Sarah szemszöge:

Tinus undorodó képpel adott nekem egy zsebkendőt, és vele együtt egy Snickers-et is. Kérdőn néztem rá, miközben megtöröltem a  keserű szájízű ajkaimat. A torkom kapart, a gyomrom koplalt, rögtön ki is adta azt az idegesítő hangot. Utáltam, amikor korgott a gyomrom. Gondolhatod, hogy végül vonakodva, de elfogadtam Tinus kezéből azt a csokiszeletet.

Sosem eszem csokit. Nekem ez valahogyan kimaradt a gyerekkoromból... Talán mert sosem volt pénz rá, vagy talán mert, mamám cukorbeteg volt. Nem ehettem a közelében semmi édeset. Igy nem ettem soha semmi édeset. Ritka pillanatok egyike volt az amikor, mégis a kezembe került a csoki. Akkor is egy úszógumi hájam lett tőle. Sok úszásba, meg gyúrásba telett, mire leadtam a felesleget.

Tinus mosolyogva meredt rám. Tudta, hogy valami olyan dolgot ért el nálam, amit eddig még nem sokan értek el. Csak azt nem tudtam, hogy ezt honnan tudja.
– Min mosolyogsz?- kérdeztem, miután beleharaptam a Snickers-be.

– Semmin.-mondta nekem vigyorogva. – Csak jó így látni.

– Mármint hogy?

– Hát így...tudod..azon gondolkodtam milyen fura lehetett neked az életed. Most meg itt vagy. Élőben.

– Jesszusom, ezt úgy mondtad mintha valami szupersztár lennék, akivel mindig is találkozni akartál.. Megijesztesz! Netalán-tán valami valóságshowban szerepeltem, vagy mi?-kérdeztem a fiút. A szemem a heges arcáról a szemére tévedt, elmerültem azokban a sötétbarna szemekben. Mélységet, és titokzatosságot tükröztek. Nem úgy mint Marcusé. Tinus valahogy különbözött a többi sráctól. Nem akart többet tőlem, annak ellenére hogy megcsókolt. Nem volt seggfej és használt ki egy pillanat alatt. Szemei az őszinte lelkét tükrözték. A bizalmamat akarta elnyerni. Amit, csak úgy megjegyzem ,elnyert. Csakhogy ezt még nem tudta ő saját maga megállapítani.

– Nem...vagyis...-vakarta meg a nyaka tövét. – Igazad van. Akartam veled, vagy egy hozzád hasonlóval találkozni. Tudod.. Nem sok lány van, aki csak... Aki csak természetes. Különleges... Mint te. Ez ....ez szar szöveg volt.-mondta az utolsó mondatot leginkább magának.

– Nem, nekem kifejezetten tetszett. -mondtam elfojtott mosollyal. Alsó ajkainba beléharapva, fordítottam neki hátat, nem akartam hogy lássa kipirult arcomat. Újból az erkély felé vettem az irányt, most végre úgy tűnt, hányás nélkül tudom megszemlélni a kilátást.

Hihetetlenül boldog voltam. Legbelül tudtam, hogy a belső énem visítozva ugrálna ha nem látná épp azt senki.. De nem tehettem. Bármennyire is szétvetetett a boldogság, attól hogy valaki jó értelemben különlegesnek gondol, attól még nem fedhettem fel az igazi énem. Az nem én lettem volna...

Komoly arcot varázsolva a fejemre fordultam meg, Tinus felé, majd őt kikerülve ujra a szobában találtam magam.

–Mac? Ő merre van?- kérdeztem végül, mert majd szétvetett a kiváncsiság, és már nem bírtam magamban tartani a kérdést.

– Nemrég jött vissza.

– Honnan? -kiváncsiskodtam tovább.

– Hát honnan? A boltból természetesen.- elégelte meg a kérdéseimet.

– Azt minek? Van elég kaja a hűtőben. Plusz, amugy is ma hazamegyünk. - vontam vállat

– Nem mehetünk vissza.- vágott ijedt arcot Tinus. Kicsit megsajnáltam, de ez még mindig nem tántorított el a kérdéseimtől.

– Mer'?- néztem rá kérdően. – Ne már... Haza szeretnék menni! Nem ülhetünk itt karba tett kézzel, míg Josh-t kínozzák azok a pszihobarmok! -tettem karba a kezemet. Direkt mondtam az előbbit úgy. Gondoltam, közlöm mielőtt valaki belekötne. Ja, hogy mire gondoltam? A ,, pszihobarmok-ra''. Mostmár remélem tiszta.
Belegondolva egyre jobban szorult el a torkom. Hatalmas gombóc nőtt a torkomban, azon járt az eszem, hogy csak én lehetek a felelős mindenért. Josh miattam szenved.

Ujra sirhatnékom támadt,  Tinus láthatta az arcomat, ami minden bizonnyal tükrözte gondolataimat. Tudom hogy ezt már megbeszéltem Tinussal, de képtelen voltam hinni neki.  Képtelen voltam elhitetni magammal...hogy én nem tettem semmi rosszat. Hiszen mostantól megöltem egy lelket. Josh lelkét. 

A pop énekes odajött hozzám, szoros ölelésbe vont, mire egy fél orán belül, másodszor kúszott fel kellemes illata az orromba, ezzel megrészegítve engem. Hajamat kezdte el simogatni, megérezte hogy most szükségem van valakire, aki hasonló képeségekkel bír, mint ő.  Aki le tudja állítani a gondolataimat, és elvonni a figyelmemet, csupán egy öleléssel. Pontosan tudta, hogy ő képes erre, és ez boldoggá tette őt.

Nevetve mosolyodtam el, majd engedtem el őt, miután az ölelés kezdett egy kicsit kínosan hosszú lenni. Két sötét szempárral találtam szembe magam, elvesztem a tökéletességében. Íriszei sötétek voltak, akár csak egy korai gesztenye színe. Hasonlított a szín a fekete egyik árnyalatához, ezáltal úgy nyelt el engem is pusztán a tekintete, mint egy feketelyuk. Próbáltam elvezetni róla a tekintetem, de nem igazán sikerült. Tudtam hogy ezzel csak növelem az egóját, és csak az önelégült arcával fogok találkozni ezek után, de akaratlanul is simítottam végig az arca vonulatán. Rádöbbenve hogy én most mit is csinálok éppen, gyorsan elkaptam a kezem az arcáról, és minél gyorsabban kívántam elhagyni a helyiséget. Nem szabadott volna vele egy szobában lennem. Tudtam, hogy milyen gondolatok futottak át az agyán. 

Kezem a kilincsre tapadt, miközven szemeimmel az arcát fürkésztem. Zavarban volt. Én is abban voltam.

Kinyitottam az ajtót, majd magam után becsukva azt lefutottam a lépcsőn. Egyedül.

Marcus.

Ő éppen a kanapén ült, és a telefonjába beszélt. Biztos voltam benne, hogy live-ol az Instagram-ján. Közelebb menve hozzá,  lehuppantam én is a kanapéra, egy olyan szögbe, ahol tudtam hogy a rajongók nem tudnak látni.

Tökéketes rálátásom volt a tekefonjára, minden kérdést el tudtam olvasni. Rengetegen kérdezték azt hogy Tinus-sal mi van, hogy hol van ő, de Mac csak úgy tett mintha nem venné észre a kérdéseket, és elkezdett sztorizgatni valamiről. Később az egyik kommentet elolvasva az ölébe vette a mellette heverő gitárt, majd kérdésre, vagyis jobban mondva kérésre, játszadozni kezdett azon, később meg énekelt is.

Mosolyogva figyeltem őt, miközben a saját számukat gitározta, majd énekelte el. Akaratlanul is tapsoltam meg, mikor a  Make You Believe In Love végére ért. A rajongók erre a tapsra felfigyeltek, és bombázni kezdték őt olyan kérdésekkel hogy: " Ki tapsolt?"
"Ki ül melletted?"
"Barátnőd van?"
"Ha csaj én megnyivasztom!"
" Tinus az?"
"Muti már meg ki az!"
"Játsz el vele egy számot!"
"Hol van Tinus?"
"Énekeljetek egy duett-et most!"
   ....meg hasonlók. Mac a fejét kapkodva tekergette a kommentáradatot, de nem tudott válaszolni egyikre se. Egymás után jöttek a kommentek, lehetetlennek bizonyult hogy elolvasd mindet. Egy újabb duett-et kérő kommentnél Mac rám nézett sejtelmesen, majd a nyakamba karolva magához húzott, mire én a vállába kapaszkodtam, nehogy az ölébe essek.
Mac nem foglalkozva a gyülölködő kommentekkel a gitárt újra az ölébe véve elkezdett játszani egy toplistás számot. De nem a sajátjukat...
Ed Sheeran-től a Happier-t kezdte el játszani. Nem tudom, hogy honnan tudta ,hogy ennek kívülről fújom a szövegét, de  belekezdett , és onnantól fogva nem foglalkoztunk sem a kommentekkel, sem Tinus-sal... Senkivel. Csak énekeltünk, teljesen belefeledkezve a sok gondunkba. Vagyis csak én feledkezdtem bele a zenébe. Egyes szám.

Mert én okoztam minden gondot.
Én voltam az aki tönkretett mindent. Josh, Tinus, és Mac életét is egyaránt. Mindenkinek felkavartam az állóvizét...

Kedves olvasóim!

A mai nap folytán rájöttem, hpgy ma van az a nap, amikor a nyár nincs többé, csak az ősz, a komor időszak, meg a suli engedi magát ezentúl láttatni. Szeretném ha még mindig lenne egy megnyugvást nyújtó hetem a nyárból, de rá kell jönnöm, hogy attól hogy nagyon szeretnénk valamit, attól még nem válik valóra.
Na szóval gondoltam, jövök a folytatással!
Tudom most vagytok néhányan, akik most kezdték az iskolát. Szept. 1-je minden tanulonak egy újabb tanévet jelent.
Szóval annyit is szerettem volna mondani hogy mindenkinek sikeres tanévet kívánok.
Emellett pedig, még azt is hozzátenném, hogy még mindig nagyon jól esnek a szavaitok, meg a csillagaitok. Szeretném ha ezt ennél a résznél sem hanyagolnátok el!
Ugyhogy:...

...Ha tetszett a rész, akkor ne felejts el nyomni egy vote-ot, vagy tudasd velem véleményedet a komment szekcióban!
További szép napot mindenkinek!

Én Evelin voltam, sziasztook!
:)