*Sarah szemszöge:

–Hé!-ragadta meg a karom Tinus.–Megbántottalak?-kérdezte tőlem.
Durcás hangulatom egyből elszállt, látva az ő sajnálkozó tekintetét. Elmosolyodtam majd megráztam a fejem.

–Csak...csak menjünk innen, jó?-kérdeztem válaszként, és reméltem hogy értette a célzást.

–Rendben. Mac!-fordult a medence irányába.–Indulunk. Készülődj!-kiáltotta oda neki,majd felém biccentette a fejét. –Van cserepolód?-érdeklődött.

–Hátt...mivel csak pár órára készültem idejönni...így csak az van, ami jelenleg is rajtam van.-vontam meg a vállam.

–Gyere!-huzott fel a lépcsőn, és benyitott egy szobába, ahol két bőrönd hevert. Egy az ágyon, egy a földön. Mindkettő a következő jellel volt ellátva:

Persze...mire is számítottam? Természetesen reklámozzák a termékeiket amikor csak tudják.

–Mi az?-fürkészte Tinus az arcomat, mire csak megráztam a fejem.

–Semmi.-válaszoltam végül – Csak... Nem is tudom...te hogy éreznéd magad, ha egy szobában, szinte mindenhol ugyanazt a jelet látnád?

–Hát...az szívás lenne...-borzolta meg a hajamat, majd odalépett az egyik bőröndhöz. –Milyent kérsz? Van Marcus-os, van Martinus-os hoodie, van olyan is, amin mindketten rajta vagyunk... Van rövidujjú, a logonkkal, van pizsama is...Szóval...melyiket kéred?- kérdezte miközben kiszedegette mindegyik polót a felsoroltak közül.
Mindenhol ugyanaz a jel

Az egoizmus határait szerintem ő már rég átlépte...
Fintorogva ráztam a fejem, jelezve hogy egyik sem. Nem kell nekem se pizsama, se vastagblúz, se rövidujjú. Ne adjon nekem fizetett, szponzorált cuccokat.

–Nem kell nekem egyik se.-mondtam ki a gondolataimat.
Meglepődöttséget láttam az arcán, szerintem nem tudta felfogni, hogy a polóit visszautasították. Gondolom minden lány csorgatja a nyálát egy egy kitűzőért, polóért, főleg ha az maga Martinus Gunnarsen kezéből kerül a kezébe. De ez engem kivételesen nem érdekelt. Nem érdekelt hogy énekes, nem érdekelt hogy hány lány akarja őt férjéül, nem érdekelt a szponzorált polója. Valami személyeset akartam tőle, ami csak nekem lehet meg.

–Miért?-kérdezte értetlenül.

–Mert...ez mind szponzorált cucc. És azt elfelejtetted, hogy én nem vagyok egy fan. Ez van. -tártam szét a karom.–Inkább akkor maradok ebbe az izzadt... Büdös....Koszos polómba.-próbáltam szomorú hanglejtéssel  kimondani a szavakat. Hátha észreveszi magát.

–Szóval nem kell szponzorált cucc. De más jöhet?-gondolkozott.

–Mit tudsz felajánlani?-kérdeztem tárgyilagosan.

–Hátt...nézz körül.-mutatott a böröndjére. Nem kellett sokat válogassak, rögtön megtaláltam a nekem kellő darabot.

–Ez.-mutattam az egyikre. –Ez nagyon csalogatja a tekintetem.

–Mi? Pont ez? Nem lehetne más?-nyafogott.– Nézd...van itt minden más is...ez?-tartott fel egy másik polót.– Ez nem jó?-kérdezte.

–Inkább maradok ebben a göncben.-vágtam rá.

–Na jó..a tiéd lehet. De!-emelte fel a mutatóujját.– De csak addig, amíg nem mész haza, és nem találsz magadnak jobbat.

–Köszii.-Öleltem meg és reflexből nyomtam egy puszit az arcára. Miután észrevettem, egy picit nagyon biztosra vettem hogy elpirultam, de...de enyém lett a poló. Csak az enyém. Amugy így néz ki:

Igen...Martinus meze mostantól nálam lesz. Magamhoz ölelve a polót, felkúszott az illata az orromba. Az a tipikus GUCCI szag. De imádtam...nagyon.

–Na menj, öltözz át. Holnap meg kérem vissza a mezem. Az edző ki fog nyírni ha megtudja ,hogy nincs nálam. -fenyegetett meg játékosan a mutatóujjával.
Vigyorogva bolíntottam egyet, majd elmentem a fürdőbe és felpróbáltam. Bő volt rám, meg úgy néztem ki benne, mint aki ellopta a barátja focimezét, de.. Engem ez őszintén nem zavart.

Ja...most eléggé tinipicsa módon viselkedtem, és ez egy picit zavarta az önértékelésemet...de, a tükörképemre ránézve, tudtam hogy ez csak egy egyszeri eset. Vagy lehet még megismétlődik...kitudja?

Nagyot sóhajtva lementem a lépcsőn, egészen a konyháig, ahonnan ki lehetett menni végre a szabadba! Na jo...nézzétek el nekem, de már , ha ugy vesszük nagyon régóta össze vagyok zárva a fiúkkal...és hát...hiányzik Josh. Kár hogy most nem beszélhetek vele. Úgy érzem, hogy ő az, aki 1000 százalékban megért engem. Mintha...mintha testvériesen kötödnénk egymáshoz.

De ő nem a testvérem.

Szóval, visszatérve, lementem a konyhába, ahol a cipekedő fiúkat néztem. Nagyon jó buli volt, nézni Marcus-t egy alsónadrágban, ahogy úgy cuccol a kocsi csomagtartójába.(XD...azt mondta hogy majd a kocsiba felöltözik.) Amugy nem tudtam, hogy kérdezés nélkül használhatják Josh kocsiját, de oké.

Miután mindenki elrendezkedett, és Mac is felhúzta a nadrágját, beültünk a kocsiba.

–Indulhatunk?-kérdezte Tinus. Most ő vezet. (Eskü félek, hogy ebben a kocsiban fogják megtalálni a hullámat...lol)

–Igen.-válaszolt Mac, és nagyban küzködött a polója szűk nyakával.–Valaki segítene?Beragadt a fejem...-nyult előre a kezével.

–Várj, segítek. -nyultam hátra, és a füleiről szépen, lassan lehántottam a blúza nyakát.

–Foáh! Köszi!-mondta, és a bepirosodott fülét kezdte el dörzsölni, hátha attól jobb lesz.

–Mac. Ismered ezt a számot?-tekergette a rádiót Tinus, majd megállt az egyiknél.

–De még mennyire! "So listen to my heart-beat-beat-beat,
Sayin' do you love me me me..."-énekelte, mire Tinus is beszállt.
Elmosolyodtam, majd én is dudolászni kezdtem halkan a dalukat, ami nagyon fülbemászó volt.
Ajjh, még fél óra múltán sem tudtam kiverni a fejemből azt a dallamot.

–Sarah. Hogy mondják a nevemet magyarosítva?-kérdezte Tinus.

–Hmm...-gondolkoztam el – Talán....Martin. Igen, Martin lennél ha ott élnél.

–A Martinus jobb.-bólogatott –, de ez is tetszik. De csak mint becenév.-magyarázta nekem.

–Az én nevem hogy van székelyül?-kérdezte Mac, majd a két fiú összeröhögött.

–Márk. Vagyis...asszem. Mivel ti norvégosítva vagytok, ezért oda van téve a nevetekhez pluszba az  "us" betűcsoport, tehát akkor ha ezeket levonnánk, akkor csak Martin és Márk lenne.

–Cool. Eddig ezt mi mér' nem tudtuk bro?-bökte meg Tinust.

–IDK...nem ezen kattogott az agyunk.

–Fiúk...amugy hova megyünk?-kérdeztem, mire Mac és Tinus csak sejtelmesen elmosolyodott.

–Elraboljuk a testvéredet.-bökte ki Mac, mire Tinus kikerekedettt szemmel vágott le neki egy taslit, ügyelve, hogy a kormány ne forduljon el.

Sziasztok kicsikéim!
(Akartok becenevet?; mert már szerintem unalmas az a sok sz*r amit használok, szóval ha van ötlet, írjátok meg kommentben)

Elérkeztünk a mai részhez is, ami szerintem ebben a hónapban már csak az utolsó... Az a gond, hogy megint unalmas a rész, megint kevés megtekintés, csillag, és komment fog várni...
Én nem akarok könyörögni azokért a csillagokért, de egyszerűen nem tudom...a legelső rész elérte már a +100 megtekintést, mégis, kevés csillag van rajta(kevesebb mint 20)
Én megértem, hogy van, akinek nem tetszik, de az legalább írja meg kommentben, hogy mi nem tetszik a történetben,hogy tudjak változtatni rajta!

Anyway, mondhatok én bármit, nem fogja senki se elolvasni...

Azért próba szerencse!

Ha netalántán tetszett a rész, akkor kérlek, ne felejts el nyomni egy vote-ot, vagy fejezd ki véleményed a komment szekcióban!

Én Evelin voltam(talán utoljára), sziasztok!