Josh szemszöge:
– Te maradsz!-húztam vissza egy kicsit erősebben a hugomat, Sarah-t. Igen...hát, ezt nem kellett volna. Ugyanis Sarah  teljesen elvesztette az egyensúlyát, és hátraesett. A fejét meg csúnyán beverte. Anya gyorsan odafutott , és leguggolt hozzá.

– Sarah!... Sarah, kelj fel kicsim. Kérlek.- suttogta az utolsó szót a hugomnak, de nem kapott választ. Hirtelen támadt bűntudatom, és féltem egyszerre. Egyszer ugyanigy megütöttem véletlenül Walter-t, és anya a nagyiékhoz vitt egy évre, mondván "nem tűröm hogy fájdalmat okozz a testvéreidnek!". Nehezen sikerült meggyőzni anyát, hogy visszaköltözhessek haza. 
Rettegtem. A kezem remegett, és azt ökölbe szorítva vártam az ítéletemet. Tudtam, hogy ezért meg fogok fizetni.
Anya felemelte a tekintetét az eszméletlen Sarah-ról, majd rám nézett. Tekintete üres volt, arca kissé kipirosodott a dühtől, és fenyegetően nézett rám.
– Remélem tudod, hogy ezt nem nézem el.-mondta nekem kimért hangon. Bátortalanul bólintottam egyet, majd egy kicsit jobban összehúztam magam. – Előszőr is vidd fel Sarah-t egy szobába, vagy kérd meg valamelyik ikret, mit tudom én! De miután Sarah az ágyban lesz, azután számolunk!- fenyegetett meg engem, mikor rám mutatott a mutatóujjával.

Sarah-t felkapva a földről, felvittem törékeny testét az egyik emeleti szobába, majd letettem őt az ágyra.  Az erkélyre kimenve lenéztem a magas emeletről. Alattam pont a medence helyezkedett el. Vagyis hogyha leugranék innen nem lenne nagyobb sérülésem. De ez nem jó szökési terv. Anya hallaná a csobbanást...ugy nem lehet megszökni, hogyha rajtakapnak. Nem, fel kell vállalnom a tetteimet! Akármilyen ítéletet is kapok, legalább tiszta lesz a becsületem. Még akkor is ha anya maga a hóhérokhoz küldene engem. Belegondolva ebbe egy kicsit megborzongtam, hátamon végigfutott a hideg. Nem sokkal később hangos lépteket hallottam a lépcső felől, valaki sietett fel nagyon. Már kezdtem félni, hogy anya lesz az, amikor megláttam az illetőt. Hatalmas kő esett le a szívemről.

– Mi történt vele?- kérdezte aggódóan Tinus.

–Minden az én hibám! Elájult. Mert én azt akartam hogy maradjon!- mondtam már egészen megbánva. Ha visszacsinálhatnám...azonnal belemennék.

– Várj, hogy érted ezt? -kérdezte meglepett arccal.

–Vissza akart menni anyával, mire én durván hátrahúztam, ő elvesztette az egyensúlyát, utána meg az esztméletét. Most meg anya biztos valami olyat akar velem csinálni, ami nem lesz valami jó.

– Haver, nem lesz semmi gond. Minden elrendeződik.-veregette meg a vállamat Tinus. – Ha akarod, megpróbálom meggyőzni anyukádat, hogy itt maradhass. Feltételek nélkül.- guggolt le elém Tinus.

– Fogalmad sincs, mennyire sajnálom, hogy eltörtem az orrod.-mondtam neki miközben megöleltem. Nem akartam hogy lássa, ahogy könnyezni kezdek. Ezt egy öleléssel meg el tudtam rejteni.

– Ugyan. Ez itt..-mutatott az orrára – ...begyógyul. De az ott bent...-bökött az ujjával a mellkasomra, mire én is odavezettem a tekintetem – ...ez nehezebben. Meg amugy is megérdemeltem... Igazábol...Háromszor ennyit érdemeltem volna.-gondolkodott el.
Elnevettem magam, majd hátbavertem, jelezve, hogy köszönöm. Azt , hogy egy picit is, de felvidított. Ám a mosoly hamar lehervadt az arcomról.

– MIT MONDTAM NEKED ,TE ISTENVERTE GYEREK? VÁLASZOLJ!-rikácsolta nekem az ajtóból az "anyám" akit már nem hiszem ,hogy sokáig így fogok nevezni. Martinusra néztem, aki kikerekedett szemekkel meredt anyura, vagyis bocsánat.. Monira. Egy nőre aki eltaszított magától, aki sosem szeretett igazán. Mindig csak a kicsik voltak a fontosak.. Basszus, még Sarah is fontosabb neki nálam!  Hirtelen világosultam fel, és öntötte el a düh és a harag a testemet.  Legszivesebben kezet emeltem volna arra a nőszemélyre aki előttem állt, de nem tehettem.

– Meg kell őriznem a hidegvéremet. Meg. Kell. Őriznem. A. Hidegvéremet.- mondtam magamnak alig hallhatóan.

– Mit motyogsz te szemtelen mocsadék?? Csak nem azt hogy meg akarsz ütni? Na takarodjál lefele a kocsiba, és kösd be jól magad. Hosszú utunk lesz. -mondta fenyegetően, miközben karon ragadott, és lelökött a lépcsőn. De komolyan. Lelökött. Hemperegve értem le a lépcsőn, fájt mindenem, jó pár helyen a bőrőmön kékségek kikívánkozó helye jelent meg. Moni utánam jött, és még párszor belerugott a hasamba, mire én összegörnyedve feküdtem a földön. Ha Tinus nem ér oda, talán halálom küszöbéig rugdosott volna.  Fájdalmas arccal meredtem Tinus-ra, aki arrébb leültette azt a nőt a kanapéra akit még egykor az anyámnak neveztem.
Meg kell védenem Sarah-t ettől a nőszemélytől, mielőtt teljesen az ujjai közé csavarja.- határoztam el magamban, majd a hasamat fájlalva felálltam, hogy szembe nézzek a sátánnal. A szájamba összegyűlő vér ízét  már nem bírtam elviselni, a mennyiség is hányinger keltő volt. Köptem egyet. A fehér grészián meglátszott a vörös vérem. Undorodva a saját véremtől, el léptem onnan egy másik irányba, és már bele is néztem a sátán szemébe. Képtelen vagyok másképp nevezni őt, hiszen ezt ő tette velem.  Most komolyan...melyik anya rugja hasba a saját fiát,  ugy hogy az vért köpjön ki? Senki,csak ő képes erre a galádságra.
Hideg tekintettel nézett végig rajtam. A padlóra is lenézett, ahol a vérem vöröslött, mire néhány nevetőráncot véltem felfedezni az arcán.  Majd jól szemberöhögött. Ahelyett hogy aggódott volna értem, inkább kinevetett. Nagyon megalázó volt.
– Ügyesen színészkedsz, de ezt nem veszem be Josh. Most azonnal megmosod az arcod, és beülsz a kocsiba!-hallottam idegesítő hangját. Habár hátat fordítottam neki, de tudtam hogy mosolyog. Méghozzá a gúnytól és a győzelem elborító érzésétől.

A fürdő felé megindulva távoldtam el egyre jobban a bűntetésemtől. Ami a saját anyám volt. Valamilyen szinten kiérdemeltem tőle ezt a viselkedést. De nem akartam hogy ő bűntessen. Nem akartam a saját anyámat gyűlölni...
A tükörképemre ránézve, már kezdtem egyre jobban megérteni hogy miért röhögött szembe anyám. Szánalmas voltam. Hajam össze-vissza, borzosan állt, a szám felhasadt, abból is vér csordogált. A fogaim vérrel áztatottak voltak, még az orromból is megindult a vér.
Vér, vér, vér.

Miután kiöblítettem a számat, és letöröltem az orrom alól, meg az alsó ajkamról a vért, készen álltam, hogy egy újabb ítéletet elviseljek. Csak azt reméltem, hogy mikor Sarah felkel, még élve lát engem. Nagyon féltem.

Kiléptem a biztonságot nyújtó fürdőszobából, és meglepetten találtam magam egy veszekedés közepén.
– ....honnan is tudhatná, hisz maga nagyon ocsmányul bánik a sáját fiával!-ordibálta Tinus torkaszakadtából.

– Josh Nem A Fiam!-csúszott ki a száján. Kikerekedett szemmel néztem rá, mire gúnyosan elmosolyodott.

– Akkor még annyira sincs joga hozzá nyúlni! -kapcsolt gyorsan Tinus.

– Miért? Te mondod meg nekem, mit tehetek meg és mit nem? Hahaaahaaha! Van fogalmad róla, hogy kivel beszélsz? -vetette oda Tinus-nak.

– Van. Épp ezért merek szembeszállni magával! Nézzen csak rá. Millió kékség, szája szélén egy hasadás...maga gondolkozik amikor valakit ilyen szinten kínoz? Nem beszélve arról, hogy maga szerint nem is a maga fia.

– Jólvan! Tudni akarjátok az igazságot? Akkor legyen! Josh Sarah anyjának a fia.  Méghozzá az én ex-férjemtől! Ezért bánok úgy vele ahogy bánok. Most pedig...-ragadta meg a karomat – Elmegy indulatgátoló terápiára, és egy bentlakásos fiúiskolába egy évre! Te pedig Martinus Gunnarsen, nehogy egy szót ejts az itt történtekről, mert én kitekerem a nyakadat, értetted? - fenyegette meg Tinus-t, mire ő nagyot nyelt egyet. Moni, meg sem várva a válaszát kinyitotta a bejárati ajtót, majd betuszkolt engem a  kocsi hátsó ülésére, és rám csapta az ajtót.

Kedves olvasóim!

Immáron elérkeztünk a történet 11. részéhez.
Úgy gondoltam, hogy írok egy részt, ami fiú szemszögből lesz megírva...még sosem írtam ilyet, így nem igazán tudom mennyire sikerült jól. Remélem nem lett olyan unalmas a rész, és azt is remélem, hogy jól sikerült a fiú szemszög, mert tényleg most írok először ilyet. Szóval hogyha van valami gondolatotok a könyvvel kapcsolatban, amit megosztanátok esetleg velem is, azt légyszi írjátok le kommentbe. Valamint a véleményeteket is leírhatjátok, a résszel kapcsolatban, mert tényleg nagyon önbizalomhiányos vagyok mostanában, nem tudom hogy tetszik e nektek a rész vagy sem, ha nem kommenteltek. Szóval légyszi irjatok egy rövid véleményt! Köszönöm ha ezt idáig elolvastad!

Ha tetszett a rész, akkor ne felejts el nyomni egy vote-ot, vagy tudasd velem vélemémyedet a komment szekcióban!
Köszönöm hogy ezt elolvastad!
További szép napot mindenkinek!

Én Evelin voltam, sziasztook!
;)