Nem emlékszem mikor aludtam el. Arra sem hogy miért nem akartam elaludni. De egy biztos. Megint álmodtam vele.
Nagyot nyújtózkódva keltem fel, és vertem be a kezemet a kocsi ajtajába.

-Aú!-ásítottam.
Még nem nagyon fogtam fel hogy hol vagyok. És hogy kikkel. Reggel korán pont ezt nem akartam.

-Jó reggelt.-nézett rám Mac a volán mögül.
Kikerekedett szemekkel néztem rá, meglepődöttségemet ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leplezni.

-Mi az?-kérdezte értetlenül.

-Semmi...csak, nem úgy volt hogy Martinus vezet? -kérdeztem.

-Nem. Úgy volt hogy az ,vagyis azok vezetnek, akiknek van jogosítványuk. -vonta meg a vállát.- Amugy meg Tinus ott hátul alszik. -bökött hátra a kezével. A mozdulatát követve, én is hátranéztem, és valóban ott aludt, egy pokroccal betakarva. A látvány pont úgy festett mint egy kiskutya, amikor az öledben elalszik. Annyira éédes!...
Ne. Ezt nem én mondtam, oké? Nem tetszik nekem, mielőtt bárki is kérdezné.

Hagyjuk a témát.

Szemem sarkából láttam ahogy Mac rámnéz, és mindentudóan elmosolyodik.

-Miaz?-néztem egy pillanatra rá.

-Semmi. -mosolygott. Láttam rajta hogy probálja visszatartani azt a fülig érő mosolyt, de végül nem sikerült. Elnevette magát, és tovább vezetett, egész szép fülig érő mosollyal. Olyan a mosolya mint neki.

Persze...miről is beszélünk? Hisz ikrek...na mindegy.

-Most mi van? Miért mosolyogsz annyit? -kérdeztem frusztrálva magamat, azzal hogy nekem közöm lehet az ő jókedvéhez.

-Jaaj...Seeemmi....Csak örülök ha a testvérem boldog. Pláne egy olyan lánnyal aki szintén megérdemli a boldogságot.... -nézett rám fülig érő mosollyal.

Ledöbbenve néztem, felvont szemöldökkel, és legbelül bosszút forraltam magamban.
-Ezt még visszakapod.-fenyegettem meg. -Különben is... Nem is vagyunk együtt, és nem is leszünk. Soha. -szögeztem le

-Ezt nem tudhatod. -mosolyodott el ördögien.
-#Saranus, vagy jobb a #Martirah?-oltogatott tovább.

Megforgattam a szememet, és inkább az elhaladó tájat néztem. A fülhallgatómat a zenelejátszómba bedugva válogattam a dalok között, majd a "You are the reason" című számnál megállapodtam, és szótlan kezdtem el hallgatni a dalt. Max hangerőn már nem létezett se Mac. Se Tinus. Csak én és a zene.
Ez amolyan "Zene be - Világ ki" gomb. Elég sokszor használom....

Arra lettem figyelmes hogy Mac megböki a vállamat.
Kérdőn pillantottam felé, a fülhallgatót durván kitéptem a fülemből.

-Kérsz egy mekit?-mondta már sokadszorjára a mekis zacskót a kezében szorongatva.

-Köszi! -vettem ki belőle egy poutine-t amit a környéken nagyon ritkán árulnak.

-Hé! Miért tettél ketchupot a füledbe??-szolalt meg Mac.

-Mi? Milyen ketchup?-kérdeztem, és egyik kezemmel a fülemhez nyúltam. Mikor megnéztem azt, egy halvány vérréteg volt a mutatóujjamon. Francba!

-Oh, ez.... Biztos csak most...vagyis a füllhalgató..-hebegtem összevissza, miközben egy szalvétával próbáltam a vért felitatni.

-Ember , ne most csináld, hogy vérzel. Elment az étvágyam.- tolta arréb Mac a Big Mac-jét. Phuu de furán hangzik. Mac~Big Mac....érted na, érted.(hagyjuk...ez szar vicc volt)

-Sorry. De nem tehetek róla. -vontam meg a vállam egy szomorú kiskutyapofával.

-Mmmm... Mi aaz?-kelt fel Tinus is a beszélgetésünkre.

-Tinus, nyugodtan aludj vissza,még nem érkeztünk meg. -fordult hátra Mac.

-Oké. -hallottam Tinus hangját, majd nem sokkal később ugyanabba a cuki pózba fészkelte magát, és már aludt is.

Gondoltam, amugy is túl meleg a kabátom, így ráterítettem, mintegy takaróként. A mozdulatomra azonnal elkapta a karomat és a feje alá tette.

-Hmm...de puha vagy.-motyogta félálomban, még mindig becsukott szemmel. Halk nevetéssel elmosolyodtam, és próbáltam visszahúzodni, az anyósülésre, de nem eresztett el.

-Martin. Engedj el. -nyüszörögtem suttogva, és próbáltam kiszabadítani a kezem a feje alól, de egyszerűen, csak erősebben belemarkolt a kezembe. Nagyon nem akart párna nélkül maradni... :))

- Ohh na Tinus! Nem túl kényelmes így tudod?-fujtattam hangosan

-Nekem viszont az. -morogta, és mostmár felült, megjegyzem még mindig becsukott szemmel, és az ölébe húzott.

Abban a kis, ötszemélyes autóban, amit csak lehetett, azt biztosan levertem a balesetveszélyes lábaimmal, és végül Martin öléből próbáltam szabadulni.

Mac-re néztem, aki visszatartott röhögéssel vezetett, és a tükörből nézett ránk, vagyis egész pontosan inkább rám, egy olyan tipik mindentudó nézéssel.

Kinyújtottam rá a nyelvem, mire jó nagyot nevetett.

Tinus mindeközben szó szerint a párnájának használt, ő nyugisan békésen aludt, a két kezét szorosan körém fonva, nehogy kiszabaduljak, és a fejét pedig a vállamon pihentette.

Igen ám, csak ezzel annyi baj volt hogy az álla valahol az én két mellemen pihent. Ne értsétek félre pls, de nagyon kényelmetlen helyzetbe hozott engem. Amig ő még mindig aludta tovább az álmát, addig én zavarban voltam ezerrel.

Elpirulva próbáltam kifészkelődni magam a karjai közül, de csak annyit értem el vele, hogy ő félálmosan a kocsiülés egyik szélébe tolt, és a fejét a két combomra téve tovább aludt.

Beletörődve a párna sorsomba, sóhajtva kinéztem az ablakon, és a tájat figyeltem.

Pár perc múlva, fogalmam sincs hogyan, de az ujjaim Tinus hajához tévedtek, és már azt csavargattam lágyan az ujjaim között. Ő a mozdulataimra egy aprót moccant, de ugyanúgy aludt ahogy eddig.

"Mikor alszik, sokkal elviselhetőbb"~ gondoltam.

Na ,nem mintha nem lenne elviselhető amikor éber. De sok különbség van az éber és az álmos Martin között.

♪So baby please don't go.....♪ -szólalt meg hirtelen Marcus telefonja. A hangra felkaptam a fejem, és azt figyeltem ahogy kihangosítva beszélget a mendzserükkel.

-....a szüleitek már gondolkodtak azon hogy elmenjenek a rendőrséghez, hol a fenében vagytok? -hallottam a frusztrált, rekedtes hangját a menedzserüknek.

-Épp úton vagyunk.... Hazafelé. -mondta egy kis gondolkodás után Marcus.

- Figyelj ide. Holnap nagykoncert lesz az Oslo Centrumban, most ezt nem halaszthatjátok el. Megértetted Marcus? Tudom jól hogy te jobban hallgatsz rám mint Tinus, épp ezért téged kérlek meg arra, hogy ígérd meg, hogy ott lesztek.

- Hány órától legyünk ott?-tért a lényegre Mac.

-Jó lenne ha egy órával hamarabb ott lennétek. Tudod, hogy még bemelegítsetek, a stylist is nyugodtan tudjon dolgozni, és ugy kb ennyi. A koncert meg tudod jól hogy hánytól kezdődik, ugye?

-Tulajdonképpen...egy ici-picikét elfelejtettem. -válaszolt félénken
Marcus.

-9:30-tól kezdődik.-szólalt meg Tinus.

-Biztos?-fordult hátra Mac.

-Igen, beírtam a naptáramba.-ült fel Martin. Szemeit megdörzsölve nézett össze vissza, és rámnézve belekarolt a nyakamba és magához húzott.

-Csak nem gondoltad hogy megszabadulsz tőlem?-borzolta meg a hajamat huncut mosollyal.

Kókuszkák!

Hát akkor boldog Karácsonyt!

Úgy gondoltam hogy nagyonis ideje volt már hogy részt írjak, hiszen már.... Úristen, itt a karácsony, ami a hónap vége, ami azt jelenti hogy rég nem volt rész.
Remélem tesztik nektek ez a rész is,mivel úgy érzem, hogy innen már izgisebb részek következnek!
De ha idáig tetszett akkor:

Kérlek ne felejts el dobni egy vote-ot, vagy véleményedet kifejteni a komment szekcióban.

Szerintetek legyen folytatás?