Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

10. rész

–Sarah, és Josh! Kérdeztem valamit!-emelte fel a hangját Moni, és folyamatosan figyelte szemeivel, hogy ki milyen reakciót vált ki. Mac-nek volt a legjobb...ő nem kellett itt legyen, így amilyen gyorsan csak tudott, rögtön eliszkolt a testvéréhez.

Josh ledobta magát a kanapéra, és a plafont kezdte el nézni. Meg tudtam volna őt ölni pusztán a tekintetemmel...- gondoltam, majd ott ahol álltam, helyben, leültem a padlóra.

– Hát ti komplett süketek vagytok? Válaszoljatok már a kérdésemre!!! Sarah, mit csináltatok itt? Mi történt az az egy nap alatt?

– Igen, Sarah! Meséld csak el! Mi történt itt? Mit hülyéskedtetek Tinus-sal?-mondta szemrehányó hangon Josh. Gyilkos pillantásokat lövelve felé, nagyot sóhajtottam, majd Monira néztem, aki karba tett kézzel várta a válaszomat.

–Moni! Szerintem ülj le. -tanácsoltam neki.

–Miért? Olyan nagy a baj?

–Csak ülj le, oké?

– Rendben.-mondta , majd kihúzott egy bárszéket, a konyhapulttól, és leült rá. Miután ez megvolt, mély levegőt véve, belekezdtem a mondandómba.

– Minden ott kezdődött, amikor beléptünk ezen a bejárati ajtón.-mutattam a mutató ujjammal az ajtó felé. – A lényeg az, hogy miután elrendezkedtünk a szobában, elpakoltam mindent a hűtőbe, amiben egyébként Tinus segített, és kimentünk medencézni.

– Hé! Kihagytál valamit.-vágott közbe Josh. Ökölbe szorítottam a kezemet. Kezdem egyre jobban utálni a mostoha bátyámat.

– Folytasd, de mondd el azt is amit kihagytál...!-mondta nekem Moni. Jaj be jó nekem! Mást se akartam, mint mindent szőriről-szálára elmesélni.

– Jó...legyen! Amíg elpakoltuk a dolgokat, Tinus kihasználta a helyzetet, hogy nem látott senki, és meg akart csókolni...aztán végül én csókoltam meg...

–TESSÉK?-kérdezte Moni hangosan, és meglepetten. Én is meglepődtem volna, ha a helyében lettem volna...

– Nyugi Anyu... Nekem is hasonló volt a reakcióm.-nyugtatta Josh azonnal Monit.

– Folytasd kérlek!-kortyolt bele a vizébe, amit Josh adott oda neki.

– Utána, mint mondtam, kimentünk medencézni, majd én bejöttem vacsorát készíteni az éhes bandának... Tinus pedig követett.

– És itt ,vagy jobban mondva a medencézés közben, még nem sejtettünk semmit Mac-kel. -vágott közbe Josh.

– Igen. Szóval! Tinus elkezdett beszélgetni velem, majd a csók is belekerült a témába, amit ügyesen Josh is, meg Marcus is meghallott. Innen kitudódott az egész, én felmentem a szobámba, Tinus utánam jött hogy kiengeszteljen, de az egész rosszul sült el, és végül odakerültünk, hogy Tinus elküld a "nyaralójából"-rajzoltam macskakörmöket a levegőbe - , majd én pakolok a bőröndbe, és indulásra készen állok. Ezekután, vonattal hazautaztam, a többit meg tudod.-fejeztem be.

– Mi? Várj, ő küldött el?-emelte fel a hangját Josh.

– Hé! Nyugi...én is el akartam menni már innen...ne őt okold emiatt is. Nem kell még egyszer beverj neki.

–Pedig megérdemelné a következőt is.-mondta bosszúsan Josh, mire én gyorsan odafutottam  hozzá, és lefogtam a karjait. Moni felhajtotta a vizét, majd felállt,és öltözködni kezdett. 

– Hová mész?- kérdeztem Monitól.

– El innen... Ki kell mennem ebből a veszélyes légkörből...ti oldjátok meg amit tudtok. Legyetek egyszer már felelősségteljesek és önállóak!

– És Tinus? Őt ki fogja ápolni?- kérdeztem Monit.

– Értékelem azt hogy ennyire aggódsz érte, de mégis csak egy orrtörésről beszélünk! Elláttam annyira hogy ne fulladjon meg a saját vérétől, a többi pedig majd magától meggyógyul! Ha megengeditek én hazamentem. - mondta, majd a kocsikulcsát megpörgetve az ujjai között, még hozzátette: – Sziasztok!

–Moni! Várj meg, én nem maradhatok itt! Vigyél engem is!-kérleltem kiskutya szemekkel mélyen a szemébe nézve.

– Te maradsz!-huzott vissza durván Josh, én meg az egyensúlyomat elvesztve , hátraestem,és bevertem a fejemet. Hirtelen homályosult el a kép előttem, de azt még ki tudtam venni, hogy Moni gyorsan hozzám fut, és a fejemet fogja, de ez az utolsó amire emlékszem...onnan elsötétült minden.

--------------------------------------------------

A jó hűvös levegő, amit eddig éreztem megszünt létezni. Sirályhangok, és a lágy szellő susogásának a hangja csapta meg a fülemet. -innen tudtam: Még a nyaralóban vagyok. 
A szemhéjam hirtelen nehezedett el, akaratom ellenére is csukva maradt.   Bármennyire is próbáltam kinyitni, képtelennek éreztem magam erre.
Mozgolódást hallottam a szobában, majd ajtócsukódást. Valaki kiment a szobából.  A tudat, hogy egyedül vagyok a szobában, megnyugtatott. Nem láttam semmit ugyan, de a hallásom még müködött. Egyedül voltam.

Az ujjamat próbáltam előszőr megmozdítani, ami kis erőfeszítésbe tellett, de sikerült. Mély sóhajtást hallottam magam mellől. Azt hittem egyedül vagyok... Az ijedségtől hirtelen remegett meg a testem, és kihasználva ezt a remegést, kinyitottam a szemem.
Tinus ült mellettem, egy babzsákon, az orrára fagyasztott zöldborsót tartva. Szemei csillogtak, pupillája kitágult ahogy rám nézett. Elenállhatatlan mosolya is megjelent az arcán, én meg hirtelen szégyelltem el magamat.
Minden az én hibám! Az is hogy most itt vagyunk, mind ketten egy szobában.
– Tudod hogy mi történt? -kérdezte tőlem.

– Egy enyhe fejbekólintás, amit megérdemeltem.-válaszoltam a nyomortól nevetgélve. Tinus szemébe néztem, aki hitetlen arccal meredt rám. Jobb szemöldökét felvonta, majd ő is elnevette magát.

– Ezt te se gondolhatod komolyan! Amúgy meg...nem pont erre gondoltam.

–Akkor mire?

– Arra, hogy Josh hazament Monival... - préselte ki a fogai közül ,suttogva.
A döbbenettől kikerekedett szemekkel meredtem az előttem álló fiúra, aki gesztikulálva magyarázta nekem a történteket. Azt hogy Moni bentlakásos iskolába akarja küldeni Josh-t, meg ideg-gyógyászhoz, meg minden olyanhoz, aki tudja valamennyire is kezeltetni az indulatait.  Lehet hogy elájultam, vagy bevertem a fejem, meg lehet hogy Tinus-nak is betörött az orra, de nem kell ilyen messzire menni!

– Tinus, ez mind az én hibám! Josh örökre utálni fog!-mondtam gyötrő bűntudattal a hangomban.

– Miről beszélsz? Te nem tehetsz semmiről!-ölelt át.

– Dehogynem! Ha nem lennék, akkor sose történt volna meg mindez! Neked nem törött volna be az orrod, nem lenne Josh most ilyen helyzetben,minden , egyszerűen minden jobb lenne nélkülem! - mondtam ki a már rég felmerülő gondolataimat.
– El kéne tűnnöm a világ felszínéről!-zokogtam Tinus vállába. Erre a mondatomra Tinus ölelése szorosabbá vált, nagyon úgy tűnt, nem akar elereszteni. 

– Ne is gondolj ilyenekre ,Sarah!  Nem tudnám kibírni ha valami történne veled!- suttogta a fülembe.
A közelsége miatt eddig is bizsergett minden porcikám, de az, ahogy a fülembe suttogott, egyszerűen felmérhetetlen erővel töltött fel engem. Tinus vállába fúrtam a fejemet, és mélyeket lélegezve,akaratlanul is  felkúszott az illata az orromba. A GUCCI parfüm jellegzetes illata. Imádtam.  Azt akartam hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. Ölelni akartam őt, és érezni az illatát.

Ám semmi sem tarthat örökké...
Elengedett engem, két kezét a vállaimra helyezve. Mélyen a szemeimbe nézett. Pupillája kitágult. Szeme alatt egy monokli vélte láttatni magát, az orránál véraláfutások húzodtak. Bár nem akarom, de be kell valljam, lány létemre igazán tetszett a látvány. Annak ellenére is, hogy iszonyú csúnyán festett.
– Köszönöm.-mondtam végül.

– Mégis mit?- nézett rám értetlenül.

– Azt hogy itt vagy. Ha nem lennél, én már lehet felvágtam volna az ereimet..-nevettem el magamat a saját nyomoromtól.

– Sosem szabadulsz meg tőlem.-mondta kajánul mosolyogva. A mondatára viccelődve ellöktem magamtól, majd elkezdtem futni a szoba erkélye felé. Tinus utánam jött, és megragadta a karomat.  Akaratlanul is kihámoztam ujjai közül a karom, és mélyet sóhajtva szemléltem a kilátást. Majd kihánytam a tegnapi HotDog utolsó maradékát is.

Kedves olvasóim!

Tudom mire gondoltok most...
Vagy inkább akkor amikor elkezdtétek olvasni a részt.
Arra, hogy: " Dehát ma nem is vasárnap van!"  
Igen, én igérek egyet, és csinálok mást... Ez ezekszerint már mindig igy lesz. Mert bármelyik napra is mondom a részt, mindig egy-két nappal később jövök vele. Szóval, hogyha hű olvasóm vagy, és az is akarsz maradni, akkor előre elmondom, megtörténhet az is hogy kések a résszel.
Remélem nem haragszotok meg rám... Nagyon igyekezek, de mindig így jön össze...szóval!
Mostantól hei 1 rész lesz, nem akarok konkrét napot  mondani, hogy ne csalódjatok olyan sokszor bennem... Ma ugyan hétfő van, de attól még lesz egy rész ezen a héten valamikor, mert múlt héten nem volt..
Szóval ennyit akartam mondani nektek, remélem nem gond ez a kisebb-nagyobb változás!

Ha tetszett a rész, akkor nyomj rá egy vote-ot, vagy tudasd velem véleményedet a komment szekcióban!

Evelin voltam, sziasztook!
;)

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro