Mac hosszasan elköszönt a nézőktől, akik az insta-live-ját nézték, majd sóhajtva rám nézett.
–Hogy vagy?- kérdezte.
Meglepődtem. Nem számítottam a kérdésére, de természetesen válaszoltam neki.

– Hazudjak, vagy legyek őszinte?-kérdeztem végül vissza.

– Mindkettőt.

– Annyira csodásan....szarul vagyok- komolyodott el a hangom. Mac arcán nevetőráncokat véltem felfedezni, de több-kevesebb sikerrel visszatartotta a röhögését. Elmosolyodtam, majd egy hajtincset a fülem mögé tűrve lenéztem a kezemre, ami a Mac gitárján pihent.

–Miért vagy csodásan szarul?-kérdezte, miután köhécselt párat. Nem akartam válaszolni, a gitárt az ölembe véve kezdtem el pengetni a húrokat.
–Hahoo!-lengette meg az arcom előtt a kezét Marcus.

– Gyötör a bűntudat.-suttogtam alig hallhatóan. Remélni mertem, hogy nem hallotta meg.

–Miért?-kérdezett vissza. Áh...ezek szerint hallotta. Megráztam a fejem, majd felálltam a kanapéról. A gitárt visszatettem a gitártokba és szótlanul közelítettem meg a konyhát, hogy valami harapnivaló után kutassak. Mac szótlanul nézte végig a folyamatot, majd mikor már a konyhába voltam, vállaimra tette kezét, majd összeborzolta a hajamat. Bosszúsan lapítottam le a hajamat, majd egy pirítossal a kezembe Marcus szemébe néztem.

–Szerintem, az egész az én hibám! Hogy minden ami most elcsesződött körülöttünk...az miattam van. -sohajtottam fáradtan. Már elegem volt ebből, túl sok minden függött össze, el akartam menekülni a világ elől. Világgá akartam menni, hogy csak én lehessek és a zene.
 
– Már hogy lenne miattad?-kérdezte felcsattanva Marcus.

–Nézd....ez nekem...szóval hogy....Josh is itt lehetne nélkülem. -mondtam ki végül, miközben mogyoróvajjal kentem meg a kezemben levő piritóst.

– Nélküled itt se volnánk! Tényleg vitatkozni akarsz mert én ha akarod ráérek! -dölt a konyhapulthoz. Megvontam a vállam és eszegetni kezdtem a piritósom. Mac nem vette le a szemét a kenyeremröl. Szinte már csepegett a nyála egy kis kajáért.

–Kérsz te is?

–Jaj, köszönöm hogy rám is gondolsz. Igen, köszi. -válaszolt, mire én letettem az aprócska ennivalót a pult szélére.  A mogyoróvajat rákenve egy ujabb szeletre szólaltam én is meg.

– Én is ráérek.

Mac értetlenül nézett rám, majd a homlokára csapott, szerintem eszébe jutott az előbbi, amit mellesleg ő mondott.
–Jaa...oké. Akkor társalogjunk!-tette karba a kezét.
Bolíntottam hogy mondhatja a magáét, de nem mondott semmit. Végül én törtem meg a csendet.

– Ha bármi gondod van velem, nyugodtan mondd. Nem vagyok sértődös tipus. -vontam meg a vállam. Még mindig néma maradt a hátam mögött levő fiu. Vártam, lassan már kész voltam az ő kenyerével is, mire méltóztatott megszólalni.

–Basszus. Mogyoróvajas lett a tenyerem. -mondta mire én kérdőn és értetlenkedve néztem az előttem elhaladó Marcus-t, aki megnyitotta a csapot és a kezét kezdte el lemosni.

– Hát az meg hogy sikerült? -röhögtem el magam.

– Bocsi. Telibe tenyereltem a pirítósod. De megeheted az enyém. Tudom, hogy te éhesebb vagy.-nézett rám. Nem bírtam állni a tekintetét, kitört belőlem a röhögés. A végén már ketten röhögtünk az arcizmainkat, és a hasunkat fájlalva.

– Hát itt meg mi folyik?-kérdezte Tinus, aki nem rég jöhetett le az emeletről. Jó sokáig tartott....

–A tesód tönkretette a kenyeremet. -mondtam a könnyeimet törölgetve.

– Na! Csak véletlen volt...-mondta Mac, miközben lefröcskölt vizzel. Nem hagytam ám magam...vettem egy poharat és megtöltöttem vízzel. A fiúk azt hitték hogy meg akarom inni, mire én lassan a számhoz emeltem azt, és egyre közelebb sétáltam a menekülő Marcus-hoz, majd hirtelen mozdulattal leöntöttem őt.
Tinus kárörvendve röhögött a testvérén, én meg győztesen mosolyogva fordultam ujra a konyhapulthoz.
Marcus prüszkölve rázta meg a fejét, és mint egy kutya, az összes vizet kirázta a hajából.  Rám. A kicsi hülye direkt provokál. Nem baj...meg fogja bánni.
Muhahaha....!

Tinus beinditotta a kávégépet, miközben mellém jött. Egy újabb tincset a fülém mögé hátratűrve elmosolyodtam, majd két ujabb szeletet kezdtem el kenegetni mogyoróvajjal és epresdzsemet is tettem rá. Hátam mögött eközben folyt a szokásos testvéri röhögés, kárörvendés, később meg már az ikrek a szőnyegen hemperegve birkóztak és folytogatták egymást. Esküszöm mint a kiskutyák...

– Kutyuliiik! Kész a kaja! Ha éhesek vagytok fejezzétek be ezt a valamit , vagy megeszem helyettetek. Na!-tapsoltam kettőt.
– Jó, akkor több marad nekem.-mondtam végül miután nem kaptam választ.

–Nenenenenennee! Hagyj nekünk is.-mondták szinkronba a fiúk.

Mélyet sóhajtva ültem le a bárszékre, és egy, még Romániából átcsempészett TopJoy-t iszogatva estem neki a kenyeremnek. Végre ehettem.
A fiúk is megérkeztek, a tányérjukat mellém lökve estek neki a pirítosoknak. Mac a jobb oldalamon, mig Tinus a bal oldalamon ült. Na ki szeretne egy pillanat erejéig is igy reggelizni?

Az igazat megvallva , jelen pillanatban én nem akartam. Tudom, nagy hiba hogy ilyet mondok, de megérthetitek az én helyzetemet is. Evés közben Mac hangosan csámcsogott, míg Tinus a könyökeivel folyton az én kezemet bökdöste. Olyan nagy helyet foglalt el, hogy én a két fiú között nagyon szűkösen fértem el. Ó! És ez csak egy reggeli...vagy valami olyansmi.

Az üres tányért előre toltam, majd a TopJoy-os üveget megragadtam, és inni kezdtem a kaktuszos italt. Tinus felnézett a tányérjából és kiváncsikodva vette el tőlem az üveget. Minden magyarul volt írva rajta, mégis ugy forgatta a kezei között a szerencsétlen üveget, mint aki elvárná az adott tárgytól hogy megszólaljon. Elnevettem magam, és kivéve a kezéből, ujra beleittam.

–Most úgy őszintén megkérdem. Te hülye vagy?-kérdezte Tinus, majd bekapta az utolsó falatot.
–Olyan zöld az a lötty mint egy kaktusz, vagy egy avokádó! Hogy vagy képes meginni?

– Ez, drága barátom azért olyan zöld mint egy kaktusz, mert kaktuszból van. És nincs benne semmi szinezőanyag.-feletem frappánsan.

–Jaaa. Amugy azt hogy? Van olyan ital amiben nincs semmi szinezőanyag? S amugy is. Ki iszik már kaktuszlét?-kötekedett továbbra is a kedvenc italommal Tinus.

Ököllel csaptam rá az asztalra, mire a három tányér csörömpölve rezegett egy helyben.
– Kóstóltad már? Nem. De kritizálod? Igen.

–Akkor add ide. Hadd kóstóljam már meg! -tartotta felém a kezét. Bizonytalanul, de Tinus kezébe adtam az üveget.
Mac felé néztem aki kiváncsian nézte végig a jelenetet. A pilláimat megrebegtetve vágtam le egy hülye mosolyt, mire ő kiköpte a szájában levő falatot.

– Te mosogatsz. -jelentettem ki. Mac undorodó fejet vágva fújtatott egyet, majd ő is eltolta az ételmaradékos tányérját.

– Hát...ez...kurvajó! Hallod Sarah, van még ebből?-kopogtatta meg a vállamat Tinus, mire az üvegre tévedt a tekintetem, ami üres volt. Kikerekedett szemmel néztem Tinusra, aki kínosan mosolyogva tette le az asztalra a TopJoy-os üveget. Ami hát...az utolsó darab volt. Most angol nyelven ez hangzott el a fejemben: " Holy Shit".

De tudod mi a legrosszabb, az hogy Mac-nek nem is hagyott. Gondolom, ő is megkóstolta volna...
–Nem Tinus, nincs...De ha elviszel Romániába, vagy akár Magyarországra akkor veszek neked is és Mac-nek is, rendben?

–Oké. Akkor induljunk!-állt fel,és a zsebéből kivette a kocsikulcsot.
Mi Marcus-szal csak ledöbbenten néztük őt.

Kedveseim!

Rájöttem, hogy most, hogy nálunk is elkezdödött a suli(csak 10-én volt az évnyitó) nagyon el vagyok havazva...
Rengeteg mindenből kéne új részt írjak, de a tanulásra is szeretnék azért koncentrálni...
Így az az ötlet szökött a fejembe, hogy havi 3 rész lesz, lehet lesz olyan hét amikor egyáltalán nincs rész, de a havi 3 részt fogom tartani. Megígérem.

Mellesleg hogy tetszett a rész?  Úgy gondoltam, hogy most nem engedem hogy megint valamelyik szereplő sajnáltatja magát, mert akkor már tényleg csak egy depis FF lesz az egész katyvasz. Mellesleg azért szól nagyrészt ételekről, mert éhes voltam amikor írtam. Voltam. Múlt idő. (Mivelhogy már ettem )....

Szó ami szó!

Hogyha tetszett ez a rész, akkor nyomj egy vote-ot, vagy tudasd velem véleményed a komment szekcióban! Kellemes estét nektek!

Utoirat: látogassatok el a másik történetembe is, nagyon örülnék neki!

Én Evelin voltam, sziasztook!