok olyan fiúkra akik egy pillantással elárulták magukat, és a szándékaikat?

-Mondd hogy nem vagy egy fan!- sipítozott Marcus. Jesszus, ilyen vékony fiúhangot sem hallottam még. Tuti hogy homok a Marcus vagy ki.

-Hogy mi vagyok?-kérdeztem, és már éreztem a kibuggyanni készülő nevetést magamban. Tökre szűrreális helyzet volt.

- Nyugi Mac, akkor már kért volna tőlünk egy képet.-fordult az ikréhez a Bőrdzsekis, akinek nem sikerült megjegyeznem a nevét. Milyen egoista barmok!

- De miért is kértem volna?- kérdeztem értetlenül.

- Mac és Tinus már régóta énekelnek.-magyarazta nekem Josh. Áhhh, szóval énekelnek. Na és? Én is ovis korom óta éneklek, mégsem vagyok elszállva magamtól...

- Éés?-kérdeztem flegmán.

- És nem kevés rajongójuk van. Csak azt hitték hogy te is az vagy. Egy rajongó.-tisztázta a helyzetet Josh.

- Hát ...sajnálom hogy csalódást okoztam fiuk, de nem is ismerlek titeket, nem hogy még rajongjak utánatok. Minek néztek ti engem? Minden lányt megállítotok az utcán és megkérditek tőlük hogy nem akarnak e képet csinálni? -kérdeztem nevetve a helyzettől. Rossz első benyomás lehetek...huppsz. Ez van.

- Nem, többnyire ők állítanak meg minket. -vágott közbe Marcus. Ezek után csunyán megnéztem és ugy véltem vette a lapot,mire megszólalt.- Mindegy...

A nap további része kellemesen telt. Mac és Tinus nagyon jó fej. Meglep hogy ezt mondom, de így van. Számomra ez már köztudott tény. Ugyan, próbáltam továbbra is flegma lenni a fiúkkal, valahogyan megtörték a jeget. Kb 10 perc leforgása alatt. Ez már rekordnak számit nálam.

Mivel Josh megígérte Moninak hogy sötétedés előtt otthon leszünk, így hamar el kellett indulnunk.  Utközben még rengetet beszélgettünk, és Tinus folyamatosan hülyéskedett, éppen ezért rengetet nevettem.

Kiderült hogy a szomszéd házban laknak, így megkönnyítve a helyzetünket bármikor átjöhetnek hozzánk és fordítva. Habár szerintem még lesz olyan amikor a hátam közepére sem kívánom a fiúkat...

Elköszöntünk egymástól,de végül Tinus tett egy megjegyzést amit természetesen nem hagytam szó nélkül:

-Remélem találkozunk még Szép Lány!- mondta Tinus. Jajj, már kezdi...Most komolyan. Miért pont én? Nem kapott mást akinek udvaroljon? ~A kedvesség a legfpntosabb~ . Mondtam el magamban mint a "miatyánkot" így újra magamra eröltettem egy mosolyt. Nehéz volt...

-Meglátjuk Bőrdzsekis, meglátjuk-és azzal megfordultam és bementem a házba.